Az SZDSZ-szel összejött Orbánnak. És vajon most?

A rendszerváltás a szavazófülkékben egy népszavazással kezdődött: 1989 őszén a négyigenesen kellett a Munkásőrségről, a munkahelyi pártalapszervezetekről, az MSZMP vagyonának elszámolásáról és az államfő megválasztásának módjáról dönteni. Valójában csak ez a kérdés volt lényegi, a másik három kérdést a szavazás időpontjára már rendezte a parlament, azokban ráadásul nemzeti konszenzus volt, 95 százalék körüli igen szavazattal. Az elnökválasztásról viszont 50,07:49,93 arányban oszlottak meg a szavazatok a közvetlen elnökválasztást ellenző SZDSZ, Fidesz, FKgP és MSZDP javára. Akkor csaknem 4,3 millió magyar szavazott, ami 58,04 százalékos részvételi arányt jelentett.

Népnemszavazás

Soha azóta nem volt ekkora választói érdeklődés népszavazáson – még parlamenti választás is akadt, amely ennél kisebb részvételi aránnyal zárult –, az azóta tartott további ötből négyszer nem is sikerült elérni az 50 százalékos részvételt, de amikor igen, akkor is épp csak: 2008 tavaszán, a tandíj és vizitdíj eltörléséről szóló háromigenes referendumon 4,061 millióan szavaztak, ami 50,51 százalékos részvételt jelentett (érvényes szavazatot kérdésenként a választásra jogosultak 50,05-50,11 százaléka adott le).

A többi népszavazáson 14,01 és 49,24 százalék között volt a részvétel: a totális közönybe az 1990 nyarán, ismét a közvetlen elnökválasztásról rendezett szavazás fulladt, az ötven százalékhoz legközelebbi eredményt a NATO-tagságról rendezett 1997-esen érte el a részvétel (2003-ban az EU-csatlakozásról 45,62 százaléknyian, 2004-ben a kettős állampolgárságról és – amit talán már mindenki elfelejtett – a kórház-privatizációról 37,49 százalékos részvétellel szavaztunk.

Bár a kettős állampolgárságos referendumot nem a Fidesz kezdeményezte, az akkor ellenzékben lévő párt hamar beleállt az ügybe, amely végül Orbán Viktor politikai karrierjének máig egyik legsúlyosabb és egyelőre utolsó előtti választási kudarca lett (az utolsó bő másfél évvel később a 2006-os parlamenti választás volt). Vasárnap késő este várhatóan kiderül, hogy bő tíz év elteltével egy újabb népszavazás lesz-e az újabb pofon.

Az igazi kérdések

Az nem kérdéses, hogy a leadott érvényes szavazatokban tarolni fog a kormánypártok által úton-útfélen sulykolt nem; az érvényes szavazatok között minden bizonnyal az 1989-es 95 százalékokat is meghaladó lesz az arányuk. A választásnak igazából nem tehát az a tétje, hogy az igenek vagy a nemek győznek-e, hanem az, hogy

• kellően magas lesz-e a választási részvétel, és
• lesz-e elegendő érvényes szavazat.

A Nemzeti Választási Iroda pénteken véglegesítette a választói névjegyzéket; eszerint a Magyarországon az október 2-i népszavazáson részt venni jogosultak száma 8 272 625 fő. Egyszerű esetben ez azt jelentené, hogy legalább 4 136 313 érvényes szavazatnak kell lennie ahhoz, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen.

Hányan mennek?

Arról, hogy milyen lehet a vasárnapi választási részvétel, kevés előrejelzés jelent meg. Még július végén az Index megrendelésére a Závecz Research végzett telefonos közvélemény-kutatást a kérdésről, az akkori kutatás adatai szerint 54 százalék részt akar venni a népszavazáson. Ez az arány azóta csökkent is: a legfrissebb, napokban publikált felmérés szerint

Szintén 51 százalékos részvételt és ezen belül az érvénytelen szavazatok várható 9 százalékos arányát mérte pénteken megjelent adatsorában a Republikon. A Publicus október 1-jén közzétett adatai szerint 46 százalék ígéri biztosra a részvételét a vasárnapi népszavazáson, vagyis az érvénytelen lesz (egy hónapja még 54 százalékos biztos részvételt mértek, és azt, hogy 2 százalék lesz az érvénytelenül szavazók aránya). A Tárki augusztus közepén közölt adatai szerint a felnőtt lakosság 37 százaléka mondta – még a kampány felpörgetése előtt –, hogy biztosan elmegy szavazni, és további 27 százalék mondta valószínűnek a részvételét.

A kormányhoz közel álló Nézőpont Intézet a héten tette közzé felmérése adatait, ebben azonban nem közölte, milyen választói részvétel várható, és nem közölt ilyen adatokat a kormánnyal szintén jó viszonyban lévő Századvég sem; igaz, az elfogultsággal egy pillanatig nem vádolható Mediántól sem jelent meg eddig előzetes választási felmérés.

Jó ebédhez szól a kvóta

Ha nem a mostani részvételi szándékokat, hanem az elmúlt húsz év összes választási adatát megnézzük, akkor ez a becsült részvétel reálisnak tűnik. A húsz év alatt 17 különféle szavazás volt (referendum, parlamenti – ezeknél csak az első forduló adatait néztük, amíg kétfordulós volt –, önkormányzati és európai parlamenti), amiken az összesített átlagos részvétel 52,84 százalékot ért el.

Ebben a húsz évben a legalacsonyabb részvételi arányt a 2014-es EP-választás hozta (28,92 százalék), míg a legaktívabbak a 2002-es parlamenti választás első fordulójában voltunk (70,53 százalék). Az jól látható, hogy a legnagyobb aktivitást mindig a parlamenti választásokon mutatták a szavazók – ezzel is összefügg az az érdekesség, hogy amíg Orbánnak most a minél magasabb választói aktivitás az érdeke, addig az elmúlt húsz év három legnagyobb részvételt hozó választásából kettőt is elveszített –, a legpasszívabbak pedig az európai parlamenti választásokon voltak.

Az 1997-es NATO-referendumig visszanyúló adatsorból az is látható, hogy a választók mely napszakokban mennyire aktívak. A szavazóhelyiségek hatkor nyitnak, a választási iroda hét órától kétóránként közli a részvételt (vagyis az utolsó napközbeni adat nem ötkor, hanem fél hatkor jelenik meg). A választók majdnem egynegyede 9 és 11 között szavaz, így a 11-kor megjelenő részvételi adatokból már lehet részvételi becsléseket készíteni (a húsz év során csak egy olyan választási volt, hogy 11 óráig nem voksolt az aznap szavazók legalább 39 százaléka). Délután egyre pedig már minden választáson leadták a végül urnába került szavazatok több mint felét.

Vagyis vasárnap fél kettő körül azt már lehet sejteni, érvényes lesz-e a népszavazás (bár a végeredményt akár jelentősen is befolyásolhatja a külföldi szavazatok száma). De ha végül nem lesz legalább 55 százalékos, vagyis 1989 óta népszavazáson soha nem produkált választási aktivitás, az érvénytelen szavazatok várhatóan jelentős aránya miatt még így sem lesz biztos Orbán Viktor újabb politikai győzelme.

(Borítókép: Helyi népszavazás Nagykőrösön 2013. április 7-én. Négy kérdésre válaszolhatnak az április 7-i helyi népszavazáson a nagykőrösiek egyebek mellett arra: szeretnék-e hogy a település a jövőben Pest megye helyett Bács-Kiskunhoz tartozzon. Fotó: Ujvári Sándor/MTI)