A túrázás kihozta belőlük a bunkót

Magyar Természetjáró Szövetség, cikk:

Az Országos Kéktúra OKTPH_24 számú bélyegzője a Vén Bakter Sörözőből egyes túrázók viselkedése miatt tulajdonosi kérésre áthelyezésre kerül Keszthely felújított vasútállomására.

Teljesítménytúrázók Társasága, fórum:

A pecsèt rendben volt, de a büfès árus egyèrtelműen a Kèktúrám legbunkóbb embere volt! Hiába nyitottam nála ugyanúgy illedelmes köszönèssel, mint bárhol máshol, de arrogáns ès tajparaszt volt. Kihozott egy fèl literes ásványvízet 300 forintèrt, erre megkèrdeztem, hogy a másfèl literes mennyibe kerülne, a válasza pedig az volt, hogy "NE VIGYOROGJON, nem fogok magának itt rohangálni" - amúgy pont mellette volt a hűtő. Sikerült kihoznia a birkatürelmemből, de a panaszkönyvet persze nem adta ki! Na nem baj, jövőhèttől 2 hèten át fogok Keszthelyen mindenre elszánt, igazi csibèsz srácokat táboroztatni, úgyhogy majd "Ludas Matyisat" játszok. Fogyasztóvèdelem helyett trollkodás lesz! :)

A két bejegyzés, ami - most már nyugodtan ki merem jelenteni, hogy - megváltoztatta a túrázásról korábban kialakult képemet. Eddig azt gondoltam, hogy a futball meg a politika tudja a leginkább összeugrasztani az embereket, erre kiderül, hogy a túrázás is a legrosszabbat tudja kihozni az emberekből.

Muszáj volt elmennünk Keszthelyre, hogy ennek a végére járjunk. Stílszerűen persze gyalog kellett volna, de attól tartok, ennyi gyaloglás belőlem is a legrosszabbat hozta volna ki, és nem vitás, fő az objektivitás.

Autóval Keszthely pont két óra, a nemrég felújított vasútállomás és a buszpályaudvarral háromszöget bezárva pedig ott terpeszt a Vén Bakter Söröző. Ne egy klasszikus kocsmára tessenek gondolni, dehogy. Sőt a bejárat után padok, asztalok vannak mintha teraszon lennénk, majd két pult, ahol bárki kedvére vásárolhat szendvicset, hamburgert, vagy bármilyen italt. Meglepő, ugye? És persze az ajtónál rögtön jobbra ott A hűtő.

Bevallom, mindenre számítottam, de mondjuk arra pont nem, hogy a keszthelyi kisvárosi idillbe berobban egy csapat mocskos szájú és bunkó túrázó, akik majd jól összeszólalkoznak a pultossal, de hogy ez mégsem így történt, az csak a rossz időzítésnek köszönhető, ugyanis kiderült: kis híján valóban történt ilyen a helyen.

Mielőtt a konfliktusra rátérnénk, egy kis gyorstalpaló: a túrázáshoz nemcsak a lélekemelő pillanatok tartoznak hozzá, hanem az is, hogy az ember bizonyítani tudja, tényleg ott járt egy-egy helyen. Például Keszthelyen, de az ország jó néhány helyén le lehet pecsételni a túrázó füzetecskét, és hopp, máris nőtt a túrateljesítmény.

A túrázás ugyan magányos dolog, mégis, sokan csapatokba verődve űzik, ez is egy fajtája az unaloműzésnek. A díj pedig maga az aktus: a pecsételés.

A pecsételéshez viszont, mint általában mindenhez, nem árt a jó modor. Ki hallott már olyat, hogy valaki bemegy egy helyre, lecsapja a cuccait és a pecsétet követeli?! Tök komolyan mondom, hogy ezeken a pecsételőhelyeken is be kellene tartani az elemi illemszabályokat.

Itt van például a keszthelyi Vén Bakter Söröző, ami a nevével ellentétben, vagyis ezt már elmondtam. Tehát bemegy oda valaki, rápakolja az út porától kissé mocskos hátizsákját a hűtőre, vagy az asztalra, és innen átadnám a Vén Bakter Söröző pultosának a szót:

Mindenki hozza a bélyegzőt. Komolyan mondom, hogy némelyik úgy viselkedik, hogy éppen csak le nem basznak minket, hogy miért nincs külön tartó meg miért nincs külön tábla.

Nem dől a szó a pultos hölgyből, hanem megpróbálom rávenni, ugyan, mondja már el, mit követtek el a túrázók, hogy gyakorlatilag ki lettek tiltva. Kezdetben kimért, de aztán kiborul:

„Egy biztos, elég sok nem normális és tiszteletlen ember volt a kéktúrázók közül. Ebből kifolyólag elegünk lett, a főnökék írtak és elvitték. Én csak megköszönöm, hogy elvitték, komolyan mondom”.

Nem volt ez persze mindig így. A Vén Bakter Sörözőnek az utóbbi egy-másfél évben kellett szembesülnie a bunkó túrázók jelenségével. Azelőtt is a vasútállomáson volt a bélyegző, de a felújítás miatt aztán áttették a sörözőbe.

Hogy képzeljük el a helyzetet? Van, hogy egy nap több csapat érkezett, de olyan is volt, hogy egy hétig senki.

Természetesen ennek a cikknek nem célja a túrárók befeketítése, és ezzel ugyanúgy vagyok, mint a Vén Bakter Söröző munkatársai, akik hangsúlyozzák, hogy

„Tényleg jöttek, szóltak, vásároltak, leültek, volt saját szendvicsük, megkérdezték, hogy megehetik-e.”

Én őszintén féltem a sörözőt, most, hogy az interneten céltáblává váltak, és a forgalom is visszaeshet, de a hölgy megnyugtat: Nekik üzletileg az semmit nem jelentett,

nekünk csak nyűg volt és gond. Amikor szólnom kellett, hogy ne az üvegen nyomják a bélyegzőt, és akkor még tá is tenyerel, még jobban megfogja.

„Könyörgöm, most szétrobban nekem itt a hűtő. És ez történik rendszeresen: Fel a hátizsákot az üvegre, és ha szóltunk, még meg is volt sértődve. Felnőtt embernek szólni ilyenért? Vagy hogy ráül a hűtőre? Könyörgöm, kinek kell ez? Csak a gondunk volt vele. Tisztelet a kivételnek, mert volt nagyon aranyos csapat is köztük, biciklisek, gyalogosok, de nagyon sok tahó van közöttük. Bocs, de ezek között kivételesen sok. Csak ilyenek jöttek errefelé? Nem tudom. Elég volt belőlük. Sajnálom.”

Voltak álmatlan éjszakái miattuk? - kérdezem.

„Nekem nem, mert nem én vagyok a tulajdonos. De volt olyan, akinek azt mondta, hogy addig menjen ki a büféből, amíg ki nem jön innen a pultból. Addig menjen ki. Fültanúja voltam!”

És mi a helyzet az új helyszínnel? Bunkó túrázók vajon csak a Vén Bakter Sörözőt tüntették ki tűrhetetlen viselkedésükkel, vagy a Magyar Államivasútnak is meggyűlik a baja velük? 

Mivel nem értettem, hogy pontosan hova is vitték a bélyegzőt, ezért a jegypénztárnál próbálkoztam megtudni, ahol viszont visszairányítottak a büfébe. Hiába mondtam, hogy onnan ideohozták, a hölgy nem hátrált: nem került át ide.

A vasúti biztonsági őr viszont tudta hol van: pont az orrom előtt, mutatta. És tényleg, ott a falból kidomborodó kis fülke, benne kék tintapárna és maga a pecsét.

Mi a baj a túrázókkal? - szegeztem neki a kérdést, mire az öreg legyintve válaszolt, semmi. Megkérdezik hol van, oszt ennyi, mondja. Szerinte inkább az utasokkal van nagyobb gond. Mindig van egy-két hülye közöttük, mondja.

Ezen kár is lenne vitatkozni. 

A Magyar Természetjáró Szövetség is ismeri a történetet, szerintük mindenhol vannak hangadók, akik esetleg rosszul szólnak a büféshez. Ugyanakkor szerinte is vegyes vélemény alakult ki a keszthelyi Vén Bakter Sörözőről. A szövetség szerint a söröző tulajdonosa korrekt módon járt el, megkereste a szövetséget és jelezte, augusztus végétől nem tudja biztosítani a helyszínt, és le fogja szerelni a bélyegzőt. Vele ellentétben volt olyan, akik nem is szóltak, hogy időközben megszűnt a hely.

A szövetség ezután megkereste a MÁV-ot, a felújított állomáson megtalálták a bélyegző helyét, és most mindenki örül. 

Úgy tűnik a bélyegző visszatalált a tökéletes helyre.