Még hetvenes sebességgel is elkerülhető lett volna a Dózsa György úti gázolás

A Dózsa György úton történt halálos gázolás elkerülhető lett volna, ha a Mercedest vezető M. Richárd nem 135-140 km/órás sebességgel száguldozik, hanem betartja a megengedett 50 km-es sebességhatárt – információnk szerint így foglalt állást a nyomozás során felkért igazságügyi szakértő. A nyomozást ismerő források az Indexnek azt mondták: elemzésében a szakértő arra jutott, hogy az ütközés pillanatában a Mercedes sebessége 125-130 km/óra lehetett, közvetlenül a fékezés előtt pedig 135-140-nel haladt M. Richárd azon az úton, ahol a megengedett sebesség egyébként 50 km/óra.

A baleset május 15-én délután történt. M. Richárd egy aznap átvett vadonatúj Mercedesszel hajtott a Váci út irányából a Dózsa György úton. A Kassák Lajos utcai kereszteződésnél neki zöld volt a lámpa, de éppen akkor kanyarodott be balra a Dózsa György útról egy Citroën. M. Richárd fékezett, de a balesetet már nem tudta elkerülni. Az ütközés olyan erejű volt, hogy a Citroën a szemtanúk elmondása szerint többször megpördült a levegőben, mielőtt a buszmegállóba csapódott. A Citroënben hárman utaztak: a sofőr súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a balesetet, két utasa azonban meghalt. Az egyik áldozat a jobb első ülésen ült, a másik hátul. 

Minden ellene szólt

Bár M. Richárd a múlt héten egy levélben azt állította, elismeri a felelősségét, a baleset utáni időszakban ezt még nem tette meg. Nemcsak a sajtónak, de a rendőrségnek sem. Úgy tudjuk, hogy amikor még nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatta ki a rendőrség, azt állította, hogy 50-70 kilométeres sebességgel haladt, bár azt már akkor is „elképzelhetőnek tartotta”, hogy egy kicsivel többel ment, mint hetven.

Ez az állítása egyébként már az eljárás elején sem tűnt életszerűnek, mivel a szemtanúk azt állították a rendőröknek, hogy a Mercedes nagy sebességgel érkezett. Szemtanúból pedig van bőven. Úgy tudjuk, nyilatkozott a rendőröknek mások mellett az az autóvezető, aki közvetlenül amögött a Citroën mögött haladt, aminek M. Richárd nekiment. Ő is azt állította a nyomozóknak, hogy a többi autóhoz képest a Mercedes jóval nagyobb sebességgel jött.

Egy könnyű sérülést szenvedő szemtanú, aki az ütközéskor annak a trolibuszmegállónak a padján ült, ahova a két autó becsapódott, azt mondta, hogy M. Richárd autója őrült sebességgel jött. Egy másik autós, akit közvetlenül a baleset előtt előzött meg a Mercedes, azt állította, hogy szerinte többel ment, mint 100 km/óra. Több szemtanú, aki nem látta, csak hallotta a balesetet, egy óriási csattanásról számolt be a rendőröknek. 

Másodperceken múlt életek

Még azelőtt, hogy a szakértői vélemény elkészült, M. Richárd nemcsak azt állította a rendőröknek, hogy nem ment a megengedettnél sokkal gyorsabban, hanem azt is, hogy nem érzi magát felelősnek. Csak azután változtatott ezen a véleményén, hogy – immár gyanúsítottként – megismerte a szakértői véleményt és a tanúvallomásokat, amelyek egyértelműen cáfolják őt. M. Richárd a nyilvánosságnak szánt levelében a Citroën – egyébként a balesetet túlélő – vezetőjének rovására írta, hogy a szakértő szerint a kanyart levágva kanyarodott be elé, hátul utazó utasa pedig talán nem halt volna meg, ha be lett volna kötve a biztonsági öve.

Viszont, úgy tudjuk, a szakértő szerint ha két másodperccel az ütközés előtt elkormányozza az autót a Citroën vezetője, akkor is elkerülhető lett volna a baleset. Ha pedig szabályosan kanyarodott volna, nem pedig a kanyart levágva, akkor 4 másodperccel később lépte volna át a felezővonalat.

Csakhogy ahhoz, hogy egy veszélyhelyzetet észleljen a vezető, 0,5-1 másodpercnyi idő kell. Azaz ebben az esetben 2,5-3 másodperccel az ütközés előtt észlelnie kellett volna a Citroën sofőrjének az ekkor több mint 100 méterrel messzebb lévő Mercedest ahhoz, hogy 2 másodperccel az ütközés előtt felismerje a veszélyhelyzetet. Ez teljesen életszerűtlen.

Úgy tudjuk, hogy az igazságügyi szakértő szerint, ha a megengedettnél nagyobb, 60-72 km-es sebességgel haladt volna M. Richárd, egy vészfékezéssel még el tudta volna kerülni az ütközést. Ha pedig 50-nel megy, akkor egy lassítófékezéssel is.  

M. Richárd a baleset után a sajtónak nyilatkozva azt állította, hogy kártérítést ajánl az elhunytak hozzátartozóinak, és ugyanezt írta a múlt héten közzétett levelében. Kerestük a Citroën hátsó ülésén utazó elhunyt családját, de nem kívántak nyilatkozni az ügyben. Azt kérték, hogy a sajtó „a gyászuk nyugalmában őrizze meg őket". Ugyanakkor a családot jól ismerő baráttól származó információ szerint M. Richárd a baleset óta egyszer sem kereste meg őket. 

Rovott múltú ugyan, de nem ez számít

Az, hogy M. Richárd szabadlábon védekezhet, a közvéleményben visszatetszést keltett. Valószínűleg azért, mert a férfi büntetett előéletű (a kecskeméti maffiaperben ítélték el), és ismert figurája az éjszakai életnek. Ennek ellenére abban semmi szokatlan nincsen, hogy nem került előzetes letartóztatásba még úgy sem, hogy már a baleset után – ha másból nem, akkor a szemtanúk vallomásából – kiderült, hogy sokkal gyorsabban ment, mint ahogy azt állította.

Bár M. Richárd nyilván szándékosan ment gyorsan, de a balesetet gondatlanságból követte el. Ez büntetőjogilag akkor is enyhít a tette megítélésén, ha a balesetben emiatt ketten meghaltak. Az viszont, hogy korábban milyen büntetőügyei voltak, nem számít, hiszen nincsenek összefüggésben a balesettel. 

Az sem javított a férfi megítélésén, hogy a baleset után egy hónappal kiderült: egy nagyobb, fekete, kabrió Mercedesszel járja a várost. Először azt lehetett hinni, hogy a jogosítványát se vették el, később kiderült, hogy de igen, sőt, már a baleset idején sem volt jogosítványa, később „eltiltás hatálya alatt történt járművezetés” miatt pénzbírságot is kiszabtak rá. Ezt nyilván mérlegelni fogja a bíróság a büntetés kiszabásakor.

Igaz, hogy M. Richárd vizeletében találtak kokaint, de a vérében nem. Az orvosszakértői vélemény szerint a baleset előtt két-három nappal fogyaszthatott drogot, tehát a baleset napján a kábítószer már nem volt hatással a vezetésére. 

Jogilag más lenne az ügy megítélése jogilag, ha M. részegen vagy tudatmódosító szer hatása alatt vezetett volna, akkor ugyanis már nem gondatlanságnak minősítik a tettét. Jó példa erre a Szentendrei úton halálos balesetet okozó fiatal férfi, aki ittasan vezetett. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte, ahonnan csak hétmillió forint óvadék ellenében kerülhetett házi őrizetbe. 

(Borítókép: M. Richárd (j) távozik a Budai Központi Kerületi Bíróság Fő utcai épületéből 2017. augusztus 21-én. Fotó: Mohai Balázs/MTI)