Évekig kellett bizonygatnia a bíróságon, hogy nem értelmi fogyatékos

“Azt éreztem, hogy most végre megszabadulok minden kontrolltól, hogy most már nem egy vadidegen ember fog dönteni heyettem az életemről. Aki ezt nem tapasztalta meg, az nem is érti”. Binder Gábor idén májusban, 31 évesen tudta meg, hogy mostantól végre maga döntheti el, mire költi a pénzét, vagy hogy mikor megy ki egyedül a szabadba. Ehhez bírósági döntésre volt szükség, hiszen Gábor egész életében kizáró gondnokság alatt élt. A gyámhatóság által kirendelt gondnoka nélkül nem köthetett szerződéseket, és legfeljebb apróságokat vásárolhatott a boltban, azokról is számlát kellett kérnie.

Gábor oxigénhiányos állapotban született, és bár az ikertestvére egészségesen jött a világra, ő tolószékbe kényszerült, és a beszédközpontja is sérült. Mivel a hatóságok úgy látták, hogy a családja nem tud róla megfelelően gondoskodni, állami gondozásba vették, 18 évesen pedig gondnokság alá helyezték, pedig a problémájának semmi köze a mentális állapotához. Bár nehezen kommunikál a világgal, és járni sem tud, ugyanolyan ép a belátási képessége, mint bármelyik hétköznapi embernek. Ennek ellenére mindig is értelmi fogyatékosként kezelték, míg végül elege nem lett, és úgy döntött, hogy pert indít a gondnokság megszüntetéséért.

Az eljárás több mint két évig tartott, már akkor is javában zajlott, amikor 2015-ben először találkoztunk vele Zalaegerszegen. Szeptemberben egy mozgáskorlátozottakról szóló rendezvényen beszélgettünk, ahová azért hívták meg, mert néhány hónapja kiderült, nem kell többé gondnokság alatt élnie.

Nincs gondnok, van fülhallgató

A gondnokság megszüntetéséhez Gábornak bizonyítania kellett, hogy nincsenek mentális problémái, ezért pártfogója segítségével igazságügyi pszichológus és pszichiáter bevonását kérte. Ez viszont nem ment olyan könnyen, mert a hivatalos szervek sokáig azt sem tudták eldönteni, egyáltalán melyik bíróság az illetékes: a szigetvári, ahol Gábor született, vagy a zalaegerszegi, ahol ma is él.

Hosszas huzavona után az ügy Szigetváron kötött ki, ahol első körben csak pszichiátert jelöltek ki, Gáborék viszont ragaszkodtak a pszichológushoz is. “Olyan orvost kerestünk, aki rendesen megvizsgálja Gábort, nemcsak ránéz, aztán középsúlyos értelmi fogyatékosnak nyilvánítja, ahogy régebben történt” – mondta Gábor segítője. “Ez nehéz volt, mert sokan eleve elutasítottak minket. Nem akartak belefolyni egy ilyen típusú ügybe”. Végül Pécsen találtak egy pszichiátert és egy pszichológust is, akik vállalták, hogy szakvéleményt írnak Gáborról. Az előbbi a belátási képességét, az utóbbi az intelligenciáját vizsgálta.

Szerencsére ők tényleg alaposak voltak, legalább egy óráig voltak bent a pszichiáternél is, aki felvetette Gábornak, hogy nem szeretne-e részleges gondnokság alatt élni. Ez valamivel nagyobb szabadságot ad a kizáró gondnokságnál, de pénzügyekben vagy a szerződések aláírásában ugyanúgy a gondnok dönt. A pszichiáter úgy gondolta, hogy mivel Gábor nem tud érthetően beszélni és járni, könnyebb lenne neki, ha az ilyesmit más intézné helyette. Ő viszont hallani sem akart róla, és visszakérdezett:

Maga mit szólna hozzá, ha hiába lenne épértelmű, valaki más intézné a dolgait?

Az orvos belátta, hogy Gábornak igaza van, és a szakvéleményben azt javasolta, teljesen mentsék fel őt a gondnokság alól. De hiába derült ki idén májusban, hogy a bíróság az ő javára ítélt, ezután sem ment minden olyan könnyen.

Az elmúlt években egy gyámhatósági számlán gyűjtötték neki a családi pótlékot és a rokkantsági ellátást, amit a gondnoka kezelt. “Egy hónapba telt, míg megérkeztek a gyámhivatali papírok a számla megszűnéséről. Ekkor elmentünk a bankba, hogy saját számlát nyissunk neki. De hiába volt a kezünkben a bírósági papír, hogy Gábor épértelmű, és intézheti a saját dolgait, az ügyintéző problémázni kezdett azon, hogy nem tud aláírni. Ezért külön el kellett intéznünk azt is, hogy aláírhassak a nevében ” – mondta Gábor segítője.

Az ehhez hasonló nehézségeket leszámítva viszont Gábor örül, hogy végre önálló lehet, nemrég vett is magának egy új fülhallgatót. A gondnoka korábban nem adott engedélyt ilyesmire, például monitorvásárlásra, hiába mondta neki Gábor segítője is, hogy szüksége van rá. Amikor végül kiharcolták az új monitort, Gábor nem választhatta ki, milyet szeretne magának, hanem a gondnoka vitt neki egyet. Gábor a legtöbb idejét az íróasztala előtt tölti, imád online játékokkal játszani, és sok időt tölt a Facebookon is. A segítője legfeljebb délután, munka után tudja őt meglátogatni, rajta kívül viszont nincs nagyon kivel beszélgetnie, mert a Mandulavirág Fogyatékkal Élők Református Gondozóházában a lakók többsége értelmi fogyatékos, akikkel nehezen ért szót.

Mióta Gábornak nem kell engedélyt kérnie, hogy elhagyhassa az intézetet, sok időt tölt a segítőjével a falakon kívül is. Nemrég ruhát venni is elkísérte, és rendszeresen járnak az intézethez közeli kutyafuttatóhoz. Együtt mennek, mert veszélyes lenne, ha Gábor egyedül közlekedne. “Előfordulhat, hogy beakad valahová a kerék, és nem tudok szólni senkinek” – mondta. Ez tényleg könnyen előfordulhat, csütörtökön az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala előtt sem lehetett csak úgy feltolni a széket a parkolóból a járdára, mert túl nagy volt a szintkülönbség.

Gábor már csak akkor lenne boldogabb, ha kiköltözhetne az intézetből, és önállóan élhetne, de erre kevés esélyt lát. Egyrészt a havi ötvenezer forintos bevétele kevés ahhoz, hogy kifizessen egy albérletet, másrészt Zalaegerszegen nincs is olyan támogató szolgálat, amely kimenne hozzá segíteni a reggeli és esti készülődésben, vagy elvinné őt oda, ahová éppen menni szeretne. (Kerekesszékesként önállóan élni Budapesten is csodaszámba megy. Ha érdekli, hogyan sikerül néhányuknak, ezt a cikkünket olvassa el). Szinte kizárt, hogy bárki alkalmazza őt, ezért plusz bevételben sem reménykedhet. “Sok hozzá hasonló ember csak a nyolc osztályt végzi el, aztán elengedik a kezét. Mihez kezdhetne így?” – kérdezte a segítője.

Senki sem jár jól a gondnokokkal

Gábor jogi képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, amely régóta harcol a magyar gondnoki rendszer ellen. Verdes Tamás, a szervezet korábbi fogyatékosügyi programvezetője egy Abcúgnak adott interjúban azt mondta, hiába vannak jószándékú gondnokok, “ez egy paternalista, csak rosszul játszható szerep”, ezért úgy ahogy van, el kellene törölni. A gondnokság alatt állók közül sokan olyanok, mint Gábor, vagyis önállóan, némi támogatással elboldogulnának, de a valóban értelmi fogyatékosok sem járnak sokkal jobban a gondnokokkal.