Orbán nem fél az agyelszívástól

Nem terhet jelent, hanem a gazdaság motorja lesz a minimálbér-emelés, amely magasabb nyugdíjat is eredményezhet – derült ki Orbán Viktor vasárnap készített, a Kossuth rádión hétfőn felvételről sugárzott interjújában.

A kormányfő szerint a munkaadókkal néhány napon belül megszülethet a megállapodás a minimálbér emeléséről.

„Hiszek abban, hogy jótékony gazdasági hatása van az emelésnek. Ehhez most kell egy merész kormányzati döntés. Ebbe bele merek vágni, egyszer már csináltam: 1998-ban 20 ezer forint alatt volt, négy évvel később 50 ezer forintra vittük fel a minimálbért” – idézte fel a kormányfő legelső kormányzati ciklusát, megjegyezve, hogy talán ezért is veszíthette el a választásokat, mert az emelés túl nagy terhet jelentett a vállalkozóknak.

Orbán szerint jogos a vállalkozók igénye, hogy a magasabb bért ne terhelje túl nagy adó. Ezért állt elő a kormány a béreket érintő adóterhek csökkentésének hatéves tervével.

Ennek része a társasági nyereségadó csökkentése, egységesen 9 százalékra csökkentve azt a korábbi progresszív skála helyett. A térségben ez 13-22 százalék között van, így Magyarország vonzó lehet újabb cégek számára, ez 2-3 éven belül éreztetheti a hatását – vélte a kormányfő, aki szerint hosszabb távon a 40 százalékos reálbér-növekedés sem lehetetlen.

Reményei szerint a magasabb minimálbér növeli a jelenleg egy százalék alatti inflációt, így annak figyelembevételével lesz növelhető a nyugdíj is: a tervezett 0,9 százalék helyett akár 1,6 százalékkal.

Nem hisz a kommunista szamárságokban

Orbán szerint a gazdasági eredmények révén válik lehetővé a minimálbér emelése. „Azért beszélhetünk a minimálbér emeléséről, a kata szélesítéséről, a családi adókedvezmény szélesítéséről, a tánya csökkentéséről, mert megépültek azok a gazdasági alapok, amelyekből kinőhetnek ezek az intézkedések. 2010-ben a görög helyzetnél rosszabb állapotban lévő ország voltunk, világos gazdasági alapok nélkül.”

Ehhez azonban kellett pár ökölszabály. Ki kellett mondani, hogy:

• „Nem méltó a magyar emberhez, hogy más lábán álljon.”  Ha a hitelező az IMF, akkor ő mondja meg, hogy mi legyen, „ezért ezt le kellett rendezni. Aki fizeti a prímást, az rendeli a nótát.”
• „Nem akarunk segélyen élni.” Segélyalapú helyett tehát munkaalapú gazdaság kell. Így lett Orbán szerint 1,8 millió adófizetőből mostanra 4,3 millió és szorult 5 százalék alá a munkanélküliség.

„Nem vagyunk kommunisták, nem hiszünk olyan szamárságokban, mint az államosítás, bérszabályozás” – Orbán szerint tehát a vállalkozókban kell hinni, mert ők működtetik a gazdaságot, az állam csak szabályozni tud: adót csökkenteni és a bürokratikus akadályokat elhárítani. 

A „masinéria működtetéséhez” azonban az kell, hogy az állam bevételei ne fogyjanak el. Orbán szerint az eddigi adócsökkentések alapján a bevételek nem fognak csökkenni. Szerinte a tánya 9 százalékra való csökkentése után megugrik majd azoknak a vállalkozásoknak a száma is, amelyeknek 500 millió forint feletti lesz a bevételük. Orbán hangsúlyozottan nem azt mondta, hogy ezek a bevételek eddig rejtve voltak, ezért most fehéredik a gazdaság, hanem hogy a vállalkozók racionálisan gondolkodva nem lépték át eddig az összeghatárt – amely alatt tíz százalék, felette 19 százalék volt a tánya.

A progresszív adózás problémája, hogy visszafogja a teljesítményt. 

Nem tart attól sem, hogy kisebb lenne emiatt a kultúrára, sportra fordítható tao-pénz.

Ne marhaságokra menjen a pénz

Az iparűzési adó azonban marad, mert enélkül a forrás nélkül az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerülnének. „Az adó az ellenségünk”, de valamennyi adót fizetni kell az ország működtetéséhez. 

„De az ha úgy érzik, hogy marhaságokra megy el, akkor az emberek nem fizetik be” – adta meg a felelősségteljes pénzköltés legfőbb motiváló tényezőjét Orbán, az iparűzési adó helyzetét taglalva. Bár mozdíthatatlannak nevezte az adónemet, végül kijelentette: kizárni nem lehet az átalakítást, de a rendszerhez „csak kellő intellektuális felkészültséggel lehet nyúlni.”

A magyar tehetséges fajta

Orbán szerint nem meglepő, hogy sokan nem hisznek a hazai gazdaság sikereiben: „A magyar pesszimista alkat. A 20. század kudarcra és pesszimizmusra iskolázta a magyart. Elvették a területeinket, szétbombázták az országot, elvesztettük a háborúkat, aztán jöttek a kommunisták” – ezért a magyar ember nehezen hiszi, hogy lehet sikeres az ország. 

„Olyan emberek kellenek a vezetésre, akiknek az életszemlélete derűs. Kell még sok-sok sikeres év, bajnokok nemcsak a sportban, hanem a magyar gazdaságban is, hogy nap mint nap sikerrel szembesülhessenek az emberek” – adta meg a receptet Orbán, megjegyezve, hogy a külvilág már elismeri az eredményeket, elvégre befektetésre alkalmas minősítést kapott az ország mindhárom hitelminősítőnél. 

„A magyar tehetséges fajta”, vállalkozásban is a legjobb lehet, ha hagyják, és az állam nem telepszik túlságosan rá – mondta Orbán.

Jöjjenek-menjenek a magyarok

Éppen ezért a külföldön dolgozó magyarokra is másképp tekint, mint a többség. „Sokan jajgatnak”, de Orbán szerint inkább lehetőséget jelent, hogy sok a külföldön dolgozó magyar.

Szerinte az EU-csatlakozás előtt „azért harcoltunk, hogy olyan megállapodás legyen, amely lehetővé teszi, hogy ha egy magyar úgy dönt, hogy külföldön dolgozik, akkor azt ne tilthassák meg”.  Most viszont a jelenséget sokan negatívumként élik meg, pedig Orbán szerint jó, ha jöjjenek-mennek az emberek, „ne korlátozza ebben őket az állam.”

Irány Dél-Szerbia!

Orbán beszélt a hétfőn kezdődő, kétnapos szerb–magyar kormányülésről. Szimbolikusnak tartja, hogy arra nem a magyarlakta vajdasági területeken vagy Belgrádban, hanem a dél-szerbiai Nisben kerül sor. Szerbiába megy Orbán. Délre, nem a magyarlakta területekre. A kormánytalálkozón túl üzleti fórumot is tartanak, Orbán szerint pedig ez jó alkalom arra, hogy a magyar vállalkozók Dél-Szerbiára is kiterjesszék működésüket.

A két ország kapcsolata most jó, Szerbia kisebbségpolitikája több mint korrekt, a gazdasági együttműködés intenzív, és Budapest kiáll Szerbia mielőbbi EU-tagsága mellett – sorolta a közös pontokat Orbán, aki szerint a bővítés energiát visz az EU-ba, még akkor is, ha most erre a közösség részéről láthatóan kisebb a hajlandóság.