Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Minden napra egy mese!

2015.11.02. 17:15

Nem tudom, van-e összefüggés a Rogán Antal-vezette új propagandaminisztérium 2,3 milliárdos költségvetésével vagy mindez csak a véletlenek gonosz összjátéka, de szombaton megjelent az Emmi honlapján a magyar népmesekincs terjesztéséről szóló kormányzati cselekvési program.

Untitled-5.gif

Minden este népmese – Tegyünk együtt a magyar népmesekincs terjedéséért!

ez a címe és az alcíme, a lényege meg az, hogy

  • az iskolákban népmesék terén képzettebb tanárokra,
  • új segédanyagokra és az olvasókönyvekben szereplő mesék szakmai átgondolására,
  • mesemondó versenyekre,
  • mesemondó szakemberek képzésére,

van szükség.

  • Na meg a mesélés, mesehallgatás népszerűsítésére és új, a témába vágó kutatásokra.

A stratégia cél:

a hagyományos magyar népmesekincs minél szélesebb körű beépítése a köznevelésbe és a felsőoktatásba, a kötelező és fakultatív oktatás-képzések keretében kulturális, művelődési szerepének erősítése.

Én még nem olvastam olyan kormányzati cselekvési tervet, ami arról szólt volna, hogy

a mesei fantasztikum képes kiragadni a realitásból, ezáltal fejleszti az asszociatív, a fogalomalkotási és az absztraháló készséget,

de az új tervnek kétségkívül felsejlenek az előképei. Ha például valaki pár évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy

  • államosítani fogják a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket,
  • akár csak ötlet szinten felmerül a paksi hulladék kezelésére 17 éve gyűlő százmilliárdok egyéb célokra elköltése,
  • egy kormánybiztos veheti meg az egyik országos kereskedelmi tévét anélkül, hogy ezen bárki különösebben fennakadna,
  • egy ország veheti olcsóbban a boltokban a cukrot és az étolajat, mint amennyibe az előállítása kerül, anélkül, hogy az adóhatóságot ez a legcsekélyebb mértékben érdekelné

azt azonnal a realitástól elszakadt fantasztának nyilvánítottuk volna. És akkor most azt, hogy a kormány nyelvstratégiai intézetet hozott létre, hagyjuk is.

De félre a publicisztikai felhangokkal, és koncentráljunk a tervre! Én például örülök, hogy felmerült a

népmesemondó-versenyek meghirdetése egyetemistáknak és felnőtteknek.

Különösen a természettudományi és a rendészeti felsőfokú képzésben, valamint a központi államigazgatásban, a szolgáltatócégek ügyfélszolgálatain és a Békemenetek résztvevői körében látok komoly perspektívát

az egyéni identitás megteremtésében és formálásában, helyreállításában.

Ebben ugyanis, miként a népmesei cselekvési program helyesen és pontosan világít rá,

a nyelv, a hagyomány, vagy kulturális ismeretek átadása mellett a szóbeliségben élő egyszerűbb és bonyolultabb narratív struktúrák, mint azt a fél évszázada zajló nemzetközi kutatások (narratív elméletek, filozófiai gondolatrendszerek), valamint egyes pszichológiai megközelítések (pl. a narratív pszichológia, narratív terápia, az egyre elterjedtebb trauma terápia) eredményei is mutatják, döntő szerepet játszanak.

Kevesen vitatkoznának azzal, hogy egy kiadós össznemzeti meseterápiából mindannyian csak profitálnánk. És a mesecselekvési program alkotói tényleg senkit se akarnak az Óperencián innen hagyni (kiemelések az eredetiben):

A népmese társadalmi vonatkozásai kapcsán figyelembe kell venni a külhoni magyar nemzetrészeket, hiszen a legtöbb kiváló mesemondó ezekről a területekről származik. A műfaj ezen túlmenően pedig rendkívül alkalmas a szociálisan rászorult gyermekek, köztük a hátrányos helyzetű roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár informális kereteken belül.

Hogy a szociálisan rászoruló roma lakosság népmesei oktatásának formális keretei a kormány szerint mit jelent, arra van egy tippem (szociális ellátás helyett népmese-könyvek?). Mindenesetre arra a rövid időre, ami a Kormányzati Népmese-ügyi Tudományos Intézet megalakulásáig hátra van, fogadják szeretettel Szécsi Magda meséjét a cigányasszonyról és az ördögről, Orsós Teréz képeivel.