Béla
13 °C
27 °C

És mi lesz azután, hogy lebontják Budapest legdurvább gettóját?

DBZOL20171222020
2018.02.02. 21:42 Módosítva: 2018-02-28 00:47:19

Nyár végén, ősz elején több erőszakos és/vagy kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmény történt Kőbánya forgalmas csomópontjain, amire a sajtó is felfigyelt. A 1-es villamos utazóit érő támadások után a Puskás Stadion közelében találtak egy holttestet is. Habár egy napon belül kiderült, hogy a halálesetnek nincs köze kábítószerekhez és az idegenkezűséget is kizárták, hirtelen mindenki a Hős utcai nyomortelepre figyelt, ott ugyanis köztudottan sok volt a droghasználó és díler. A felfokozott médiafigyelem hatására a rendőrség is kivonult razziázni a telepre, a kőbányai önkormányzat pedig a kormányhoz fordult és december végén kapott 2,1 milliárd forintot a Hős utcai telep felszámolására.

Ilyen előzmények után rendezett konferenciát “Mi lesz veled Hős utca?” címmel a telepen évek óta JELENLÉVŐ Kontúr Egyesület, ahol kutatók, civilek, szociális szakemberek beszéltek arról, milyen lehetőségekkel és veszélyekkel jár egy ilyen telepfelszámolás.

Az első felszólaló Jelinek Csaba volt, az MTA munkatársa, aki a ferencvárosi városrehabilitációból és dzsentrifikációból írta doktoriját a CEU-n. Szerinte a lakhatási kérdéseket hosszabb történeti távban és a nagyobb gazdasági összefüggésekkel együtt érdemes vizsgálni. “Hiányzik az egységes lakáspolitika a rendszerváltás óta” - mondta, majd kifejtette, hogy szerinte rövid távon jó ötletnek tűnhetett a kilencvenes évek elején lezajlott privatizációs hullám, amikor az önkormányzatok magánszereplőknek eladták a jobb minőségű lakásaik nagy részét, ezzel hirtelen pénzhez juttatva  önkormányzatokat, de ez mára már komoly problémákat okoz, hozzájárul a lakhatási válsághoz Magyarországon.

Már régóta ott tartunk, hogy több rászoruló van, mint ahány piaci ár alatt kiadható önkormányzati bérlakás. Szerinte a jelenlegi állami lakáspolitika csak ront a helyzeten, mert “az alul lévőket leszorítja, a felül lévőket pedig segíti a tulajdonszerzésben”. A Hős utcai helyzetről elmondta, az állam támogatás hirtelensége és mértéke “nem tipikus lépés”, mert “ilyen kicsi területre ilyen sok pénzt az állam nem szokott adni”.

Látszik, hogy szimbolikus ügyről van szó, állam hozzányúl egy, a sajtóban sokat szereplő területhez, de rendszerszinten nem történik változás

– mondta. Jelinek szerint nem szabad elszakítani a tágabb lakáspolitikai folyamatok elemzésétől a Hős utcai helyzetet, és kétmilliárdot jól el lehet költeni helyben, de a fontos igazából az lenne, hogy legyen országosan egyenlősítő lakhatáspolitika, illetve, hogy legyen átlátható, mi történik a Hős utcában, mire költik el a kormányzati milliárdokat. “Ne olyan szimbolikus dózerolás legyen, ami aztán nem foglalkozik a tágabb lakáspolitikai környezettel” - foglalta össze.

Tanulhatnak a Dzsumbuj példáján

Ezután Mihály Bulcsú szociális munkás, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán tanít, a Dzsumbuj Help nevű civil szervezetet mutatta be. A Dzsumbuj név arra az Illatos úti gettóra ragadt rá, amit 2005-ben kezdtek el bontani és 2015-ben végeztek a felszámolásával. (Erről szóló cikkünket itt találja.)

“A Dzsumbuj nagyon hasonló családszerkezetű háztartásokból állt össze, mint a Hős utcai telep” - mondta. Szerinte a Dzsumbuj felszámolásából sokat tanulhat a kőbányai önkormányzat is. “A Dzsumbuj Help kapott állami forrást, végig jelent volt a telepen, voltak fizetett alkalmazottaik, ha felállásban is, rossz bérrel is, de legalább nem önkéntes munkára épült” - utalt arra, hogy a Hős utcai Kontúr Egyesület állandó forráshiánnyal küzd és önkéntesekre hagyatkozik.

A Dzsumbuj Help dolgozói közösségfejlesztőként mentek a telepre, de végül olyan klasszikus szociális feladatokat is elláttak, amit alapesetben az állami ellátórendszer feladata lenne. “Volt óvodaklub, ami nem hivatalosan volt óvoda, de informális intézményi keretek között óvónők foglalkoztak a helyi gyerekekkel, akik nem járhattak rendes óvodába.” Valamint az is a Dzsumbuj Helpnek volt köszönhető, hogy újra megállt a közeli állomáson a villamos. “A villamosvezetők nem álltak meg a Dzsumbujhoz közeli megállónál, mert a villamosvezető nem akart olyan gyerekeket felvenni, akik szétverik a villamost” - mondta Mihály.

A Dzsumbuj felszámolása után két év is eltelt, és az látszik, hogy elmaradt az elköltöztetett lakók utánkövetése, “van, aki jobb, van, aki rosszabb helyzetbe került”. Mihály szerint egy hatalmas hibát elkövetett az önkormányzat, amit a kőbányainak nem szabad, ez pedig az, amikor bizonyos lakóknak az elköltözésért cserébe készpénzt adtak. “Ezzel óvatosan kell bánni, mert ha valakinek felajánlanak egy nagyobb összeget, lehet elfogadja, de ezzel már középtávon is biztos, hogy rosszul jár” - mondta.

Sikerélményt kell adni

Szeitl Blanka szociológus, aki az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tagjaként 2015-ben vett részt egy Hős utcai kutatásban, azt mondta: a Hős utcai tömbökben lévő 280 háztartásból 73-ban töltöttek ki kérdőíveket, két tucat háztartásban pedig mélyinterjúkat vettek fel.

Ezekből derült ki, hogy a lakók 61 százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett, 26 százalékuk szakmunkás, 9 százalékuk érettségizett és 2 százalékuknak van diplomája. Ezen kívül azt emelte ki a kutatásból, hogy a Hős utcában a legtöbb lakónak rokonsági kapcsolatai is vannak a tömbökben, egy Hős utcainak általában 6 másik rokona is él a telepen. Ez többnyire azért van, mert a gettóba vidéki mélyszegények költöznek be, és ha egy valakinek sikerül beilleszkedni és lakhatáshoz jutni a Hősben, akkor követik a példáját a rokonai is. (A kutatási jelentést itt lehet elolvasni.)

Ezután a Kontúr Egyesület egyik önkéntese, Tóth Krisztina beszélt a Hős utcai gyermekekről. Elmondta, hogy nagyjából 120 kiskorú él a két lebontásra ítélt házban, ők azok, akik a Kontúr Egyesület közösségi terét általában megtöltik. “2015 november óta vagyunk közösségi helyiséggel jelen a telepen, és alapelvünk, hogy minden gyerek bejöhet, mindenkinek biztosítjuk a fejlődés lehetőségét” - mondta.

“Sokan kérdezik, hogy mi a célunk, mit próbálunk elérni, ha ilyen pokoli állapotok és állandó bizonytalanság van a Hős utcában. Bevallom, nekünk nem cél a jegyeik javítása, vagy, hogy mondjuk kevesebbet káromkodjanak. Ezek a gyerekek mások számára felfoghatatlan módon állandó stresszben élnek, tele vannak kudarcélményekkel, frusztrációval, borzasztóan erőszakosak - akkor is, ha szerető, gondoskodó szüleik mindent megadnak nekik.

Ezért mi annyit teszünk, hogy egy stabil bázist adunk, ahol szeretjük őket, elfogadjuk őket és megpróbáljuk sikerélményekhez juttatni őket."

Tóth Krisztinát követte Urbanovszky Zsuzsanna szociálpolitikus, a Kontúr Egyesület elnöke. Ő is említette, hogy mennyire hirtelennek tűnik a kétmilliárdos kormányzati támogatás, tekintve, hogy az önkormányzat - ha voltak is erre tervek - eddig nem támogatta határozottan a telepfelszámolást, azt végképp nem lehetett előre látni, hogy ilyen hirtelenséggel születik döntés.

A telepfelszámolás egyébként Urbanovszky szerint nem feltétlenül rossz, a lakók többsége is támogatja, csak azokat a garanciákat hiányolja, amik biztosítják, hogy senki ne kerüljön végül rosszabb helyzetbe a Hős utca után. Illetve azt se látja, hogy az önkormányzat hajlandó bevonni az érintetteket a felszámolás előkészítésébe, nem igazán kommunikálnak a lakókkal. (Kovács Róbert, Kőbánya fideszes polgármestere is a konferencia meghívottjai közt szerepelt, de nem élt a lehetőséggel.)

Az utolsó előadást Győri Péter lakáspolitikus tartotta, a budapesti hajléktalanellátó szerv a BMSZKI szakmai vezetője.

Nagyon gyorsan megtörtént ez a “na, akkor most lebontjuk a Hős utcát dolog” a sajtó hatására és nagyon gyorsan meglett hozzá egy összeg

- mondta, és jelezte, hogy ez elég példa nélküli lakáspolitikai intézkedés Magyarországon. És a beinduló folyamat is nagyon sajátságos lesz, mert a bontandó lakások fele, nagyjából 150 lakás magántulajdonban van, és nagyjából 50 bérlakásban élnek.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy vannak a magánlakásokban is albérlők és vannak még az üres lakásokat elfoglaló önkényes házfoglalók is. “Ez azért fontos, mert mindegyik csoportnak más és más jogai vannak. Az önkényeseknek és az albérlőknek például semmilyen, a magántulajdonosoknak pedig a legtöbb.”

Győri szerint az is nagyon problémás lehet, hogy mi alapján egyezik meg az önkormányzat a lakástulajdonosokkal. Hiszen a magántulajdont törvény védi, és csak két egyenlő fél szabad döntése alapján cserélhet gazdát. “Egy ilyen szabad megállapodásnál nem kell, hogy számítson a lakás állaga, a valós értéke.” Az eladásra jogilag nem lehet kötelezni senkit, hangsúlyozta. Győri szerint félő, hogy majd “annak is azt mondják, hogy nincs joga ehhez vagy ahhoz, akinek egyébként van", a lakók segítőinek erre fel kell készülni.

Osztályharc a Hős utcában

Ezután következett egy kerekasztal-beszélgetés, amin már egy Hős utcai lakó, Váradi Péter is részt vett, valamint a korábbi felszólalók közül Győri Péter, Jelinek Csaba és Urbanovszky Zsuzsanna.

Váradi Péter elmondta, hogy 10 éve lakik a telepen, és leszögezte: szerinte is el kell bontani. “De cserébe szeretnék egy ugyanekkora, ugyanilyen állapotban lévő öröklakást. Se többet, se kevesebbet” - mondta, majd arra panaszkodott, hogy az önkormányzattól nem kap információkat, “ha válaszolnak is, az félrebeszélés, konkrét válaszok nélkül”. “Nem válaszolnak kérdésekre a felszámolás menetéről, arra hivatkozva, hogy folyamatosan tájékoztatnak más fórumokon. De hát ez nem igaz.”

Ő egyébként szeret ott lakni, első lakása és nagyon otthonosra berendezte, csak az zavarja, hogy a gyerekeit nem meri kiengedni a folyosóra és a bűncselekményekhez hozzászoknak a gyerekek is, ami nem jó jel:

“Tavaly volt, hogy pisztolylövéseket hallottunk. Mi a párommal egymásra néztünk ledermedten, a gyerekek viszont csak nézték zavartalanul a tévét tovább, nem reagálnak semmit.” 

Győri Péter elmondta: egy ilyen telepfelszámolási döntés után rengeteg segítséget is hozzá kell rendelni a projekthez, “intézmények kellenek, szociális munkások kellenek, ezek nem állnak most rendelkezésre”. A Hős utcai szükséglakások 1937-ben épültek, már akkor is szegények lakták, de 180 éve nem volt kérdés, hogy szociális nővérek is legyenek a telepen, akik segítenek a lakóknak. “Ezeket az embereket állami pénzből fizették. Most meg látjuk, hogy önkéntesen, források nélkül dolgoznak helyben a civilek” - mondta.

Szerinte egyébként ezt még lehet orvosolni, ugyanis a kormányzati támogatások többnyire rugalmasabban felhasználható pénzt jelentenek, mint mondjuk azok a telepfelszámolások, amiket uniós forrásokból finanszíroznak. “Az a fontos, hogy a kerületi családsegítők, a Kontúr, a lakók, a szakemberek tudásait becsatornázzák a felszámolási programba” - húzta alá. Urbanovszky Zsuzsa ehhez hozzátette, hogy évek óta mondják a kőbányai önkormányzatnak, hogy kell rövidtávú és hosszútávú koncepció. ”Mégsincs ilyen" - teszi hozzá.

Győri Péter szerint egyébként Kőbánya meg tudná oldani akár források nélkül is a telepfelszámolást úgy, hogy “legalább ilyen lakhatási körülményeket biztosítson az 50 szociális bérlőnek, és a 150 lakónak legalább ilyen magántulajdont adjon akár Budapesten”. “Persze forrás nélkül kicsit izzadni kéne ehhez", de úgy is megoldható lenne. Most viszont 2,1 milliárd támogatás is van. Jelinek szerint nagyon fontos, hogy ne csak ilyen szimbolikus szanálások legyenek, amik csak azt érik el, hogy a lakókat átszorítják máshova. “Ha nem rendszerszinten közelítünk a problémához, akkor csak szépen tologatjuk ide-oda."

A beszélgetés végén a közönségből érkezett egy kérdés, amiről kisebb vita is kibontakozott. A kérdést Tóth Tamás, a Hős utcai gyerekeket is tanító kőbányai Wesley János iskola egyik oktatója tette fel, aki az ELTÉ-n készülő pedagógiai doktori kutatását végzi az iskolában és arról szólt, hogy nem kellene-e tágabb politikai kontextusban vizsgálni a Hős utca kérdését. “Azt is megnézve, hogy értelmezhető-e a telepfelszámolás az osztályharc vagy a cigányság elleni szisztematikus kormányzati hadjárat szempontjából”- foglalta össze a kérdező.

Győri Péter szerint “az osztályharcot nem a Hős utcában kellene megvívni”, és szerinte az ilyen mozgalmi szólamok hiú reményekkel tölti el az érintett lakókat, akik aztán a nagy idealista eszmék után csalódni fognak. “Ezeknek az embereknek praktikus, gyakorlati segítség kell, méghozzá gyorsan, hogy ne kerüljenek rosszabb helyzetbe” - mondta a lakáspolitikus.

Ezután jelentkezett egy újabb ember a közönség soraiból, Erős Máté, a Wesley János iskola igazgatója szólalt fel, aki felvetette, hogy mi van akkor, ha a szociális munka csak fenntartja a jelenlegi rendszert. Saját példáját hozta fel: “Állandó dilemma, hogy ha mi mindig átvesszük a többi kerületi iskolából a problémásnak mondott, hátrányos helyzetű gyerekeket, akkor azzal nem a szegregációt, az ilyen gyerekek kiszorítását támogatjuk-e.” 

“Más országokban mostanában - például Amerikában a kapitalizmus csúcsállamában - a fiatal egyetemisták nagy része baloldali, rengeteg baloldali értelmiségi van és Marx-köteteket olvasnak, nálunk ilyesmiről viszont szó sincs. Pedig a politikai-gazdasági dimenziót be kell hozni a szociális kérdések tárgyalásához.” 

Jelinek Csaba is reagált, szerinte nem kell, hogy elváljon a gyakorlati segítség és az ideológiai munka egymástól. “Nyilván kell helyben praktikus segítség, de az is fontos, hogy rendszerszinten beszéljünk azokról a folyamatokról, amik kialakítják azt a helyzetet, ami miatt be kell avatkoznia a segítőknek. Ehhez jól jönnek politikai-gazdasági ideológiák.

Már csak azért is, mert ilyen reménytelen helyzetben ezek segíthetnek a szociális szakembereknek, hogy legyen képzelőerejük, hogy el tudják képzelni, hogy megváltoztatható a rendszer.” Győri Péter helyeselt, szerinte is érdemes a szociális munkásoknak “kompenzálniuk amiatt”, hogy ők egy rendszerfenntartó csoport, hiszek a társadalmi egyenlőtlenségek menedzselésével foglalkoznak. “A tágabb érdekvédelem és mozgalomépítés mehet a gyakorlati munka után”, mondta, és hozzátette:

“Persze ezt a mostani rendszert nem kell megváltoztatni, mert ez a legjobb rendszer, ezt most csak a televíziónak mondom."

Borítókép: Gyerekek a VIII. kerületi Hős utcában. MTI Fotó: Balogh Zoltán