Gilvánfa hívja Budapestet!

És mi volt történelemből?

A reformációt és a fényes uralkodói udvarokat vettük utoljára.

– számol be iskolai dolgairól a hatodik osztályos Tomi a tizedikes Pálmának egy december közepi hétköznap délutánon egy Baranya megyei kis faluban, Gilvánfán, a helyi – beás nyelven Kászá Dăsztyisză nevet viselő – tanoda egyik helyiségében.

Pálma a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium diákja, egy osztálytárs-barátnőjével, Hanával rendszeresen segítenek Tominak a tanulásban. Ezen a téli délutánon azonban Pálma nem a kis ormánsági faluban, hanem 300 kilométerre innen, Budapesten, szobájában, egy monitor előtt ülve faggatja Tomit.

Míg Tominak a humán tárgyak mennek nehezebben – magyarból és történelemből vesz különórákat -, egy másik tanodás fiú, a hetedik osztályos Norbi épp ezekből jó. Neki a reál tárgyak: főleg a matek és a fizika a gyenge pontjai. Ezekben segít neki saját mentora, a szintén budapesti apáczais Lili. Na meg angolból, de itt nem a korrepetálás a cél, ugyanis ez Norbi egyik kedvenc tárgya – Lili az órákkal inkább továbbfejleszti a fiú nyelvtudását.

E-Tanoda

Tomi és tanulópárjai: Pálma és Hana, valamint Norbi és az ő mentora: Lili az E-Tanoda program résztvevői. Az idén januárban indult kezdeményezés lényege, hogy gimnazisták önkéntes rendszerben segítenek hátrányos helyzetű diáktársaiknak tanulni. Mindezt általában heti egyszer, online videó-és hanghíváson keresztül teszik.

A riportunkban bemutatott tanulótársak októberben, a közeli Alsószentmártonban találkoztak először. Az E-Tanoda programot a Telenorral közösen elindító 21. Századi Pedagógiáért Alapítvány ebbe a közeli, Gilvánfához hasonlóan hátrányos helyzetű faluba szervezett kétnapos tábort, ahol az érdeklődő budapesti gimnazisták leendő tanítványaikkal találkozhattak, akiknek valamilyen tanulási segítségre van szükségük.

Egy játékot játszattak velünk a táborban a szervezők, aminek az volt a lényege, hogy közös tulajdonságaink alapján kellett kis csoportokat alkotnunk. Például, hogy a kutyákat vagy a macskákat szeretjük-e jobban

– emlékszik vissza Norbi, mikor Gilvánfán beszélgetünk vele. Így került mellé Lili, akivel aztán kicsivel később beszélgetni kezdtek. A kialakult szimpátiából már egyértelmű volt, hogy tanulópárok lesznek. Tomi is hasonló történetet mesélt, igaz, két mentora közül csak Hanával találkozott személyesen Alsószentmártonon, Pálma ugyanis nem tudott részt venni a kétnapos ismerkedésen.

„Pisszenéssel se zavarjuk, amíg tanul”

Mindkét gilvánfai fiú a szomszédos Magyarmecskére jár általános iskolába, és mindketten állandó látogatói a Kászá Dăsztyisză tanodának is, ahová jellemzően délután 4 után érkeznek – eddig tart ugyanis az iskolában a napközi.

Volt már, hogy este hétig is itt maradtam verset tanulni. A Csokonai: Reményhez volt az, és végül sikerült is négyesre elmondanom

– dicsekszik Norbi, majd nevetve hozzáteszi: ha sötétben kell hazamennie, sincs semmi gond, mert a szomszéd házban lakik édesanyjával.

Bár még csak néhány hónapja vesz részt a programban, már most van némi látszata annak, hogy van, aki elmagyarázza Norbinak azt a tananyagot, amit az iskolában, az órákon nem ért meg elsőre. Matematikából például, amiből eddig jószerével egyes-kettes dolgozatokat írt, mostanában hármasokat szerez.

Miközben tanulási segítségre leginkább matekból van szüksége, az angolt élvezetből csinálja – így látja tanítványát a 11. osztályos Lili, aki igyekszik úgy fejleszteni a fiú nyelvtudását, hogy az a gyakorlatban is használható legyen. “Norbi azt mondja magáról, jól megy neki az angol, és ez így is van, de megszólalni eleinte nem igazán tudott – egész egyszerűen, mert az iskolában ezt nincs lehetősége gyakorolni” – vélekedik Lili, aki legnagyobb közös sikerüknek azt tartja, hogy Norbi most már gond nélkül el tudja mondani angolul pár mondatban, hogy milyen volt a napja.

Lelkesedésért és szorgalomért Tominak sem kell a szomszédba mennie. A fiú négyes-ötös tanuló, a történelmen és a magyaron kívül szinte minden jól megy neki. Viszont szorgalma mellett nagy szerepe van ebben annak is, hogy szegényes körülményeik ellenére szülei mindent megtesznek azért, hogy fiúk a lehető legnyugodtabban tanulhasson.

Az az egy óra, amíg Tomi Pálmával vagy Hanával Skype-ol, szent és sérthetetlen a családban – magyarázza a fiú édesanyja, a 28 éves Anna, aki két kisebb gyereket is nevel férjével gilvánfai házukban, és most elkísérte Tomit a találkozóra. Ez azt jelenti, hogy ameddig a foglalkozás tart, Anna és a két kisebb testvér pisszenés nélkül ülnek a másik szobában, nehogy megzavarják Tomit.

Ilyenkor simán áthallatszik, amit beszélnek, ezért, ha hallom, hogy Tominak valamelyik füzetére vagy könyvére lesz szüksége, azt gyorsan kézhez készítem neki

– mondja nevetve a fiatal nő.

Beszűkült lehetőségek

Tomi családjának helyzete abból a szempontból eltér a legtöbb gilvánfai családétól, hogy egy stabil kereső legalább van a családban. A fiú édesapja az építőiparban dolgozik Budapesten, aminek viszont az a hátránya, hogy csak néhány hetente jöhet haza a családjához egy rövid időre.

A dél-baranyai faluban, és hozzá hasonlóan más környékbeli falvakban, ez a család így is szerencsésnek számít. Az általános felállás itt ugyanis a munkanélküliség, amin 2011 óta a közmunkaprogram hivatott segíteni, de ahogy azt már számos szakértő tanulmány hangsúlyozta, a munkanélküli aktív korúak problémáit ez sem oldja meg.

Ebben a közegben a gyerekeknek sincsenek jó kilátásaik: a szegényebb falvak iskoláiból, akik tehetik, gyorsan átviszik a gyerekeiket a több lehetőséggel kecsegtető városi iskolákba. Ahol pedig szinte csak szegény családból származó hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak együtt, ott jóval nehezebb oktatási sikereket elérni, mint ahol vegyes szociális hátterű gyerekek vannak egy osztályban. Innen jóval kisebb eséllyel kerülnek be még az iskola belső mércéje szerint jól tanuló gyerekek is erősebb középiskolákba, nem beszélve aztán a felsőoktatásról.

Hana és Pálma hatodikban már kisgimibe felvételiztek

Az E-Tanoda programban létrejött találkozások mindennél pontosabban megmutatják, milyen különbségek vannak egy olyan leszakadó térség, mint a dél-baranyai kis falvak világa és Budapest között a gyerekek iskolai esélyei szempontjából.

Mikor Pálmával és Hanával találkoztunk a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium egyik tantermében, arról kérdezzük a két lányt, milyen tanulók voltak annyi idős korukban, mint most Tomi, a gilvánfai mentoráltjuk.

Ekkor kiderül: a két lány akkor, hatodik osztály végén felvételizett és került be az ország egyik legerősebb középiskolájának számító Apáczaiba, a hatosztályos gimnáziumi képzésre.

A szüleim szerették volna, hogyha mindenképpen megírom a felvételit, hogy lássuk, milyen szinten állok, de mikor kiderült, hogy felvettek ide, már úgy éreztem, szívesen be is iratkoznék

– emlékszik vissza arra az időszakra Pálma, majd hozzáteszi: magával szemben is mindig elvárása volt, hogy jó tanuló legyen.

A lányok a gimnáziumi angoltanáruk, Prievara Tibor révén kerültek az E-Tanoda programba. A digitális oktatás egyik hazai úttörőjeként ismert pedagógus a 21. Századi Pedagógiáért Alapítvány vezetője. Prievara egy korábbi projektje, a KórházSuli mintájára találta ki és indította el az E-Tanodát.

A KórházSuli lényege, hogy iskolások korrepetálnak és fejlesztenek tananyagot tartósan beteg gyerekeknek, ez adta az alapötletet ahhoz, hogy – ahogy Prievara fogalmazott az Abcúgnak – a digitális technológia segítségével “olyan helyekre vigyük el a tudást, ahol igény van rá, de a lehetőség a megszerzésére korlátozott”.

A lehető legjobb tanítvány

Pálma és Hana általában hétvégente foglalkoznak Tomival, de persze ha éppen van valamilyen dolgozat hét közben, előtte is beiktatnak egy alkalmat. Az általában egyórás foglalkozásokra pedig legalább ennyit készülnek. Erre leginkább azért van szükség, mert egy óra megtartásához újra és újra fel kell eleveníteniük a hatodik osztályos tananyagot.

Én előtte elkérem tőle az órai jegyzeteit, megnézem, hogy mivel kapcsolatban mit tanultak, aztán utánanézek ezeknek a dolgoknak akár interneten, akár a régi füzeteimből vagy könyveimből. Majd írok neki egy jegyzetet, ami tartalmazhat még plusz dolgokat, például érdekességeket, amik színesebbé tehetik az órát.

– magyarázza Hana, hogyan készül a Tominak tartott “történelemórájára”.

Látszik Tomin, hogy nagyon érdekli az anyag, és látszik, hogy folyamatosan figyel, mert tud válaszolni a kérdéseimre. Vagy ő is visszakérdez, ha esetleg valamit nem olyan részletesen vagy világosan mondtam el

– teszi hozzá.

Pálma gyakran állít össze különböző feladatlapokat Tominak nyelvtanból, esetleg az interneten keres magyarázó videókat, játékokat az adott anyag könnyebb megértéséhez. Ahogy Norbinál, úgy Tominál is látszik, hogy valaki külön is foglalkozik vele.

Magyarból tavaly év végén hármas volt, most az átlaga négyesnél van, tehát látható a javulás, aminek én nagyon örülök. De nem magamra vagyok büszke, hanem rá, mert ez az ő érdeme. Annyira okos srác, mindig értelmeseket kérdez, és ha valamit nem tud, azt meg meri kérdezni. Mindig mondom neki, hogy csak így tovább, meglesz az ötös is nemsokára.

– meséli a lány.

Táblagéppel motiválnak

A gilvánfai tanodában beszélgetésünk közben Norbi és Tomi végig egy táblagépet tartanak a kezükben. Az E-Tanoda program keretein belül mindegyik mentorált diák kapott egy ilyet a projektet szponzoráló telekommunikációs cégtől, hogy bármikor gond nélkül leülhessenek tanulni távoli tanulópartnerükkel, az eszközhiány ne legyen akadály.

Hogy ne legyen semmilyen technikai fennakadás, az Gilvánfán Faller Balázs reszortja.

Én ellenőrzöm, hogy mindegyik páros megtartja-e a heti egyszeri tanulóalkalmat, és hogy mindenkinek rendesen működik-e a tabletje és a szoftver, amin keresztül kommunikálnak a tanulópárok

– magyarázza a gilvánfai tanodában dolgozó pedagógus, aki az E-Tanoda program helyi koordinálása mellett a tanodások szabadidős programjait is szervezi.

Balázsnak most már Magyarmecske, Alsószentmárton és Gilvánfa között kell ingáznia, januári indulása óta ugyanis az E-Tanoda program jelentősen bővült. Mostanra már nem csak Gilvánfán, de a két másik településen is működik, és a három helyről közel negyvenen vesznek részt benne. Többüknek, mint Tominak, nem is csak egy, hanem rögtön két budapesti mentora van.

A közös ebben a három településben, hogy mindegyikben működik egy-egy tanoda, amelyik befogadta a kezdeményezést. A gilvánfai és a magyarmecskei tanodák fenntartója a Számá Dă Noj – Vigyázz Reánk Egyesület, az alsószentmártonié pedig a Szent Márton Caritas Alapítvány. A két szervezet a kétezres évek eleje óta van jelen a dél-baranyai térség főleg cigányok lakta hátrányos helyzetű településein. Az oktatási mellett szociális, karitatív és közösségfejlesztő programjaik vannak.

Abban a tudatban vágtunk bele az E-Tanoda programba, hogy nem csak tanulási segítséget kapnak majd az itteni gyerekek, hanem egy újabb fokkal tágítja a világukat, ha hetente egy teljesen másik környezetben élő emberrel találkozhatnak

– magyarázza Ambrus László, a gilvánfai tanoda vezetője az Abcúgnak, miért volt a gilvánfai tanoda már kezdettől fogva nyitott az E-Tanoda programra.

Mindezzel kapcsolatban Norbi mentora, Lili fogalmaz nagyon pontosan, amikor azt mondja:

Nekem először dilemma volt, hogy amikor Norbi kérdezi, milyen volt a napom, elmondhatom-e neki, hogy iskola után moziban voltam, vagy beültem a barátaimmal valahová ebédelni. Nem tudtam, hogy esne ez neki, hiszen számára ezek mind elérhetetlen dolgok egyelőre. De aztán úgy döntöttem, nem hallgathatom el ezeket a részleteket, hiszen talán őt is érdekli, hogyan él egy budapesti gimnazista lány. Meg aztán irigységet sem láttam rajta soha, holott teljesen érthető lenne.

Az E-Tanoda program fél éves etapokra bomlik, amiknek a végén a szervezők megkérdezik a tanulópárokat, szeretnék-e folytatni a közös munkát, és elsősorban azt, hogy a mentorok időben-energiában tudják-e továbbra is vállalni a korrepetálást.

Pálma és Hana részéről nem kérdés, hogy lesz-e folytatás. “Persze!” – vágják rá mindketten, mikor erről kérdezzük őket.