Kövér: Furcsa követelés, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe

A Pesti Srácoknak adott Kövér László-interjú érdekesebb kijelentéseit szedtük össze az egyes témákhoz kapcsolódóan.

Migránsok

• Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de a felszabadítható tömeget tekintve a baloldal szemében nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.
• Se szeri, se száma tehát a potenciális elkövetőknek, így csak azt látjuk, hogy a világ kifordult önmagából, és a felelős poszton lévő emberek teljesen elvesztették a józan eszüket. 

Világpolitikai helyzet

• A világ, a teljes hidegháborút is ideértve, sosem volt ekkora bizonytalanságban. A hidegháborúban legalább világosak voltak a frontvonalak, de most azt sem tudjuk, ki kivel van! 
• Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, s mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van. Mert még nagyobb hatalmat akar. 

Egyesült Államok

• Hiába hitték sokan, hogy 1989 után, amikor az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt.
• Az Egyesült Államoknak szüksége van első számú közellenségre. Mivel a Szovjetunió összeomlott, az ellenséget máshol kellett megtalálni. 
• Némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát.

Colleen Bell

• Colleen Bell nagykövet azt tanácsolta, hogy Magyarország  vegyen példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben. Kövér: "Mindezt egy olyan nagykövet mondta, aki kampánypénz gyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést. Szóval hagyjuk a gyermekmeséket!" 
• A nemzetközi politikai diskurzus színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy az embernek alig van kedve, akár egy amerikai nagykövet kijelentéseire is reagálni. 
• Hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk az amerikai politika elvtelenségén, mert van neki elvi alapja: az amerikai kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. 

Európai politika

• Egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik.
• Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat?

Politikai kampányok

• A tömegdemokrácia és a tömegkommunikáció szükségszerű velejárója, hogy rendkívül silány és egyszerű beszédmód alakult ki a közéletben. Tőmondatok, egyszavas üzenetek, amit lehetőség szerint sulykolni is kell. Ez a politikai kommunikáció mai stílusa, amitől elég nehéz függetlenedni.
• Az embereket valóságosan érdeklő, vagy még nem érdeklő, de a jövőben az életüket bizonyosan befolyásoló dolgokról kell őszintén beszélni. 

A gyermekvállalás szükségessége

• Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit az új generációk megszületéséért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?
• Már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe. 
• Miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie.
• Aki azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben!

Kövér közérzete

• Utoljára a nyolcvanas évek közepén volt a közérzetem ennyire rossz.
• Az ember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ülünk egy olyan csónakban, ahol körülöttünk mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. Hiába kiabálunk, ordítozunk, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel.