Valér
2 °C
8 °C

Emberi tragédiákon át vezet az út Orbánék leváltásához

Interjú Sallai Róbert Benedekkel (Lehet Más a Politika)

10
„Amíg nem látja be a társadalom, hogy kollaborálás és megalkuvás helyett változásra van szükség, az ellenzék magányos harcosait a hatalom tönkreteszi.” „A Fideszt 2018-ban nem lehet legyőzni, utána pedig hiába fogy el a lenyúlt EU-s pénz, Orbánék a politikai hatalmat átváltják gazdaságira, és bármikor visszatérhetnek, mint 1989 után a kommunisták.” Mióta politikus, vegzálják az ő egyesületét is, szétesik a gazdasága, nincs ideje a családjára: úgy döntött, kiszáll, mert egy élete van. Schiffer András és Pápa Levente után egy újabb ellenzéki politikus, az LMP-s Sallai Róbert Benedek jelenti be visszavonulását az Indexen.

Amikor a 2014-es választások előtt beszélgettünk, azt írtuk, hogy ön a tehenei mellől érkezve vagy az Országgyűlés új sztárja lesz, vagy félidőben bedobja a törülközőt. 

Tévedtek, mert nem lettem se sztár, se nem dobtam be félidőben. De nyilván ehhez köze van Schiffer András távozásának is. Amikor ő bejelentette, hogy megy, mondtam neki, hogy én is mennék, nekem is elég volt. Azt válaszolta, nem tehetem meg, mert annak már süllyedőhajó-hangulata lenne, ami nem igaz. Elfogadtam az érvet, de már akkor mondtam, hogy még egy kis frakciót ellenzékből nem szeretnék végigcsinálni.

Vagyis emiatt nem félidőben, hanem ciklus végén dobja be a törülközőt?

Talán nem is törülközőbedobás ez, hanem józan mérlegelés. Nekem kellemetlen, hogy jönnek be új emberek, akik számítanának rám, és mondanom kellene nekik, hogy persze, nyomni kell a politikát, álljanak bele, miközben én már tudom, hogy nem leszek itt. Ez egy állati kínos dolog. Ezért szeretném most nyilvánossá tenni, hogy én valószínűleg 2018-tól már nem leszek itt a parlamentben.

De tényleg Schiffer beszélte rá, hogy még maradjon 2018-ig?

Részben igen, részben pedig édesapám miatt döntöttem így. Ő nagyon haragszik az ilyenekért. Apukámnak mindig az volt a mániája, hogy nem vagyok kitartó, mert jártam birkózóedzésre is, meg furulyázni, meg énekkarba, de rendszerint az volt, hogy nem csináltam végig. Ezért most volt bennem egy ilyen dac is, hogy ha vállaltam valamit, ezúttal végigcsinálom. Ráadásul tényleg azt gondolom, hogy minden hibájával együtt jelenleg nincs jobb politikai alternatíva az LMP-nél. Felelőtlenség lett volna azt sugallni, hogy innen menekülni kell, mert ez nem igaz.

Mikor merült fel először, hogy abbahagyja?

Tudom, hogy a termőföld privatizációja egy csomó embernek semmit nem jelent, de nekem ott szakadt el valami. Nem látom, hogy ha ezzel nem lehet felkelteni az emberek érdeklődését a közügyek iránt, akkor mivel, persze furcsa társadalmi folyamat ez, a CEU kapcsán már látjuk. De véletlenül sem szerettem volna azt a hangulatot kelteni, hogy András távozásával az LMP összeomlott. Szerintem a párt állati jól vette az akadályt. Andrásnak, ahogy a nagy embereknek általában, vannak hibái, de egy nagyon inspiráló vezető. A parlamentben van kábé tíz hozzá hasonló intellektusú politikus, így nyilvánvalóan az ő kilépése sem segítette fenntartani a motivációt. Az ember egy idő után a kiégés összes jelét tudja produkálni, egy ötfős frakcióban ez nem megy másként ilyen hajtásban és ilyen lélekölő környezetben.

És egy ideje bennem van az is, haza kellene menni, mert otthon összeomlik minden, amit korábban csináltam.

Mit jelent az, hogy otthon minden összeomlik?

A Nimfea Természetvédelmi Egyesületet és a mintagazdaságát nagyjából csődbe viszik. Maradjunk annyiban, hogy mióta képviselő vagyok, pénzügyi gondok vannak a civilieknél. Amikor a legnagyobb válság volt, 2008–2009-ben, akkor is 44 ember dolgozott ott. Most meg öten-hatan és a hiteleket tologatva működnek. De a saját gazdaságom sem tudom így menedzselni, van, hogy kéthetente másfél órára tudok csak hazamenni.

A szervezőkészsége hiányzik, vagy az a baj, hogy amióta képviselő lett, politikai támadásnak lett kitéve az egyesület?

Mind a kettő. Hiányzik a vezetés is, de az is egyértelmű, hogy míg 2005 és 2015 között összesen kaptunk hét-nyolc ellenőrzést, 2015 után egyetlen év alatt többet kaptunk. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha azt várnám, hogy ne legyen ellenőrzés. De tény, hogy mióta képviselő vagyok, sokkal több a szankció. Ennek szakpolitikusként akár örülhetnék is, de nem hiszek benne, hogy ez Mészáros Lőrincnél is jellemző.

Ezek a vegzálások egybeesnek azzal, amikor a Fidesz és pártmédiája elkezdték önt LMP-s oligarcházni?

Ez gyakorlatilag folyamatos. Én 2005-től tele szájjal szidtam az MSZP-t, a vidékpolitikájukat, az agrárpolitikájukat, de ők nem nyúltak az ember után. Most meg nagyjából a kapituláció határán vagyok. Egyszerűen nem megy így tovább. De már 2015-ben látszott, hogy nekem nem fog bejönni ez a budapesti élet és a parlamenti munka, és alapvetően már akkor eldöntöttem, hogy előbb-utóbb kiszállok.

Csak akkor még azt gondoltam, hogy van két világos út. Vagy piszkosul megerősödünk, vezető ellenzéki párt leszünk és akkor úgyis jönnek majd nálam sokkal alkalmasabbak, vagy tönkremegy az egész, és azért nem lesz értelme maradnom. Most mégis ott vagyok középen, ahogy az LMP is ott maradt középen. Nyilvánvalóan van társadalmi igény az LMP politikájára, sokan bíznak bennünk, de a kicsik között a legnagyobb szerep nekem kevés, és sajnos nem történt meg az áttörés. Talán később.

Tehát jövőre hazamegy Túrkevére.

Fizikailag biztosan. Párton belül bejelentettem informálisan többször, hogy 2018-ban nem szeretnék benne lenni az első tízben az országos listán. Vagyis egy nagyobb frakció esetén, ha mondjuk 20 százalékot érünk el, vagy ha kormányozni kezdünk, akkor ha van rá igény, megfontolom a maradást. De az biztos, hogy még egy ilyen tíz fő alatti frakciót ellenzékben nem csinálok végig.

És az is biztos, hogy haza fogok költözni. Az a baj, ha az ember itt van a fővárosban, az minimum napi 16 órát jelent, néha kevés szakmai, politikai haszonnal. Reggel bemegyek hat-hétre valamelyik műsorba, vagy felhív valamelyik rádió, és onnantól kezdve ez este nyolcig, kilencig tart. Leteszed a gyerekeket aludni, és akkor kezdődik a napi emailek átnézése, és azt nyomod éjfélig, egyig. És nincs kivétel, esetleg a két ünnep között, meg augusztusban van egy-két hét, mikor kicsit csendesebb. Nincs meg az a mozgástér, hogy az ember meg tudja őrizni a lendületét, motivációját.

Hadházy Ákos át tudta venni azt a szerepet, amit korábban Schiffer vitt? 

Ákos egy rettenetesen tehetséges politikus. Gyakorlatilag ő az egyetlen a pártban, aki anélkül, hogy elnökségi tag lett volna, országos ismertséget tudott felépíteni magának egy üggyel. Később pedig a korrupcióinfóból új LMP-s brandet csinált. De nyilvánvalóan nem tudja semmiben sem helyettesíteni, vagy legfeljebb nagyon kevés dologban Andrást, mert teljesen más kompetenciákkal rendelkezik. Korrekt fickónak ismertem meg, de nem az a politikai vezető alkat, mint András, aki húzna bennünket. Ettől még ott a helye az élvonalban.

Sosem ambicionálta a pártvezetést?

Én már kétszer futamodtam meg attól, hogy induljak társelnöknek.  Már 2010-ben megtanultam, hogy a politikához egy dolog nélkülözhetetlen, az ilyenfajta egyéni ambíció, ami szemlátomást bennem sincs meg, vagy kevés. 

És ha nincs meg benned az, amit mondjuk Orbán Viktorban látsz, hogy mindenáron hatalmat akar és vezetni, vezetni mindenáron, akkor az embereket soha nem fogod tudni meggyőzni arról, hogy álljanak melléd.

Minden bizonnyal a saját alkalmatlanságomnak az a legfontosabb része, hogy én csak egy jobb országot szeretnék, de azt szeretném, ha mások vezetnének. És ha nem kellene ebben olyan szerepet vállalni, amire rámegy az ember magánélete, gazdasága, ügyei, amit húsz évig épít, meg minden más. Erre születni kell, és azt hiszem, én nem erre születtem. Szégyellem magam emiatt, hiszen a magyar történelemben vannak hazafiak, akik mindenüket áldozták, az életüket, vagyonukat, de négy gyermek mellett én a hasztalan szélmalomharcot nem kívánom felvállalni.

Azt gondolom, hogy lehetnék jó szakpolitikus, érdekel a természetvédelem, az agrárium, a vidék sorsa, például most az erdőtörvény. De ezekre nincs időnk. A vidék embereivel sincs idő foglalkozni, pedig a vidék sorsa, a táj és az a abban élő ember, ami leginkább motiválni tud. De itt mindig azzal kell foglalkozni, amit a napi média nyom, most például a CEU-val, mert ez van a figyelem középpontjában. Mondhatom én, hogy hihetetlenül súlyos ügy, hogy közben Mezőtúrra nem lehet átmenni Túrkevéről szülni, mert olyan szar az út. Vagy hogy megszüntették az utolsó iskolát, meg hogy csak négy busz jár. Vagy hogy Szolnokra a 14 éves gyerekek úgy tudnak csak bejutni a középiskolába, hogy ötven percet várnak a csatlakozásra télen-nyáron. Vagy hogy ismerőseim a fizetésükből nem tudnak megélni, nyugdíjasok nem tudnak magukra fűteni. Akárhány ilyen, az emberek mindennapjait érintő probléma van, senki nem figyel rád. Tartok egy sajttájt, aztán eljön az MTI, esetleg a köztévé, de senki nem veszi át.

Az LMP táborát mennyire sikerült bővíteni vidéken? 

A belső kutatásaink azt mutatják, hogy csökkent az átlag LMP-s iskolai végzettsége, és jobban kimentünk vidékre, a bázisunk egy része megyei jogú és tízezer fölött városokban van. De ez még mindig kevés. Mindenfelé járok, és ha találkozom száz emberrel, abból egy sincs, aki dicsérné a Fidesz–KDNP-kormányzást, az mégis egyben tart 2,2 millió embert úgy, hogy állítólag senki nem szereti őket.

Az ideális az lenne, ha 2018-ban 12-15 százalék között lenne az LMP, és lenne rá esély, hogy 2022-re egy másik 20-30 százalékos párt potenciális kormányzópartnerünk legyen. A gond még mindig ugyanaz: magányosak vagyunk. Kivel fogjunk össze? Ez a Momentum egy picike reménycsillagként felragyogott, most viszont már látható, hogy kicsodák, ők aztán nem akarnak foglalkozni se Pakssal, se a Városligettel. Átvették tőlünk ezt a sündisznó-kártyát, és nem akarnak senkivel sem együttműködni. Pedig tanulhatna ez a néhány értelmes fiatal a mi példánkból. Elszigetelődtünk, magányosak lettünk, és nem tudunk váltani, pedig ez az ország úgy vágyik a rendszerváltó elit elzavarására, hogy már lassan mindenkinek örülnének.

Jól értjük, hogy a pártja különutas politikáját bírálja?

Nem erről van szó, egyáltalán nem bírálom. Sőt, ez tart itt, és ez az, ami stabillá teszi a pártot. De nem tudjuk az embereket meggyőzni, hogy nekik is ezt kell választaniuk, és ez az ország érdeke. Jól érzi a Momentum, és mi is jól éreztük, hogy nagy változásra lenne szükség, csakhogy az ország túlnyomó többsége mégsem akar tenni ezért. Az értelmiség egyik része pedig kollaborál, a másik meg fél. Az a rettenetes, hogy a kommunista rendszerben, például amikor konfirmáltam, édesanyám a retorziótól félhetett csak, de a megélhetését nem kellett féltenie: munkája volt mindenkinek. Most viszont az emberek az egzisztenciájukat féltik, a mindennapjaikat. Olyan központosítás van a mezőgazdaságban, a közigazgatásban vagy az oktatásban, hogy az emberek megélhetése kerül veszélybe, ha kinyitják a szájukat. És bár sokan vannak, akik hozzák az információt, ki mennyit lopott például az állami erdészeteknél, de a konfliktust már nem hajlandóak felvállalni és beleállni, például azzal, hogy tanúskodnának.

Ismer ezek szerint olyat akár az agrárminisztériumban, akár másutt a fideszes államigazgatásban, akik szintén kritikusak, de mégis csendben maradnak?

Persze, még országgyűlési képviselők közt is, de akár államtitkári szinten is megvannak a kritikák, ezekkel nap mint nap találkozom, de a sorból nem állnának ki. Egyértelműen kiderült számomra, hogy ők is látják a bajokat, legalábbis jó sokan.

Ne gondolja például senki, hogy Mészáros Lőrinc egy közkedvelt személy a Fideszben! Néhányan jobban utálják ott, mint nálunk. 

De a közös érdek és az, hogy mennyi mindent tudnak egymásról, és csak közösen tudják a hatalmat megtartani, óriási összetartó erő. Először nem tudtam megérteni, hogy miközben vannak ott is jó szándékú, rendes emberek, hogyan adhatják a nevüket ehhez a kormányzáshoz, ehhez a gazemberséghez, amit a kormány csinál. Úgy, hogy így látják biztosítottnak a saját és a választókerületük boldogulását képviselőként. Ha jön egy köves út, vagy kicsit több pénzt kap a kórház, piszkosul tesznek rá, mi lesz az ország többi részével.

Több beszélgetésben is kifejezetten rákérdeztem, hogyan fér bele ez nekik, és egyértelműen kiderült, mondjuk egy-egy fejlesztés ügyében ez biztosítja nekik a lehetőséget, és ezért le kell nyelni minden mást. És pontosan ez az a számomra bűnös, kollaboráns viselkedés, amikor egy pici jóval megtalálom az ideológiáját annak, hogy miért nézem el a sok rosszat. A Fidesz–KDNP képviselőire ugyanúgy igaz, mint a társadalom jelentős részére, hogy a pillanatnyi, kicsi jókért elárulják az ország jövőjét.

Agrárügyekben kik lehetnek azok, akik a valódi döntéseket hozzák?

Azt hiszem, alapvetően Orbán Viktor. Nagyon kevés érdemi dolog történik az országban, amire Orbán ne bólintott volna rá. Talán még Lázár János. Erről szól Lázár konfliktusa Fazekas Sándorral, a Miniszterelnökség gyakorlatilag mindent átvett, az FM csak a látszat kedvéért van fenntartva, meg a bajsza és ízes beszéde miatt. Fazekas néha megy megtekintgetni meg pakolgatja ide-oda a hozzá hűséges embereit, de ennyi: az üres kamra kulcsát sem bízzák rá, ami persze nézve kompetenciáit, lehet, hogy nem is baj.

A Fideszt leginkább úgy lehetne leváltani, ha az egyéni jelöltállítás során az ellenzéki pártok koordináltan indulnának. Támogatná, hogy az LMP belemenjen egy ilyen együttműködésbe akár a Jobbikkal, akár a baloldali pártokkal?

Jelen pillanatban sem a magyar társadalmon, sem az LMP-n nem lehetne keresztülvinni egy ilyet. A Fidesz leváltásának jelenleg egyetlen módja koordinált jelöltállítással, ha az MSZP és a Jobbik megnézik a 2014-es eredményeket, és megállapodnak egymással, ki hol induljon – belevonva más ellenzéki pártokat. Csak így lehetne leváltani a Fideszt, sehogy máshogy. Ennek a matematikai esélye viszont nulla, így hál' istennek az LMP-nek sem kell ezen érdemben elgondolkodnia.

Tehát értelme kizárólag egy MSZP–Jobbik koordinált indulásnak lenne?

Gyakorlatilag erről van szó, hiszen ez a két legerősebb ellenzéki párt. 2014 óta azt láttuk az időközi választáson, Veszprémben, Ózdon, Salgótarjánban, Tapolcán, hogy mindenütt a protestszavazatok győztek, az MSZP-sek leszavaztak a Jobbikra és fordítva. Ózdon egy jobbikos és egy szoci közt sokkal kisebb az ideológiai különbség, mint a parlamentben. De utóbbi számít, így aztán marad az, hogy még négy évet ajándékba adnak a Fidesznek, amihez Gyurcsány örömmel asszisztál jelenlétével.

Addigra ön már kívülállóként szemlélheti a történéseket. Mire számít?

2020-ig tönkreteszik az országot és elteszik az összes uniós pénzt, és onnantól, ha már nem jön a pénz, már nem fog annyira kelleni nekik a hatalom sem. Rácsücsülnek erre a 12 ezer milliárdra, és azt csinálják, amit a kommunisták jelentős része 1989-ben: 

a politikai hatalmat átváltják gazdasági hatalomra, és aztán ez később bármikor visszaváltható lesz politikaira.

2020-ig tartanak a kifizetések, addigra 2021-től megjelenik már az OLAF, és elkezdődik néhány visszafizetés. 2021-22-re már közel sem lesz akkora pénz a politikában, mint addig. A fideszesek közül viszont mindenki eléri már az ötvenet, és a fiatal generáció is stabilizálja magát anyagilag, és hátradőlhetnek. Itt 2022-ben jöhet egy nagy politikai váltás, de az új kormány meg ugyanúgy nem tud majd nagyjából semmit elérni, mint Antallék, a Fidesz ellenfeleinek a kormányzása ezért minden bizonnyal tehetetlen és súlytalan lesz.

Nem gondolja, hogy finoman szólva nem mutat túl jó példát azzal, hogy kivonul a parlamenti politikából, és pont azt teszi, amiért a magyar értelmiséget kárhoztatta?

Amíg nem látja be az egész társadalom, hogy változásra van szükség, addig vesztésre vannak ítélve, akik egymagukban próbálnak szélmalomharcot vívni, tönkreteszik őket, mint Sándor Máriát vagy Ács Sándornét.

Az út ahhoz, hogy a magyar társadalom felébredjen, sok-sok ilyen egyéni emberi tragédián keresztül vezet.

Az a kérdés, hogy mennyire várhatjuk el ezt az áldozatot az egyes emberektől. És most nekem is mérlegelnem kell, mi az az áldozat, amit még meg tudok hozni. Van négy gyermekem, akiket fel kell nevelnem. Soha nem függtem közpénztől, képviselői fizetéstől. Az LMP ebből a szempontból is hitelesebb, mint a többi párt, mert Hadházy Ákos is pillanatok alatt visszatérhet a rendelőjébe, ahogy András is visszament simán a szakmájába.

És ez most még egy szabadságot jelent, de ha szétnézek a parlamentben, lassan a Jobbiknál is azt látom, de az MSZP-nél már túlnyomó többségében, ahogy a fideszeseknél is, hogy a képviselők a fizetésüktől függnek, a közpénzből élnek. És ezek a főállású politikusok nem értenek semmihez, a kormányban alig van, aki egyénileg is fel tud mutatni valamit. Orbán, Kövér, Lázár, Rogán, Fazekas, és hosszan sorolhatnám, egész életükben csak politizáltak.

Nekem most még megvan a döntési lehetőségem, hogy ilyen akarok-e lenni, mint ők, vagy hogy élhetem azt a normális életet, amit az átlagemberek élnek,

és inkább azt szeretném. Több idő a családdal, több könyv, természet, madár, ló, kutya, föld, ebben jobban érzem magam.

Érzem azt a hitelességi válságot, amire utal, de én erre azt mondom, négy évig beletoltam, amit lehetett, és a maradék egy évben is ezt fogom tenni maximálisan, de jöjjenek utánam mások, akik átveszik a stafétabotot. Még nem tudom, hogy mivel lehetne felébreszteni ezt az országot, de az biztos, hogy én négy évig megpróbáltam, ami rajtam múlott, és nem voltam ebben sikeres. És ha négy év alatt nem ment, nem hiszem, hogy nyolc év alatt sikerülne. Rengeteg olyan ember van, aki nem, vagy alig tud kiállni magáért, és óriási megtiszteltetés képviselni őket a parlamentben, de nekem is csak egy életem van.

Nem mondom, hogy soha nem folytatom, vagy nem térek vissza, ha hívnak, de mostani kilátások mellett ezt az ellenzéki szélmalomharcot feladom. Csalódott vagyok, de nem az LMP-ben, hanem a magyar mentalitásban, amely arra méltatlan és alkalmatlan vezetőket emel fel hosszú ideje. Bízok benne, hogy valami ráébreszti majd az országot egyszer, hogy EU-s állampolgárként lehet másként is élni, mint ahogy most engedik a vezetők. 

Borítókép: Huszti István / Index.