Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Puha plüssből vagy szögesdrótból legyen a kerítés?

2015.07.16. 21:36

A szerb határra épített kerítés közelébe érve azt hittem, a veterán szindróma miatt érzem olyan zavarodottnak magam. Végül is alig négy hónapja volt, hogy egy csapat afgánnal és irakival errefelé szöktem át a zöldhatáron. Amikor a hideg hajnalban a homokos területen kocogtunk, nem számítottam arra, hogy legközelebb 200 újságíróval vonulok majd itt, csak éppen az ellenkező irányba.

Nem kellett sok idő, hogy rádöbbenjek: valójában az okozta a furcsa érzést, hogy a kerítés nem is a menekültek miatt épül. A teljes felismerésig azonban még történt pár dolog.

Gumicsizma homokban?

A magyar kormány három különböző, magas rangú karaktert is megjelentetett az eseményen. A főszereplő Pintér Sándor volt, aki rutinból akarta megoldani a feladatot, és az árvízi videókban már kipróbált szerepet hozta. A gumicsizmás karakter azonban nem illett a Homokhátság nevű területre, amelyet víz helyett, nevét igazoló módon, homok borít. A gumicsizmáshoz húzott gyűrött kék öltönye szerencsére azonban hangsúlyozta az élelmes kelet-európai agrárvállalkozó kisugárzást.

Hende Csaba a vidék közelmúltját személyesítette meg, amikor határszemlét tartó TSZ-elnöknek öltözött. Kovács Zoltán drapp nadrágjában, bőrcipőjében és sportzakójában a külföldi sajtó képviselőinek reprezentálta a könnyed stílusú, nemzetközi kitekintésű magyar xenofóbot.

Ennek jegyében Kovács angolul mondta el: a menekültprobléma valójában szervezett bűnözésről szól, nem emberi jogi téma.

Már a sajtótájékoztatót nyitó angol felvezetés bizonytalanságot keltett bennem. Ez pedig csak fokozódott, amikor kiderült, hogy a felhajtást, a nemzetközi sajtóval, a több száz újságíróval, a közvetítő kocsikkal egy 150 méternyi kerítés miatt csapták.

Egy hétvégi telek bekerítéséhez több drót kell, mint amennyit bokáig forró homokba süppedve láthattunk.

Érdekes volt az is, hogy érkezésünkkor még csak néhány fémoszlop állt a területen, és a dróthálót éppen akkor feszítették a keretre a munkások, amikor az előtérben a mikrofonokhoz vonult a kormány három arca.

Milyen a jó kerítés? Alacsony, plüssel borított? Vagy magas, szögesdróttal?

A munkálatok értelmét Hende Csaba fedte fel. Négy különböző kerítéstípust építenek, hogy kipróbálhassák, melyik a legjobb. Kérdésemre azt is elmondta, hogy fizetett átmászókkal fognak tesztelni.

Hogy ehhez miért kell a próbakerítést a világ végén, nehezen megközelíthető helyen építeni? És egyáltalán, mit akarnak tesztelni? A határvédelmi drótkerítést nem tegnap találta fel Hende Csaba. Ha az a kérdés, hogy egy alacsony, plüssel bevont, létrákkal ellátott kerítés a hatékonyabb, vagy az, amelyiken pengékkel ellátott szögesdrót van, akkor innen, látatlanba megmondom, hogy az utóbbi.

Ha az olvasó már most kamura gyanakszik, jobb úton jár, mint a Kovács Zoltánhoz becsöngető szíriai menekült. A sajtótájékoztatón Pintér ugyanis azzal hencegett, hogy a kerítés 2,5 méterre a határtól, magyar területen védi majd az országot, amire akaratlanul is vitába kellett szállnom a miniszterrel.

„A kerítésnek ebben az esetben nem sok értelme van. – mondtam ellent nagy tisztelettel. - Az EU-s jogszabályok értelmében az, aki az ország területére lép, eljárás nélkül nem toloncolható ki. Tehát ha egy afgán menekült eljut a kerítésig, akkor már magyar területen jár, és ugyanúgy kérhet menedékjogot, mint aki a debreceni rendőrségen jelentkezne.”

Amit a kerítésről tudni kell

  • Jövő keddig találják ki, hogy a négy kerítésváltozatból melyiket építik meg.
  • 175 kilométeren húzódik majd a déli határon.
  • 6,5 milliárdot különített el rá a kormány.
  • A katonaság, és közmunkások építik, az elemeket pedig a börtönlakókkal készíttetik.
  • Pintér az objektivitás jegyében elmondta, hogy eddig AIDS-es, bőrbeteg, rühes, sőt, tálib menekültek is érkeztek hazánkba.
  • Idén 81 333 illegális határátkelőt regisztráltak Magyarországon, mondta a belügyminiszter. (A határátkelők legnagyobb része elhagyja az országot, de erről nem esett szó.)
  • Kovács Zoltán szerint a sajtótájékoztató előtt egy nappal zárult le a nemzeti konzultáció, amelynek máris tudja az eredményét: az egymillió beküldő többsége rajong a kerítésért.

Pintér nem nagyon igyekezett védeni a beruházást. Annyit mondott, hogy az afgánok mindenképpen menedékjogot kapnak, mert háborús országból érkeznek. Noha a lényeg, hogy a menekültet akkor sem lehetne visszadobni, ha Koszovóból, vagy történetesen Svédországból érkezett. A magyar területre belépő kérelmét mindenképpen Magyarországon kell elbírálni. Ezek után persze el lehet utasítani a kérvényt: pont úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben is mennek a dolgok, csak kerítés nélkül.

Mindegy, ki mit mond

Kovács Zoltán inkább azzal védte a létesítményt, hogy bár tényleg be kell engedni a magyar területre igyekvőket, de a kerítés révén legalább arra kényszerülnek, hogy legálisan, a határátkelőn jöjjenek be. A valóság sajnos azonban ebben az esetben sem támasztotta alá az érvelést: Hiába várja a kormány tárt karokkal a menekülteket Röszkénél. Papírok nélkül a szerbek nem fogják kiengedni őket, mutatott rá egy szlovén újságíró. Egyetlen lehetőségük marad tehát, a zöld határ. Ahonnan ezután a kerítéstől viszik őket a debreceni táborba.

Felvetettem még, hogy ha a kerítés valóban hatékony védekezési mód lenne, akkor Magyarországra már nem is jutnának menekültek. Bulgáriában és Görögországban ugyanis építettek már ilyet, de a háborús övezetekből ugyanúgy jönnek a migránsok. A belügyminiszter most sem próbált lehengerlő érvekkel előjönni. Szerinte Görögországban rövid a kerítés, ezért hatástalan, de Bulgáriát azóta elkerülik a menekültek. Ami sajnos nem így van. Nem csak a statisztikák mondanak mást, hanem a tapasztalat is. Jómagam is Bulgárián keresztül érkezett menekültekkel keltem át a határon.

Érezhető volt, hogy teljesen mindegy, mit mond a sajtó. A kerítés nagyjából annyira szól a menekültekről, mint a plakátkampány, amelyben magyarul okították a szír, afgán és iraki migránsokat. Míg a plakátoknál a magyar közönség volt a cél, a kerítéssel talán a nemzetközi szereplőkhöz akarnak szólni. Az üzenet, bokáig a homokban állva, nekem nem volt világos. Ugyanakkor ebben a játszmában már bebizonyosodott, hogy néha csak hónapokkal később esik le nekünk, milyen taktika volt egy-egy bizarr kormányzati húzás mögött.

Annyi biztos, hogy amikor a közvetítő kocsik elindultak vissza a poros úton, a munka leállt, és a kerítésépítő munkások velünk együtt hagyták ott a területet.