Mit akarunk, mi legyen itt? Európa vagy Afrika?

Népszavazáson döntöttek vasárnap a csallóközi Bős lakói arról, hogy a településen található, 2009-ben bezárt menekülttábort újranyissák-e: a szlovák kormány ugyanis ott helyezne el 500 menekültet, akiket egy júliusban aláírt megállapodás keretében Ausztriától vennének át ideiglenesen, amíg az osztrák hatóságok nem bírálják el menedékkérelmüket. Akiknél elbírálták, elhagynák a tábort, de helyettük újabbakat hoznának, egyszerre legfeljebb ötszázan lennének a bősi táborban.

Az ötlet azonban komoly tiltakozást váltott ki Bős és a környező települések lakói között, egy petíciót is elindítottak, amit végül több mint háromezren írtak alá. A nagy ellenállás miatt Bős önkormányzata helyi népszavazást írt ki. A szavazás végül érvényes volt, a szavazók 96 százaléka a tábor újranyitása, az ötszáz menekült befogadása ellen szavazott.

Bősön jártunk a szavazás napján.

Először a tábor helyszínét néztük meg. A település szélén található, kisebb lakótelep méretű épületegyüttest még a nyolcvanas évek elején építették, hogy a bősi vízerőművet építőknek legyen szállásuk, később pedig az egyetem diákjainak adott otthont. Bős lakói pedig most nem először találkoznának menekültekkel: a kilencvenes években, a délszláv háború idején itt működött az onnan érkező menekülteket befogadó tábor. Azt végül 2009-ben zárták be teljesen, néhány épületben irodák működtek, két épületben turistaszállásokat alakítottak ki, de az épületegyüttes nagy része lepusztult.

Most ennek egy részét újították fel körülbelül egy hónapja, hogy Bős a megegyezés szerint menekülteket tudjon fogadni. Csakhogy a település vezetőivel, lakóival ezt senki nem közölte, a tábort ellenző petíciót elindító vállalkozó szerint úgy tudták meg, hogy a felújítást végző munkások mondták, azért dolgoznak, mert jönnek a menekültek. A júliusban aláírt államközi megállapodásban persze szerepelt Bős, de a polgármester legutóbbi nyilatkozatai is arról szóltak, hogy a mai napig nem tájékoztatták hivatalosan a települést, hogy mikor, mi és hogyan fog történni.

Először a menekülttábor környékén kérdezősködtünk, mit szólnak az ötlethez, illetve hogyan emlékeznek, tényleg komoly konfliktusok voltak a korábbi menekültekkel, ahogyan a tábor ellenzői, illetve maga a polgármester is hangsúlyozni szokta. A szemközti boltnál álldogáló négy-öt férfi abban egyetértett, hogy a délszláv menekültekkel semmi probléma nem volt, sőt egyikük szerint amikor nem volt kedve onnan bemenni a faluba, akkor hozzájuk jártak pingpongozni.

Komolyabb balhéra, verekedésre nem emlékeznek, és hozzátették, nem tudják, hogy most milyen emberek érkeznek majd a táborba, de biztos, hogy elmennek szavazni a tábor újranyitása ellen. Annak ellenére, hogy tudják, ha a kormány eldöntötte, akkor az ő szavuk nem sokat ér, itt akkor is tábor lesz. Azt is sérelmezték, hogy most felújítanak egy egész szárnyat a menekülteknek, miközben korábban helyi szegényebb családoknak adta ki az önkormányzat ezeket a lakásokat, de azt, ahogy az egyetemé lett az épület, megszüntették. Nem értik, miért fontosabb 500 vadidegen menekült, mint a helyi vagy környékbeli emberek.

Bent a település központjában, az általános iskolában kialakított szavazóhelyiségben találkoztunk a petíciós bizottság elnökével, Jakus Zoltánnal, aki elmesélte, hogy gyakorlatilag három nap alatt szedtek össze 3140 szavazatot a településen és a környéken, amit elküldtek a belügyminisztériumnak is. A polgármester pedig látva a nagy elégedetlenséget − csak Bősön 1800-an írták alá − helyi népszavazást írt ki. Mi délután egykor beszéltünk, akkor bízott benne, hogy érvényes lesz a szavazás, és annak ellenére elmennek, hogy a belügyminisztérium hangsúlyozta: a helyi népszavazásnak eredményét nem kell a kormánynak figyelembe vennie, sőt mi több, nem is fogja.

A szavazás már egykor érvényesnek tűnt: az érvényességhez nagyjából 2200 embernek kell szavaznia, de akkor már 1300-an szavaztak. Jakus hozzátette, a szavazásra jogosultaknak körülbelül az egyharmada nincs a településen: vagy nyaralnak vagy Ausztriában és Németországban élnek, dolgoznak.

Jakus szerint van egy csomó bizonytalan, előre nem látható részlet is. Például nem tudni, mennyi ideig fog működni a tábor.

A belügyminisztérium maximum 2 évről beszél, miközben a szerződést úgy írták alá, hogy bármikor meghosszabbítható. Elnézve a helyzetet, nem sok esély van arra, hogy ez két éven belül megoldódjon. Ráadásul mi a garancia, hogy ez az ötszáz fő ennyi marad? Lehet, hogy jövőre a duplájára emelik. Pedig már ez az ötszáz fő is komoly hatással lehet egy ötezres településre.

− mondta, és  hozzátette, a betegségektől is sokan tartanak, hiszen a szomszédos medvei táborral ellentétben ez nyitott lesz, a menekültek szabadon mozoghatnak majd. Szerinte hiába beszélnek arról, hogy kiszűrik a betegeket, ez sosem biztos. „Arról nem is beszélve, hogy az is nyilvánvaló, hogy a menekültekkel terroristák is érkeznek Európába. Ezt sem tudják a szervek kiszűrni, így lehet, hogy adott esetben érdemes lehet egy-egy terroristának ide kerülnie. A tábortól hétszáz méterre található az erőmű, ami tökéletes célpont egy ilyen típusú támadáshoz" − mondta, majd azt kérdezte:

Mi ez itt? Európa vagy Afrika? Mit akarunk, mi legyen? Kinek van több joga? Ezt kellene már eldönteni!

A parameter.sk cikke szerint az Emberijogi Liga nevű civil szervezet felajánlotta a segítségét a szlovák belügyminisztériumnak, hogy segítenek tájékoztatni, felkészíteni a lakosságot a táborról, segítenek az előítéletek lebontásában azzal, hogy a migráció pozitív oldalát is bemutatják, de rögtön azzal szembesültek, hogy a lakosságot a belügyminisztérium nem rosszul vagy jól, hanem egyáltalán sehogy sem tájékoztatta a dologról. Márpedig szerintük éppen a lakosok irányába mutatott érdektelenséget a legnagyobb hiba.

Az biztos, hogy a településen kérdezősködve nem találkoztunk olyan emberrel, aki az elmúlt időszakban találkozott volna bármilyen tájékoztatással. Sem az önkormányzat, sem a belügyminisztérium, sem semmilyen civil szervezet részéről. Az egyetlen, ami eljutott hozzájuk az a tábor létrehozása ellen megfogalmazott petíció. szlovák belügyminisztérium sajtósa egyébként nem érti a bősiek félelmét. Szerinte a településen 1994-ben nyitott menekülttáborban ezreket szállásoltak el, mindenféle probléma nélkül.

Az osztrák tábor, ahonnan érkeznének a menedékkérők, túlzsúfolt. Legutóbb 300 menekült demonstrált az elviselhetetlen körülmények miatt. Most körülbelül 3,5 ezer menekült él a táborban, egyharmaduknak ágy sem jut a hírek szerint. Ennek ellenére osztrák civil szervezetek azt állítják, nevetséges ez a megállapodás, hiszen Ausztria is képes lenne ellátni a menedékkérőket. Helyi lapok szerint egyébként is csak egy sikersztorit szeretett volna felmutatni az osztrák belügyminisztérium, hogy − Figyelem! − elterelje a figyelmet a megoldatlan, problémás dolgokról.

A bősi menekültprojekt vezetője úgy reagált a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy ennyire ellenzi a lakosság ezt az egészet, hogy szerinte a helyiek hamis információkkal találkoznak: a többségében magyar lakosság főleg a magyar híradásokból értesül a menekültkérdésről, azok pedig nem mindig fedik a valóságot.

A szavazóhelyiségből kilépő idős nő arról beszélt nekünk, hogy emlékszik a délszláv menekültekre, de az sem volt egy normális helyzet, hogy ők ott voltak, hál'Istennek megszűnt. És nem szeretne előítéletes lenni, ha megérkeznek a menekültek ő megvárja, hogyan viselkednek, majd csak azután fog véleményt alkotni, de most a biztonság kedvéért a tábor nyitása ellen szavazott. Biztos, ami biztos. Véleményével nincs egyedül, gyakorlatilag csak olyannal találkoztunk beszéltünk, aki ezt gondolta. Legfeljebb a fiatalabbak nem mind gondolták, hogy megvárják a menekültek megérkezését a sarkos véleménnyel.

A település polgármestere, Fenes István egyértelműen kiáll a tábort ellenzők mellett. Szerinte a múltbéli tapasztalatok és a jelenleg Európa-szerte látható problémák alapján egyáltalán nem jó ötlet, a település nem nyer vele, csak veszélyeket vállal. A polgármester korábban egy nyílt levélben tisztázta, hogy a település vezetése minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálja megakadályozni a tábor létrehozását.

Pedig Fenes 2013-ban, amikor kiderült, hogy Vámosszabadiban nyitnak egy tábort, még arról beszélt, hogy abból az időszakból, amikor Bősön működött a menekülttábor komolyabb panasz nem érkezett, „inkább olyan mondvacsinált panaszok, hogy a szupermarketban megfogdossák a kenyeret, azt aztán nem viszik el, és hasonlók" − mondta a parameter.sk-nak. Ahogy azt is, hogy szerinte „a menekülteknek is valahol otthonra kell lenni, azt az épületet is ki kell használni... gondoljunk csak bele, hogy ha ne adj isten ilyen szituációba kerülnénk, nekünk hogyan esne egy hasonló helyzet”. Fenes arról is beszélt, hogy a bűnözés aránya sem nőtt meg, sőt, amikor 2-300 fő volt a táborban, gyakorlatilag észre sem vették. De a csodás kulcsmondatot a végére tartogatta (2013-ban!):

Lehet populáris dolgokat csinálni, aláírásokat gyűjteni, de nincs sok értelme.

A tábor megnyitását egyébként a felvidéki Magyar Közösség Pártja is elutasítja. A párt elnöke szerint érthetetlen, hogy a szlovák kormány miért a bősi menekülttábor újranyitásával akarja megoldani a helyzetet, amikor a Szlovákiában most is működő menekülttáborokban rengeteg szabad hely van. Ráadásul Berényi József szerint nem igazságos, hogy a menekültek elhelyezésére használt létesítmények java részét magyarok lakta területekre telepítették és telepítik.

Közben a dolgok haladnak, három napja arról beszélt Tibor Gašpar országos rendőrkapitány, hogy a jelenleg Bősön működő rendőrőrs létszámát (18 fő) tízzel megnövelik. "A kerületi rendőrkapitánysággal együttműködve kialakítottuk a szolgálatokat. Sűrűbb lesz a járőrözés a község környékén és a menekülttábor helyszínén, ahol egy nagyszombati gyorsreagálású egység is szolgálatot teljesít majd" − mondta. A hírek szerint az első menekültek már augusztusban megérkezhetnek Bősre.