Ambrus
-1 °C
1 °C
Index - In English In English Eng

Ha Hitlert elüti a villamos, kitör a második világháború?

2017.10.23. 23:43
Mi a politika lényege? Mi vagy ki a legfontosabb eleme? A politikusok irányítják a politikát, vagy a politikai helyzet meghatározza a politikusok mozgását? Izgalmas kérdéseken gondolkodik Török Gábor az új könyvében, miközben részletes áttekintést nyújt a politikai rendszerek logikájáról.

Török Gáborról azt jól tudjuk, hogy egy blogbejegyzésben, de akár egy pár soros Facebook-posztban is képes tömören, de sokatmondóan felvillantani egy-egy politikai összefüggést.

A politológus ezúttal jóval nagyobb terjedelemben vezeti be olvasóit a politika szépségeibe: az Athenaeum Kiadónál megjelent új könyve, A lakott sziget – Utazás a politika világába 300 oldalban mutatja be a politika lényegét, alapszabályait.

A könyv leginkább azoknak szól, akiket úgy általában érdekel a politika, de a mozgatórugóiról, intézményeiről, egyáltalán a logikájáról többet szeretnének tudni. Bár Török tankönyvszerűen végigveszi, milyen szabályok, elméletek vonatkoznak a politikai közösségekre, pártokra, rezsimekre, intézményekre, még sincs az az érzésünk, hogy száraz tankönyvet olvasunk. Az arisztotelészi államformatan és a weberi vezetéselmélet ismertetése mellett ugyanis Török minden gond nélkül rámutat arra, hogy pont ugyanez zajlott a House of Cardsban vagy a Trónok harcában.

A könyv egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy bár aktuális, főleg a jelenlegi magyar politikai helyzetre vonatkozó példák elszórtan szerepelnek, de végig az az érzésünk, hogy nagyon is a máról, a mostani politikai szituációkról és machinációkról beszél Török.

Ki mozgatja a történelmet?

A könyv egyik legérdekesebb fejezete is egy olyan aspektusból vizsgálja a politikát, amelyet a korábbi politológia-tankönyvek jobbára csak érintőegesen tárgyalnak, vagy háttérbe szorítanak: a politikai vezetők szerepéről van szó. Leegyszerűsítve a kérdést: ki mozgatja a történelmet és a politikát? Az eseményeknek, a társadalmi-gazdasági meghatározottságnak, az intézményeknek van egy meghatározott mozgása vagy a vezetők, a hatalommal rendelkező politikusok jelölik ki az irányokat?

Török Gábor ezt azzal a példával világítja meg, hogy

ha Hitlert elüti a villamos valamikor a múlt század húszas éveiben, vajon akkor is lett volna második világháború?

Vagyis kizárólag Hitler döntésén múlt, hogy eljutottunk a a világégésig? Vagy az első világháború után kialakult/kialakított békétlen helyzet miatt kódolva volt az újabb világháború? Ha Hitler nincs, akkor felemelkedik egy másik politikus, aki ugyanígy politikájává teszi a fajelméletet, és véres háborúkba viszi Németországot és a világot?

A lelkes Török Gábor-rajongók már nyilván sejtik, hogy maga Török sem ad egyértelmű választ a kérdésre a könyvben, de a kérdés jellegéből fakadóan (mi lett volna, ha?) nem is lehet. Török nagy felismerése ugyanakkor, hogy a vezetők az egyik legfontosabb elemei a politikának. És bár készen kapott alapokat, intézményeket, nemzetközi helyzetet kapnak, azt már maguk döntik el, hogy ezen a kényszerpályán maradnak-e, vagy tágítják a határaikat.

A régi történelemszemléletünk egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a politikai vezető személye a legfontosabb – az iskolában a királyok, császárok, fáraók, szultánok nevét tanuljuk, és kevésbé hangsúlyos, hogy milyen nemzetközi helyzetben, vagy éppen milyen közigazgatási adottságokkal terhelve hozták meg döntéseiket.

Donald Trump vagy éppen Emmanuel Macron – még pár hónappal előtte is elképzelhetetlennek hitt – megválasztása után azonban könnyen belátható, hogy a mostani politikának is ugyanúgy ez az egyik legizgalmasabb kérdése, hogy mennyire képes alakítani a történelmet egy politikai vezető.

Hiszen Trump például úgy lett elnök, hogy ellene volt gyakorlatilag a komplett politikai intézményrendszer (a médiától kezdve a pártjáig). Az elnöki tevékenységét vizsgálva azonban láthatjuk, hogy hiába övé a legfőbb hatalom, az évtizedes, évszázados intézményrendszerek miatt ő sem tehet meg mindent, csak egy bizonyos pályán haladhat.

Három mondat a politikáról

A politikai vezető szerepének kitüntetett vizsgálata mellett Török könyvének másik erénye, hogy azt hangsúlyozza: bármennyire is nagy, érthetetlen, olykor visszataszító kavarásokat, fejleményeket látunk a tévében, olvasunk a hírekben a politikáról, nagyon is érdemes megérteni, és gondolkodni rajta. Hiszen amint a másik ember megérkezik egy lakatlan szigetre, ott rögtön óhatatlanul megjelenik a politika (innen a könyv címe).

Török a könyv végén három mondatba sűríti, mit is mondana a politikáról annak, aki semmit nem tud erről a világról.

  • A politika érdemes a megértésre.
  • A politika megérthető.
  • A politika megértése nem jelenti azt, hogy tudunk politizálni.

Bár általános, elsőre semmitmondó kijelentésnek tűnhetnek, mindenkinek érdemes rajta elgondolkodni, akit érdekel kicsit is ez a világ. Különösen ez utóbbi kijelentés miatt kötelező Török Gábor könyve azoknak is, akik politizálni akarnak.

A könyvből ugyanis kristálytisztán kiderül, hogy bármennyire fontosak is az elméleti tudnivalók, a politikai tudás, ez nem egyenlő azzal, hogy valaki a politikai cselekvést is képes megfelelően végezni. Márpedig a politikának mindig, minden korszakban ez utóbbi a mozgatórugója.