És mi lenne, ha a menekültek bekérezkednének a nagykövetségekre?

Huszonhat évvel ezelőtt, 1989 augusztusában több tízezer keletnémet menekült rekedt Magyarországon. Nyugatra legálisan nem mehettek, vissza pedig semmi esetre sem akartak térni Eric Honecker NDK-jába. A keletnémet vezetés ugyan az összegyűjtésüket és visszatoloncolásukat követelte a magyaroktól, ezt a kérést azonban a magyar hatóságok nem teljesítették.

Csak illegálisan a zöldhatáron lehetett eljutni Ausztriába. A többség azonban nem volt ilyen bátor, és a budapesti, a zánkai és más balatoni menekülttáborokban várt a sorsára. De volt, aki mással próbálkozott. 1989 augusztusában már 180-200 NDK-s menekült húzta meg magát a budapesti nyugatnémet nagykövetség udvarán és épületében. Ugyanez volt a helyzet a prágai, sőt a kelet-berlini NSZK-s nagykövetségen is. A kérdést az akkori NSZK vezetése is óvatosan kezelte: ugyan befogadták a nagykövetségre a menedékjogot kérő NDK-sokat, de az érzékeny politikai helyzetben nem merték őket diplomáciai mentességet élvező buszokon nyugatra szállítani.

2015. szeptember 2-án több száz vagy menekült táborozik a Keleti pályaudvarnál. Ugyan hétfőn több ezren felszállhattak az Ausztriába induló vonatokra, most már a pályaudvar épületébe sem mehetnek be. Továbbutazni nem tudnak, de tegyük hozzá, ezt a most hatályos hazai és uniós törvények alapján legálisan nem is tehetik meg, még ha van is érvényes jegyük. A menekültek ugyanis nem utazhatnak át egyik EU-s országból a másikba. Ott kell megvárniuk menedékjogi kérelmük elbírálását, ahol azt benyújtották. 

Vajon megoldás lenne számukra, ha megpróbálkoznának bekéredzkedni a német, az osztrák vagy a francia nagykövetségre, és úgy próbálnának eljutni Nyugatra? És ha egy szír menekült Budapesten bekopogtat a német vagy a francia nagykövetségre és beengedik, akkor már Nyugaton van?

Először oszlassunk el egy közkeletű tévedést. Budapesten a német nagykövetség területe nem Németország, a francia nagykövetség területe pedig nem Franciaország. A nagykövetségek területe Magyarország, a képviselet területe azonban sérthetetlen. Ez azt jelenti, hogy oda a magyar hatóságok nem léphetnek be, legfeljebb a küldő ország, a nagykövet vagy az ideiglenes ügyvivő engedélyével. Bárki más, ebben az esetben egy menekült, beengedéséről is csak a nagykövet dönthet. A diplomáciai képviseletek a sérthetetlenség elve alapján azt nem tehetik meg, hogy egy körözött bűnözőt fogadnak be (bár a Wikileaks alapítója, Julian Assange így vendégeskedik a Ecuador londoni nagykövetségén.)

A nagykövetség védelmét ugyanakkor a fogadó államnak kell ellátnia. Ha a menekültek végső elkeseredésükben nagyobb tömegben, a kerítésen átmászva akarnának bejutni valamelyik nyugati állam nagykövetségére Budapesten, akkor a nagykövet kihívhatná a magyar rendőröket és kérhetné: rendőri eszközökkel távolítsák el őket onnan.

A jelen helyzetben kicsi az esélye annak, hogy a menekülteket bármelyik nagykövetség befogadná, és ennek nem is lenne sok értelme, mondta az Indexnek Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, az ELTE oktatója. Az első kérdés ugyanis az lenne hozzájuk, hogy az ügyükben melyik uniós ország a felelős állam. Ha a menekülteket ide érkezésükkor regisztrálták, akkor ez Magyarország. A vonatkozó hazai és uniós jogszabályok alapján tehát udvariasan azt lehetne mondani nekik: várják meg, amíg a magyar hatóságok az ügyükben lefolytatják az eljárást. Akinek közeli családtagjai menekültként vagy kérelmezőként már Németországban vagy Franciaországban vannak, azoknak megvan a lehetőségük arra, hogy ügyüket egyesítsék és ott bírálják el. 

Nagy Boldizsár szerint a jelen helyzetben semmi értelme nem volna annak, hogy bármelyik nyugati állam menekülteket fogadjon be a budapesti nagykövetségére. Az 1989-es párhuzam ebben az esetben nem érvényes. Huszonhat évvel ezelőtt a keletnémeteket Magyarországon az a veszély fenyegette, hogy visszatoloncolják őket az NDK-ba. A menekültet kezelését most pontosan körülírják a jogszabályok, és Magyarországon nagyrészt ennek szellemében is cselekednek: a menekülteket regisztrálják, kijelölik tartózkodási helyükül az egyik befogadóállomást, amelyet 24 órára elhagyhatnak, de oda mindig vissza kell térniük, amíg ügyükben döntés nem születik. Aki üldözés elől menekül, azt nem küldhetik vissza a hazájába.

1989-ben a Magyarország számára lassan kezelhetetlenné váló menekültválság végül azzal oldódott meg, hogy Horn Gyula akkor külügyminiszter bejelentette: 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon azokat az NDK-s állampolgárokat, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. Több tízezer NDK-s özönlött át akkor az osztrák határon.

Egy másik 1989-es párhuzamot Prőhle Gergely, volt berlini nagykövet, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára emlegetett fel a Süddeutsche Zeitungnak. 1989-ben ugyanis egy félreértés miatt indultak meg tömegek a berlini falhoz, ahol a rendőrség már nem lépett közbe és mindenkit átengedett a határátkelőkön (lásd keretes írásunkat).

Hétfőn szintén félreértés okozhatta a menekültek kiengedését, mondta Nagy Boldizsár. Angela Merkel nyilatkozata ugyanis nem arra vonatkozott, hogy Budapestről minden szír Németországba utazhat és ott befogadják. A német kancellár csak azt mondta: a már Németországban lévő szír menekültekre nem alkalmazzák a Dublin III. rendeletet, azaz nem küldik vissza őket Magyarországra, ahol az EU-ban elsőként regisztrálták őket.