Nemzetbiztonsági iratokat akar őrizni a történeti levéltár

Törvénymódosítást szeretne a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára  annak érdekében, hogy a jövőben nem csak állambiztonsági, hanem nemzetbiztonsági iratokat is őrizhessen. Ez az egyik legfontosabb javaslat abban a most elkészült jelentésben, amelyet a NEB valamint a szaklevéltár közösen készített. Ehhez a jelentés készítői szerint csak egy már meglévő, 2003-as törvényt kellene módosítani.

Így kerülhetne az a mágnesszalag is a szaklevéltár birtokába, ami jelenleg az Alkotmányvédelmi Hivatalnál (AH), azaz a polgári titkosszolgálatnál van. A NEB szerint a szaklevéltár alkalmas arra, hogy nemzetbiztonsági iratokat kezeljen.

A NEB és a szaklevéltár tagjaiból alakult hét fős munkacsoport 2015 szeptemberében kezdte meg az AH-nál őrzött, az egykori állambiztonsági szervek Egységes Gépi Prioráló Rendszeréből (EGPR) megmaradt, mágnesszalagokra lementett adatállományok vizsgálatát. A munkacsoport tagjai az AH épületében, a hivatal munkatársainak jelenlétében és segítségével, heti egyszer vizsgálták a számítógépes fájlok szerkezetét és adattartalmát. Több kérdésre is választ akartak kapni. Például arra, hogy az egykori EGPR-ből mely adattárak kerültek a mágnesszalagra, és mikor.

A mágnesszalagon "G", "H" és "K" jelű adattárak voltak. Az AH informatikusai szerint a „G” jelű nyilvántartás 83 694, a „H” jelű 58 708, a „K” jelű adattár pedig 4896 rekordot tartalmaz. A jelentés készítői azt szeretnék, ha a törvénymódosítás után a "G" és a "H" jelű adattárak rövid időn belül az AH-tól a szaklevéltárba kerülnének.

A "H" jelű adattár vizsgálatakor kiderült, hogy az sosem volt a diktatúra által működtetett hálózati személyek teljes körű nyilvántartása, vagyis soha nem szerepelt benne az összes valaha volt élő és kizárt hálózati személy. Viszont az adattárban nem csak a beszervezett személyek adatai vannak benne. Megtalálhatók például a rendszerben azok is, akik az állambiztonsági szervek látókörébe kerültek valamelyik beszervezett személy kapcsolataként, vagy csak figyelték őket. Eredetileg pedig az adattár részét képezték még a meghiúsult beszervezések is. Ez pedig azt jelenti, hogy egykoron az operatív munkát segítő hálózati nyilvántartás – a papíralapú és a gépi is – nem csak a beszervezettek adatait tartalmazza, hanem olyan személyekét is, akik soha nem voltak ügynökök, informátorok stb., és az állambiztonság ilyen irányú érdeklődéséről nem is tudtak.

A jelentés szerint ráadásul ebből az adattárból hiányzik a személy születési dátuma, pontosabban ezt a mágnesszalag konvertálása során nem sikerült dekódolni, ezért a vizsgált adattár "jelenleg megbízható személyazonosításra nem alkalmas". Ebben az adattárban 58708 rekord van. "Mivel egy rekord nem csak egy személyre, hanem lakás adataira is vonatkozhatott, a fenti szám nem jelenti ugyanannyi személy adatait is" - olvasható a jelentésben.

A „H” jelű adattár, az ÁBTL-ben fellelhető 6-os kartonok és változásjelentések egybevetéséből a kutatók megállapították, hogy a rendszert 1990 januárjának második felében zárták le. A jelentés szerint a "H" adattárnak annyi haszna van, hogy a kutatók más nyilvántartásokkal és dossziékkal összevetve, azt kiegészítve használhatnák a munkájuk során.

A jelentés szerint a mágnesszalagokon lévő nyilvántartások adatainak helyreállítása után is csak részlegesen lehet olvasni az adatokat. Ez a jelentés készítői szerint azt is jelenti, hogy így nem lehet beazonosítani kétséget kizáróan egyes személyeket. 

Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a mágnesszalagon lévő információk tartalma és a Történeti Levéltár által kezelt iratok adattartalma részben átfedi, részben kiegészíti egymást, az adatok egy része pedig olyan, amelynek nyilvánosságra hozatala nem sértene közérdeket, és ezek papíralapú formájának jelentős része a Történeti Levéltár kezelésében van, és évek óta hozzáférhető.

Van a "K" jelű adattár, ami a szocialista kémelhárítás hálózatára vonatkozik, ezt a jelentés készítői szerint nem kellene piszkálni, igaz, ők is csak korlátozottan vizsgálhatták ezeket. A jelentés készítői szerint azért kell ezeket titokvédelmi eszközökkel védeni, mert "a nyilvántartottak körének mostani nyilvánosságra hozatala nem csak nemzetbiztonsági, hanem külügyi vagy nemzetközi kapcsolatokat érintően is káros lehetne". De a jelentés leszögezi, hogy nyilvántartások teljes köre maradandó értékű adatokat tartalmaz.