Az ukránok se tudnak így eltakarítani egy holttestet, ahogyan ő

Miért mondta meg, hogy megölte Zolit? Hát miért csinált ilyen hülyeséget?

„Talán a lelke” – mondta a pultoslány miközben újratöltött a férfinak a szegvári kocsmában.  

„Lehet. Mocskosul sajnálom mind a kettőjüket. Egy rossz szót nem tudok mondani Szilvikére. Ismerem kicsi kora óta. De Zoli is szorgalmas volt.” 

Egy csirkét is sajnál az ember, ha kitekeri a nyakát, hát még egy embert.

Megbűnhődte már a lelkiismerete. Meg talán meg sem akarta ölni, így alakult. Én sem mondanám el senkinek ha ilyet csinálnék, a gyerekeket is fel kell nevelni. Szilvit sajnálom, Zolit nem ismertem” – a pultoslány egy magától értetődő félmondatban még odabökte, hogy ő is külön él a párjától, volt mire vigyázni. Nem ő volt az egyetlen nő a helyiek közül, akinek saját helyzete jutott eszébe a történet nyomán.

A 4500 fős Szegváron mindenkinek van véleménye a 17 évvel ezelőtti esetről, amikor eltűnt a 32 éves F. Zoltán, akinek ügyét 2015-ben lezárta volna a rendőrség, mikor a büntethetőség elévülése előtt egy hónappal a most 47 éves F. Szilvia bevallotta, hogy ő ölte meg egykori férjét.

Pajszerrel fejbeverte a traktor mellett, utána többször lecsapott rá, majd a holttestet elásta. Hogy hol, nem emlékszik, a holttest ma sincs meg. A nyomozást most zárták le, az asszonyházi őrizetben várja a vádemelést. A házban lányával él, aki maga is foglalkozik gazdaságukkal és éppúgy nem akart beszélni újságírókkal, ahogyan édesanyja sem.

F. Zoltán 2000 májusában tűnt el, tizenöt éven át tartott ki az asszony amellett, hogy talán Németországba mehetett a férje, akinek az útlevele is eltűnt otthonról. (Igaz, a rendőrség azt ellenőrizte, hogy az akkor még Eu-n kívüli Magyarország határát nem lépte át az útlevél.)

2002-ben Szilvia hivatalosan is elvált a papíron csak ismeretlen helyen tartózkodó férjétől, és a közvetlen környezete elismerését kiváltva 10-12 év körüli gyerekeivel vitte tovább a férje családja révén rámaradt gazdaságot. Pénzt szerzett két traktorra, amelyeket maga vezetett, állatokat tenyésztett, földet művelt, bérszántást végzett. A kívülálló azt láthatta, hogy az érthetetlen módon egyedül hagyott nő egyenesbe jött.

Bűncselekményre utaló jel nem volt, az akkori rendőrségi körzeti megbízott úgy tudja,

hiába motoszkált sokak fejében, hogy másról lehet szó. „Hű, az ukránok se tudnak így eltakarítani egy holttestet, ahogyan ő tette” – ütötte el a drámát viccelődve egy férfi a sok szegvári kocsma egyikében, amelyek jellegzetessége, hogy az ország más részein megszokott pool biliárd asztal helyén karambol asztal áll.

Zoli sosem hagyta volna itt a gyerekeit

„Mindenki tudta, hogy nem utazott Zoli sehova a gyerekeit sosem hagyta volna itt, annyira szerette őket. A börtönben is pszichiáterhez vitték, annyira nehezen viselte a gyerekek távollétét, sokat sírt” – emlékezett vissza egy régi ismerőse, miután barátaival megvitatta a magyar válogatott nullával egyenlő vb-esélyeit, még ha a lettek elleni győzelmet biztosra is vették.

Zoli ugyanis eltűnése előtt fél évvel szabadult rövid, egy év körüli börtönbüntetéséből, amit azért kapott, mert a gazdaságuk működtetéséhez földgázt és vizet is lopott az órákat kikötve. Sokan lopósnak írták le Zolit, mások az asszonyt vígözvegyezték le, de két dologban mindenki egyetértett: mind a ketten szorgalmasak voltak, rengeteget dolgoztak, és Zoli nem volt sem agresszív, sem ivós.

„Éjjel megjöttek a szántásból, hajnalban már etették az állatokat. A gyerekek is vezették a traktort, ők is dolgoztak” – mesélte egy szomszéd, aki ugyan nem hitte igazán, hogy Zoli lelépett, de azt sem gondolta volna, hogy a felesége ölte meg.

„Balfasz volt a rendőrség” – mondta másvalaki, aki még azt is tudni véli, hogy a holttest két méter mélyen fekszik, talán épp az akkor lefektetett földgázvezeték mellett. „Egy 110 kilós holttestet egyedül mozgatott? Jól van, erős nő, de szerintem társa is volt.” 

Valami eltört a börtön idején

F. Zoltán és F. Szilvia a közeli Derekegyázról származtak, húszévesek sem voltak, mikor összeházasodtak, a gyerekek is hamar jöttek. „Zoli szülei nem örültek a házasságnak. De Zoli beleszeretett, együtt voltak, dolgoztak, sok mindent együtt csináltak” – mesélte a fiú családjának egykori szomszédja. Antal elmondása szerint a szülők úgy haltak meg, hogy biztosak voltak benne, a fiukat megölték.

A korábbi együttműködés a házastársak között a börtönbüntetés után mintha már nem működött volna. Van, aki szerint már előtte is, van aki szerint a börtön idején, de az asszony találhatott valakit, és talán féltékenységi vita támadt köztük a végzetes éjszakán. 

Más úgy sejti, „Zoli hülyeséget csinált”, állítólag hatmilliós adósságot vállalt magára strómanként a börtönben, aztán ezért persze nem pénzt kapott, hanem kétes hátterű behajtókat, és ez vezetett a halálos vitához a házastársak között.

„Kihallgatták az asszonyt a közigazgatási eljárás során a szentesi bűnügyi osztályon, de nem vezetett eredményre” – mondta a ma már nyugdíjas Kóródi István, aki annak idején körzeti megbízott volt Szegváron és a környező, száz négyzetkilométeres területen. Mivel nem bűncselekmény gyanújával folyó nyomozásról volt szó,

„De ez nem is az én dolgom volt, megvolt a magunk folyamatos munkája a területünkön” – mondta a volt rendőr, aki szerint azonban alaptalanul mondják az utólag mindenről jól értesült helyiek, hogy a rendőrség ne tett volna meg mindent, amit a jogszabályok lehetővé tettek.

Már csak azért sem, mert akkoriban

De nem volt mit tenni, bizonyíték nem volt, sem pajszer, sem holttest.

Hogy hol lehet, arról csak találgatni lehet. A gázvezetékes verzió mellett felmerült még „a Tiszában kerítésbe csavarva”, „bárhol a végtelen földeken”, valakinek meg mellékesen az jutott eszébe, hogy Szilvia nagyanyja egykor a derekegyházi temetőben dolgozott.

Azt a helyiekhez hasonlóan a rendőr sem tudja megmagyarázni, miért vallhatott magára az asszony. „Talán könnyíteni akart a lelkén, és esetleg közben azt gondolta, hogy a dolog már elévült? Egyébként meg kíváncsi leszek a tárgyalásra, ahol az egyetlen bizonyíték a vallomás lesz” – elmélkedett a volt rendőr, aki szerint a faluban nem sokáig lesz téma az eset, ahogyan 2015 előtt sem nagyon volt. „Túl vannak már rajta.”

Nem mintha gyakori volna a gyilkosság errefelé. Legutóbb 1997-ben öltek meg egy idős asszonyt, a tettes is meglett.

Eltűnés viszont volt három is. Úgy eltűntek, sose lettek meg.