Kiss Szilárd elismerte, megbukott az átvilágításon és üzletelt a miniszterelnök barátjával

Tavalyi ötrészes cikksorozatunk és egy idei, az illegálisan használt moszkvai diplomatarendszámról szóló írásunk főhőse, a 2015 elején letartóztatott, azóta szabadlábon védekező Kiss Szilárd a privatkopo.hu-nak adott interjújában először reagált az „őt ért súlyos vádakra". Kiss korábban az Indexnek nem kívánt nyilatkozni, amikor pedig legutóbb kollégánk pár hete személyesen kért tőle interjút, akkor is elzárkózott. 

Ártatlanság vélelme, prejudikálás, sajtóra gyakorolt direkt presszió

Kiss Szilárd arra a kérdésre, hogy szerinte az Index miért foglalkozott vele terjedelmes cikksorozatban, azt válaszolja, ő sem érti, majd Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók c. könyvét ajánlja, „amely a különböző hatalmi tényezők, politikusok, és multinacionális gazdasági csoportok sajtóra gyakorolt direkt pressziójáról szólt." Egyrészt kifogásolja, hogyan juthattunk hozzá ahhoz a lehallgatási jegyzőkönyvhöz, melyben egy vidéki takarékszövetkezet pénzének lenyúlásáról egyeztet az ügy többi vádlottjával, másrészt az ártatlanság vélelmére hivatkozva arról beszél, szerinte addig nem lehet róla leírni, hogy lenyúlta egy takarék pénzét, amíg ezt jogerős bírósági ítélet ki nem mondja. És hozzáteszi:

Ugye, nem gondolja komolyan, ha feltételezzük, hogy valóban meg akarnék vesztegetni valakit, ezt telefonon beszélném meg?

A KGB már nem működik, FSZB-nek hívják

Azt, hogy ő gyanús körökkel működött együtt, Kiss Szilárd az „ellene zajló kampány″ egyik legkomikusabb fejezetének nevezni:

Van olyan sajtóorgánum, amely azzal vádol, hogy a KGB-vel működök együtt, jegyzem meg, a KGB már nem működik, az utódszervezetét FSZB-nek nevezik.

Szerinte ezt a vádat azért sem lehet komolyan venni, mert ugyanaz a cikk később azt is állítja, az orosz maffiával dolgozik együtt. (Korábbi cikkünkben egészen pontosan azt írtuk: orosz alvilági körökkel való kapcsolata miatt bukott meg Kiss a nemzetbiztonsági átvilágításon, az orosz titkosszolgálat pedig összeér az alvilággal, használja azt; emellett Kissről és orosz élettársáról magas rangú magyar kormányzati forrásink állították határozottan, hogy kapcsolatban állnak az orosz szolgálatokkal.)

Arra a felvetésre, hogy élettársáról, Jelena Cvetkováról megjelent, magas politikai és gazdasági körökben forog, Kiss úgy reagál, ízléstelennek tartja a magánélet belekeverését az ő ügyébe. (Cvetkova volt a tulajdonosa a Quaestor-botrányban letartóztatott Tarsoly Csabával együtt az azóta bezárt moszkvai magyar vízumközpontnak, és cikkeinkben arról írtunk, Kiss valójában az asszonynak köszönhette orosz politikai kapcsolatait.)

Szerinte az élettársa által vezetett moszkvai vízumközpontnak nem volt ráhatása a vízumkérelmek elbírálására és kiadására, és rágalom, hogy a „párját" az alvilággal vagy a KGB-vel hozzák összefüggésbe. A volt moszkvai agrárattasé azt viszont elismeri, hogy megbukott az Alkotmányvédelmi Hivatal átvilágításán, de szerinte csupán azért, mert túl sokat élt Moszkvában:

Valóban átestem a nemzetbiztonsági átvilágításon, valóban megbuktam, de köztudott, ha valaki több mint öt évet él külföldön, ráadásul Moszkvában, az már nemzetbiztonsági kockázat.

A kapitalizmus a sikeres üzletről szól

Kiss Szilárd az interjúban azt mondja, szerinte neki nem kell magyarázkodnia amiatt, hogy az Index talált egy céget, amiben ő és Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester társtulajdonosok (Mészáros ezt a vállalatot amúgy kihagyta a vagyonnyilatkozatából):

Miért kéne magyarázkodnom? Mészáros Lőrinc köztudottan a miniszterelnök barátja, és mezőgazdasági vállalkozások tulajdonosa. Nem értem, mi kivetnivaló van abban, hogy mint sikerorientált üzletember és lobbista, az ország egyik jelentős vállalkozójával próbálok üzletet kötni.

Lehet, hogy vannak, akik nem értesültek róla, de 1990-ben Magyarországon rendszerváltás történt, és hazánk a kapitalizmus útjára lépett. A kapitalizmus, pedig a sikeres üzletről szól, ennek tükrében nem is értem az Ön kérdését."

Nem volt lehetőségem leszerelni a rendszámot

Kiss Szilárd azt is próbálja megmagyarázni, hogy miért fotózhattuk le pár hete a Budapesten használt Porsche terepjáróját egy olyan vörös diplomatarendszámmal, amit még a moszkvai nagykövetség diplomatájaként kapott, és amit évekkel ezelőtt le kellett volna adnia, ehelyett ő hazahozta Budapestre és megtartotta:

A Porsche gépkocsival hazajöttem 2014 végén - teljesen hivatalosan - Oroszországból. Ez teljesen legálisan történt. Miért nem adtam le? Mert ez teljesen törvényes volt akkor. 2015 januárjában előzetes letartóztatásba helyeztek, és azóta nem volt lehetőségem „leszerelni”, azaz leadni az orosz diplomatarendszámot  és helyette visszakapni a régit. A gépkocsit nem körözték, jogszerűen használtam, nagyon ritkán.

Csakhogy a volt attasé mostani állításával szemben már régen le kellett volna adnia a rendszámát, és erre a letartóztatása előtt is lett volna módja, sőt többször felszólították rá. (Röviden összefoglalva: Kiss Szilárdot 2013 őszén rúgta ki a külügy, amikor megbukott az átvilágításon, azóta nem diplomata; a diplomatakártyája 2014 őszén lejárt, legkésőbb akkor le kellett volna adnia a rendszámot is; letartóztatásba csak 2015 januárjában került. De a rendszámot szabadlábon lévő élettársa is leadhatta volna, amire a moszkvai nagykövetség többször fel is szólította, a nő azonban nem működött velük együtt. De azért sem áll meg a volt attasé magyarázkodása, mert Kiss Szilárd jogtalanul használt diplomatarendszámos kocsiját május végén fotóztuk le, csakhogy addigra ő már régen kiszabadult az előzetesből, márciusban egy minisztériumi támogatású borkonferencián is felbukkant.)

Cikkünk megjelenése után a magyar külügyminisztérium végül az országos rendőrfőkapitánynál tett feljelentést, miután az is kiderült, hogy az oroszok már körözik is a rendszámot. Kiss Szilárd most azt állítja, a körözés hatására végre-valahára leadta azt:

A körözés elrendelésekor meghatalmazást adtam, és ezzel egy időben intézkedtem, és leadtam a rendszámot.

Mindig csak az ország érdekeit néztem

Kiss Szilárd az interjúban azt állítja, hogy harminc éve él Moszkvában és 

ezt a 30 évet saját és hazánk kapcsolati tőkéjének gyarapítására használtam fel. Ha valaki egy kicsit is ismeri Oroszországot, az tudja, hogy mi minden múlik a személyes kapcsolatokon. 

Szerinte akár bal-, akár jobboldali kormány volt, ő mindenkinek segített,

én ugyanis mindig csak az ország érdekeit néztem. Emellett, természetesen - üzletember lévén - saját vállalkozásaimat is fejlesztettem. 

Kiss azt állítja, agrárattaséként „egyes statisztikák szerint agrárattaséként 25%-kal, más számítások szerint 50%-kal emeltük meg az Oroszországba irányuló magyar mezőgazdasági és élelmiszerexportunkat". Szerinte ilyen teljesítményért más országokban „széleskörű elismerés, kedvező sajtóvisszhang, magas szintű állami kitüntetések övezik az embert.

Ez nem azt jelenti, hogy lebecsülném azt a dicsérő oklevelet, amelyet Fazekas miniszter úrtól kaptam, de máshol egy ilyen eredményeket felmutató attasét, vagy lobbistát jobban megbecsülnek, és nem teszik ki egy karaktergyikossággal felérő rágalomhadjáratnak.