Komoly ellentmondások vannak a magyar menekültügyi döntésben

Magyarország ugyan nem mondta fel a dublini rendelet alkalmazását, de csak az egyik felét teljesíti, értelmezte az Indexnek a kormány szerdai döntését Nagy Boldizsár nemzetközi jogász.  A magyar döntést egyelőre az uniós tagállamok és az Európai Bizottság is szeretné megérteni.

A dublini rendeletnek csak az előfeltételeit teljesítjük azzal, hogy a hozzánk érkező menekülteket regisztráljuk és ujjlenyomatot veszünk tőlük. Azt azonban elutasítjuk, hogy ezeket az embereket a többi tagállamból visszaküldjék hozzánk a menekültügyi eljárás lefolytatására, mondta az ELTE tanára az Indexnek.

A kormány tegnap azt közölte, hogy nem mondtuk fel és nem is függesztettük fel a Dublin III. rendelet alkalmazását, de a rendelet értelmében nem tudunk fogadni hozzánk visszaküldött menekülteket. Trócsányi László igazságügyi miniszter szerdán azt írta az Európai Bizottság alelnökének, hogy a magyar befogadási kapacitások csak arra elegendők, hogy a dublini szabályokból fakadó alapkövetelményeknek (regisztrálás, ellátás) eleget tegyünk.

Nagy Boldizsár szerint a déli határon hozzánk érkezők akkurátus regisztrálásának hangsúlyozásával burkoltan Olaszországra utalunk. Az olaszok ugyanis gyaníthatóan a menekülteknek csak a töredékét regisztrálják. Az olasz hatóságok tavaly 170 ezer embert mentettek ki a Földközi tengerről, de a hivatalos adatok szerint csak 65 ezren nyújtottak be menedékjogi kérelmet. Ha ez a nem regisztrált kb. 105 ezer ember később más EU-tagálllamok hatóságainak látókörébe kerül, nem fogják tudni megállapítani róluk, hogy ügyükben melyik ország illetékes, így nem is küldhetik vissza őket Olaszországba.

Furcsa ellentmondás, jegyezte meg Nagy Boldizsár, hogy a magyar kormány egy olyan jelenség ellen lép fel, ami most alig jelent problémát a magyar hatóságoknak. Lázár János a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón azt állította, hogy Nyugat-Európából 16 ezer embert akarnak visszatoloncolni hozzánk, miközben a magyar befogadási kapacitás 2000-2500 fő lehet. Lázár néhány mondattal később már azt mondta, idén akár 200 ezer ember ellátásáról is szó lehet. Ezek azonban egyelőre csak fenyegetően nagy számok. A valóságban tavaly a Dublin III. értelmében 817 embert küldtek vissza hozzánk, idén pedig 600 fő alatt van ez a szám.

Az ellentmondásokat fokozza, hogy a valóban komoly problémát jelentő menekültregisztrációt ugyanakkor a magyar kormány minden eszközzel teljesíti. Nagy Boldizsár azt mondta: a regisztrációkkal valóban emberfeletti munkát kell végezniük a menekültügyben dolgozóknak, hiszen idén már 60 ezer irreguláris migráns érkezett hozzánk. Ezek az eljárások időbe telnek, hiszen a menedékkérőket egyenként ki kell kérdezni, és ellátást kell biztosítani számukra. 

Ezt a helyzetet azonban lehet kezelni: még több emberrel, technikával és kapacitással. Nem véletlen, hogy az osztrák belügyminiszter is segítséget ajánlott fel Magyarországnak a helyzet kezeléséhez. Nagy Boldizsár szerint a magyar kormány attól tarthat, hogy a hozzánk később visszaküldött afgánok, szíriaiak ellátása hosszabb időbe telik, és erre az időre az ellátásukat is biztosítani kell, ami komoly költsétgekkel járhat.

A csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Lázár János újra és újra azzal érvelt, hogy fizikailag lehetetlen, hogy a nálunk regisztrált menedékkérők itt lépték volna át az Európai Unió határát. Nekik Görögországon keresztül kellett érkezniük, így Nyugat-Európából oda is kellene visszatoloncolni őket, mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter. 

Nagy Boldizsár szerint Görögországba az Európai Unió bíróságának döntései értelmében nem lehet menekülőket visszaküldeni, akkor sem, ha az lenne a felelős állam. Ha lehetne, Görögország akkor is mentesülne a felelősség alól, ha kitoloncolta a kérelmezőket az EU-n kívülre, ha több mint három hónap telt el azóta, hogy Görögországot elhagyták, és addig nem-EU államban voltak, vagy egy év eltelt a Görögországi belépés óta.

Nagy Boldizsár megjegyezte még, hogy a menekültügyben hozott szerdai kormányhatározat szövegezése botrányosan színvonaltalan. A szöveg többször is "gazdasági bevándorlókról" beszél, holott aki hozzánk érkezik, az abban az esetben legfeljebb menedékkérő lehet. A dublini rendelet a gazdasági bevándorlókra nem vonatkozik. A két fogalom keverése klasszikus prejudikáció, ami egy jogszabály szövegében elfogadhatatlan.