Orbán: Ez volt a központilag elrendelt megtorlás

A megjelent keresztény értelmiségieket Latorczai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke üdvözölte. Ő a "mohamedán terjeszkedés" kapcsán Moháccsal példálózott, majd a szokásos toposzokat felelevenítve az erős hitbéli alapokról, a védőbástya-szerepről, az identitását vesztő Nyugatról, vészharangkongatásról és hasonlókról beszélt. Számomra új elem volt Voltaire és a felvilágosodás hibáztatása a keresztény szemlélet visszaszorulásáért: a gondolatmenetet ismerem, de nem gondoltam volna, hogy 2017-ben bárki a 18. század előtti időket sírja vissza.

Következett Erdő Péter bíboros, aki nem kevesebbet, mint a keresztény Európa fogalmát próbálta meghatározni, ezért az államalapítás idejére és keresztény kereteire visszatekintő történelmi áttekintést tartott. Ezután arról beszélt, hogy régen a vallás a közélettel hivatalosan is össze volt kapcsolódva, a vezetők vallásosak voltak. De a kereszténységnek ma is számos jele van Európában: a keresztény templomok, a keresztnév, a hétnapos keresztény naptár a vasárnappal (lám, a francia forradalom tíznapos naptára mily gyorsan megbukott). És ilyen jel a házasság intézménye meg a tízparancsolaton nyugvó morális rendünk is. Ma pedig új megoldásokat kell találni az új kihívások között.

Orbán Viktornak ezután a két, (számomra, nem keresztény értelmiségi számára) teljesen vértelennek tűnő felvezető előadás után nem volt nehéz dolga. Jóval hosszabban is beszélt, de sokkal jobban érezte, hogy a szituáció, a közönség milyen előadást vár tőle.

Keresztény magyar férfinek teremtett a Jóisten

Erdő beszédéhez kapcsolódva azzal kezdte, hogy az európai kereszténység talajába mélyen kapaszkodnak a kereszténység gyökerei. Ma pedig egy olyan ellenséggel nézünk szembe, amelyik ezt megértette, ezért az altalajt akarja kicserélni. E ponton nagyobb összegbe fogadtam volna, hogy azonnal rátér a Soros-tervre, de nem, ez csak a retorikai elővezetés volt, mert arra még vagy húsz percet várni kellett.

Orbán a megjelent keresztény értelmiségieket barátaiként, szövetségesként, bajtársaiként köszöntötte. "Azok vagyunk, akik annak látjuk magunkat, aminek a Jóisten megteremtette, én például keresztény magyar férfinak" - fogalmazott. Ez nagyon magvasnak tűnt, de sajnos a valós értelmén, vagyis hogy akkor ehhez képest mások minek látják magukat vagy minek nem, és Orbán minek láthatná még magát, mindez pedig hogyan viszonyul a Jóistenhez, nem volt hosszan lehetőségem eltöprengeni, mert Orbán elkanyarodott. Felidézte a politikai közösség 2002 utáni megszületését, a 2010-es és -14-es kétharmadhoz vezető "közös utat", és hogy 15 év alatt milyen mély lett e közösség beágyazottsága.

"Mi mindig egyenesen fogalmazunk: magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, keresztény Magyarországot Európában" - fogalmazott egyenesen Orbán. Majd nagyívű gondolatmenetbe kezdett arról, hogy feladata-e a politikának a kereszténység megvédése. Mert hát mivégre is vindikálnák azt maguknak a keresztény pártok? "Ha jól belegondolunk, a kereszténység megvédése nem a politika feladata. De akkor hogyan definiáljuk a keresztény politikát?" Nagyon igyekeztem nem elveszíteni a fonalat, mert bár engem ez a kérdés semennyire nem foglalkoztat, de hátha az olvasókat igen, meg hát Orbán nem csak beszélni szokott, de többnyire igyekszik mondani is valamit: nehogy elmulasszam már. Mégis egyre inkább az volt az érzésem, hogy a Parlament felsőházi termébe összegyűlt saját, külön bejáratú díszközönsége előtt leginkább csak a jutalomjáték kockázatmentes prezentálása a célja.

Jelszavaink valának: ihletettség, sarjadás, létforma

Jól tettem, hogy figyeltem, mert Orbán nem maradt adós a válasszal: a keresztény ihletettségű politikai pártoknak a kereszténységből sarjadó emberi létformákat kell védelmezniük: a személyt és a méltóságát, a családot, a nemzetet és az egyházakat, a hitbéli köteléket. Nem teológiailag vagy dogmatikailag, hanem magukat a kisarjadt létformákat. És mivel ezek a kisarjadt létformák nem csak a hívőknek fontosak,

Ezután a keresztény Európa jövöjéről beszélt. Ma egy korábban nem ismert dinamika, belső feszültség, új természetrajzú konfliktus feszíti Európát: a "bevándorló-" és a "nem-bevándorlóországoké". Vannak csoportot alkotó országok, amelyek nem keresztény csoportokat befogadva már bevándorlóországgá váltak, és vannak, amelyek nem. Őket kéne valahogy összebékíteni, mert ha nem sikerül, az végzetes szakadást okozhat Európa történetében. Érdekünkben áll tehát a bölcs kompromisszum. A mi nézőpontunkból (mármint az Orbán-kormány, vagy a keresztény értelmiségiekéből) a bevándorlóországok hibás politikát folytatnak, kiszolgáltatják maguknak, új irányba mennek. Szerintünk meg az ország határ nélkül olyan, mint a tojás héj nélkül - mondta Orbán.

Lehet-e Jó keresztény ember, aki nem fogadja be a rászorulót?

A miniszterelnök jól érzékelte, hogy ebben a közegben valamit mondania kell arról, hogy a keresztényi szeretet és alázat bibliai tanítása és a rászoruló menekültek (migránsok) rideg elutasítása között feszül némi ellentét. "Ki a jó ember? - tépelődött Orbán, merthogy ugye sokan azzal érvelnek, hogy az, aki beengedi a szükséget szenvedőt.

Nos, Orbán szerint egy népvándorlás esetében más a helyzet, és ez ezek szerint felülírja a szenvedni hagyott egyénekkel kapcsolatos lelkiismereti aggályokat. A nemzeteket ugyanis szerinte ott kell megsegíteni, ahol a baj van, nem itt.

Nem kell a nyakunkba venni őket, erkölcsileg ez jó politika, ezt képviseljük. A segítséget oda kell vinni.

Orbán amúgy némi joggal felemlegette, hogy Európa eddig nem segítséget vitt a válságrégióba, hanem Líbia lebombázásával, a szíriai beavatkozással maga "tette tönkre" azt. "Most pedig ránk akarják kényszeríteni az általuk előidézett baj következményeit" - mondta.

Majd idézett egy mostanában olvasott tanulmányból: egyes politkusok olyanok, mint a rossz lovasok: annyira leköti őket az, hogy nyeregben maradjanak, hogy nem tudnak azzal foglalkozni, hogy milyen irányba mennek. Ez nagyon tetszett a keresztény értelmiségieknek.

Orbán víziója szerint kevert népességű országok jönnek majd létre, és nem látja, hogy tudnák magukat visszaalakítani ezek az országok nem-bevándorlóországgá. Lesz keresztény elemük, és erős nem keresztény elemük, a kettő aránya folyamatosan változni fog a kereszténység kárára, és ennek a vége matematikailag belátható.

Nem felejtjük el a pökhendiségüket, mondta a keresztény értelmiségieknek

A bevándorlóországokban veszély fenyegeti az európai értékeket. Mi nem ezt az utat járjuk - mondta Orbán. Nem felejtjük a nyugati média pökhendiségét, morális fensőbbrendűségét.

Ez volt a központilag elrendelt megtorlás, amiért Magyarország elzárta a az addigi menekülőútvonalat.

A "nyugatiaknak" az a gondolata, hogy jogi, politikai, pénzügyi eszközökkel rávegyenek arra, hogy mi is olyanok legyünk mint ők, mi is bevándorlóországgá váljunk. Erre nem vagyunk hajlandók, ezt Brüsszel vegye tudomásul.

A bevándorlóországokban a liberalizmus uralkodik, nálunk a szuverenitás és a keresztény társadalmi tanítás. A liberalizmus átvétele a szellemi öngyilkosságot jelentené, mi sem tudnánk megvédeni az országot a migrációtól, a terrorizmustól. Mi is kevert kultúrájú ország lennénk, még a mi életünkben, visszafordíthatatlanul megrendülne keresztény és nemzeti identitásunk. Megrendülne, amiért 1000 éve, 36 nemzedék óta dolgozunk.

Csak a választásig fogjunk össze, és minden jó lesz

És amikor épp hiányolni kezdtem, visszatértünk a kindulási ponthoz: Orbán szerint a Soros-akcióterv írja le, hogy az ellenszegülő, nem bevándorlóországokat hogyan kell bevándorlóországgá alakítani. Ez ellen most természetesen az a dolgunk, hogy összefogjunk.

Csak a következő választásig kell kitartani, és minden korábbinál nagyobb felhatalmazást kell adni azoknak, akik az országot meg akarják védeni.

Tisztelt keresztény értelmiségiek, a kormány erre készen áll - köszönt el Orbán, hatalmas vastaps közepette.

A kávészünet után Steinbach József református püspök úgy beszélt, mint aki igét hirdet, én pedig pillanatok alatt az ennek megfelelő, félálomszerű állapotba kerültem, úgyhogy sajnos azon kívül, hogy rengeteg szó esett a keresztyén örökségről, az "egyetlen élő Istenről" és Jézus Krisztusról, sajnos semmit nem tudok felidézni. Kicsit úgy tűnt, mint aki a jelen lévő katolikusokat, evangélikusokat és esetleg más keresztény denominációk híveit is a reformátusnak való áttérésre próbálja rábeszélni, de lehet, hogy ez csak egy felületes benyomás volt.

És amit Orbán már nem várt meg

Ezután Fabiny Tamás evangélikus püspök következett, akinek azért vártam meg a beszédét, mert ő korábban többször is a menekültek megsegítésére szólított fel. Fabiny felidézte Zeusz mitikus történetét Európéval, akit bika képében elrabolt és megerőszakolt. Aztán Pál apostol szimbolikus álmát elevenítette fel egy macedón férfiról, aki (a pogány Európa megtestesítőjeként) segítséget kért. Pál át is ment Európába, és így elkezdődött a kereszténység terjedése Európában. De Európa az elmúlt 2000 évben sokszor nem az apostol álmát, hanem az erőszak mítoszát választotta, ma is leverik a keresztet, nem áll karácsonyfa sok európai téren, portugálok, sőt, európaiak nélkül áll ki tegnap az Európa Ligában egy portugál csapat, és a diszkontlánc görög heteit hirdető propektus képén a kereszt hiányzik a templomról...

Fabiny szerint ma is a zeuszi erőszakos mítosz világában, újpogány korban élünk, ahol könnyen ellenség, a magyarságra, kereszténységre törő fenyegetés lesz a romából, a menekültből. Elvész a szeretet radikalitása, az alázat, a megbocsátás: "magunkról is leretusáljuk a keresztet, ha a kereszténység tanításait üres szólamokként használjuk" - fogalmazott. Dönteni kell a "dicsőség teológiája", és a gyengék felkarolása, a segítség, az önzetlenség között: ez a kereszt, nem a dicsőség tanítása.

Orbán Viktor a kávészünetben távozott, úgyhogy Fabiny Tamás szavait nem hallhatta.