Béla
8 °C
15 °C

Négy dolog, amin félrecsúszhatott a Tompa-gyilkosság felderítése

DKRCS20170113007
2017.01.13. 12:18

Több mint tizenhárom évvel ezelőtt, 2003. szeptember 22-én ölték meg a 22 éves Tompa Esztert. Gyilkosát a minap fogták el, a gönyűi S. Attila részletes, mindenre kiterjedő beismerő vallomást tett. A 36 éves férfi 23 éves volt a gyilkosság idején, családapa. Mint kiderült, egy banális közlekedési baleset után hozott szörnyű döntései vezettek a lány meggyilkolásához. Tompa Eszter gyilkosának elfogása régi adóssága volt a rendőrségnek. A bíróság pénteken döntött arról, hogy előzetes letartóztatásba helyezi a férfit.

Az alábbiakban összeszedtük, miért csúszhatott félre a nyomozás, és mi az oka annak, hogy csak hosszú évekkel később sikerült elfogni a gyilkost. Ha nem ismeri a gyilkosság részleteit, itt elolvashatja.  

1. Rossz volt a személyleírás

Tompa Eszter gyilkosát, az akkor 23 éves S. Attilát csak két kislány, egy 13 éves és egy 5 éves látta, az ő elmondásuk alapján rajzolta meg a rendőrség a fantomképet. A gyerekek ráadásul nagyjából háromszáz méterről szemlélték, amint előttük egy autóból kiszáll egy férfi, hátulról megkerüli a kocsit, majd visszaül. Ráadásul az útra hajlott ágak miatt sem láttak tisztán mindent. Legközelebb akkor látták a kocsit és annak vezetőjét, amikor az visszatért. A gyerekek látták, hogy a férfi egyedül vezette az autót (Tompa Eszter ekkor már a csomagtartóban volt). A férfi rájuk mosolygott, és a gyerekek elmondása szerint hátrafelé intett.

A rendőrség a gyerekek leírása alapján készítette el a fantomrajzot, ami azonban nem hasonlított a gyilkoséra, noha bizonyos, hogy a gyerekek akkor és ott a gyilkost látták. Az, hogy a személyleírás rossz volt, nyilvánvalóan nehezítette a nyomozást. Ugyanakkor az is érthető, hogy a gyerekek nem tudtak jó személyleírást adni. Ők ugyanis egy sokkal idősebb férfira emlékeztek. Csakhogy egy kiskamasz és egy ötéves egy 23 éves férfit is idősebbnek láthat, mint egy felnőtt szemtanú.

A gyilkosról készült fantomkép
A gyilkosról készült fantomkép

2. Nem olyan autót kerestek a rendőrök, mint amit a gyilkos vezetett

Nemcsak a gyilkos arcára, de az autójára is rosszul emlékeztek a gyerekek, ez is félrevitte a nyomozást. A gyerekek egy bordó színű, matt fényű autóra emlékeztek, pedig S. Attila egy piros Opellel volt. Amikor később a rendőrség nyomravezetői díjat tűzött ki, akkor egy középkorú nő sétált be a rendőrségre. Ő azt mesélte, hogy a gyilkosság napján, néhány órával Tompa Eszter elrablása előtt a Sashegypusztához tartozó kavicsbányánál látott egy férfit, aki a környéken nézelődött. A férfi mellett a nő egy matt fényű, bordó színű Volkswagen Passat típusú autót látott. A tanú arra is emlékezett, hogy a Passat rendszáma B betűvel kezdődött.

A nyomozók ezután 1300 autót ellenőriztek, de a dolgukat nehezítette, hogy az akkori nyilvántartásban keveredett a bordó és a piros szín. A megyében még azokat a Passatokat is ellenőrizték, amelyeknek a rendszáma nem B betűvel kezdődött, de ez sem vezetett eredményre. Ma már tudjuk, miért nem: S. Attila ugyanis egy piros Opellel volt, amit ráadásul ekkor már leadott egy szlovák bontóban, azaz eltüntette a nyomokat.   

3. A baleset verziója volt a leggyengébb teória

Az ügy megoldását nehezítette az is, hogy bár a rendőrök több lehetséges verziót is felállítottak, de azt tartották a legvalószínűtlenebbnek, ami valójában történt. Ha igaz ugyanis, amit S. Attila állít, akkor szimpla közlekedési baleset vezetett tragédiához: a vezetés közben a telefonját figyelő férfi véletlenül elütötte a lányt, akiről azt hitte meghalt.

Ekkortól két olyan döntést hozott, amit nem kellett volna:

  • Először a csomagtartóba tette a halottnak hitt, de valójában csak ájult lányt,
  • majd amikor felfogta, hogy nem halt meg, de ő közben „elrabolta”, a börtöntől való félelmében inkább megölte.

A rendőrök ugyanakkor számoltak azzal, hogy esetleg baleset történt. Azért is merült fel ez a verzió, mert a körülmények utaltak rá: a lány biciklije el volt dőlve, az út menti árok partján hevert az övtáskája, a fél pár szakadt papucsa és a mobilja, valamint az anyjának vett élelmiszer. (Tompa Eszter ugyanis éppen az anyjához sietett a tragikus napon.)

helyszin2 5
Fotó: Police.hu

A nyomozók azért tartották kevésbé életszerűnek a gázolást, mert ilyenkor a gázoló általában elhagyja a helyszínt, azaz cserbenhagyásos gázolást követ el, mintsem hogy az áldozatot a kocsiba pakolva magával vigye. Felmerült ugyanakkor egy olyan verzió, hogy a tettes – miután gázolt – felajánlotta a lánynak, hogy orvoshoz, esetleg az anyjához viszi, és a nő ezért szállt be az ismeretlen autójába. Ennek viszont ellentmondott, hogy az értékei az úton maradtak.

A nyomozást tehát félrevitte, hogy a rendőrök nem egy banális közlekedési balesetből indultak ki, hanem emberrablásból. A brutális gyilkosságra utalt az is, hogy a lányon negyvenhárom külsérelmi nyomot számoltak össze. A nyomozók arra következtettek, hogy a tettes előbb összeverte, majd a földön húzta, végül pedig megfojtotta az áldozatát. Ezzel szemben S. Attila most azt állítja: a lány a sérüléseket akkor szerezte, amikor őt az autóval elütötte. Ez persze nem zárja ki, hogy Tompa Eszter ne szerezhetett volna további sérüléseket, amikor ájultan a csomagtartóban hánykolódott, vagy amikor S. Attila később megfojtotta.

Azt viszont tudjuk, hogy a rendőrség a gyilkosság után azt kérte a lakosságtól, hogy jelentkezzen, akinek van olyan ismerőse, akin észrevette, hogy a gyilkosság idején megsérült – a nyomozók ugyanis azt feltételezték, hogy a lány keményen küzdött gyilkosával, aki így egészen biztosan megsérült. Azt nem tudjuk, hogy ez így volt-e, de annyi biztos, hogy S. Attila élettársa és környezete nem vett észre semmi gyanúsat a férfin a gyilkosság után. Az élettársnak még az sem volt gyanús, hogy a férfi bontóba vitte el a kocsiját, hiszen az egy régi, megviselt autó volt. És persze azt sem tudjuk, hogy az élettárs ebben az időszakban mennyire figyelte a híreket, értesült-e egyáltalán a gyilkosságról és annak sajtóban megjelent részleteiről, vagy sem.  

4. A gyilkos senkinek nem árulta el a titkát

A felderítést az is nehezítette, hogy S. Attila senkinek sem beszélt szörnyű tettéről, azt 13 évig magában tartotta, noha folyamatosan rettegett attól, hogy egyszer megtalálják. Ha beszélt volna valakinek arról, hogy mit tett, akkor az idő előrehaladtával egyre nagyobb lett volna az esélye annak, hogy lebukik.

Általános tapasztalat, hogy ha egy gyilkosságról nem csak a gyilkos tud, akkor idővel kiderül. Például azért, mert az élettárs, a barát vagy bárki, akivel a titkot megosztotta, nem tudja magában tartani a titkot, esetleg idővel megromlik a viszonya a gyilkossal, és feldobja őt. Vagy csak elszólja magát. Az 1998-as domaszéki taxisgyilkosság elkövetőjét például 2015-ben dobta fel a barátnője, miután megromlott köztük a viszony. De az alvilági leszámolásokra is jellemző, hogy a megváltozott viszonyok és körülmények miatt évekkel később valaki beszélni kezd.

S. Attila azonban tartotta magát ahhoz, hogy senkinek nem mondott semmit. Egyébként egyelőre nem tudni, hogy végül mi vezette el a rendőröket hozzá, a nyomravezetői díjat mindenesetre senkinek nem fizették ki. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!