Rabruha nincs, nyomkövető van: így lesz egy pesti panelből kvázibörtön

 - Hogy aludt?

- Sehogy.

Stresszes egy éjszaka volt a csütörtökről péntekre virradó a 34 éves Kelemen Zsoltnak, aki 23 rács mögött töltött hónap után péntek reggel maga mögött hagyhatta a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetet, hogy a maradék 6 hónapot elektronikus nyomkövetővel a bokáján, húga családjának pesti panellakásában töltse le. Zsolt egyike annak az országszerte valamivel több mint száz (napról napra változó, múlt pénteki adat szerint egész pontosan 114) embernek, akik ezekben a napokban- élve az éppen egy éve létező lehetőséggel - úgynevezett reintegrációs őrizetben töltik kiszabott jogerős büntetésük végét.

A parlament 2014 végén szavazta meg, és 2015 április elsején lépett hatályba az a törvénymódosítás, ami megnyitotta ezt az utat. „A reintegrációs őrizet jogintézményének bevezetésével a büntetés-végrehajtás eszköztára jelentősen bővül a progresszív szabadságelvonás, a normalizáció és a sikeres társadalmi visszailleszkedés elősegítése tekintetében” - állt az újítás parlament elé benyújtott indoklásában.

A helyhez kötöttség az esetükben nem azt jelenti, hogy folyamatosan egy lakásban, négy fal között kellene lenni, inkább azt, hogy az ember minden adott időpillanatban ott tartózkodik éppen, ahol az előre megállapított magatartási szabályoknak megfelelően lennie kell. Ilyen hely tipikusan a munkahely: a reintegrációs őrizet ideje alatt sokan elkezdenek már dolgozni vagy tanulni, az egyik fő cél épp az, hogy könnyebben tudjon elkezdődni a benti után a kinti élet annak minden kötelezettségével: a munkakereséssel, a megélhetés biztosításával, a kapcsolatok újraépítésével.

A reintegrációs őrizet legfontosabb szabályai:

• Beleszámít a szabadságvesztés idejébe, pont úgy, mintha az illető bent ülne a börtönben.
• Legfeljebb 6 hónapig tarthat, vagyis maximum ennyi börtönben töltendő időt lehet vele kiváltani.
• Kötelező viselni az elektronikus nyomkövetőt, csak az mehet reintegrációs őrizetbe, aki ezt vállalja.
• Teljes börtönbüntetést nem lehet kiváltani vele, még akkor sem, ha valaki összesen csak néhány hónapot kapott. 1 évnél rövidebb büntetésből 3 hónapot, 1 évnél hosszabból 6 hónapot mindenképp le kell először tölteni odabent.

A legelső magyar reintegrációs őrizetesnek Szegeden ítélték meg a lehetőséget, és Pest megyébe mehetett haza, 2015. május 8-án szerelték fel rá a nyomkövetőt, mondta el dr. Bogotyán Róbert bv. ezredes, a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetője. Mostanra nagyjából 200-an vannak túl a reintegrációs őrizeten. Számuk egyelőre elenyésző ahhoz képest, hogy körülbelül 18 ezer fogvatartott, azon belül 13500 elítélt van az országban.

Erőszakos bűnözők kizárva

A reintegrációs őrizet eleve csak az elítéltek egy szűkebb körénél jöhet egyáltalán szóba, olyanoknál, akik

• maximum 5 év letöltendő börtön vagy fogház büntetést kaptak,
• életükben először töltenek szabadságvesztést,
• nem személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt,
• és vállalják.

Zsolt csalásért kapta a büntetését. A 23 hónap nagy részét Baracskán töltötte. A végzettsége pék-cukrász. Odabent is dolgozott végig: megfordult a baracskai sütödében, de csinált sok mindent, volt például a konyhán, osztó munkakörben és dolgozott fűrésszel is, játszótéri játékokon.

Dolgozni szeretne kint is, amint lehet, első körben visszamegy pár olyan pékségbe, ahol régebben alkalmazták, felvennék-e újra. Azt mondja: rengeteget segítettek neki a testvéréék ezalatt a két év alatt, szeretné ezt nekik valahogy visszaadni, és természetes, hogy beszállna a költségekbe, amíg náluk lakik.

Ajtó, ágy, egy kis szotyi

A pesti panellakásban, ahol a reintegrációs őrizetét tölteni fogja, a húga, a sógora és három gyerekük – egy óvodás, két iskolás - él. Zsoltnak magának is vannak gyerekei, de őket 2009 óta nem sűrűn látta. Az is a céljai között van, hogy végre rendesen fizesse majd a gyerektartást, így talán rendszeresen láthatja majd őket. Ha tehetné, tenne egy próbát az apai szerepkörrel.

Péntek reggel karikás szemekkel, laza szürke melegítőben jött le a Nagy Ignác utca látogatóhelyiségébe, hogy aláírja az utolsó papírokat, és fölszereljék rá az elektronikus nyomkövetőt. Nemcsak az előző éjszaka miatt volt nyúzott, azt mondta: már hétfő óta ideges, alig alszik. “Ajtó, ágy, egy kis szotyi, megint ajtó, ágy” - nagyjából így telt az utolsó benti nap. Enni péntek reggel már egyáltalán nem tudott.

Kiválaszthatta, melyik lábára kerüljön a nyomkövető. A felszereléséhez kibújt az edzőcipőből, felhúzta a melegítőalsót a lábszárán, zoknis lábát feltette egy székre. A bv. munkatársa odamérte az eszközt a bokához, többször is ellenőrizte, levágta a fölösleget a pántból. Húzza ki a lábát! Nem megy? Akkor jó. Maga is megpróbálta, húzta, nem jött le.

A fürdést bírja, tölteni kell

A nyomkövető a hozzá tartozó töltővel együtt majdnem egymillió forintot ér. Víz érheti, fürödni, zuhanyozni nyugodtan lehet benne, és bírja a port, a szennyeződést is, nem gond, ha az ember dolgozik, bár Zsolt egy kicsit aggódik amiatt, hogy az extrém hőmérséklettel is megbirkózik-e, mert ha sikerül tényleg pékségben elhelyezkednie, a kelesztőben nyáron azért elég meleg tud lenni.

A nyomkövetőt tölteni kell, mint egy mobiltelefont, napi 3-4 órán keresztül. Az őrizetes leülhet mondjuk egy fotelbe közben tévét nézni, de egy hosszabbító segítségével akár mászkálhat is a lakásban töltés közben. Egy a lényeg: nem hagyhatja lemerülni, az szabályszegésnek számítana.

A reintegrációs őrizet pontos magatartási szabályait személyre szabottan az engedélyt megadó bv.-bíró határozza meg, az ellenőrzés a büntetés-végrehajtás feladata. A bv.-bíró végzése határozza meg például, hogyan állítsák be a nyomkövetőn a zónákat, magyarázta Kovács Klára bv. alezredes, a Fővárosi Bv Intézet munkatársa. Aki dolgozik (és a többség dolgozik), annál a munkaidő idejére, mondjuk reggel 8-tól délután 4-ig a munkahely területe lesz az engedélyezett zóna, a fennmaradó időre az a lakás, amelyre az illető megkapta az engedélyt, és azt is pontosan számon tartják, mi a legrövidebb út munkahely és otthon között. Ha bármi eltérés van az előre engedélyezettől, ha valaki zónát sért, a nyomkövető azonnal bejelez.

Mozgó pontok a monitoron

A távfelügyeleti rendszert folyamatosan, 24 órában figyelik, monitorozzák két helyen is: az adott bv.-intézet a saját helyiségéből a saját embereit látja, az országos parancsnokság főügyeletén pedig az ország valamennyi reintegrációs őrizetesét nyomon lehet követni, mondta el a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetője. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az ügyeletes bv.-s térképen mozgó apró pontokat lát a monitorján. A zónasértés nemcsak a monitoron tűnik fel, a nyomkövetőt viselő ember is azonnal megérzi, ha véletlenül tilosba téved: az eszköz ilyenkor rezegni kezd a bokáján. A feladata ilyenkor, ha rezgést érez, hogy azonnal betelefonáljon a bv. intézetbe.

Ilyesmi előfordul. A zónák rendszerint úgy vannak beállítva, hogy a kapuig, a ház elé, a postás elé kimenni vagy a szemetet levinni még belefér, de az első időkben volt olyan például Bogotyán szerint, hogy valaki a háza előtt takarította az árkot, és olyan szűkre volt kalibrálva a mozgási zóna, hogy amikor átment a túloldalra a szemetet összeszedni, a nyomkövető berezgett. (Azóta korrigálták a rendszerben ezeket a beállításokat, tették hozzá.)

Szökni még senki nem próbált

Súlyos, szándékos zónasértés, szökési kísérlet azonban még nem történt Magyarországon, mióta létezik a reintegrációs őrizet. Ennek a bv. ezredes szerint az az oka, hogy nagyon megszűrik, ki kerülhet ki ilyen feltételekkel: már a börtönben is nagyon jól kell viselkedni hozzá, és a jelentkezőkről alapos környezettanulmány készül. A fogolyszökéssel egyébként újabb 1 évig terjedő szabadságvesztést kockáztatna a próbálkozó.

“Szoros a kapcsolat, sokat tudunk róluk. Meg tudjuk ítélni, hogy szándékos volt-e a zónasértés” - mondta Váradi Beatrix,  bv. pártfogó felügyelő, akihez többek közt Zsolt is tartozik.

Az ellenőrzés nem merül ki az elektronikus nyomkövetésben, a bv. pártfogó felügyelők heti szintű telefonos kapcsolatban vannak a reintegrációs őrizetesekkel, és rendszeresen, nagyjából havonta egyszer személyesen is megjelennek. Ezek a látogatások szúrópróbaszerűek, történhetnek akár otthon, akár a munkahelyen. Váradi szerint az utóbbi esetben tapintatosan járnak el, ha az illetőnek csak a főnöke tudja, hogy milyen helyzetben van épp, de a kollégái nem, akkor vigyáznak, hogy ne leplezzék le. Ilyenkor a bv. pártfogók úgy viselkednek, mintha csak az ismerősükhöz néznének be.

Áram nélkül nem megy

A bv. pártfogó felügyelővel a kapcsolat már az intézeten belül elkezdődik: a legelején részletes jegyzőkönyvet vesznek fel munkáról, családról, végzettségről. Kimennek előre az ingatlanhoz is, ahol az elítélt lakna. Ha a lakás valamiért nem felel meg, ugrik a reintegrációs őrizet lehetősége, de általában nem szokott azért gond lenni.

A legfontosabb, hogy legyen áram a nyomkövető töltéséhez, és legyen térerő, de a lakásnak meg kell felelnie az alapvető higiéniás követelményeknek is, plusz lehetőség szerint legyen bent minden közmű (de ha csak kút van az udvaron, ezen nem múlik, azzal is kiegyeznek). A Fővárosi Bv Intézethez tartozik Budapest, Pest és Komárom-Esztergom megye, a 114-ből pénteken épp 56 ember. Itt a beadott kérelmek körülbelül 95 százalékában meg szokott felelni a lakás.

Gond inkább abból szokott időnként lenni, ha az elítéltet mégsem látják szívesen az adott lakásban. Váradi szerint előfordult egyszer-kétszer, hogy kiderült: más a helyzet, mint amit az elítélt állított, nincsenek is olyan jóban a lakás tulajdonosával, hogy befogadnák. Olyan is volt, hogy a reintegrációs őrizet ideje alatt romlott meg a viszony, az illető összeveszett az élettársával, akinél lakhatott, de emiatt végül nem kellett visszamennie a börtönbe, az anyjához tudott költözni.

A bv. pártfogók ellenőrzik még a biztos anyagi háttér meglétét is, hogy akikkel összeköltözik, el tudják-e tartani az elítéltet arra az időre, amíg még nincs saját keresménye. Az elítélteknek, ha nem saját tulajdonú lakásban töltik az őrizetet, akkor meg kell adniuk kontaktszemélyként az ingatlan tulajdonosát.

Egy sör belefér, a lerészegedés tilos

A helyzet egyénenként változik, de az a bevett szokás, hogy aki még nem tud dolgozni, annak van heti két olyan délelőttje, amikor elhagyhatja a számára kijelölt lakást, és elmehet munkahelyet keresni, orvoshoz, boltba, ügyeket intézni vagy éppen a gyerekével a parkba. Zsolt például kedden és csütörtök reggel 8 és 12 óra között szabadon mozoghat Budapest területén. Azt mondta, az első útja a régi munkahelyeire, a pékségekbe vezet majd, próbálja mielőbb elintézni, hogy felvegyék.

A rendszerben van némi rugalmasság, meg lehet próbálni elkéredzkedni az engedélyezett zónákból különleges esetekben, például esküvőre. Az ilyen kérelmekhez igazolások kellenek, a bv-bíró pedig mindig egyénileg mérlegel, és - mondta a bv. pártfogó felügyelő - könnyen előfordulhat, hogy esküvőnél például felhívja telefonon a kérelemben megnevezett éttermet, tényleg foglaltak-e náluk asztalt lagzihoz.

Annak sincs akadálya, hogy – például egy lakodalomban – az őrizetes megigyon valamit. A szabály annyi, hogy lerészegedni tilos, a reintegrációs őrizetes köteles mindig beszámítható állapotban lenni. Egy üveg sör például még beleférne.

A lakat meg megy majd a Dunába

Zsolt egyáltalán nem iszik alkoholt. Azt gondolja, "jobb is, mert ezek azok a dolgok, amik miatt az ember megbolondul, és elkezdi nem betartani a szabályokat". Ő elhatározta, hogy semmiképp nem akar visszakerülni.

Mielőtt lejött volna a látogatóhelyiségbe, a benti használati tárgyai egy részét a zárkában hagyta: a törülközőjét, a poharát, a tusfürdőjét. Már nincs rájuk szüksége. A nagy zsákban, amit magával hozott, a fogkeféje és a kabátja van, oda kerültek az indulás előtt az aláírt papírok, a nyomkövető töltője. Amint alkalma lesz rá, a benti kis zárható szekrényének a lakatját kulcsostul a Dunába fogja dobni, a szütyő, a ruhák, mind mennek a kukába, "ez lezárt és kész" – fogadkozott.

A börtön kapuja előtt a húga várta hatalmas öleléssel. A hazaúton gyorsan lépkedett a napsütésben, gondosan jegyet lyukasztott, viccelődött, hogy másnap fél ötkor „Tábor, figyelem” ordítással ébreszti majd a családot. A bő szürke nadrág alatt a járókelők nem láthatták a bokáját körbefogó fekete pántot a nyomkövetővel.

Ajtónyitás, csirkemell, csivava

A buszon bekapcsolta a régi mobilját. 2 éve és 5 napja volt utoljára adatforgalom rajta. Az ablakon át nézte a tájat a jól ismert kerületben, rácsodálkozott, mennyire nem változott semmi. Útközben elkapta egy kis ijedség, mert a nyomkövető rezegni kezdett a lábán. Egyből kotorta elő a zsák aljáról a telefont, nem bánta, hogy kapaszkodni a buszon így nem megy, csak nehogy baj legyen.

Nem lett. "Akarod nyitni az ajtót?" - kérdezte a húga, amikor megérkeztek a lakás elé. Zsolt nem akarta, elviccelte, azt mondta, hozzászokott, hogy nyitják -csukják előtte az ajtókat.

Úgy tervezte, az első három-négy napot azzal tölti, hogy nonstop beszélget a családdal, elkezdi rendbe tenni a dolgokat. És szerette volna megcsinálni a kedvencét: négysajtos csirkemellet baconnal a tetején. És enni még pörköltet nokedlivel, uborkasalátával, meg inni rendes, főzött kávét.

Zsolt reintegrációs őrizete október 7-én fog lejárni. Akkor majd, az utolsó napon köteles lesz újra megjelenni a Nagy Ignác utcában, hogy visszaadja a nyomkövetőt, és kézbe kapja a szabaduló igazolását.

A lakásban elszánt ugatás fogadta, a vécébe zárva tombolt a család csivavája. Zsolttal nem találkoztak még. Most ismerkednek.