Párizsig látszott a hodászi cigányok vályogtemplomának tornya
![MM 20180112 026-crop-1516185342-2400x1350](http://kep.index.hu/1/0/1924/19246/192462/19246231_9901c54d3c755ffbf9834d2546fe57b4_wm.jpg)
További Belföld cikkek
-
Tűzveszély miatt hív vissza egy powerbanket az IKEA
- A magyarok többsége nem támogatja Ursula von der Leyen újraválasztását
- Vajon mennyi hátraarcot és botlást fogadnak még el a Magyar Pétertől követői?
- Gyurcsány Ferenc: Én szerintem pokolian jól szolgálom a hazámat
- IDEA Intézet: Sulyok Tamás messze nem tekinthető népszerűnek
Az a gyerek meg fog égni, ha tüzet csinál
– kapott a fejéhez Gábor atya a volán mögött, amint észrevette, hogy a nyolcévesforma fiú egy lángoló fotelt cincál a nádas felé.
- Te miért nem voltál tegnap iskolában, Ficánka? – tekerte le az ablakot a pap, aki szinte az összes ópályi cigány gyereket ismeri hittanóráról.
- Ma már voltam – válaszolta mosolyogva egy másik, alsó tagozatosnak tűnő gyerek.
- Na, jól van. Dicsértessék.
Azzal Gábor atya továbbhajtott a szeméttel, patkányokkal és kóbor kutyákkal teli utcán. Az oltás nélküli kutyákkal a telepen kívül élőknek is meggyűlt a bajuk, ezért a polgármester nemrég közmunkást állított a telep szélére, hogy pálcával kergesse vissza a kutyákat, nehogy kiszökjenek.
A pap – aki hetvenéves létére fiatalosan mozog, szerinte a foci miatt – egyre-másra parancsolta iskolába a gyerekeket. “Nincs cipőm” – szabadkozott egy lány, de a pap szerint ez nem akadály, nyugodtan el lehet indulni anélkül is.
![Az ópályi cigánysor egy részlete](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192460/19246069_6ac0af57771c1f05a2a93d969d4a420b_wm.jpg)
Vannak az országban szörnyű állapotban lévő szegregátumok, de Ópályiban kirívó a nyomor. Gábor atya, vagyis Gelsei Gábor görögkatolikus pap szerint sok telepi viskóban harminc-negyven ember húzza meg magát, és hiába minden adománygyűjtés, nem akar javulni a helyzet. Pedig Gelsei pontosan tudja, milyen egy olyan falu, ahol normálisan élnek együtt az emberek. Majdnem húsz évig volt pap a szomszédos Hodászon, ahol a cigányok és nem cigányok együtt járnak templomba, és teljesen természetes, hogy cigány nők is dolgoznak a helyi szociális intézményekben.
Hodászon a cigányok lakta területen idősek otthona, családok átmeneti otthona, konyha, tanoda és közösségi ház is működik, mind a görögkatolikus egyház fenntartásában. Ezeket épp Gelsei idejében sikerült megnyitni, és bár Ópályiban is próbál segíteni a telepen élőknek, sokkal nehezebb dolga van.
![Gelsei Gábor atya korábbi hodászi, jelenlegi ópályi pap](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246103_dc10f1f41f107dfb3ef731b0ec96dd15_wm.jpg)
Pedig Hodász sem gazdag település, az önkormányzat ugyanolyan adottságokkal dolgozik mint az ópályi: az adóbevételeik alacsonyak, az állami normatíva kevés, a pályázatokon pedig nehéz sikeresnek lenni, még ha találnak is olyat, amihez nem kell óriási önerő.
Amíg kicsik, addig kezelhetők
“Van a falunak egy betegsége” – mondta Herdon János, Ópályi polgármestere. “Mindenki tudja, mi vár a falura: nemsokára a kisebbség lesz többségben. De nem biztos, hogy ezt siettetni kell”.
Herdont szűk egy éve választották meg polgármesternek, miután az előző képviselő-testület feloszlatta magát. Ennek a körülményeiről nemrég részletesen is beszámoltunk a jegyzőkönyvek alapján. Röviden az történt, hogy az önkormányzat elindulhatott volna egy telepfelszámolási pályázaton, a falu többsége viszont szembeszállt az akkori polgármesterrel, akinek végül le is kellett mondania. Az emberek féltek, hogy ha cigány család költözik a szomszédságukba, az majd leviszi a házuk értékét.
![Herdon János, Ópályi polgármestere](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246121_f93428a164a50ebc2e69cac9b82c9443_wm.jpg)
Így volt ezzel Herdon János is, akinek nem is nagyon kellett kampányolnia: elég volt, hogy az emberek tudták, ő nem fogja támogatni az integrációt. “Sajnos már ma is élnek a telepen kívül, de ahová betették a lábukat, az úgy néz ki, mint a telep. Nem ismerik az evőeszközöket, a széket, az asztalt, semmit” – mondta. “Amíg kicsik, addig kezelhetők, de amint nagyobbak lesznek, onnantól az ösztöneik diktálnak, és vége a tanulásnak”.
![Balra a cigánysor egy részlete, jobbra egy utcavég Ópályi másik végén, ahová több család is költözött a szegregátumból](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246125_0273cc8c8087a63b26a1b8a8b967e15c_wm.jpg)
Hodászon viszont szeretnének elindulni azon a pályázaton, amelyre az ópályiak nemet mondtak. “Mit kell megijedni?” – kérdezte Nagy János polgármester, aki szerint a szomszédos település képvsielői nem értették meg, milyen jó lehetőség volt előttük.
Kevesebb lesz a cigány, ha gettósítják? Együtt kell tudnunk élni.
![Nagy János, Hodász polgármestere](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246133_dfb586be64dff856acdbf6583bd27825_wm.jpg)
Kíváncsiak voltunk, hogy lehet ekkora különbség két, amúgy hasonló adottságú település között. Akik ismerősek a környéken, állítják, nemcsak a polgármester vagy a képviselő-testület felfogása más. Az eltérés valódi okai mélyebben húzódnak.
Jött valaki
“Sója Miklós leültetett engem a kápolna közepére, és megtanított késsel-villával enni” – emlékezett vissza gyerekkorára az 1963-as születésű Lakatos Sándor. Amikor ő a világra jött, Sója Miklós már húsz éve szolgált a falu görögkatolikus papjaként, és ez így volt egészen 1981-ig.
![Lakatos Sándor](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246137_609ffc3e7f4380c31822a35f10faba23_wm.jpg)
Azóta róla nevezték el a szegregátum egyik utcáját: azt, ahol Sója és a hodászi cigányok együtt építettek maguknak vályogból kápolnát. Azt ígérte, a tornya Párizsig is ellátszik majd. Ha odáig nem is látszik, ma már padlófűtéses, modern épület áll a helyén, a teteje pedig sátorként borul a falakra, utalva a cigányok vándorló életmódjára.
![Sója Miklós atya és régi képek a falon Hodászon a templom melletti közösségi térben](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246163_6219c841bf9de7b59d2f747d0c5c31e3_wm.jpg)
A hodásziak szerint jelentős részben Sója Miklósnak köszönhető, hogy náluk ma nem olyanok a viszonyok, mint Ópályiban. Végső soron úgy tűnik, szerencséjük volt, hogy éppen hozzájuk került egy karizmatikus és türelmes ember, akire a hodásziak fel tudtak nézni, és követni tudták.
Ez az ember lehetett volna egy tanár, egy óvónő vagy akár egy polgármester is. A lényeg, hogy elég karizmatikus volt ahhoz, hogy maga mögé állítsa a helyieket.
“Rátalált erre a közösségre, és felkarolta. Ő tette le az alapokat azzal, hogy az egyházba vezette a cigányokat, és a fejlődésükre törekedett, kirakta az ábécé betűit a templom falára, így tanította írni-olvasni a gyerekeket” – magyarázta Lakatos, aki Sója Miklós óta mindig az aktuális pap mellett szolgálja a közösséget. Sója lefordította cigány nyelvre a liturgiát, amit a mostani pap, Kanyó Árpád is minden alkalommal cigány nyelven végez.
![Kanyó Árpád, a mostani hodászi pap](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246169_6b99e259c5a36b33533fc96008a16f58_wm.jpg)
“Volt, hogy a régi rendszer emberei elhurcolták Miklós bácsit. Akkor a cigányok szerszámokat ragadtak, és utánuk mentek. Azt mondták: vagy elengeditek a papunkat, vagy megemlegetitek. Végül mindig elengedték.”. Lakatos szerint a falu többsége eleinte válaszút elé akarta kényszeríteni Sóját. “Azt akarták, döntse el, hogy a cigányok vagy a magyarok papja lesz. De neki sikerült ezt áthidalnia, és ma is természetes, hogy cigányok és magyarok egymás mellett ülnek a templomban. Imádkoznak, énekelnek, és együtt vannak jelen a közösségi ünnepeken, az egyház intézményeiben és a munkahelyeken is”.
![Sója atyára emlékező asztal a közösségi térben és egy roma boldogot ábrázoló kép a hodászi templomban](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246177_82bde8bd300953af132fba2919bc1aa6_wm.jpg)
“Miért lenne baj, hogy ők is ott ülnek?” – kérdezte egy nyugdíjas nő, aki valaha óvónőként dolgozott a cigánytelepen. “Emlékszem, akkoriban azért bokszosak voltak a gyerekek, koszosak. De ma már nincsenek ilyen gondok, azt mondják”. Bár ő a falu központjában lakik, a fia nem él messze a cigányoktól: amikor találkoztunk, akkor is épp az ő háza előtt takarított. “Sokszor itt vagyok, nincs velük semmi baj”.
Amikor Gelsei Gábor 1993-ban Hodászon lett parókus, olyan, több évtizedes alapot örökölt, amire már jól lehetett építkezni. Hamarosan felhúzták az új templomot, és megnyíltak a szociális intézmények is, ahol ma “magyar idős és rászoruló emberek fogadják el a gyógyszert, az ápolást és a gondoskodást a cigányok kezéből”. Lakatos szerint az építkezéskor felosztották, melyik utca lakói hozzák az ebédet, és melyik utcából hozzák a kávét. “Mindenki magáénak érzi a templomot, és magáénak érzi a szociális intézményeket is”. Lakatos Sándor szerint mostanra sokakra büszkék lehetnek, sokan leérettségiztek, sőt “ma már ott vagyunk a főiskolákon és egyetemeken is”.
![Rászorulóknak kiosztásra váró burgonya és a tükröződő templom Hodászon](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192461/19246195_ec35dec1c1efb6a4ebe75540ff9014c0_wm.jpg)
Az intézmények megnyitásakor képzéseket is indítottak. “Sokan befejezték az általános iskolát, aztán szociális gondozói, ápolói végzettséget szereztek. Ez fontos változást hozott az emberek életmódjában, lakásaiban is. Ápolóként nem lehet koszosan megérkezni” – mondta Gelsei, aki össze sem tudja hasonlítani a mostani ópályi munkáját azzal, amit 2011-ig Hodászon csinált. “Ott én voltam az esernyő. Minden intézménynek megvolt a maga vezetője, én csak összefogtam a dolgokat. Negyven voltam, amikor abba belevágtam. Nagyon sok kezet és kilincset kellett megfogni ahhoz, hogy sikerüljön”.
![A hodászi szociális intézmények a hodászi templom mellett és a roma nyelvre fordított Biblia Gelsei ópályi irodájában](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1924/19246/192462/19246227_b9dac81a78edcc9d470bdc07b5c9d112_wm.jpg)
Lakatos szerint Sójához hasonlóan Gelsei is karizmatikus ember, aki jól meg tudta találni a lehetőségeket. Tudta, melyik külföldi segélyszervezettől érdemes támogatást és segítséget kérni, és azt is, hogy éppen kit lenne érdemes meghívni egy épület átadójára. “De hetvenévesen már mibe fogjak? Itt megy a szemétdombon a kukorékolás, mindenki marja egymást” – mondta Gelsei Ópályiról.
Herdon János ópályi polgármester egyáltalán nem biztos benne, hogy Sója Miklós ugyanazt a munkát el tudta volna végezni Ópályiban, amit Hodászon. “Minden település más és más, nem tudom megmondani, miért” – tanakodott az ópályi polgármester. “De sajnos senki se tudja a megoldást, pedig nagyon örülnék, ha valaki végre megmondaná, mit csináljak”.