Gyárfás Tamás tündöklése és túlélése

„Köszönjük, hogy emlékeztettek minket arra, hogy Magyarországnak van tehetsége a sikerre, a becsületes munkára″ – a londoni nyári olimpia után Orbán Viktor kormányfő így köszönte meg a sikeres sportolók teljesítményét a tiszteletükre rendezett parlamenti ünnepségen 2012. szeptember 18-án. A rendezvényre Gyárfás Tamást, az úszószövetség elnökét is meghívták, aki azonban sokáig gondolkozott azon, talán jobb, ha mégsem megy el.

Két nappal korábban a Szépművészeti Múzeumban Balog Zoltán már tartott egy hasonló ünnepséget. Az emberierőforrás-miniszter egymás után kezet fogott a meghívott sportági szövetségek elnökeivel, de Gyárfással nem. És hogy ezt a gesztust ne csak az úszószövetség elnöke érezze, másnap a kínos jelenetről az akkor még kormánypárti Magyar Nemzet is beszámolt. Az úszószövetség elnökének a háta közepére sem hiányzott még egy ilyen megaláztatás, és okkal tartott attól, hogy a Parlamentben is hasonló élményben lesz része.

Végül az úszók miatt mégis elment a rendezvényre, amelyen Orbán Viktor mellett Áder János államfő és az Országgyűlés elnöke, Kövér László ünnepelte a legeredményesebb sportolókat. És ahol Gyárfás legnagyobb meglepetésére már nemcsak hogy kezet fogtak vele, de a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. Amikor a parlamenti ceremónia végén a pozitív gesztustól kissé megzavarodott sportvezető értetlenkedve kérdezte Deutsch Tamást, hogy akkor ezek után miként is értelmezze Balog két nappal korábbi gesztusát, az egykori sportminiszter odakísérte az emberierőforrás-miniszterhez, aki csak annyit kérdezett tőle:

Ugye ettől még tudott aludni?

Gyárfás ekkor már bő hat éve kegyvesztett volt a Fidesznél, ám a kitüntetés a kitaszítottság végét jelentette. 

De hogyan lett Gyárfás Tamás mezei sportújságíróból milliárdos vállalkozó, a Fidesz ellenségéből az Orbán-kormány szövetségese? Mi lehet az oka annak, hogy noha már nem egyszer padlóra vitték, még mindig talpon van? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor az elmúlt időszakban Gyárfás egykori munkatársaival, ismerőseivel, barátaival beszélgettem, és olyanokkal, akiknek a vállalkozóval konfliktusai voltak. És természetesen magával Gyárfás Tamással is, bár ő nem nagyon örült a megkeresésemnek. Ugyan tisztában van vele, hogy a Hosszú Katinka-ügy miatt ismét érdekessé vált a személye, de hangsúlyozta, ő csak végzi a dolgát a háttérben, és nem szeretne rivaldafényt. Végül mégis vállalta, hogy válaszol az életével kapcsolatos kérdéseimre, de ebben szerepet játszott, hogy tudta: a róla szóló portrécikk akkor is megjelenik, ha ő elzárkózik.  

Egy sportújságíró, aki többre vágyott

A magyar–történelem szakos tanárként diplomázó Gyárfás Tamás édesapja anyagbeszerző, édesanyja áruházi eladó volt. Szerény körülmények között, egy négyes fővárosi társbérletben éltek. Karrierjét  egyszerű sportújságíróként kezdte, 1972-től tizennyolc éven át a Népsportnál dolgozott. Munkaalkoholistának, angolul és olaszul jól beszélő, rendkívül szorgalmas, tehetséges sportújságírónak írták le egykori kollégái. Egyben törtetőnek, igencsak ambiciózusnak is, aki keresi és ki is használja az adódó lehetőséget. Azt a jelzőt, hogy törtető, a Népsportnál is megkapta, mielőtt előléptették. Kollégája, Naményi József a szerkesztőségben őt védve azt mondta, „tegye fel a kezét, akinek Gyárfás akár csak egy fűszálat is keresztbe tett”. Senki nem jelentkezett. Nem egy érzelmes típus, emberi kapcsolataiban az érdekei mozgatják, nem kerüli a konfliktusokat, ha pedig megtámadják, nem hagyja magát – mondták róla azok, akik közelről ismerik. 

Már a nyolcvanas években tudott élni a lehetőségekkel, és noha akkor még nem volt országosan ismert a neve, a sportújságírás akkori krémjében benne volt. Jóban volt a nyolcvanas évek sztárriporterével, Vitray Tamással éppúgy, mint Gyulai Istvánnal. Utóbbi a televízió ismert arcaként 1972 óta tudósított világeseményekről, a nyolcvanas évek közepétől pedig a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsába is beválasztották, később a szervezet főtitkára lett.

A fiatal korában aktívan sportoló Gyárfás számára Gyulai is egyfajta követendő példa volt, hozzá hasonlóan őt is vonzotta a sportdiplomácia világa, ami hamar össze is jött neki: amikor Gyulai, az addigi főtitkár távozott a Nemzetközi Sportújságíró Szövetségből, a helyére Gyárfást ajánlotta. Egykori kollégái szerint Gyárfás valóban odatette magát: amikor a Népsportban cselgáncsról írt, akkor rendszeresen járt cselgáncsedzésre, amikor a vízilabda volt a területe, akkor a sportújságírók szervezete vízilabda-bizottságának elnökévé választották, és amikor a kosárlabdarovatot bízták rá, akkor a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség nemzetközi bizottságába került be, egyúttal a Magyar Kosárlabda Szövetség társelnöke, majd a nemzetközi szövetség (FIBA) magazinjának, az International Basketballnak a főszerkesztője lett. 

Ebben az évben rendezték meg a Los Angeles-i olimpiát. A FIBA-s kapcsolatnak köszönhetően remek ajánlatot kapott. Az amerikai Sport Illustrated című lap felkérte, hogy a magazin kifejezetten az olimpiára készülő kiadványában írjon bemutatócikkeket a szocialista országokból érkező sportolókról. Gyárfást ezért három hónapra meghívták New Yorkba. Még kint volt, amikor megtudta, hogy az olimpiát a szocialista országok bojkottálják. De ha már ott van az Egyesült Államokban, maradjon is ott – üzente neki a Népsport főszerkesztője, így végül Gyárfás tudósíthatott Los Angelesből.

Az olimpiára barátja, Gyulai István is kiment, hogy a televízióban a nyitóeseményt közvetítse. Ha Gyulai nincs ott Los Angelesben, talán másképpen alakul Gyárfás karrierje is. Egy Kaliforniában élő magyar származású üzletember ugyanis kölcsönadott egy autót Gyulainak, ő pedig – mielőtt a nyitóünnepség után hazarepült volna – Gyárfást kérte meg arra, hogy vigye vissza a kocsit a gazdájának, mert neki erre már nem volt ideje.

Az autó tulajdonosát Bodnár Györgynek hívták. 

Amikor Gyárfás visszavitte az autót, szóba elegyedett Bodnárral, a gazdag vállalkozó és az újságíró pillanatok alatt megtalálta a közös hangot. 

Az amerikai barát

Bodnár egyike volt azoknak a magyar emigránsoknak, akik számára teljesült az amerikai álom, jóllehet a meggazdagodáshoz vezető út meglehetősen kalandos volt: a hetvenes években az amerikai börtönt is megjárt üzletember életének egy részében profi hamisítóként kamatoztatta tudását. Bár többen a mai napig hírbe hozzák a hetvenes-nyolcvanas években Los Angelesben aktív magyar maffiával, Bodnár inkább áldozata volt azoknak a részben a magyar állambiztonság segítségével kiszöktetett magyar erőszakos bűnözőknek, akik odakint igyekeztek megfejni, megzsarolni gazdagabb honfitársaikat. (A legendárium szerint Gyárfás Los Angelesben nemcsak Bodnárral, de későbbi üzleti riválisával, Fenyő Jánossal is találkozott, ez azonban nem igaz, a két üzletember ekkor még nem ismerte egymást.)    

De a Los Angeles-i olimpián nem csak Bodnár és Gyárfás talált egymásra. A kaliforniai vállalkozó Gyulai Istvánon és Gyárfáson kívül Békesi Lászlóval, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagjával is jó kapcsolatba került. Amikor a rendszerváltás hajnalán Békesiből a Németh-kormány pénzügyminisztere lett, ő tette meg az első lépést annak érdekében, hogy működhessen az a budapesti kaszinó, ami egy ideig Bodnár György, majd a mai napig Andy Vajna érdekeltségébe tartozik. (Gyárfás elmondása szerint Bodnár rajta keresztül ismerte meg az egyébként szintén Kaliforniában élő Vajnát. Amikor az ismert filmproducer Budapesten járt és a Nap Tv iránt érdeklődött, Gyárfás jelezte neki, hogy Bodnárral tárgyaljon Los Angelesben, a két amerikai-magyar így talált egymásra, mielőtt belevágtak volna közösen a kaszinóbizniszbe.)

Bár Gyárfás, Gyulai és Békesi már a szocialista érában is kivételezett helyzetben voltak, a nyolcvanas évek közepén a kapcsolatrendszerük nem nyújtott nekik teljes védelmet, így bizony megesett, hogy a szőnyeg szélére állították őket. Gyárfás egy másik újságíróval közösen még Los Angelesben kitalálta, hogy könyvet ír az olimpiáról, és miután hazatért, meggyőzte erről Békesit is, aki a készülő könyv lektora lett. „A könyv nem támasztotta alá a bojkottot, az olimpia hőseiről szólt, a résztvevőket és nem a távolmaradókat ünnepelte" – Gyárfás szerint ez volt az oka, hogy miután a kötet 1985-ben elkészült, az MSZMP Politikai Bizottsága kiakadt és vizsgálatot indított, amiért Gyárfásék szerintük nem egyeztettek a párttal, valamint saját zsebre dolgoztak, a kötet kiadását végző gazdasági munkaközösség pedig szerintük tiltott hirdetésszervezést folytatott.

A retorzió nem maradt el, mindannyian pártfegyelmit kaptak, Gyárfást lefokozták a Népsportnál, főmunkatársból, a nemzetközi rovat egykori vezetőjéből ismét csak egy mezei munkatárs lett. Sportújságírói karrierje viszont nem tört meg, az 1988-as szöuli olimpiáról is tudósíthatott. De ebben az időszakban Bodnár unszolására már sokkal inkább a saját ötletei megvalósítása és az üzleti vállalkozások érdekelték, mintsem az, hogy valamelyik állami lap szekerét tolja. És az addigra már kiépített kapcsolatrendszereinek köszönhetően mindez elérhetővé vált, főleg azért, mert pénzügyi befektetőként Bodnárt ekkor már maga mögött tudhatta.

Az első milliók Kaliforniából jöttek

A nyolcvanas évek vége felé a szocialista rendszer fellazult. Azoknak, akiknek volt elég pénze és kapcsolatrendszere ahhoz, hogy hasznot húzzanak a kapitalizmusba való zavaros átmenetből, Magyarország az ígéret földjévé vált. Az emigrációban meggazdagodott Bodnár is nyitott volt arra, hogy a pénzét Magyarországon fektesse be. Az céltudatos, hiperaktív és munkamániás Gyárfás pedig ideális partner volt ehhez. A sportújságírással azonban nem akart felhagyni, ezért Bodnár felajánlotta neki, hogy ha eljön a Népsporttól, akkor indít neki egy lapot. A kaliforniai üzletember kétmillió forintot szánt erre. Így született meg 1989 januárjában a Sport Plusz nevű sportbulvárlap, aminek először Bodnár, majd Gyárfás lett a tulajdonosa.

Az újságot Gyárfás egyik kollégájával, a lap jelenlegi tulajdonosával, Bocsák Miklóssal közösen csinálta. Gyárfás ráérzett arra is, hogy ha egy provokatív lappal ki akar tűnni a többi újság közül, akkor meg kell nyernie egy olyan sztárújságírót is, aki provokatív stílusával akkoriban a szakma fenegyerekének számított. 

Ez volt Havas Henrik. 

„Engem azzal hívott fel, hogy minden héten csináljak egy politikussal egy kolumnás nagy interjút a sporthoz fűződő kapcsolatukról. Neki semmilyen kapcsolata nem volt akkor a politikával, én viszont a rádióriportereként  benne voltam a dolgokban" – emlékezett vissza Havas Henrik arra, miként ismerkedett meg Gyárfással.

Nem voltunk egy súlycsoportban. Többször kellett keresnie telefonon, hogy végül visszahívjam

– mesélte a tőle megszokott szerénytelenséggel Havas, aki ugyan ekkor már hallott Gyárfásról, de személyesen csak ekkor ismerte meg. 

Nem a Sport Plusz volt az egyetlen projekt, amiben Bodnár és Gyárfás együttműködött. Bodnár első nagy magyarországi vállalkozásában, a Szaknévsor nevű sárga telefonkönyvet kiadó és 1988-ban alapított HTD Szaknévsor Kiadó Kft.-ben kezdetben Gyárfás ügyvezető volt. (Békesi pedig – már Gyárfás kiválását követően – évekkel később tulajdonostárs lett.)

Lecsapott a nagy lehetőségre

Mégsem a Sport Plusznak köszönhette Gyárfás, hogy sportújságíróból néhány éven belül milliárdos médiavállalkozóvá nőtte ki magát, hanem az 1989-ben induló első kereskedelmi magántelevíziónak, a Nap Tv-nek. Aminek az indulásához lényegében semmi köze nem volt, de ahhoz igen, hogy a Nap Tv nem sokkal az indulás után ne menjen csődbe és kinőhesse magát. 

A Nap Tv-t egy egykori híradós, Székely Ferenc alapította még 1989-ben, majd egy joghézagot kihasználva elérte, hogy Budapest vonzáskörzetében fogható legyen. Ebben az időszakban nagyon sok tévés szakember került az utcára, Székely velük töltötte fel a stábot. De az alapító igazi támaszai Havas Henrik és Forró Tamás lettek, mert mindketten országosan ismert nevek voltak. Mivel Gyárfás a Sport Plusz révén már ismerte Havast, többször kérte, hogy hozza őt össze Székely Ferenccel, mondván, szívesen indítana egy sportrovatot az akkor már elég népszerű, de még csak heti kétszer jelentkező Nap Tv-ben. 

Havas végül eleget tett a kérésnek, és 1989 őszén hármasban találkoztak a Fradi-pálya éttermében, szemben azzal a filmgyári stúdióval, ahol akkor a televízió üzemelt. Ekkor tudta meg Gyárfás, hogy a Nap Tv a csőd szélén áll, és ha nem jut pénzhez, akkor még azon a héten megszűnik. Havas emlékei szerint láthatóan meglepte Gyárfást ez az információ, de hamar feltalálta magát.

Gyárfás még ott az étteremben felajánlotta, hogy megoldja ennek a műsornak az anyagi hátterét

– mesélte Havas. A konstrukció lényege az volt, hogy ezentúl ő értékesíti a reklámidőt és biztosítja a pénzt a működéshez. „Csak sejtem, hogy a Szaknévsor ügynöki háttere lehetett az, amire a hirdetésszervezésben támaszkodhatott. A konstrukció másik fele az volt, hogy a Nap Tv-t készítő cégben tulajdonrészhez jut" – részletezte az étteremben felvázolt megállapodást Havas, aki úgy emlékezett, hogy Gyárfás saját pénzt nem rakott a televízióba. Utóbbi sejtést Gyárfás is megerősítette az Indexnek: hirdetésekből hozta be a szükséges pénzt, és így szerzett tulajdonrészt a Nap Tv-ben.

„Teljesítettem a vállalást. Olyannyira, hogy a kezdeti heti két adásból rövidesen három lett, majd januártól a műsor már minden hétköznap jelentkezhetett" – magyarázta Gyárfás, hozzátéve: a tévé alapítói a kezdet kezdetén közölték vele, hogy „nekik mindegy, hirdetésekből hozza-e be a pénzt vagy sem, csak legyen". A konstrukció értelmében a hozzájárulása arányában szerzett végül többségi tulajdonrészt a tévében Bodnárral közösen. 

Havas szerint az, hogy a Nap Tv túlélte az őskort, vitathatatlanul Gyárfás érdeme. Szerinte a sportújságíró – Bodnár pénzével a háta mögött – „felismerte a helyzetet, és lecsapott a lehetőségre", de Székely szakmai tudása nélkül nem jutott volna messzire. Így lett Gyárfásból producer és médiavállalkozó egyben. „Nem nagyon konyított a televíziós újságíráshoz, de nem is akarta elhitetni másokkal, hogy ért hozzá. Forró és én voltunk a sztárok, Székely jelentette a szakmai hátteret és Gyárfás volt az üzletember" – Havas szerint ez volt a felállás és egyben a siker titka.

Aranykor

Havasék számára nyilvánvaló volt, hogy Gyárfás az üzleti és politikai kapcsolatainak felépítéséhez kihasználja a Nap Tv adta lehetőségeket, de ez őket egyáltalán nem érdekelte, mert mint mondta, ebben az időszakban mindenki csinálta a saját bizniszét.

Korábban Gyárfásnak a politikához nem volt közvetlen kapcsolata, a Nap Tv miatt azonban szépen lassan mindenkivel kapcsolatba került, aki számított. Merthogy a Nap Tv-ben a kezdetektől megfordultak befolyásos politikusok és üzletemberek. Ennek ellenére Havas szerint Gyárfás valójában kispályás volt és nem minden lehetőséggel tudott élni: „1995-ben volt egy politikus-újságíró focimeccs. A kezdőrúgást civilben Horn Gyula végezte el. Akkor beszélgetett velem, és azt mondta, nagyon reméli, hogy mi hárman csináljuk majd meg az első kereskedelmi televíziót. A Forró, a Gyárfás meg én. Aztán ebből nem lett semmi. Egyszer-kétszer rákérdeztem Gyárfásnál az okára. Bár így nem mondta ki, de azt éreztette, hogy az túl nagy falat lett volna neki." Havas szerint a nagy lehetőség azért is maradhatott el, mert ebben az időszakban már lazult Gyárfás és Székely között a kapcsolat, márpedig a szakmai háttérhez ez utóbbi segítsége kellett volna.

Bár sokan kemény, rámenős, sokszor hideg üzletembernek írták le Gyárfást, valójában több arca van. „Ha kell, hajlong, ha kell, puszit ad, ha kell, kezet csókol. Mindenre képes, hogy elérje a célját. De titokban irigyelt. Volt olyan ember, akit összehoztam vele, és aki aztán felháborodva telefonált nekem, hogy egy ilyen mézes-mázas emberrel egyáltalán hogyan volt bátorságom összehozni. Ugyanezt az embert egy hét múlva láttam kijönni karon fogva Gyárfástól" – mondott egy példát a producer hatékonyságára Havas.

Gyárfás kínosan ügyelt arra, hogy a Nap Tv-ben – ellentétben a köztévében tapasztaltakkal – ne szórják két kézzel a pénzt. Vidéki forgatások legfeljebb csak az elején voltak, de idővel egyértelművé vált, hogy a legtakarékosabb megoldás az, ha a téma, azaz a politikus házhoz jön. Azt pedig maga is elismeri, hogy okkal nevezték barterkirálynak, mivel rengeteg hirdető barterben fizetett.  Szerinte minden másodperc reklámidőt ki akart és ki is tudott használni. 

Mindene a Nap Tv volt, ismerői szerint a családját is hanyagolta a munkamániája miatt, nem járt el sem szórakozni, sem nyaralni. Mindenen igyekezett rajta tartani a szemét. Hajnali háromnegyed négykor kelt, és amíg otthon a futópadon edzett, a paddal szemben lévő három televízión nézte az amerikai hírtévéket. Aztán a stúdióba befelé menet a szakadt Mercedesében egy kis tévékészüléken már a Nap Tv műsorát. Legmegbízhatóbb embere a stábban Lakat T. Károly főszerkesztő volt, aki Gyárfás szerint úgy dolgozott, akár „egy igás ló”, hozzá hasonlóan ő sem sokat nyaralt, szinte mindig a stúdióban gürizett.

„Gyárfás hírérzékeny volt. A vendégek kiválasztásával kapcsolatban voltak kifogásaim, de olyan nem létezett, hogy a nap témájáról ne legyen szó, vagy a nap embere ne lehessen ott. Azon kívül eszeveszett szabad voltam, sosem próbálta megmondani, hogy kitől mit kérdezzek" – emlékezett vissza az Indexnek a Nap Tv-ben riporterként dolgozó Betlen János. Igaz, Betlen azt is elmondta, hogy 2008-tól Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon közelébe nem engedték. Ez nem Gyárfás, hanem a miniszterelnöki hivatal kérése volt – állítja az újságíró. Gyárfás máshogy emlékszik erre, szerinte „Betlen Jani szerepvállalása soha nem volt korlátozva”.

A Nap Tv műsorpolitikája egyébként pofonegyszerű volt: mindenki jöjjön be, akivel történik valami figyelemreméltó, hogy elsőként ott szembesüljön az újságírók kérdéseivel. A műsor népszerű volt, és ugyan mind a díszletet, mind a riporterek teljesítményét később érték szakmai kritikák (például az, hogy elfogultak, vagy csak mikrofonállványként használják őket a műsorba járó politikusok), a nézettségi adatok Gyárfást igazolták, aki így okkal mondhatta azt, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha a nézettségért cserébe a hirdetési bevételek a cégét gazdagítják. Ennek, és a politikai térbe való beágyazódottságának is köszönhette, hogy a Nap Tv körüli simlisségeknek sem lett semmilyen következményük. Így például annak sem, amikor kiderült, hogy állami közműcégek azért fizetnek a cégének, hogy a műsorban egy-egy vezetőjük interjút adhasson anélkül, hogy azok fizetett reklámként lennének feltüntetve.

De arra figyelt, hogy a pénz be, ne pedig ki folyjon, spórolási szokásairól legendák keringenek. Több egykori kolléga, köztük Havas is azt mesélte, hogy a vécében nem volt vécépapír, a sminkes „nem egy államtitkárt és minisztert látott pironkodva kijönni onnan". Gyárfás egy ilyen esetre maga is emlékezett, de mint mondta, „ha elfogyott a papír, nem én voltam hivatott arra, hogy pótoljam". A producer viszont azt nem tagadta, hogy minden fillért megfogott, és azért tényleg nagyon dühös tudott lenni, ha valaki kiment egy szobából, de égve hagyta a villanyt. 

Bár lehajolt az apróért, Gyárfás üzletemberként sokszor hatalmas összegekről döntött villámgyorsan. Több olyan történetet is hallottam, ami arról szólt, hogy ha Gyárfás érdeke úgy kívánta, rendesen belenyúlt a zsebébe. Állítólag volt olyan eset, amikor egy külföldi magánnyomozónak fizetett ki egy nagyobb összeget, hogy az egyik üzleti riválisa eltitkolt külföldi vagyonát feltárja. Amikor Gyárfást erről kérdeztem, akkor annyit mondott, hogy „ez képtelen állítás, nem az én stílusom".

Kemény idők

Az a nagyvállalkozói közeg, ahol Gyárfás a kilencvenes években mozgott, amúgy sem volt konfliktusoktól mentes. Még nem alakultak ki a végleges erőviszonyok, így egymást fúrták a feltörekvő és helyezkedő üzletemberek. Gyárfásnak konfliktusai voltak Princz Gáborral, az egykori Postabank nagy hatalmú vezérével éppúgy, mint Fenyő János médiavállalkozóval, mert mindkettő meg akarta szerezni a Nap Tv-t. 

1990-ben a Postabank a televízió egyik tulajdonosa lett, mígnem egy belvárosi étterem bérleti jogáért cserébe a bank kivonult a tévéből – bár az ügyletet közelről ismerők szerint naivitás lenne elfogadni, hogy pusztán egy étteremért cserébe adta fel Princz a tévét. Azt, hogy Princz nem szívlelte Gyárfást, Betlen János is megerősítette az Indexnek. Betlen elmondása szerint amikor még Princz résztulajdonos volt, akkor előfordult, hogy a stábtagok nem kaptak időben fizetést. „Akkor felhívtam Princzet, és mondtam neki, hogy fizesse ki a munkatársakat. Ő meg szidta a Gyafit. Végül aztán fizetett" – mesélte az újságíró.

Gyárfás nem emlékezett arra, hogy amíg Princz is tulajdonos volt, elmaradozott volna a fizetés, de azt nem vitatta, hogy a bankvezérrel voltak konfliktusai. Princznek nemcsak az nem tetszett, hogy a Nap TV tulajdonosainak döntése értelmében jutalék járt annak, aki hirdetést hozott, hanem az sem, hogy Gyárfás cége bérleti díjat kapott az Angol utcai székház után. Gyárfás viszont úgy látja, az Angol utcában ő sokkal jobb feltételeket biztosított a tévének, mint a kezdetekben a stúdiót biztosító filmgyár. 

A több médiumot is tulajdonló Fenyőnek is a Nap Tv-re (pontosabban a reklámidejére és a műsorba látogató vendégekre) fájt a foga. Amikor 1994-ben Székely Ferenc a köztelevízió alelnöke lett, Gyárfás arra számított, hogy a korábbihoz képest még jobb helyzetbe kerül, csakhogy egykori partnere lepaktált a riválisával, Fenyővel. A köztévé ekkor a Nap Tv és közte beiktatott egy céget, amiről kiderült, hogy Fenyőé. A Gyárfás–Fenyő-konfliktusról a nagypolitika is tudott, olyannyira, hogy 1997-ben az akkori kormányfő, Horn Gyula is arról győzködte Fenyőt, hagyja békén a producert.

Ez a konfliktus volt az oka annak, hogy miután 1998-ban egy bérgyilkos fényes nappal meggyilkolta Fenyő Jánost, akkor lehetséges megbízóként Gyárfást is hírbe hozták, noha azt a rendőrség is elismerte, hogy az áldozatnak rengeteg haragosa és ellensége volt. Ráadásul Gyárfás és Fenyő már rendezte a konfliktusait a gyilkosság idejére. A Fenyő-ügy nem volt téma a Nap Tv stábjának körében, bár azt több egykori kolléga is mesélte, hogy egy ízben Gyárfás a munkatársai előtt kijelentette, semmi köze a vállalkozó halálához. Ekkor az egyik kollégája viccesen csak annyit mondott:

Hiszünk neked, Tamás, hiszen a bérgyilkosok nem dolgoznak barterben! 

Az mindenesetre nem tett jót Gyárfásnak, hogy Kovács Lajos egykori nyomozó, a Fenyő-ügy megszállottja a lehetséges megbízók között rendre egy médiavállalkozóra utalgatott. Ahogy az sem, amikor kiderült, hogy Gyárfás a XII. kerületben – igaz, évekkel a gyilkosság után – egy telekcserét bonyolított le egy nővel, aki történetesen a később több alvilági leszámolással meggyanúsított olajos vállalkozó, Portik Tamás élettársa volt. A Fenyő-ügyről és az ezzel kapcsolatos pletykákról Gyárfás barátja, Bánáti János ügyvéd tanácsára senkinek, így az Indexnek sem akart most nyilatkozni, de szerinte sokat elárul az egészről, hogy a Fenyő-gyilkosságot tárgyaló bíró is hazaküldte anélkül, hogy bármit is kérdezett volna tőle.  

Gyárfás és családja nagyon nehezen viselte, ha a gyilkossággal hírbe hozta valamelyik sajtóorgánum, és ilyen esetekben keményen fel is lépett. Amikor például az egyik újság írt a témában egy számára nem tetsző cikket, a főszerkesztőt és két szerzőt az egyik ügyvédjének az irodájába hívta, az ajtót kulcsra zárta, és addig nem engedte ki onnan, amíg ki nem harcolta a helyreigazítást, és azt, hogy a cikket a lap online felületéről távolítsák el. Máskor Havas Henriket hívta fel számonkérően, amiért a TV2 Mokka című műsorában vezető hír volt egy Fenyő-üggyel kapcsolatos hír, amely a producer szerint azt sejtette, hogy ő áll a gyilkosság mögött. 

Amikor úgy tűnt, mindennek vége van

Az első Orbán-kormány hatalomra kerülése után a Nap Tv-t száműzte a köztévé, de Gyárfásnak volt hova mennie. Először a TV3, majd miután az csődbe ment, az ATV fogadta be azonnal a Nap Tv-t. A producer szerint ebből is látszik, hogy amit csináltak, az jó volt, mert ha nem így lett volna, akkor nem kapkodtak volna utánuk. Amikor a Nap Tv-nek mennie kellett a köztévéből, a tulajdonostársak olcsón eladták a részüket Gyárfásnak, aki így 100 százalékos tulajdonosa lett a cégnek. Úgy tudni, a volt tulajdonostársak attól tartottak, hogy a kisebb csatornán a műsor már csak veszteséget fog termelni. Nem így történt, a bevételek nem csökkentek, ráadásul a Fidesz bukása után, 2002-ben visszakerült a Nap Tv a köztévébe. A drámára még négy évet várni kellett. 2007-ben Gyárfás és a vezető ellenzéki párt viszonya annyira megromlott, és a Fidesz bojkottot hirdetett a műsor ellen. 

Noha kívülről úgy tűnhetett, hogy a Nap Tv elfogultsága miatt lettek dühösek a fideszesek, valójában ez csak a fedősztori volt, teljesen más állt a háttérben. Gyárfásék ugyanis a békesség kedvéért már a 2006-os választási kampány alatt felajánlották a fideszes politikusoknak, hogy maguk választhatják ki azokat az újságírókat, műsorvezetőket, akik majd az élő közvetítésekben a kérdéseket felteszik nekik, sőt a kormányoldali szereplések figyelembevételével az interjúidőpontokat is megszabhatták. A bizalmatlanság ugyan megmaradt az MTV-s műsor iránt, de az őszödi beszéd utáni zavargások idején nem volt semmi olyan látványos botrány vagy ellentét, ami indokolta volna a bojkottot.

Gyárfás ugyanis még 2007 nyarán ultimátumot tett közzé Sport Pluszban, és egy decemberi időpontot jelölt meg a fideszes politikus távozására, de már szeptember 8-án, a MOB rendkívüli ülésén megpróbálták leváltatni az elnököt. Schmitt a szavazási hercehurcában először alulmaradt, de végül egy technikai hibára való hivatkozással a megismételt voksolás döntetlent hozott, és ezzel megmenekült a bukástól.

A Schmitt-ellenes akció előkészítésébe bekapcsolódott néhány MOB-tisztséget viselő kormánytag, és támogatták a MOB-alelnöki tisztét is betöltő Gyárfás kezdeményezését a koalíció polgármesterei is. Gyárfás utólag azt állítja: valójában nem ő kezdeményezte Schmitt menesztését, és akik mindezt elindították, azok sorra kifaroltak. De mint mondta, a kezdeményezők között nem csak baloldali politikusok voltak.

Gyárfás – aki két cikluson át volt a MOB alelnöke – egyik nyilatkozatában saját MOB-os karrierjét is feltette a váltás sikerére, Schmitt talpon maradása után azonban mégsem mondott le posztjáról. Utólag az Indexnek azt mondta: szerinte is a Schmitt-ügy állt a bojkott hátterében. De azt is hozzátette, hogy nagyon tiszteli Schmitt Pált „a kiváló sportvezetői tevékenységéért". Szerinte nem megbuktatni szerette volna, egyszerűen csak azt, hogy a fideszes politikus mindaddig, amíg EP-képviselőként külföldön van, csak tiszteletbeli elnök legyen, merthogy külföldről „senki nem tudna az operatív feladatokkal optimálisan megbirkózni".

A Fidesz azonban nem állt meg a bojkottnál, és borítékolni lehetett, hogy a választási kampányban a fideszesek már nem akarják látni a műsort a köztévén. 2009-ben, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a következő kormányzati ciklusban a Fidesz diktál, a köztévéből kirúgták a Nap Tv-t. Nem is akárhogyan: egy pénteki napon, 2009. szeptember 25-én Lakat T. Károly éppen Eszenyi Enikő színésznővel vette fel a hétvégi adás egyik interjúját, amikor megjelent a Nap Tv székházában Dobos Menyhért közéleti igazgató (aki 2011 óta a Duna Tv vezérigazgatója), és közölte Gyárfásékkal, hogy vége, nem lesz több adás. Dobos át akarta adni a szerződésbontásról szóló értesítést, de Bánáti János ügyvéd tanácsára Gyárfásék azt nem vették át. A lényegen ez nem változtatott, Gyárfáséknak mennie kellett.

Ezután egy ideig úgy tűnt, a Story Tv lesz az új megrendelőjük. Már meg is állapodtak egy új műsorról, a szerződés is meg volt szövegezve, de két héttel az indulás előtt a Story Tv menedzsmentje visszalépett. Több, a tárgyalásokra is rálátó ember ezt az Indexnek azzal magyarázta, hogy a Fidesz informálisan jelezte az érintetteknek, nem örülnek a pártban annak, hogy Gyárfás folytatni akarja. A szép szóból mindenki értett. 

A menekülőút

Így történt, hogy 2009-re Gyárfás elveszítette a közel két évtized alatt megszerzett médiabefolyását. Ugyanakkor volt egy olyan terület, ahonnan nem szorították ki: az úszósportból, hiszen a televíziózás mellett itt is befolyást szerzett még a kilencvenes években. 1993 óta a Magyar Úszó Szövetség elnöke, a kétezres évek végén pedig sorra szerezte meg a nemzetközi szinten is rangos pozíciókat. 2008-ban az európai úszószövetség, a LEN alelnökévé választották, a francia, az orosz, a német, a holland és a spanyol jelöltet is megelőzte. Egy évvel később a Nemzetközi Úszó Szövetség, a FINA Bureau tagja lett.

Persze a sportdiplomáciai előrejutása nem volt előzmények nélküli: a LEN-ben már 2004-ben elnökségi tag volt, és onnantól ő lett a médiakapcsolatokért felelős vezető. Így amikor a Nap Tv 2009-ben nem folytathatta azt, amit addig is, Gyárfás megtalálta a módját annak, hogy ne vesszen kárba az Angol utcai infrastruktúra és szakemberállomány, ezért műsorokat kezdett el gyártani a LEN-nek.

Ahogy nőtt az úszósporton belüli befolyása, úgy lépegetett előre a ranglétrán is. 2012-ben a LEN gazdasági vezetője lett, 2013-ban a FINA alelnöke, tavaly nyár óta pedig a nemzetközi szövetség végrehajtói bizottságának tagja. A FINA alelnökeként a szervezet kommunikációs tevékenységének irányítása lett a feladata. Így történhetett meg, hogy most az Angol utcában már nem a köztelevíziónak, hanem a LEN mellett a FINA-nak is gyárt filmeket Gyárfás Tamás cége, és ebben a munkában több olyan szakember segíti, akik korábban a Nap Tv-ben dolgoztak neki, így például a korábbi főrendező is. És íme, elérkeztünk egy újabb magyar sikerhez:

Ráadásul 2010 óta Gyárfás a FINA 208 országába eljutó angol, arab és kínai nyelven készülő Fina Aquatics World Magazin főszerkesztője. 

Miközben a nemzetközi sportbefolyása egyre inkább nő, sőt, a jövőben akár a FINA elnöki székére is esélyes lehet, fokozatosan válik meg a magyarországi érdekeltségeitől. Milliárdos vagyonát jelentő ingatlanjai jó részét állítása szerint eladta, és úgy tűnik, minden erejével a FINA-s karrier építésére hajt. Az Indexnek ezzel kapcsolatban azt magyarázta, hogy nem a pénz motiválja – ahogy fogalmazott: „megengedheti magának, hogy a kezdet kezdete óta az úszásért társadalmi munkában tevékenykedjen”.

Kényszerszövetség vagy barátság?

A sportdiplomáciában szerzett tekintélyes befolyása és a magyar úszósport sikerei ellenére Gyárfás a 2012-es londoni olimpiáig valóban azt érezhette, hogy a Fidesz a végét akarja. Ennek több mint egyértelmű jele volt például az, amikor a kormánypárti vagy jobboldali sajtó – részben az időközben letartóztatott szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč vagy éppen Tasnádi Péter kétes múltú vállalkozó vallomásaira hivatkozva – a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben kezdte el emlegetni a nevét. Ekkor mindenki úgy tudta, hogy Gyárfásra kilövési engedélyt adott a kormánypárt.

Az olimpia után azonban a Fideszben is nyilvánvalóvá vált, hogy Gyárfás „jobb élve, mint halva". Azaz a sikeres úszósporttal több hasznot hoz az országnak és ezáltal a kormányzatnak, mintha kicsinálnák. Kitüntették, majd egyre többet mutatkozott Orbán Viktorral, úgy hírlik, a megbékélésben közvetítő szerepet játszott Lázár János és Kósa Lajos is. A kormány számítása bejött, tényleg nyertek Gyárfással: 2013 júliusában egyhangú döntéssel ítélte Magyarországnak a FINA a 2021-es úszó- és vízilabda-világbajnokság rendezési jogát. A mexikói Guadalajara visszalépése miatt azonban úgy alakult, hogy Budapest már négy évvel korábban, 2017-ben otthont adhat a vizes világbajnokságnak.

A vébé szervezőbizottságának egyik elnöke Kósa Lajos lett, majd Seszták Miklós váltotta fel őt. A társelnök: Gyárfás.

Azt, hogy Gyárfásban mennyire bízik már meg a Fidesz vezérkara, ellentmondásos. Az egyik fontos kormányzati szereplő például a 2015-ös úszóvébé után felajánlotta neki, hogy akár tévézhet is, ha szeretne, ezzel a lehetőséggel viszont Gyárfás már nem akart élni. Egy másik fontos kormányzati szereplő az Indexnek azonban sokat sejtetően csak annyit mondott a sportvezető és a Fidesz kapcsolatáról, hogy „a jó ügyért való együttműködést nem lehet és nem is szabad összekeverni a barátsággal." 

(Borítókép: Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök átadja a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést Gyárfás Tamásnak, a Magyar Úszó Szövetség elnökének a XXX. nyári olimpiai és a XIV. paralimpiai játékokon érmet szerzett sportolók állami kitüntetési ünnepségén az Országház kupolacsarnokában 2012. szeptember 18-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)