Valójában börtön a tranzitzóna, ahol a terhes nőket is bilincsbe verik

03
2017.06.12. 10:07
  • A magyar kormány tranzitzónákat állított fel a határon, hogy a háború elől menekülők itt kérjenek védelmet.
  • A tranzitzónák senki földjeként működnek, mintha a magyar állam törvényei ott nem lennének teljesen érvényesek. Eddig nem tudhattuk, mi zajlik a rácsok mögött, mivel a nyilvánosság képviselői ki vannak tiltva.
  • Szerbiában találtunk két családot, amelyek a tranzitzónából menekültek vissza. A családfők, Labib (L) és Mohamed (M) megalázó bánásmódról, börtönkörülményekről, éhes csecsemőkről vallottak.
  • Megbilincselt terhes nőkről beszélt a Helsinki Bizottság ügyvédje, Kovács Tímea (KT – Helsinki), aki a tranzitzóna egyik konténerében találkozhat a menekültekkel.
  • A zónában dolgozhatnak az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársai. Simon Ernő (SE – UNHCR) sajtós is segített, hogy rekonstruáltuk, mi zajlik a pengedrótok mögött.

Börtönkörülmények

Labib: Tompán öt szektor volt, és egyik szektorból nem lehetett átmenni a másikba, mert négyméteres kerítés, szögesdrót vette körül a szektorokat, és minden sarokban egy kamera. Egy kis, tízszer tízes területünk volt, ott ültünk egész nap.

Mohamed: Egy konténerben két család volt, egy szektorban 70-80 ember. Ebből vagy 20 gyerek volt, egy terhes nő és egy rákos asszony. A rendőrök nem szóltak hozzánk. A hivatalnokok mind nők voltak.

Durván beszéltek velünk. 

Ha kértem tőlük egy plusz pelenkát, csak rám kiabáltak, hogy no! Egyetlen segítő volt normális, egy szőke nő, ő emberként tekintett ránk. Például köszönt nekünk, mosolygott a gyerekekre, és megkérdezte, hogy vannak.

A gyerekeknek egy hintájuk volt, azon veszekedtek egész nap. A felnőttek meg egy kis területen, a konténerek közt ültek. Néztük a drótot vagy az eget. Belül sírtunk, hogy a gyerekek ne lássák.

L: Amikor bekerülnek az emberek, mindenki örül.

De néhány nap után elkezdik bűnösnek érezni magukat.

A körülmények miatt mind összetörtünk. Sehova nem mehettünk. A felvigyázók és a rendőrök nem törődtek velünk. A 11 éves fiamat Irakban elrabolták, és súlyos, traumás állapotban volt, de senki nem törődött vele, nem volt hozzá egy jó szavuk. A feleségem beteg volt, ezzel sem foglalkoztak.

Simon Ernő – UNHCR: Négy szektor van a területen, mindegyik szektort magas kerítés és pengedrótok határolják. A konténerek úgy vannak elhelyezve, hogy egyik szektorból ne lehessen átlátni a másikba. A hivatali konténereken van légkondi, de a menedékkérők konténereiben nincs. A déli hőségben a fémdobozok felforrósodnak.

A szektorok udvara gyakorlatilag egy kis börtönudvar, ahova kiengedik az elítélteket.

A fehér murva porzik, nincs árnyék, nem igazán alkalmas emberi tartózkodásra.

Kovács Tímea – Helsinki: Az emberek egyértelműen börtönnek élik meg a tranzitzónát, nem tábornak. Sokat elmond, hogy egy anya elmondta, a gyereke azt kérdezte tőle: mit követtetek el, anya, hogy börtönbe zártak minket? A rácsok, a fegyőrök, a gumibotos rendőrök, és hogy nem mozoghatnak szabadon, mind a börtönhangulatot erősítik. Nehezíti a helyzetet, hogy senki nem tudja, mennyi ideig lesznek bezárva.

Alultápláltság, gyerekéheztetés

M: Gond volt, hogy csak négy kanál bébiételt kaptunk naponta. Hiába kértünk, nem adtak többet. Ha éjjel felsírt a gyerek, mert éhes volt, akkor szólni kellett a rendőrnek, az szólt az illetékesnek, aztán papírokból kikeresték a gyerek nevét. Hosszú procedúra volt, a gyerek folyamatosan sírt. A végén kaptunk még két kanál tápszert, de mondták, hogy akkor másnap délig viszont nem kérhetünk.

A tranzitzónában napi két pelenkát kaptunk csak, és nem volt palackos víz, csapvízzel kellett kevernünk a bébiételt. Forraltunk volna vizet, de azt tilos volt.

L: Az étkezés nagyon egyoldalú volt. Semmi gyümölcs, semmi zöldség. Reggelire konzerv és kenyér. Ebédre tészta és csirke. Vacsorára konzerv és kenyér.

Silány orvosi ellátás, bilincs a terhes nőknek

M: A két hónapos kisfiunk megbetegedett a tranzitzónában. Az orvos alig tíz méterre volt a zónánktól, csak egy kerítés választott el minket. De úgy kísértek a gyerekemmel a kezemben, hogy két rendőr ment elöl, két rendőr mögöttem. Két rendőr pedig bejött velem az orvoshoz is.

Úgy éreztem, hogy én és a kisgyerekem is bűnözők vagyunk.

L: Ha a szektorunkból az orvoshoz vittek, öt rendőr kísért. Útközben látod a többi ketrecbe zárt embert, de nem szólhatsz hozzájuk. Mindenhol rendőröket és kerítést látsz. Ez már inkább pszichológiai hadviselés volt ellenünk. Az orvosi ellátás pedig inkább csak elsősegély. Kaptál egy tablettát, és kész.

KT – Helsinki: A terhes nők helyzete nehéz, mert benn nincs terhesgondozás, nem kapnak vitamint sem. Az étkezésnél a terhes nők sem kapnak zöldséget és gyümölcsöt. A konténerekben pedig nagyon meleg van.

Múlt hónapban volt olyan nő, akit bilincsben vittek orvoshoz, de mivel nagy volt a hasa, nem hátul, hanem elöl bilincselték össze a kezét.

Ilyen eseteket az utóbbi pár hétben már nem tapasztaltunk. Volt viszont olyan anya, akit kórházba kellett volna vinni, de nem akarta, hogy a gyereke megbilincselve lássa, ezért inkább lemondott az orvosról.

SE – UNHCR: A betegeket rendőrök kísérik az orvoshoz. Volt olyan, akit három vagy több fegyveres őr kísért a konténer és az orvos közti 25-30 méteres távon. Ha valakit kórházba kell vinni, akkor szintén rendőri biztonsági kísérettel viszik, és a kórházba is bilincsben kísérik be őket. Pedig a tranzitzónában ártatlan emberek vannak, akik menedékért jöttek Magyarországra.

Pszichológiai hadviselés

L: Az érkezés után rögtön kihallgatásra visznek mindenkit. A családunknak 9-10 óráig tartott. Egyesével hallgattak ki minket, ezalatt egész napra be voltunk zárva a konténerbe. Vécére is rendőrök kísértek minket, mintha bűnözők lettünk volna. Az interjú lényege az lehetett, hogy pszichésen megtörjenek minket. Próbálták feldühíteni az embert.

Vallásilag érzékeny kérdéseket tettek fel. Például azt, hogy hajlandó lennék-e megváltoztatni a vallásomat.

Azt mondtam a kihallgató nőnek, hogy ha ő majd áttér a muszlim hitre, én keresztény leszek. Ezen nevetett, és tovább kérdezett.

M: A feleségemmel külön-külön 4-4 órát tartott a kihallgatás. Próbáltak belezavarni minket a válaszokba, és olyanokat kérdeztek, amiket nem is tudhatunk. Hogy miért van sas az iraki parlamenten? Én ezt nem tudom, kurd vagyok, a kurd autonóm régióban lakunk, sosem jártam Bagdadban, iskolában sem tanultunk iraki dolgokról.

L: A kérdések azt sugallták, hogy mi a pénz miatt vagyunk itt. Hogy miért nem éltünk inkább Irakban abból a pénzből, amit az úton elköltöttünk. Hiába mondtam, hogy sikeres üzletember voltam, és amiatt jöttünk el, mert a 11 éves gyerekemet fegyveresek váltságdíjért elrabolták. Amikor kifizettem az 50 ezer dollárt, visszaadták, de később engem raboltak, meglőttek, és csak 70 ezer dollár kifizetése után szabadultam. Ezután adtuk el mindenünket, és menekültünk el.

Hiába mondtam a kihallgatáson, hogy öt év munkával sem kapnám vissza azt a pénzt, amit a menekülésen elköltöttünk, és nem a pénz, hanem a terror miatt jöttünk.

M: A négyórás kihallgatás alatt sem vizet, sem ételt nem kaptunk, vécé sem volt. A végén már majdnem bepisiltem, akkor szóltam, hogy ki kellene mennem. Két rendőr kísért ki a vécére is, és a vécében is mellettem álltak. Olyanokat kérdeztek, hogy mondj tíz negatív dolgot Szerbiáról. Itt rosszakat kellett mondanom Szerbiáról, mert ha dicsérem, akkor talán visszaküldenek. Azt válaszoltam, hogy nem törődnek az emberi jogokkal, rosszul bánnak velünk, rossz az ellátás. Pedig ezek inkább Magyarországra igazak.

KT – Helsinki: Az interjúk családok esetében gyakran hosszú időt vesznek igénybe, és ezalatt a kérdezettek nem kapnak inni, enni, és nem tudják, hogy ha szólnak, kimehetnek vécére. Nem tájékoztatják őket arról sem, hogy külön kérni kell, hogy ügyvéd is jelen legyen az interjún, így aztán nem is kapják meg ezt a lehetőséget. Az is kiderült, hogy a magyar hatóságok nem tulajdonítanak jelentőséget az emberek által bemutatott dokumentumoknak, azok másolatainak, a fenyegető leveleknek, a helyzetüket tisztázó iratoknak.

Visszamenekülés Szerbiába

M: A kisgyerekem nagyon rosszul volt, fuldoklott. Minden nap kellett orvoshoz vinni, de hiába mondtuk, hogy a gyógyszer nem segít, egyfajta szpré kéne, nem kaptunk mást. A végén már olyan rosszul volt, hogy attól féltünk, meghal. Hányt, visszajött a tej, nem maradt benne semmi.

Kértük a magyar hatóságokat, hogy inkább deportáljanak minket vissza Kurdisztánba. Azt mondták, hogy rendben, felvisznek Budapestre, ott engem börtönbe csuknak, a feleségemet a gyerekkel egy másik helyre zárják be, nem láthatjuk egymást, és majd kiderül, mikor és hogyan deportálnak minket.

Meg lettünk félemlítve.

Ezért jöttünk vissza inkább Szerbiába. Itt a gyerek megkapta a kezelést, és jobban is lett. Egész doboz tápszert is kapunk, ha kérünk, és naponta öt pelenkát.

L: Tizenöt napot voltunk itt, a feleségem beteg volt, de hiába kértem, hogy vigyük orvoshoz, mert meg kell operálni.

Levelet írtam a vezetőknek, hogy ez nem tábor, hanem börtön.

És hogyha nem viszik kórházba a feleségem, akkor inkább visszamegyünk Szerbiába. Fél óra múlva jött egy felügyelő, meg két rendőr, hoztak egy nejlonzsákot, hogy pakoljuk össze a cuccunkat, és induljunk vissza Szerbiába. Mondtuk, hogy este van, nem mehetnénk-e másnap reggel, hogy tudjunk hol aludni. De azonnal mennünk kellett, négy gyerekkel és a beteg feleségemmel éjszaka kiraktak minket a határon. Kértem egy hivatalos papírt, hogy saját kérésre mentünk vissza. Azt mondták, nem kapunk semmit. Kértem ügyvédet, de az sem érdekelte őket.

A körülmények elleni táblákat felmutató gyerekek a tompai tranzitzónában.
A körülmények elleni táblákat felmutató gyerekek a tompai tranzitzónában.
Fotó: Haider Ali

Itt Szerbiában én kértem, hogy deportáljanak minket. A feleségemet megoperálták volna Szerbiában, de kivártuk, hogy bejussunk Magyarországra, mert azt gondoltuk, Európában jobb lesz. De már más képem van Európáról. Kiábrándító. Ha meg kell halnunk, inkább haljunk meg otthon.

Az ENSZ szerint mindez törvénysértő 

„A tranzitzónában nemcsak a körülmények a kritikusak, hanem magával a rendszerrel vannak problémák" – értékelte a helyzetet az ENSZ menekültügyi főbiztosságának képviselője.

„Abszurd és elfogadhatatlan, hogy rácsok mögött, mozgásszabadságukat korlátozva tartanak magyar hatóságok gyerekeket, és persze felnőtteket. De főleg a gyerekek jelentik a problémát, hiszen egy gyerek sosem kerülhet rács mögé – nyilatkozta Simon Ernő.  – Mindezen felül nem lehet tudni, a gyerekek és felnőttek meddig lesznek bezárva. A menekültügyi eljárás hónapokig, akár egy évig is eltarthat."

A gyerekek és felnőttek nem követtek el bűncselekményt. Éltek az alapvető jogukkal, amit nemzetközi szerződések garantálnak: menedéket kérnek. Mi több, ezek az emberek nem a kerítésen másznak át, hanem még azt is betartották, amit a magyar hatóságok kértek tőlük, hogy jelentkezzenek a tranzitzónába. Semmi más nem indokolja a fogva tartásukat, mint hogy hivatalosan beadták a menedékkérelmüket Magyarországon.”

A magyar hatóságok a menedékkérelem jogával élőket fogva tartással büntetik.

A Bevándorlási Hivatal szerint mindebből semmi sem igaz

Megkérdeztük a hivatalt, hogy miért tartanak börtönkörülmények közt ártatlan embereket, miért bilincselnek meg terhes nőket, miért silány az ellátás, de kiderült: a hatóság szerint semmi sem úgy van, ahogy az egymástól függetlenül nyilatkozó menekültek, az ügyvéd és az ENSZ képviselője látja. Kérdéseinket és válaszaikat változtatás nélkül közöljük.

1. Kisgyerekesek elmondták, hogy limitált mennyiségű bébitápszert kapnak, és ha a síró gyerekkel többet kérnek, akkor a másnapi adagból levonva kapják meg. Mi az oka, hogy a csecsemők nem kapnak elég tápszert?

Ez az állítás egész egyszerűen nem igaz, semmilyen korlátozás nincs a bébi tápszerek területén sem. A bébi tápszert gyermekorvos írja fel, a csecsemők és a kisgyermekek részére a tápszer biztosított. A tranzitzónákban négy illetőleg hat hónapos kortól a bébi tápszer mellett bébiétel és gyümölcspüré is korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll.

2. Két terhes nőről is értesültünk, akiket bilincsben vittek kórházba, amikor ellátásra volt szükségük. Miért szükséges megbilincselni a terhes nőket?

Értesülésüket a szállított nők nevének vagy a szállítás időpontjának hiányában cáfoljuk. A rendelkezésre álló dokumentáció szerint hat várandós nő került elhelyezésre a tranzitzónákban, egyetlen esetben sem bilincsben szállították őket ellátásra egészségügyi intézménybe.

3. Miért szükséges megbilincselni azokat a menedékkérőket, akiket orvosi ellátás, vagy egyéb okból kivisznek a tranzitzónából?

Nem szükséges, de egyes ritka esetekben, a jogszabályban rögzített feltételek fennállása esetén – például ön- vagy közveszélyes állapot – lehetséges.

4. Milyen jogszabály indokolja a bilincselést olyan esetben, amikor a megbilincseltet semmilyen bűncselekménnyel nem vádolják?

A személyes szabadság korlátozásának jogalapját a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény teremti meg (nem indokolja!).

5. A menedékkérőknek limitált mozgási lehetőségük van, 10x10 méteres, árnyéktalan udvar áll csak a rendelkezésükre, ha mozogni szeretnének. Terveznek-e változtatni ezen?

6. A mozgási lehetőség megvonását nem tekintik-e embertelen bánásmódnak?

Az árnyékolás megoldása folyamatban van, a mozgási lehetőség nincs megvonva egyetlen menedékkérőtől sem. Mi több, 2017. április 6-án Önök is személyesen meggyőződhettek volna arról, hogy sporteszközök is a menedékkérők rendelkezésére állnak.

7. Interjúalanyunk jelezte, hogy kórházi orvosi ellátásra szoruló feleségét csak a tábori orvoshoz vitték, miközben papírjuk volt, hogy akár operációra is szüksége lehet. Ki dönt arról, hogy valaki érdemes-e szakorvosi ellátásra?

A szakorvosi ellátás szükségességéről minden esetben orvos dönt.

8. Interjúalanyunk az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt levelet írt, hogy ha nem kapnak orvosi ellátást, visszamennének Szerbiába. A levél leadása után fél órával kirakták őket a tranzitzónából, noha este volt, és egy négygyerekes családról volt szó. Kérték, hogy reggel indulhassanak vissza, de erre nem kaptak lehetőséget. Mi az oka, hogy ilyen szigorúan bánnak a menedékkérő, és orvosi ellátásra szoruló családokkal?

A hatóság senkit nem kényszerít a tranzitzóna elhagyására, azt akkor hagyják el a kérelmezők Szerbia irányába önként, amikor akarják.

9. Tervezik-e, hogy javítanak a tranzitzóna körülményein, ha igen, akkor milyen változtatások várhatóak?

10. Ha nem lesznek változások, akkor annak oka, hogy megfelelőnek tartják az ellátást?

A tranzitzóna kialakítása során külön figyelmet fordítottunk az egyes egymástól elkülönített szektorok (egyedülálló férfiak, egyedülálló nők, 14. év feletti kísérő nélküli kiskorúak és családosok) minél komfortosabbá tételére. Valamennyi szektorban közösségi helységet és ökumenikus imaszobát alakítottunk ki, biztosított a wifi hozzáférés, a televízió használata, melyen többek között arab nyelvű csatornákat is nézhetnek. Rendelkezésre állnak sporteszközök, a családi szektorban játszótér és játszószoba. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal szociális munkásai napközben a gyermekek részére foglalkozásokat szerveznek (rajzolás, festés stb.).

11. Igaz-e, hogy a menedékkérők elveszítik a magyar menedékkérelem benyújtásához való jogot, ha visszamennek Szerbiába?

Nem igaz, a hatályos jogi szabályozás szerint az a kérelmező, aki elhagyja az országot nincs korlátozva abban, hogy ismét menedékkérelmet nyújtson be Magyarországon.

A kurd hírügynökség is foglalkozott az embertelen körülményekkel

Május végén a táborban tartózkodó menekültek a rossz körülmények miatt tiltakozásba kezdtek. A menekültek a gyerekeiket kérték meg, hogy segélykérő táblákkal hívják fel a figyelmet a börtönkörülményekre. A demonstráció híre az iraki Kurdisztánba is eljutott, ahol a lapok is foglalkoztak a magyar helyzettel.

A cikkre válaszolt a magyar konzul, cáfolva a megszólaltatott menekülteket és az ENSZ-képviselőt. Vezekényi Csaba szerint a tranzitzónában ideálisak a körülmények, lehet sportolni, a gyerekek játszótéren tölthetik a napot.

Vezekényi megjegyzi, hogy a tranzitzóna azoknak készült, akik illegálisan léptek be Magyarországra. A konzul azonban félrevezette a távoli lap újságíróját, mivel a tranzitzónában éppen azokkal bánik kegyetlenül a magyar állam, akik jóhiszeműen, legálisan kértek bebocsátást, és erre hónapokat vártak Szerbiában.

(Borítókép: Életkép a röszkei tranzitzónáról. Fotó: Huszti István/Index)