Hogy lehetnének vesztesek a magyarok?

A Magyarországon töltött három év alatt nagykövetként a munkája nagy része bizalmas jellegű volt. Volt diplomataként kellett engedélyt kérnie a könyv megjelentetéséhez?

A Magyarországon töltött idő nagy hatással volt rám: nagy kihívás volt, de egyben csodálatos időszak is, amit mindenképpen szerettem volna megosztani. Természetesen vigyáznom kellett, hogy semmilyen bizalmas információt ne vegyek bele a könyvbe. Utána a külügyminisztérium is alaposan megvizsgálta a kéziratot. De nem volt lehetetlen a feladat, egyszerűen távol kellett tartanom magam a bizalmas kérdésektől.

Mint a könyvében is írja, a célközönsége azok az amerikaiak, akik nem ismerik az Egyesült Államok diplomatáinak, követségeinek életét. Tehát Magyarország tulajdonképpen esettanulmány?

Igen, és épp ezért a legtöbb dolog, amiről írok, kimondottan nem kényes: inkább általános áttekintés arról, hogy mit csinálnak az amerikai diplomaták világszerte. Az átlag amerikai nem sokat tud erről, épp azért, mert a diplomaták nem San Franciscóban, hanem külföldön dolgoznak. Azok, akik külföldre utaznak, az ellopott táskákkal, útlevelekkel a konzulátusokra jutnak el. Az a munka, ami más országokban gyakran feltűnőbb, itthonról sokszor észrevétlen marad. Ezért írtam a könyvet.

2010-ben érkezett Magyarországra, egy olyan választás előtt, ahol az akkori ellenzék győzelme borítékolható volt. Fel volt készülve arra a felhajtásra, ami ez után következett?

Ahogy az első magyarországi vadászatom kapcsán a könyvben is megemlítem, a legelején azt hittem, ha izgalomra vágyom ezen a poszton, magamnak kell majd megkeresnem. De a 2010-es választás történelmi volt, amit sokan Orbán Viktor forradalmának hívtak azóta. Ez az ottlétem alatt gyakorlatilag végig tartott, és közismert, hogy az amerikai nagykövetség is véleményt nyilvánított. Ez adja a történet hátterét: hogyan alkalmazkodik az amerikai nagykövetség a megváltozott körülményekhez.

Apja Görögországból vándorolt Amerikába, ahol sikeres vállalkozást épített fel. Ön üzletasszonyként az ő nyomdokaiba lépett, de emellett választásról választásra kampányolt a demokrata jelöltek mellett. Milyen változást hozott az életébe a nagyköveti kinevezés?

Az apám mezőgazdasági munkásként dolgozott, mielőtt lehetőséget kapott volna, hogy felépítse a vállalatát, melyet utána sok évig én is vezethettem. Életem leghatalmasabb megtiszteltetése, és egyben a családomé is, hogy ezt követően a legmagasabb szinten szolgálhattam a hazámat külföldön.

Más szóval családja az amerikai álmot valósította meg. Mennyire érezte másnak a magyarok gondolkodását az amerikaiakétól?

A könyvben megemlítettem a pesszimizmust, megpróbálva elmagyarázni az amerikai közönségnek a kontextust: megemlítem a Szomorú vasárnapot, sőt, még a turáni átokról is írtam a történelmi áttekintésben. Nagyon szeretem a magyarokat, és nagyon érdekesnek tartom a gondolkodásmódjukat, ami ugyanakkor eltér az amerikaitól. Ezt legalábbis szerintem a magyarok történelme is meghatározza, melyre sokan csapások sorozataként tekintenek vissza.

Schmitt elnök úr teljesen meglepett, amikor a egyszer kijelentette, hogy a magyarok nem vesztesek: nem is értettem, hogy lehetnének vesztesek a magyarok, miközben az egyik legműveltebb, elbűvölőbb és érdekesebb nép, akikkel valaha találkoztam. („A magyar fiataloknak hallaniuk kell az üzenetet, hogy a magyarok nem vesztesek″ – mondta a könyv szerint az elnöki beiktatása utáni fogadáson Schmitt.)

Köztudott, hogy Orbán Viktorral többször is találkozott. Róla mi volt a véleménye?

Az első találkozónk nem ment igazán jól: míg én amerikaiként az országot a sikeres demokratikus átmenet példájának láttam, ő súlyos problémákat látott az elmúlt húsz év átmenetében. De erről nem tudok semmi meglepőt mondani, a miniszterelnök úr elég nyíltan beszélt arról, hogyan látja az elmúlt időt.

Hogyan változott a véleménye Orbánról később?

Világossá vált, hogy egyes demokratikus intézményeket nem ugyanúgy értékel, mint az Egyesült Államok. Mire tavaly nyáron a nyilvánosság elé állt az illiberális állam politikai filozófiájával, azt mondhatom, olyan dolgokat is megemlített, amikről már korábban is beszélt.

Ön az üzleti világból érkezett, a könyvben is többször megemlíti a bonyolult magyar adórendszert és a különadókat. Hogy látta üzleti szempontból Magyarországot?

A túl sok bürokráciára, a nehéz befektetői környezetre rengetegen panaszkodtak, egyértelmű volt, hogy átláthatóbb, kiszámíthatóbb és igazságosabb szabályozásra van szükség. A nemzetközi üzleti világ pozitívan értékelte a Fidesz igyekezetét, hogy javítson a helyzeten, de én sajnos nem láttam, hogy az adórendszer vagy a vállalkozások indításának folyamata egyszerűbbé, átláthatóbbá vált volna. Úgy tűnt, hogy a politikai kapcsolatok inkább számítottak, mint egy jó és fenntartható ötlet.

A civil társadalom megerősítése egyértelmű prioritás volt ittléte alatt. Hogy lett ez a téma kiemelten fontos?

Mindenképp szeretném leszögezni: egyes felvetések ellenére az Egyesült Államok semmilyen formában nem a kormány ellen dolgozott együtt civil szervezetekkel. Azt szerettük volna velük megosztani, hogyan folytatnak az amerikai civilek párbeszédet a nekik fontos ügyekről a kormánnyal, ami minden demokrácia alapja.

A könyvében ennek a folyamatnak ellenpéldájaként említi meg az Ipaden írt alkotmányt.

A kétharmados választás után mi is kritizáltuk a törvényhozási és alkotmányozási folyamatot. Szokatlan volt részünkről a kritika, de maga a folyamat is szokatlan volt. Végső soron, miután az Európai Unió maga is megvizsgálta a kérdéses pontokat, a magyar népen a sor, hogy folytassa a folyamatot a kormánnyal együttműködve, nem az amerikai követségé.

Colleen Bell önhöz hasonlóan politikai kinevezettként érkezett a nagyköveti posztra, amiért többen kritizálták. Ön szerint jogosan?

A felgyorsult reformfolyamat véget ért, Bell nagykövet egész más körülmények között dolgozik, mint én. Semmi kétségem sincs afelől, hogy kiválóan képes vezetni a követséget. Nem kérdéses, hogy a fő célja, ahogy az enyém és az elődömé is volt: egy erős és pozitív munkakapcsolat a magyar kormánnyal, és pozitív kapcsolat a magyar néppel.