Egy napon belül keveredett önellentmondásba az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság ma közzétett egy július 12-i dátumú határozatot, ami éppúgy egy gyülekezési jogot érintő kérdésben született, mint az, amit ugyanaznap nyilvánosan hirdettek ki, és amelyikről az Index is beszámolt.

1. A kedden kihirdetett ügyben az AB úgy döntött, hogy nem történt alkotmánysértés, nem semmisíti meg a devizahitelesek a Kúriához és Orbán Viktor házához tervezett demonstrációját elutasító rendőrség határozatot és az azt helyben hagyó bírósági végzést. Viszont kimondta, hogy mulasztásos alkotmánysértés áll fent.
2. A ma nyilvánosságra hozott határozat indítványozói 2014-ben, a budai Vérmezőn szerettek volna megemlékezni az 1945 februárjában a "a budai várból kitörő antibolsevista védelmi erőkről". A rendőrség majd a bíróság ezt elutasította. Az AB ebben az ügyben megállapította az alkotmánysértést, megsemmisítette a rendőrség és a bíróság döntéseit, továbbá itt is megállapította, hogy mulasztásos alkotmánysértés áll fent, amit a parlamentnek a másik ügyhöz hasonlóan az év végéig rendeznie kell.

A két, amúgy hasonló ügy és az AB-határozatai között is több különbség van, de az igazán érdekes az AB indoklásait érinti. Az indítványozók ugyanis mindkét esetben kifogásolták, hogy miközben a demonstrációk helyszínére nézve a rendőrség csak a törvényben felsorolt indokokra hivatkozva hozhat előzetes tiltó határozatot, a rendőrség a határozataiban nem ilyesmire, hanem olyasmire hivatkozott, ami csak a rendezvény következtében, utólag következett volna be.

Orbán hegyvidéki háza esetében a hivatkozási alap a környéken élők magánéletének várható megzavarása, a Vérmezőnél pedig az volt, hogy sérülne a világháborús áldozatok hozzátartozóinak kegyeleti joga. Ezek az indokok, tehát mások jogainak sérelme a gyülekezési törvényben nem az előzetes tiltó okoknál, hanem a békés demonstráció elfajulása esetén, az utólag elrendelhető feloszlatási okoknál szerepelnek: azokra a rendőrség előzetesen nem hivatkozhatott volna jogszerűen. 

Érdekes módon az AB ezt a hivatkozást valamiért csak a Vérmező esetében találta ügydöntőnek: "a gyülekezés során felmerülő lehetséges veszélyforrásokra, mások jogainak sérelmére vonatkozó távoli, hipotetikus jellegű hivatkozások nem adhatnak alapot arra, hogy a jogalkalmazó előzetesen tiltsa meg a demonstrációt."

Orbán háza esetében viszont az AB arra jutott, hogy "a gyülekezési jog gyakorlása korlátjaként a gyülekezési törvényben tételesen felsorolt tiltó okok ilyen módon való kibővítésére a vizsgált esetben azért került sor, mert a jogalkalmazók alapjogi kollízióval szembesültek, melyet megpróbáltak jogértelmezéssel feloldani".

Az AB szerint mindkét esetben mulasztásos alkotmánysértés áll fent. A lakóövezetekbe tervezett tüntetések esetén ütközik a gyülekezési és a háborítatlan magánélethez fűződő alapjog, és ezeket egymás rovására is csak törvényben lehet korlátozni. A Vérmezőre tervezett demonstráció esetében az AB kevésbé fogalmaz konkrétan: a parlament "nem alkotta meg a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat, valamint az alapjogok összeütközésének feloldását szolgáló olyan törvényi rendelkezések megalkotását, amelyek biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését".

Az előadó bíró mindkét ügyben Sulyok Tamás, a testület elnöki jogokat gyakorló elnökhelyettese volt. Stumpf István, aki mindkét ügyhöz különvéleményt fűzött, mindkét ügyben azt a nézetet képviselte, hogy a rendőrség, majd a bíróság kiterjesztő jogértelmezéssel utólagos oszlatási okra hivatkozva tiltották meg előzetesen a konkrét helyszínekre bejelentett rendezvények megtartását, ami a békés gyülekezéshez való jog sérelmét jelentette.