Egy jó üzlethez nem kell más, csak sok pénz, strómanok és kurvák

Az elmúlt hónapok után valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Vizoviczki Lászlót, a 2000-es évek budapesti éjszakai életének legnagyobb hatalmú klubtulajdonosát. A jelenleg házi őrizetben ülő vállalkozó több mint negyven diszkót, nightclubot és éttermet üzemeltetett a fővárosban, ezzel összefüggésben vádolják rendőrök megvesztegetésével, adócsalással és vagyoneltitkolással.

Vizoviczki életével és kapcsolatrendszerével sokat foglalkozott mostanában a sajtó, de akadnak még el nem mesélt történetek a hírhedt vállalkozóról. Legutóbb azt mutattuk be, hogyan gáncsolták el a budapesti szórakozóhelyek tulajdonosai, amikor hivatalosan is fel akart ülni a fővárosi éjszakai élet trónjára. Ez a cikk pedig a diszkókirály letartóztatását megelőző utolsó, kudarcba fulladt üzleti próbálkozásairól szól. 

Akkor indulhatsz a pályázaton, ha előtte leteszel 98 milliót az önkormányzatnak

Van egy sportközpont a Csörsz utca - Alkotás utca kereszteződésénél, ami ha aktív kikapcsolódásról beszélünk, 2008 óta a budai elit egyik legkedveltebb helyszíne: szaunákkal felszerelt többmedencés uszoda, műfüves focipálya, balett- és fitness-terem, mindez pár lépésre a MOM Park elegáns üzleteitől és éttermeitől.

Bármennyire is nehéz elképzelni, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkező és ilyen tőkeerős közönséget kiszolgáló sportcentrum veszteséges lehet, a hegyvidéki Sportmaxot üzemeltető Sportmax Kft. mégis százmilliós mínuszokat könyvelt el. (A cég Újbudán is működtetett egy sportcentrumot.)

A folyamatos elszámolási viták miatt 2012-ben az üzemeltető és a Pokorni Zoltán által vezetett XII. kerület szerződést bontott, az önkormányzat pedig pályázatot hirdetett a sportközpont bérlésére. A tender ugyan nyilvános volt (a főbb paraméterekről megjelent két darab hirdetés), de szokatlan módon csak személyesen az önkormányzatnál, 40 ezer forintért cserébe lehetett hozzájutni az induláshoz szükséges licitcsomaghoz. 

Aki pedig be akart nevezni a tenderre, annak 98 millió forint bánatpénzt is be kellett fizetnie az önkormányzathoz, Pokorniék ezzel akarták biztosítani a "pályázati szándék komolyságát". 

A kerület tájékoztatása szerint a tenderen két cég indult, de csak egyikük, a korábbi üzemeltető nyújtott be érvényes ajánlatot. Az önkormányzat szeretett volna újra szerződni a Sportmax Kft.-vel, azonban a cég nem tudta letenni a 2028-ig szóló bankgaranciát, ami egy esetleges későbbi szerződésbontás után fedezte volna a kerület számára a bérleti és üzemeltetési költségeket. 

Emiatt az önkormányzat eredménytelennek nyilvánította a pályázatot és megtartotta a bánatpénzt

- válaszolta kérdésünkre a kerület, amely a két pályázó cég közül csak a nyertes, de bankgaranciát teljesíteni nem tudó bánatpénzét tartotta meg. Ez a 98 millió forint bekerült az önkormányzat központi költségvetésébe. 

Felmerül a kérdés, hogy Pokorniék miért akartak ismét szerződni egy olyan céggel, amellyel korábban pereskedtek is, de még érdekesebb, hogy ki volt a soha meg nem nevezett másik pályázó.  

A közös pont Garancsi és Vizoviczki között

Vizoviczki Lászlót és beosztottjait másfél évig tartó titkos megfigyelés és lehallgatás után 2012. május 31-én tartóztatta le a rendőrség. A nyomozás során keletkezett több tízezer oldalas rendőrségi anyag lapunk birtokába került részeiből szúrtuk ki, hogy az elfogása előtti hetekben a diszkókirály is bejelentkezett a Sportmaxért.

Vizoviczki nem a saját nevén és nem is egyedül indult a pályázaton, hanem egy Scheer Sándorral közösen alapított fantomcéggel. De nem csak az izgalmas, hogy kik akarták megszerezni a budai szabadidőközpontot, hanem az is, hogyan készítették elő a projektet.

Mielőtt rátérnénk a történetre, ismerjük meg picit Scheer Sándort, aki 7,3 milliárdos vagyonával idén 97. lett a Napi.hu kiadásában megjelenő 100 leggazdagabb listáján. Scheer első számú biznisze a Market Építő Zrt., amelyet 1996-ban alapított, és a cég azóta az egyik legnagyobb magyar építőipari vállalkozássá nőtte ki magát. 

Hosszan sorolhatnánk a Market jól csengő referenciáit, építettek villákat bankvezéreknek és politikusoknak, de ők húzták fel az új Fradi-stadiont és a Mercedes kecskeméti gyárának egyik épületét is. A cég és Scheer sikereire magyarázat lehet, hogy a vállalkozó jobb- és baloldali üzleti körökkel egyaránt bizalmas kapcsolatot ápol. Évekig volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, ült egy igazgató tanácsban a baloldaliként elkönyvelt milliárdos Veres Tiborral, majd azután is vezérigazgató maradt a Marketben, hogy 2014-ben többségi tulajdonosként beszállt a cégbe Garancsi István, a miniszterelnök jó barátja.

A következő történet szempontjából fontos körülmény, hogy Scheernek nem volt idegen terep a Sportmax, mert azt a Market építette, a vállalkozó pedig egy áttételen keresztül tulajdonos volt a sportközpont fenntartó Sportmax Kft.-ben is. Bár az üzemeltetés papíron csak vitte a milliókat, Scheer a saját és a Vizoviczkivel közös cégével is újra pályázott a sportcentrumért, amit a tervek szerint idővel teljesen átengedett volna a diszkókirálynak. 

Először kell egy jó bár, ahol hölgyek is vannak

A lapunk birtokába került lehallgatási jegyzőkönyvekből nem derül ki pontosan, hogy Vizoviczki és Scheer mióta és mennyire mély kapcsolatban álltak egymással, de a telefonbeszélgetéseik alapján elég bizalmi viszony feltételezhető. 2012. április 27-én például Scheer azzal hívta fel Vizoviczkit, hogy javasoljon neki egy jó bárt, ahol az egyik építkezésén megforduló német befektetők lányok társaságát élvezhetik. A diszkókirály a legendás Dolce Vitát ajánlotta.

És ha a Dolce Vita bárban ezeknek megtetszik valamelyik lány, vagy...

- kérdezte Scheer, mire Vizoviczki megnyugtatta, hogy beszél a nightclub üzletvezetőjével, és ha a delegáció tagjainak megtetszik egy lány, csak ki kell mondaniuk a "varázsszót", ami után minden úgy lesz, ahogy szeretnék. A jegyzőkönyv szerint megállapodtak abba, hogy a varázsige az "Óvári Barna" lesz. 

Még ugyanezen a napon Vizoviczki azzal hívta vissza Scheert, hogy mindent megbeszélt a Dolce Vita üzletvezetőjével, nincs ok aggodalomra. Vizoviczki javaslatára abban állapodtak meg Scherrel, hogy az építkezésről érkező vendégeknek nem kell majd fizetniük a bárban, "csak aláírják a fogyasztást, amelyet utólag az üzleteikben leboltolnak" - áll a rendőrségi jegyzőkönyvben. Hogy később ne legyen probléma az elszámolással, Vizoviczki kiemelte, hogy

ha a lányokkal valami szállodai folytatás van, ahhoz már nincs közünk, azt az érintettek külön rendezik. 

- mondta a diszkókirály a két percnél is rövidebb telefonbeszélgetés során, amely végén megegyeztek, hogy másnap találkoznak. 

László azt mondta, hogy az új cégben kettős ügyvezetés legyen

Egy héttel később, május 4-én délelőtt Vizoviczki és Scheer emberei hívták egymást, hogy a főnökeik közös projektről egyeztessenek. A diszkókirály elöljárója P. Szilárd volt, aki Vizoviczki egyik vállalkozásánál dolgozott pénzügyi vezetőként, jelenleg pedig a gazdasági bűncselekmények gyanúja miatt zajló per VII. rendű vádlottja.

Scheert pedig B. László képviselte, aki a Marketnél dolgozott (és dolgozik azóta is) építésvezetőként, a sportmaxos pályázat során pedig feltehetőleg a főnöke számára strómankodott. B. László arról érdeklődött Vizoviczki emberénél, hogy ki lesz a másik stróman:  

P. Szilárd erre azt felelte, hogy a részleteket majd megbeszélik délután, de az biztos, hogy ő (azaz P.) nem fog ügyvezetőként megjelenni a közös cégben. "Azért, hogy ne legyen itt semmi, mert én a csoporton belül vagyok ügyvezető, úgyhogy az majd egy másik személy lesz" - utalt arra, hogy ő Vizoviczki céghálóján belül már rendelkezik egy pozícióval, kockázatos lenne hozzá kötni a pályázaton induló új céget. 

B. és P. végül abban maradtak, hogy Vizoviczkiék másnap megmondják, hogy részükről ki legyen az ügyvezető, de addig is még este találkoznak egy programon. 

Semmi holding, semmi offshore, teljesen szűz cég

Három órával B. és P. beszélgetése után Vizoviczki embere felhívta a K&H Bankot, ahol az új cégük számára igényelendő bankgarancia felől érdeklődött. P. Szilárd valószínűleg nem először beszélt a bank munkatársával, mert mobilszámot hívott, úgy köszönt be, hogy "szióka", majd kendőzetlen őszinteséggel előadta a problémáját. Nem várt azonnali választ, azt mondta, hogy "elég egy órán belül visszacsörögni". 

Lenne egy új projekttársaság, aminek papíron semmi köze nem lenne a jelenlegi cégekhez pályázati okokból adódóan. Egy bérleményre pályázna, és ehhez kellene neki 75 millió forintos banki garancia. Adott esetben milyen feltételekkel tudnátok segíteni nekünk?

- kérdezte P. Szilárd a rendőrségi jegyzőkönyvben meg nem nevezett banki munkatárstól, aki jelezte, hogy fél óra múlva zárnak, a következő munkanapon pedig már dolgozni fog Rita, de valószínűleg ekkora összegnél már nem is az ő hatásköre lesz a döntés. Bár biztos volt, hogy a telefonbeszélgetés napján már nem fog előrehaladni az ügymenet, a K&H munkatársa azért rákérdezett P.-nél, hogy tehát ez egy "teljesen vadiúj cég lesz?".

Vizoviczki embere pedig válaszolt, a rendőrség őt S-sel jelölte az alábbi jegyzőkönyv-részletben:

P. Szilárd ezután még jelezte, hogy "természetesen SOS" a kérdés, a következő munkanap meg kellene beszélniük az esetleges bankgarancia feltételeit. A K&H-nál csak annyit ígértek neki, hogy menjen majd be hozzájuk nyitás után, és visszatérnek a problémára, ami "már nem Rita hatásköre lesz, mert ekkora összegnél magasabb szinten fog eldőlni". 

Saját emberei árulták el Vizoviczki tervét

Öt nappal később, 2012. május 10-én zajlott a történet szempontjából legfontosabb beszélgetés. P. Szilárd felhívta a Vizoviczkinek dolgozó F. János ügyvédet, akivel kölcsönösen ráébresztették egymást néhány dologra. Valószínűleg nem szándékosan, de a felek ekkor mondtak ki mindent, ami alapján utólag pontosan rekonstruálható, hogy milyen bizniszt tervezgetett a főnökük. 

P. és F. megbeszélték, hogy a sportcentrum üzemeltetésére a pályázatot a Sportmax Hegyvidék Kft. fogja beadni, amelyben 51 százalékkal lesz tulajdonos Vizoviczkihez tartozó a Budai Sporttámogató Kft., 49 százalékkal pedig az UNIONE-C Ingatlanfejlesztő Kft., ami Scheer Sándor érdekeltsége. Ahogy Vizoviczki korábban kérte, a pályázó cégnek két ügyvezetője lett:

P. Szilárd elmondta telefonon, hogy a háttérmegállapodás szerint, ha nyernek a pályázaton, Scheer cége fokozatosan átadja majd nekik az üzletrészét, azaz 2012 végéig teljesen Vizoviczkihez került volna a Sportmax üzemeltetése. 

Az ügyvéd kekeckedő kérdéseire válaszul ezen a beszélgetésen hangzott el P. Szilárdtól az a tételgondolat is, amely után értelmet nyer, hogy Vizoviczkiék miért egy teljesen szűz cég mögé bújva indultak a pályázaton:

A Lacinak az a célja, hogy amíg nem nyerjük meg a pályázatot, addig ne derüljön ki, hogy ki áll ténylegesen az ügylet mögött. Utána ez publikus lesz, és le fog ülni egyenként az albérlőkkel

- állapította meg P. Szilárd, aki szerint a beszélgetés pillanatában még sehogy sem álltak a pályázattal, pedig már "holnap oda kellett volna adnia mindent a banknak", hogy el tudjanak indulni. 

De P. ekkor azon is elgondolkodott, hogy ha nem sikerült garanciát szerezniük a banktól, akkor talán egyszerűbb lesz a helyzet: "akkor nem kell semmivel foglalkozni, csak meg kell alapítani a céget, beadjuk a pályázatot, és odaadjuk a pénzt az önkormányzatnak". 

A főnök szuverenitása, hogy nagyon elfoglalt legyen, csak nem jutunk előre a dolgokban

P. Szilárd és Vizoviczki ügyvédjének stratégiai fontosságú beszélgetése közel húsz percig tartott, és olyan kalandos epizódok tarkították, mint amikor a telefonvonal két végén lévő szereplők egyszer csak a saját szemükkel is meglátják egymást:

Hogy Vizoviczki emberei mennyire nem voltak képben, jól mutatja, hogy a céges ügyeket és a pályázati anyag előkészítését végző ügyvéd, F. János ekkor jött rá a turpisságra, azaz hogy a Sportmax korábbi bérlője egy új, velük közös cégen keresztül pályázik a Sportmax üzemeltetésére. P. Szilárd erre válaszul közölte az ügyvéddel, hogy a Sportmax mögött a Market és "az a Sanyi" áll, "akié az egész, ugye". 

P. és F. többször visszatértek arra, hogy nagyon szorítja őket az idő, a főnökük pedig nem könnyíti meg a dolgukat. F. kimondta, hogy "az a baj, hogy Laci meg nem nyilatkozik, én nem is értem mit csinál ő mostanában, mivel foglalkozik, hogy ennyire nem elérhető?" P. Szilárd pedig egy drámai monológgal válaszolt:

Én nem tudom, sosem elérhető, sose tudom, hogy mivel foglalkozik, amitől nagyon elfoglalt. De ugye ez az ő szuverenitása, hogy úgy mondjam, elfoglalt legyen. Csak nem jutunk előre a dolgokban. Én elhiszem, hogy ő tud nagyon elfoglalt lenni, meg biztos vannak nagyon fontos dolgai, de ezek is már eljutottak arra a szintre szerintem.

- mondta P., akinek a megállapításai összecsengenek azzal a Vizoviczkiról kialakult képpel, amelyet a diszkókirály beosztottjai festettek róla utólag a tanúvallomásaik során.

A diszkókirály a letartóztatása előtti hetekben - talán mert érezte, hogy baj lesz - nem tartotta kézben az üzleteit, jelentéktelen apróságokkal pepecselt (például a szórakozóhelyei szórólapjain állítgatta a betűtípust), míg a fontosabb dolgokra nem maradt ideje. Épp ez köszön vissza P. Szilárd monológjából, ami három héttel a diszkópápa letartóztatása előtt hangzott el. 

Vizoviczki szívesebben odaadta volna készpénzben a 75 milliót

Egy héttel később, 2012. május 18-án az elfoglalt főnök, Vizoviczki telefonon hívta P. Szilárdot, akinél arról érdeklődött, hogy május 29-ig még 90 milliót kell-e "összerakni", mire P. helyeselt. 

Vizoviczki azt is megkérdezte beosztottjától, hogy meddig kell biztosítani a 75 milliós bankgaranciát, P. pedig közölte, hogy még két napjuk van rá. A diszkókirály mondta, hogy akkor felhívja "Sanyit", és megkéri a garancia biztosítására. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint Vizoviczki nem izgult amiatt, hogy kicsúsznak az időből, mert megállapította, hogy majd csak június 11-én "bontanak" pályázatokat. (Valóban akkor bontottak.)

Néhány órával később Scheer visszahívta Vizoviczkit, aki a bankgarancia miatt kért segítséget. Vizoviczki azt mondta, hogy szívesen odaad neki 75 millió forintot készpénzben, csak maradjon Scheerék bankgaranciája, mert "ebben a hétben Vizoviczkinek bonyolult lenne másképp intéznie a banknál" - olvasható a rendőrségi feljegyzésben. 

Scheer nem akart átvenni készpénzben 75 milliót, inkább azt javasolta, hogy P. Szilárd segítségével tegyék be a pénzt a közös cégük letéti számlájára, és intézzék a bankgaranciát. Vizoviczki erre még egyszer elmondta, hogy abban az egy hétben hivatalosan nem tud pénzt utalni, "nem pénzügyi gond miatt". Scheer azt ígérte, hogy a hétvégén átgondolja Vizoviczki ajánlatát.

Egy üzletember útja a kétes hírű diszkóstól a miniszterelnök barátjáig

Scheer és Vizoviczki utolsó, néhány perces telefonbeszélgetésük során a Market-vezér egy másik, ígéretesnek tűnő bizniszt is a diszkókirály figyelmébe ajánlott:

Mivel a kecsegtető lehetőségről csak ez a néhány mondat hangzott el, Scheer és Vizoviczki pedig nem beszéltek többet telefonon, az emlegetett biznisz könnyen a meg nem írt üzleti mesék vitrinjének homályába merülhetne. Azonban e pár soros szöveg mozaikdarabkáit összeillesztve kiderül, hogy:

De hiába érdekelte a dolog a diszkókirályt, még úgy isten igazából átgondolni sem lehetett ideje, mert tizenhárom nappal a telefonbeszélgetés után letartóztatták, a Kopasz-gát pedig még évekig a portugál befektetők kezében maradt. Idén januárig kellett várniuk, hogy értékesíthessék a területet: a befutó Garancsi István lett, egész pontosan a Market Asset Management Kft., ami a Scheer-Garancsi-féle Market Zrt. egyik oldalága. 

Ha csak a puszta tényeket nézzük, Scheer Sándor valószínűleg nem bánta meg, hogy így alakult, hiszen a maffiózóként emlegetett Vizoviczki László helyett a miniszterelnök egyre sikeresebb barátjával vághat bele a dubaji hangulatot idéző lakópark építésébe. 

Egyszer majd megnézhetjük a pályázatokat

Visszatérve a Sportmaxra, azután, hogy Scheer cégei elbuktak a pályázaton, a XII. kerület alapított egy önkormányzati céget, amely 2013 óta üzemelteti a MOM Sport névre átkeresztelt komplexumot.

De nem elég, hogy nem nyertek a tenderen, a közös vállalkozásuk tulajdonviszonyai sem úgy alakultak, ahogy a telefonbeszélgetéseik alapján eltervezték, hanem pont fordítva: Vizoviczkiék teljesen kivonultak a fantomcégből, amely 75 milliós tartozással zárta az évet. Előfordulhat, hogy végül a Hegyvidék Sportmax Kft. megkapta a bankgaranciát, amit P. Szilárd próbált intézni, de mivel nem nyertek a pályázaton, fizetniük kellett a banknak. 

Cikkünk készülésekor az összes érintettet megkerestük, hogy segítsenek tisztábban látni, lezárni ezt a történetet. A XII. kerületi önkormányzat a Sportmax Kft. pályázatával kapcsolatban küldött válaszokat, de nem árulta el, hogy ki volt a másik jelentkező. A tender kiírását és a beérkezett pályázatokat sem kaptuk meg, pedig elkértük az önkormányzattól. Ezzel kapcsolatban annyit mondott telefonon a sajtóosztály egyik munkatársa, hogy majd megtekinthetjük a városházán a kért dokumentumokat, de egyelőre nem kaptunk időpontot. 

Scheer Sándor és B. László nevében a Market kommunikációs partnere válaszolt. Azzal kezdték, hogy a feltett kérdéseink "teljesen téves feltételezésre alapulnak, és úgy kerültek megfogalmazásra, hogy azok egy alapjaiban valótlan koncepciót szolgáljanak". 

A Sportmax Hegyvidék Kft.-vel kapcsolatban semmiféle szabálytalanságról nincs tudomásunk, a hivatkozott ügy mindössze sikertelenül benyújtott üzemeltetési pályázat volt, bárminemű pénzügyi konzekvencia vagy veszteség nélkül.

Bár az önkormányzat pályázatán valóban nem buktak el bánatpénzt (csak Scheer másik cége), arra nem tértek ki, hogy a kft. kivel szemben szedett össze 75 milliós tartozást a tender évében. Azt viszont leszögezték Scheer képviselői, hogy ha "a hiteles tájékoztatás követelményei ellenére" megjelenik a cikkünk, be fogják perelni az újságot.