Akkor is jönnek, ha Magyarország nem jó fej

„Én kezdetben sajnáltam őket. Jönnek kisgyerekkel, jobb életet akarnak, de ez már sok, tenni kell valamit, különben rohadtul nagy baj lesz" – a röszkei ötvenes férfi szorosan megfogta felesége kezét, miközben az új tábor felé biccentett.

A terület másfél hónapja még eladó, évek óta parlagon heverő föld volt, amit a helyi pletykák szerint Csányi Sándor érdekeltsége vett meg. Ha ez igaz, akkor nem másutt, mint a Csányi tulajdonában lévő, ám az állam által kisajátított földön jött létre az 1100 fős tábor, amelybe a beszélgetésünk alatt is folyamatosan érkeztek gyalogosan és busszal a zöldhatáron átlépők.

Itt már jelen van a Vöröskereszt és számos önkéntes, és a rendőrök között is több az angolul tudó.

Meg a rendőrkutya is egyre több, ami viszont erősíti a lágerjelleget. Cserébe mobil vécé is van elég, nem úgy, mint a korábbi táborban, ahol vasárnap már csak a szemetet takarították, miután az utolsó migránst is elszállították.

Ennek a régi tábornak a közelében él a röszkei pár, akiknek nemcsak a fóliasátrakon magukat átvágó migránsokból, de az embercsempészekből is elegük van. Egy ismerősük portája pont az áramlási útvonalon fekszik, annyira, hogy a csempészek is ott várják be a menekülteket.

Bezavarták a házába az embercsempészek. Hiába ment utána a rendőrségre, nem lett belőle semmi

– legyintett a férfi, aztán egy fekete autóra mutatott: ez is csempész, mindennap itt köröz, szállítja a menekülteket Pestre.

Persze így is maradnak gyaloglók bőven: a helyiek szerint a Szeged felé vezető úton hajnalban rengetegen vonulnak, és egyre balesetveszélyesebbek. „Kiállnak az útra, hogy vidd el őket. Izgulunk, hogy el ne üssünk valakit" – bosszankodott egy röszkei ingázó.

Háromezer dolláros utazás

„Azt mondták, nem vesznek ujjlenyomatot, és hamarosan busszal mehetünk Budapestre" – mesélte vidáman Ahmed a kerítésen kívül várakozva szíriai barátaival. A damaszkuszi gyógyszerész abban bízott, hogy hamarosan eljuthat Hollandiába, ahol majd doktorálhat is. Neki az út Szíriából Magyarországig háromezer dollárjába került. A legdrágább szakasz a törökországi Izmirből a görög Leszbosz szigetére vezetett. 1200 dollárt fizetett az időjárástól és a gumicsónak motorjától függően 1-5 órás útért. A macedón–szerb határ kijött húsz dollárból, míg a magyar nem került semmibe. Bár úgy tudja, mások még a szerb oldalon fizettek 1500  dollárt, hogy a rendőröket megkerülve eljussanak Budapestre, ám az összeg túlzottnak hangzik. 

Bárki is hitegette Ahmedet a magyar hatóságok görögös eljárásával, nem mondott igazat: ujjlenyomatot továbbra is kell adni, a menedékkérelmet be kell nyújtani, és ezt a tapasztalat szerint nem is titkolják el a rendőrök a menekültek elől. A táborból 12-24 óra után Bicskére vagy Debrecenbe szállítják őket, ott kerül sor a név szerinti regisztrálásra és a menedékkérelem benyújtására is. Név szerint Röszkén nem lehet megtalálni senkit. Nem jutott semmire az a nővérét kereső szíriai férfi sem, aki Németországból autózott le, hogy rátaláljon. A rendőrök azt javasolták, egy nap múlva forduljon a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (BÁH), addigra már lesznek használható névsorok.

Fingerprint and go

A ujjlenyomatvételről már a röszkei vasúti vágányon át gyaloglók is értesülhetnek a rendőröktől. „Három útja van: vagy visszamegy Szerbiába, vagy átmászik valahol a kerítésen, ahol nagy valószínűséggel elkapják, vagy végigmegy a sínen a gyűjtőpontig, onnan beviszik Röszkére, majd átszállítják egy másik táborba, ahol ujjlenyomatot vesznek, regisztrálják, és ha úgy dönt, folytathatja útját" – adta meg az opciókat egy rendőr megfelelő angolsággal. A szíriai fickóé kevésbé volt használható, valószínűleg csak annyit értett belőle, hogy ujjlenyomat, így társaival inkább visszament Szerbiába, átgondolni a lehetőségeket.

A többség azonban továbbvonult a rendőrpáros előtt a sínen, amely mellett már nemcsak unalomig ismert drótkerítés húzódik, hanem rabok részvételével már épül a négyméteres kerítés is.

„Hungary, problem, my friend" – mondta az országban száz méter megtétele után egy férfi, de mégsem állt meg a vonulásban.

Orbán csak kicsit megy szembe az ENSZ-szel

„Minden országnak ellenőriznie kell a határait, de ez az ellenőrzés nem állhat útjában a menedékkérelmüket benyújtóknak" – fogalmazott az ideiglenes gyűjtőpontnál Simon Ernő. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Közép-Európai Regionális Képviseletének szóvivője szavai azonban nem jelentik, hogy a határzár nem volna ENSZ-konform. Elvégre lesz benne tranzitzóna, ahol a menedékkérőket várják majd a magyar hatóságok. Amíg nincs tranzitzóna, addig akadálytalanul jöhetnek a röszkei síneken, így a Magyarország által 1989-ben aláírt ENSZ Menekültügyi Egyezmény sem sérül.  

Ám a magyar menetrend egy fontos ponton nincs rendben: a kormány szerint Szerbia biztonságos ország, így az onnan érkezők már indokolatlanul kérnének menedéket Magyarországon, az UNHCR szerint viszont sem Szerbia, sem Macedónia, sem Görögország nem tekinthető biztonságosnak menekültügyi szempontból, ezért nem ajánlják, hogy oda toloncoljanak bárkit.

Ez azonban nem jelenti, hogy minden érkezőt be kellene fogadni. Még a szíriaiakra sem volna érvényes a menedékkérelem automatikus megadása, de egy bangladesi sem utasítható el feltétlenül. „Minden esetet egyénileg kell megvizsgálni" – mondta Simon, elismerve, hogy a feladat óriási. Aki viszont nem jogosult a menedékkérelemre, azt az UNHCR munkatársa szerint is vissza kellene küldeni származási országába. Kérdés persze, hogyan lehet ezt kivitelezni majd akár több százezer emberrel, akár Magyarországról, akár az ígéret földjének tekintett Németországból.

Ráadásul nemcsak a menekültek hiszik, hogy Berlin mindenkit vár, de ezt az érzetet erősítik olykor az újságírók is. A menekültáradattól szintén az első vonalban szenvedő Olaszországból több újságírótól lehetett hallani, hogy Magyarország, ha akarná, tovább engedhetné a menekülteket, ahogyan Olaszország is teszi, ami ellen szerintük az EU-nak nincs kifogása.

Ez azonban nem igaz, hiszen korábban Franciaország visszaállította az ellenőrzést az olasz határnál, és német kérésre ugyanezt fogja tenni Ausztria is az olasz vonalon az onnan érkező illegális bevándorlók megállítására.

Mi az az Ausztria?

És ez fog megtörténni ismét az osztrák–magyar határon is, ami aggaszthatja a még Magyarországon lévőket. A szegedi vasúti pályaudvaron azonban nincs pánik. A Migration Aid által fenntartott, élelmet, pokrócot adó pontján vasárnap este csak huszonöt-harminc ember üldögélt, abban bízva, hogy taxival vagy vonattal eljuthat Budapestre. Eddig Röszkéről hozta őket ide a rendőrség, azzal a papírral, amelyen kijelölték nekik az őket fogadó menekülttábort.

"Mi mondjuk nekik, hogy menjenek nyugodtan a menekülttáborba,  de

egy kezemen meg tudom számolni, mennyien mentek innen Debrecenbe"

– mondta egy önkéntes. Gábor szerint érthető, hogy nem akarnak keleti irányba menni, bár a nyugatra fekvő Bicskéért sem lelkesednek. A cél mielőbb Budapest és onnan minden, ami nyugatra van.

A szegedi pályaudvaron – pontosabban előtte, mert a MÁV az épületben nem biztosít helyet a gyerekekkel is várakozó menekülteknek az egyre hűvösebb éjszakák ellenére – a menekültek a határzár tervéről nem hallottak, igaz, olyan Svédországba igyekvő afganisztáni is akadt, aki magáról Ausztriáról sem hallott. „Svédországot szeretem, van ott pár afganisztáni barátom, akik mondták, milyen jó" – világította meg úticél-választásának hátterét egy Mazari-Sarifból jött fiatalember, aki a tálibok hatalomátvételétől és a rendszeres bombamerényletektől félve szeretne új országot találni. Hogy mi is olyan jó a svédeknél, azt nem tudta elmondani, egyelőre a Volvo és az IKEA szavak sem mondtak neki semmit.