Buszjegyre és cigire is ad hitelt az asszonybank

Késni nem lehet! Akkor sem, ha nincs kész az ebéd, akkor sem, ha esik az eső, és akkor sem, ha jó a műsor a tévében! Ez a legfontosabb alapszabály a nemrégiben megalakult szúcsi asszonykörben.

Mindenki hatalmas rajzlapokkal érkezik a közösségi házba pontban háromkor, hiszen tudják, ha elkésnek, be kell fizetni a száz forint büntetést. Egyedül Márti nem ér oda, róla úgy gondolják, elaludt, így valaki elszalad felkelteni. Közben a többiek maguk elé teregetik a rajzlapokat, amire a házukat rajzolták, ki ügyesen, ki rosszabbul, de azt mindannyian bejelölték, hogy mit szeretnének majd felújítani. A szúcsi asszonycsoport második ülésén vagyunk, éppen egy közösségi bank születik az Autonómia Alapítvány és a programszervező Béres Tibor vezetésével. (A településen ezzel párhuzamosan egy másik program is indult, erről itt írtunk.) 

Miközben a felújítási terveket böngészik, megérkezik Szabina is a kasszával, amit az asztal közepére tesz. A megállapodás szerint minden gyűlésen mindenki beletesz 500 forintot, vagy amennyit éppen tud. Az első gyűlésen a falu asszonyai már megválasztották az elnököt, a kasszást és a kulcsost is –  más őrzi ugyanis a kulcsot, mint a pénzt.

A kasszából bárki vehet fel kölcsönt, ha megmondja, mire kell neki a pénz, és a közösség megszavazza; a kölcsönt azonban kamatostul kell visszafizetni. Év végén az asszonybank tagjai eldönthetik, hogy mihez kezdenek a kamatokból összegyűlt pénzükkel. (Az egész tevékenység azért nem tartozik a banktörvény alá, mert nem nyilvános, így nem kerülhet ki a pénz a csoporton kívülre, és nem haszonszerzés a célja.)

Ennél azonban távolabbi célok is vannak, mégpedig a házak felújítása. Szúcs-Bagólyukban a családok többsége még az 1910-es években, az itt élő bányászoknak épült típusházakban lakik. A bányák mára bezártak, a bányászcsaládok kihaltak, és a házak borzalmas állapotba kerültek. A legtöbb beázik, nincs csatornázva, nincs bevezetve a víz, van, ahová még az áram sem. A közösségben azonban megvan az igény a változásra, és nagyon bíznak az új kezdeményezésben.

Illetve nem mindenki, a késve betoppanó Márti például nem örül, hogy felköltötték, szerinte ez a program nem kecsegtet túl sok jóval, és ennél még a kutya vacsorája is biztosabb.

A többi nő azonban határozottan csendre inti Mártit, és elkezdi sorolni, mit vár a programtól. Szinte mindenki fürdőszobát szeretne, az ugyanis a legtöbb házban nincs. De vannak ennél sokkal szerényebb vágyak is: Ilona például csak egy korlátot szeretne a lépcsőre, mert télen annyira csúszik, hogy ki sem tud mozdulni a házból. Van, aki egy „sarokülőt” akar a konyhába, és akad, aki nem vágyik másra, csak még egy szobára a meglévő mellé. Na de miből?

Mint Béres Tibor elmondta, az Autonómia Alapítvány filozófiája szerint

Ezért is fontos a megtakarításra ösztönző közösségi bank, amelynek ötletét Béres Tibor Barcelonából hozta magával, és Magyarországon már több közösségben sikerrel megvalósított. Szerinte ez a módszer azért is jó, mert valóban öngondoskodásra készteti a résztvevőket, miközben a közösséget is építi.

Volt olyan női közösség, amelyik egy év alatt 350 ezer forintot spórolt össze.

Hasonló csoportot az Autonómia több mint tíz helyen indított 2010 óta, és sok tovább működött az egyesület távozása után is. A csoportok mentorálását azonban csak támogatásból tudják megoldani, épp ezért új csoportokat csak olyan helyen indítanak, ahol a távozás után is marad olyan szereplő (civil szervezet, aktivista, szociális munkás), aki ezt a munkát vállalja.

Az eddig létrehozott csoportok közös tapasztalata az, hogy a résztvevők, tagok gazdálkodása kiszámíthatóbbá vált, de ami még ennél is fontosabb, hogy egy idő után belekezdtek olyan dolgokba is, amik már a bankolástól függetlenül valósultak meg.

Márti azonban a szúcsi közösségi házban továbbra is szkeptikus:

Én nem hiszek ebben. Inkább veszek fel hitelt a banktól, ha pénz kell. Ebből itt nem lesz semmi.

Végül Szabina szól rá, hogy de igenis lesz belőle valami, ő egy éve vette az egyszobás házát a férjével, és szépen haladnak vele a négy gyerek mellett is. Már a csillárt is megvette, de amíg nincs meg a felújítás, nem rakják fel, mert hogy nézne ki. Miután többen rászólnak, hogy ne méltatlankodjon, Márti jobb belátásra tér, és elmondja ő is a vágyait: csak annyit szeretne, hogy legyen víz a házban. Mikor a férje meghalt, elromlott a kútban a szivattyú, azóta nincs víz nála. Márti egyszer mérgében még a kutat is betemette, telehordta szeméttel. Idegesítette a nagy gödör az udvar közepén.

Béres Tibor szerint nagyon fontos, hogy listát készítsenek arról, milyen felújításokat szeretnének, mert akkor a pontos összeg ismeretében könnyebben tudnak pénzt szerezni. Mindenkinek készítenek majd egyéni profilt, amit feltöltenek az  Adjuk össze! oldalra,  így civilként is lehet segíteni a felújításban. Az Autonómia Alapítvány munkatársa hangsúlyozza: biztosan nem lesz mindenkinek egy év múlva teljesen felújított háza, de nagyon fontos, hogy közösen beszélgessenek a felújításról, hiszen a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogyan álljon hozzá. Hatalmas pénzek és energiák vesznek el azzal, hogy a legtöbbször nem jól újítják fel a házakat. Megcsinálják például a tetőt, de az ereszt megspórolják, így mindig nedvesednek a falak, vagy bevezetik a vizet, de nem oldják meg a csatornát.

Miközben mindenki az új házát tervezgeti, befut Georgina is: szeretne csatlakozni az asszonycsoporthoz. Rögtön fizeti is a késedelmi díjat, de mivel most jött először, a többiek megszavazzák, hogy neki nem kell fizetni. Inkább elétesznek egy papírt, hogy rajzolja le a házát, és hogy mit szeretne felújítani, Béres Tibor pedig közben gyorstalpaló tanfolyamot tart a bankok működéséről. Miből is él egy bank? Mi az a kamat? Ha valaki betesz a bankba száz forintot, amit a bank odaad másnak 10 százalékos kamatra, miközben nekünk is kifizet két százalékot, év végén neki mennyi marad?

Hát erről még senki sem hallott. Béres Tibor szerint a programnak az egyik legnagyobb hozadéka éppen az, hogy megtanulják a résztevők a bankok működését, hiszen kicsiben tulajdonképpen lemodellezik azt. Ráadásul itt a kamatot is maguknak fizetik a résztvevők, és ebből nekik lesz hasznuk.

A háztervek átnézése után újra átveszik a közösségi bank szabályait, amelyek egyébként bármikor megváltoztathatók, ez benne a jó. A részvevők döntik el, hogy mennyi hitelt lehet felvenni és milyen kamatra, mennyit kell fizetni egy késésért, de ha pár hónap múlva úgy látják, hogy működhetne jobban is a dolog, változtatnak a szabályokon. A jelenlegi szabályok szerint mindenki maximum a betett összeg háromszorosát veheti fel hitelként, tehát aki betesz mondjuk 5000 forintot, az 15 ezret, és a kamatot mindaddig hetente fizetnie kell, amíg nála van a pénz.

Ezután megbeszélik, milyen dolgokra szavaznának meg hitelt egymásnak: például gyógyszerre, villanyszámlára vagy a sajnos sokszor érkező szabálysértési bírságokra (sokan az erdőből gyűjtik ugyanis a fát a fűtéshez). Kisebb vita keletkezik arról, hogy cigire lehet-e hitelt kérni hó végén, de végül megbeszélik, hogy inkább hitelből cigizzenek, mint uzsorára.

Margó, a közösségi ház vezetője közben mindenkinek kávét főz és gyümölcsöt oszt, Márti egy ideje pedig már csendben ül, nem vitatkozik. Végül magától mondja, hogy jó, hát csatlakozik ő is. A gyűlés végén mindenki betesz ötszáz forintot a kasszába. Szabina bezárja, és átadja Erzsinek a kulcsot.