Karcsi meglepődött, milyen egyszerű embert ölni

S. Edvárdnak éppen születésnapja volt, 2016. április 21-et mutatott a naptár, amikor telefonhívást kapott a haverjától, N. Károlytól - neki csak Karcsitól - , hogy jöjjön, mert van nála egy migráns, akitől el kéne venni a pénzét, a holmiját. S. Edvárd oda is ment.

Amiatt a tiszakécskei este miatt most mindkettejüket nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolja az ügyészség. Egyikük 20, másikuk 22 éves. A büntetőperük hétfőn kezdődött el a Kecskeméti Törvényszéken.

N. Károly kék favágóinget, S. Edvárd nagyon rövid hajat és kicsit elegánsabb, vékony csíkos inget viselt, a farmerjába tűrve. Az arckifejezése, miközben a bíró előtt állt, sokszor olyan volt, mintha egyszerűen csak egyike lenne az igazgatójuk előtt feszengő tucatiskolásoknak. Az anyja eljött a tárgyalásra. Beült csöndben az egyik hátsó sorba.

Vallomást most nem tett sem Edvárd, sem Károly, de a lényeget egyikük sem tagadja: ők ketten téglákkal agyonvertek egy izraeli férfit.

Talán minket öltek volna meg, ha nem jön ide ez a migráns,

mondta a gyilkosság után egy héttel készült helyszíni riportunkban egy tiszakécskei asszony, aki szemben lakott azzal az Arany János utcai romos épülettel, ahol a holttestet megtalálták tavaly május elsején.

A szavát se értették

A 40 éves Gross Ofir tavaly március elején érkezett Magyarországra autóstoppal. Először Kecskeméten talált ingyenes szállást a CouchSurfing nevű oldalon. Egykori szállásadója szerint azért jött Magyarországra, mert nagyszülei Keresztúrról származnak, ő is szeretett volna megtanulni magyarul, majd letelepedni valahol a magyar tanyavilágban. Angolul jól beszélt, magyarul csak alig.

A nő különcnek, kissé furcsának írta le Ofirt, akinek tovább kellett állnia, amikor ő Budapesten kapott állást, és kiadásra szánta a kecskeméti lakást. Ezután kötött ki az izraeli férfi Tiszakécskén, április 15-én, egy héttel a halála előtt. Sátrat vert a sínek mentén, itt figyelt fel rá N. Károly.

Elhatározta, hogy elcsalja a romos házhoz, ahol lakik, és elveszi tőle, amije van. Megkérte egy ismerősét, aki tudott angolul, hogy közvetítsen, és felajánlotta Ofirnak, hogy aludjon nála. Ő el is fogadta a lehetőséget. Amikor a vádlott az ismerőseinek elárulta, hogy mire készül, azok közölték, hogy ebben nem vesznek részt, és megpróbálták őt is lebeszélni róla, áll a vádiratban. Látszólag sikerült.

Ezután kapta a telefont S. Edvárd, akivel sokszor csavarogtak együtt, szórakozóhelyekre mentek, ittak, néha drogoztak. (Az elfogásukkor is találtak náluk némi drogot, vádat is emeltek ellenük emiatt is). Sok közös volt bennük: zűrös vagy inkább nem létező család (Károly apja börtönben, anyja külföldön), kisebb bűncselekmények, alkalmi munkák és állandó pénzzavar.

Esélye sem volt

Hogy pontosan mi történt a romos háznál, annak túlélő szemtanúja nincs a két gyilkoson kívül. Ami a vádiratban áll, azt jórészt Edvárd elmondására alapozza az ügyészség. Köztük a legfontosabbat, a motivációt is: N. Károlyt állítólag rég foglalkoztatta, milyen érzés lehet ölni.

Tény, hogy az orvosszakértői vélemény szerint összesen 37 külsérelmi nyom alapján legalább ennyi erőbehatás érte az izraeli férfit, sérülései jó része a fejen és az arcon volt. Az eleve sovány, gyenge fizikumú Ofir nem tudta védeni a fejét, mert a hálózsákjában aludt, amikor megtámadták. A karja is be volt cipzározva.

Hogy a vádlottak szerint mi történt az utcáról beszűrődő közvilágítás gyér fénye mellett a romos háznál, ahol akkoriban N. Károly meghúzta magát, az a nyomozás alatt tett vallomásaikból derül ki. Ezeket hétfőn a tanácselnök bíró, Fodor Endre felolvasta.

3 ezer forint, 20 dollár, 10 gulden

Amikor Edvárd odaért a romos házhoz, a gyilkosok a vád szerint megállapodtak abban, hogy téglával fogják agyonverni az alvó Ofirt.  Először 2-3 méterről, aztán egyre közelebbről kezdték dobálni a fejét. Hiába ébredt fel, felkelni már nem tudott, sem védekezni. Már azt hitték, hogy meghalt, amikor hörögni kezdett. N. erre többször lesújtott a fejére egy tégladarabbal, fejbe is rúgta. Legvégül, amikor többé tényleg nem adott életjelet, elvették tőle a holmiját, a holttestét bevonszolták a melléképületbe és törmeléket hordtak rá, hogy elfedjék.

A zsákmány: két mobiltelefon, laptop (a helyszíni riportunkban nyilatkozó szállásadó mindet ócskának írta le), fülhallgatók, 3 ezer forint, 10 gulden és 20 amerikai dollár, a sátor, a hátizsák, pár személyes holmi.

A pénz egy részéből még aznap este sört vettek. A holmiból amit tudtak, később eladták. A laptopért 2 ezer forintot, a fehér Samsung telefonért 1500-at kaptak, a 20 dollárost 2500 forintra cserélték, a 10 guldenről meg kiderült, hogy a pénzt már kivonták a forgalomból, így nem mennek vele semmire.

Párizsi és kenyér

A tiszakécskei fiúkat tavaly május 1-jén hallgatták ki először a rendőrök gyanúsítottként, aznap, amikor a holttestet felfedezték. N. Károly, "Karcsi" verziója úgy szól a történetről, hogy nem akarták ők eredetileg megölni az izraelit, csak az értékei kellettek. Hogy Ofir milyen nemzetiségű, nem is tudta. Korábban, amikor látta a vonat mellett, megkínálta az izraelit párizsival és kenyérrel. Az csak a kenyeret fogadta el. Magyarul szólt hozzá, Ofir angolul válaszolt. Ezután jött rá: muszáj lesz angolul tudó ismerős segítségét kérnie, ha fel akarja ajánlani neki, hogy aludjon nála.

Ofir örömmel vele ment, de nem akart a házban aludni. Valami porszívót emlegetett, és inkább kint feküdt le a hálózsákjával. N. szerint Edvárddal a bőröndjét akarták megkaparintani, amíg aludt, el is kezdték húzni, de hozzá volt kötözve a sátrához, Ofir észrevette, mi történik, kiabálni kezdett, és ők ekkor kezdték a téglákat dobálni felé.

N. úgy mutatta be magát a rendőröknek, mint akit gyötört a lelkiismeretfurdalás. Azt állította például: annyira meg volt rémülve, hogy eljött éjjelre a házból, nem bírt ott aludni már, és később visszamenni is képtelen volt. "Féltem a hullától" - mondta.

Egy kis erőfitogtatás

S. Edvárd vallomása - illetve kisebb módosítások miatt: vallomásai -  viszont az övénél jobban meggyőzték a nyomozókat. Azokból egy ennél is sokkal sötétebb kép rajzolódik ki.

S. szerint amikor "Karcsi" felhívta őt aznap este, nem gondolta, hogy bántani fogják az izraelit, csak "egy kis erőfitogtatásra" számított, azt hitte, ennyi is elég lesz ahhoz, hogy Ofir odaadja a pénzét. 'Karcsi" azonban - szerinte - már eldöntötte, hogy megöli az udvaron alvó idegent.

Ő állítólag le akarta beszélni, de látta, hogy

van valami a szemében, mintha az ördög beleszállt volna.

"Karcsi' azt mondta, kussoljon, meg fogja ölni, és kész. Nem próbálkozott tovább.

A gettókirály és a migráns

Hogy az ott heverő tégla alkalmas gyilkos eszköz lenne, azt S. vetette fel, igaz, ő állítólag nem gondolta komolyan. A haverja azonban komolyan vette. S. verziója szerint Karcsi kezdte a dobálást, ő maga csak egyszer-kétszer hajított el egy-egy téglát. Ofir állítólag próbált mondani valamit, de nem értették, mit mond, hiszen idegen nyelven beszélt.

Amikor azt hitték, hogy az izraeli már meghalt, leültek "zsályás cigit" szívni, "Karcsi" S. szerint megkönnyebbült, arról beszélt, hogy meglepődött: ez milyen egyszerű, mármint embert ölni. Ekkor felhördült, akit halottnak hittek, és "Karcsi" odament Ofirhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. A gyilkosság feltüzelte, hencegett, hogy most majd megfizet mindenkinek, aki valaha bántotta. Úgy nevezte magát: a gettókirály, és terveket szőtt, hogyan áll bosszút majd Laurán, a volt barátnőjén, aki elhagyta, de még a dílereken is, akik nem adtak neki anyagot.

Az Ofirnál talált kevéske pénz miatt viszont elfogta a düh. "Köcsög migráns" - üvöltötte a társa szerint, miközben rugdosta a halottat. S. Edvárd szerint egyébként Ofir migráns volta csak annyi szerepet játszott a történtekben, hogy "Karcsi" arra számított: egy ilyen embert senki sem fog keresni. Egyszerűen csak úgy akart embert ölni, hogy megússza a büntetést. A migráns ideális alanynak tűnt.

Amikor a bíró a végére ért S. régi vallomásainak, N. szót kért, felállt, és panaszkodni kezdett:

Amit az előbb fel tetszett olvasni, az mind hazugság

mondta. Szerinte S., aki "ugyanúgy ott volt", most csak rá akarja kenni az egészet.

Levél a cellából

Az ügy bizarr eleme, hogy S. sztorijának létezik egy írásos verziója is, amit a vádlott maga körmölt le a cellájában, az ott lévő többi fogoly biztatására. A cellatárs vallomását is felolvasta most a bíró, eszerint a tiszakécskei gyilkosságról szóló Tények-riportban felismerték S.-t, elnyerték a bizalmát, és a férfi sokat elárult nekik a történtekről.

A cellatárs szerint S. nekik olyan részleteket is elmesélt, mint hogy Ofir halála után nevetgéltek "Karcsival", eleinte azt tervezték, hogy feldarabolják a holttestet, és a pénzből a születésnapot akarták megünnepelni. A gyilkosság történetének írásba adására a cellatárs szerint azzal vették rá S.-t, hogy így majd tudnak neki segíteni.

"A hulla átvágott minket"

S. utólag megtagadja a levelet, a bírónak azt állította, a cellatársa bedrogoztatta, kába volt, és a szájába adták, mit írjon. S. szerint a cellatárs mindezt azért tette, hogy maga előbb szabaduljon. A bírót viszont nem győzte meg. "Mondok magának valamit, ő most is bent van. Az ő ügyét is véletlenül én tárgyalom" - lepte meg Fodor Endre a vádlottat. Egyébként N. szerint vele is megpróbálták ugyanezt a börtönben, csak ő ellenállt, ami miatt meg is verték a cellatársai.

A bíró kínlódva silabizálta S. kézírását. A levélben újra megjelent a gettókirályozás, a feldarabolás ötlete. A fogalmazás szenvtelen. "A kristály hatása alatt éreztük, hogy a hulla átvágott minket" - így jelenik meg például a levélben az a pillanat, amikor a halottnál kevesebb pénzt találtak a reméltnél. A levél szerint mindenesetre utána elmentek a Zeuszként emlegetett ismerősükhöz anyagozni, és végül aludtak, mint akik jól végezték a dolgukat.

A per az orvosszakértők után tanúmeghallgatással folytatódott hétfőn a Kecskeméti Törvényszéken.

Borítókép: A romos épület az Arany János utcában, ahol megtalálták a holttestet / Fotó: Huszti István