10 dolog, amit megtanultunk a 2006-os tűzijáték-katasztrófából

Aki ott volt, biztos nem felejti el a tíz évvel ezelőtti augusztus 20-i tűzijátékot. Pedig nem robbant bomba, nem lövöldöztek terroristák, senki nem hajtott a tömegbe egy teherautóval, csak kitört egy hatalmas vihar. Az így kialakult káoszban 5 ember halt meg, és több mint háromszázan sebesültek meg.

Két ember, egyikük egy 12 éves lány volt, egy utcai elárusító bódénál halt meg, amikor a sátorra dőlt egy fa. Egy 54 éves nő családjával egy gyorsétterembe menekült, és itt kapott szívrohamot. Sokan nézték a tűzijátékot a Dunán álló hajókról. Egy motorcsónak a hatalmas szélviharban hajónak ütközött, többen a vízbe estek róla. Itt egy házaspár halt meg. A férfi holttestét csak másnap találták meg.

Az akkori tűzijátékon részt vevő, közel 1,5 millió ember életre szóló tapasztalatot szerzett a tömeges pánik jelenségéről. Nézzük meg, mit tanultunk a tíz évvel ezelőtt történtekből. 

1. Mindenki egyszerre akart hazaindulni

A Duna-parton, a Várban, a Dunán közel 1,5 millió ember nézte a tűzijátékot. Ahogy tombolni kezdett a vihar, mindenki egyszerre akart elindulni. Ebből lettek a tömegjelenetek. A lökdösődésben néhány ember elesett, de szerencsére senkit nem tapostak el. Tanulság: ha csak esik az eső és nincs más veszély, célszerű helyben maradni. Jobb megvárni, amíg eloszlik a tömeg, legföljebb bőrig ázik az ember.

Ha sikerül is kijutni ilyenkor a veszélyzónából, újabb kihívás lehet a tömegközlekedés. Már ha működik. A 2006-os vihar után nem járt több villamos, mert leszakadtak a felsővezetékek, és a szentendrei HÉV sem, mivel a Tímár utcánál egy fa rádőlt a sínekre. Autóval sem érdemes ilyenkor próbálkozni. Aki elérte a a kocsiját, az a hatalmas dugó miatt nem jutott sehova. 

2. Nem volt elég mentőautó, vagy azok nem tudtak eljutni a sérültekhez

A 2006-os tűzijáték idején 12 esetkocsi volt a helyszínen, de ezek nem, vagy csak nehezen tudták megközelíteni a sérülteket. Végül további 40 mentőre volt szükség a sebesültek nagy száma miatt. Az azóta bevezetett új szabályok szerint tömegrendezvényeken 100 000 főnként 4 mentőautó (egy roham-, egy esetkocsi és két mentőgépkocsi) szükséges. A mentőegységeket úgy kell elhelyezni, hogy azok tíz percen belül elérjék a rendezvény legtávolabbi pontját. A 2006-os katasztrófa óta rendőrök és biztonsági őrök vigyázzák a mentők haladására kijelölt útvonalakat, és a tömegrendezvények helyszíneire mobil betegellátó ambulanciákat is telepítenek. Idén összesen 36 mentőegység lesz a helyszínen, és a tömegben gyalogos elsősegélynyújtók is szolgálatot teljesítenek. 

3. Mindenki egyszerre akart telefonálni

A vihar kitörése után nem sokkal már egyáltalán nem működtek a mobilok: mindenki egyszerre akart telefonálni, amit nem bírt a hálózat. Akinek sikerült telefonálnia, annak hosszú ideig kellett várnia a mentők ügyeletére, mert a diszpécserközpont nem tudott fogadni ilyen nagy számú segélyhívást. A későbbi jelentések szerint a vihar idején 50-55 segélykérő várakozott kapcsolásra. Mindennek ellenére nem árt, ha ilyen helyzetben fel van töltve a mobilunk. Egy évvel később, a 2007-es tűzijátékon fordult elő, hogy egy nő a Nemzeti Színháznál a nyolc méter magas partfalról a Duna-parti kövekre zuhant. Csak öt éves kislánya volt vele, aki utána ugrott. Valamiért senki nem vett észre őket. A kislány próbált telefonálni anyja mobiljáról, de a telefon lemerült. Csak másnap találták meg őket.

4. Sötétben nem jó menekülni

A 2006-os viharban az embereknek sötétben kellett menekülnie, az elektromos művek ugyanis a tűzijáték kezdetén lekapcsolta a közvilágítást. A sötétben botorkáló emberek nem tudtak tájékozódni, amiatt is sok baleset történt. A közvilágítást a szervezők kérésére 2006-ban egy számítógépes program kapcsolta le 20:58-kor. A vihar 21:08-kor tört ki, a rendőrség kérésére végül csak 21:23-kor kapcsolták vissza a közvilágítást kézi irányítással.

5. Tájékoztatás? Nulla

Bár a 2006-os tűzijáték idején a Duna mindkét partján hangszórók álltak, amelyek az aláfestő zenét közvetítették, ezeket nem tudták a menekülő, pánikba eső emberek tájékoztatására használni. A hangosbemondókban semmilyen utasítást vagy segítség nem hangzott el. Nem voltak látható jelzések a menekülési útvonalakról, és a rendőrök sem tudtak felvilágosítást adni az embereknek arról, merre meneküljenek.

Pedig a pánik csillapítására szakemberek szerint az az egyetlen lehetőség, ha az emberek valakitől  nagyon világos, nagyon határozott, nagyon feszes utasításokat kapnak. Azóta ez is változott: a rendezvények hangrendszerét alkalmassá kell tenni ilyen tájékoztatás beolvasására. Miután a tűzijáték aláfestő zenéjét most a Petőfi rádió sugározza, azt az adást is meg lehet szakítani vészhelyzet esetén. Emellett mindenhol egyértelműen jelezni kell, merre kell elhagynia a tömegnek a helyszínt.  

6. Sokan sérültek meg faágak, üvegszilánkok és lehulló tetőcserepek miatt

A hatalmas viharban a sérülések nagy részét a szél által letört nagyobb faágak, gallyak, a tetőkről lehulló cserepek és a környező házak nyitva hagyott ablakairól lezúduló üvegszilánkok okozták, de személyes beszámolók szerint repültek a szélben paravánok, molinók, sátorlapok, zászlók, poharak, műanyagszékek és napernyők is. A szél erejét mutatja, hogy a 2006-os viharban leszakadt a népligeti autóbusz-pályaudvar teteje. Csak a szerencsének volt köszönhető, hogy ott nem sérült meg senki. 

7. Mindenki a saját feje után ment 

Tömegpánik esetén az egyén viselkedése alapvetően megváltozik: mindenki elsődlegesen magára és a vele lévőkre gondol, és egyetlen dolgot tart szem előtt: "kijutni innen minél gyorsabban". Még egy hétköznapi váratlan záporban is sokkal több baleset történik szimplán azért, mert az úttesten átfutó emberek nem figyelnek az autósokra. Pánikban mindez még súlyosabb. A menekülési ösztön felülírja a racionális gondolkodást, a körültekintést és az együttműködést. Ilyenkor eltörlődnek a máskor természetes civilizációs és erkölcsi szabályok a gyermekekkel lévők vagy az idősek előre engedésére. Aki nem tudja vagy nem akarja felvenni ilyenkor mások ritmusát, az veszélybe kerülhet: ha nem halad együtt a tömeggel, eleshet, eltaposhatják vagy agyonnyomhatja a tömeg ereje.

A tömegpánik elkerülésére szakemberek ezért a következőket javasolják. Soha ne álljunk a tömeg közepére. Bárhol vagyunk, nézzük meg előre, hol vannak a legközelebbi menekülő utak. Nyílt területen lehetőleg ne álljunk fák alá vagy házak közelébe, ahol bármi a fejünkre eshet. Ha lehetséges, pánik esetén húzódjunk félre, ne mozogjunk a tömeggel együtt. Semmiképpen ne próbáljunk meg a tömeggel szemben haladni. A tömegben igyekezzünk mindig talpon maradni. Ha elesünk, mások ruhájába kapaszkodva azonnal próbáljunk meg fölállni. Nem jó megoldás, ha összehúzódzkodva, fejünket védve a földön maradunk.  

8. Nem vették komolyan az időjárásjelentést, nem olvastak emailt

A katasztrófa utáni felelőskeresés legnagyobb kérdése az volt, miért nem figyelmeztetett időben a közelgő viharra a meteorológiai szolgálat, és miért nem halasztották el a tűzijátékot. Az utólagos vizsgálatok szerint azonban a meteorológiai szolgálat tette a dolgát. Folyamatosan jelezte előre a közelgő vihart. Tudni lehetett azt is, hogy korábban a Balatonnál, a tűzijáték előtt másfél órával pedig Székesfehérváron is óriási vihar söpört végig. A meteorológiai szolgálat prognózisában előzetesen figyelmeztetett arra, hogy kilenc óra körül várhatóan Budapestet is eléri a zivatarzóna. Ezt a tűzijáték előtt egy órával egy meteorológus el is mondta a Petőfi Rádióban.

Az OMSZ másfél órával a tűzijáték kezdete előtt küldött is egy emailt a katasztrófavédelem ügyeletének a közelgő viharról. A későbbi vizsgálatok szerint azonban ez a figyelmeztetés nem volt elég konkrét, inkább általánosságban szólt az érkező viharról. De nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ezt az emailt senki nem olvasta el a katasztrófavédelem ügyeletén. A meteorológiai szolgálat is letudta a dolgot az email elküldésével, és amikor nem kapott semmilyen visszajelzést (ahogy kellett volna), nem próbálta meg másként felvenni a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel. Azóta a tűzijátékok idején az Országos Meteorológiai Szolgálat félóránként ad jelentést a rendezvényt biztosító operatív törzsnek.  

9. Nem egy kézben volt a szervezés

"Ha a vasárnapi tűzijáték alatt kitört viharban feleannyi ember intézkedett volna, mint ahány később vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, akkor valószínűleg megelőzhető lett volna a tragédia" - mondta a tűzijáték után Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. Mivel nem volt egy kézben a rendezvény lebonyolítása, ez kiváló lehetőség volt az egymásra mutogatásra és a felelősség elkenésére. A káoszt jól mutatja, hogy a tűzijáték rakétáinak fellövését a vihar idején egy időre szüneteltették, majd a szél és az eső elmúltával tovább lőtték fel a rakétákat, miközben már az emberek nagy része elmenekült, és a mentők egymás után látták el a sérülteket.

A legfőbb kérdés az volt, kinek kellett volna leállítani a tűzijátékot. A Miniszterelnöki Hivatalnak? Demszky Gábor főpolgármesternek? A rendőrségnek? A katasztrófavédelemnek? A tűzijátékot rendező cégnek? Az akkori szervezetlenség jegyében több mindenkinek is lett volna erre jogosultsága, de az egymást elkerülő információk miatt ezt senki nem tette meg. A közelgő viharról nem tudott sem a Miniszterelnöki Hivatal illetékese, sem a katasztrófavédelem. Egyedül a rendőrséghez jutott el az információ, ők viszont nem állíthatták le a rendezvényt. A következő évtől ezért a tűzijátékok irányítását és biztosítását egy kézbe, az operatív törzsbe vonták össze. Egy helyen ülnek a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a mentőszolgálat, a meteorológiai szolgálat, a tűzijátékot lebonyolító cég, a Budapesti Közlekedési Központ, illetve a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ illetékesei, és ide fut be minden információ.

10. Nem volt egyszemélyi felelős

A katasztrófa utáni nagy egymásra mutogatásban egyedül az ombudsmani hivatal volt képes kimondani, hogy a rendezvény megrendelőjeként a Miniszterelnöki Hivatal az elsőszámú felelős. Ehhez képest az eset után lefolytatott kormányzati vizsgálat három embert nevezett meg: felelősségre vonták és azonnali hatállyal felmentették a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét,  fegyelmit kapott a riasztásokat kiadó, de azok fogadásáról meg nem győződő meteorológus, valamint a Miniszterelnöki Hivatalnak a rendezvényért felelős osztályvezetője is. A katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét később rehabilitálták, mert megállapították, hogy nem követett el szolgálati mulasztást. A 2007-es tűzijátéknál már a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát (Gál. J. Zoltánt) nevezték ki a rendezvény egyszemélyi felelősének. Azóta is a tűzijátékot vagy állami ünnepséget szervező miniszterelnökség egyik illetékesének vagy az operatív törzs vezetőjének (idén Kádár Pál dandártábornok) kell felelősséget vállalnia a biztonságos lebonyolításért.