Miért kiirthatatlan a reptéri poggyászmaffia?

Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy vecsési ékszerészről kiderült, a ferihegyi repülőtéren a poggyászokból ellopott aranyakat tört aranyként, mint orgazda veszi át a tolvajoktól. Az eset azért is volt kínos, mert az ékszerész a Belügyminisztériummal is szerződésben állt, mivel ő gyártotta le a tárca által kitüntetésként osztott arany pecsétgyűrűket. De maga a jelenség, hogy a reptéri tolvajok összejátszanak egymással, saját orgazdahálózatuk van, a szajrét pedig az agglomerációban próbálják elpasszolni, egyáltalán nem volt meglepő.

Ma sincs ez másképpen.

A repülőtéren működő poggyászmaffia azért lett újabban ismét téma, mert több olyan eset is történt az utóbbi időben, ami bejárta a sajtót:

• „Mire megérkeztem Dohába, a táskám nyitva volt. Szétszabdalták és kiloptak belőle pár dolgomat.. És vajon honnan indultam? Budapestről...15 éve utazom és sosem fordult velem elő ilyesmi” – ezt a teniszező Babos Tímea írta ki dühösen a Facebook-oldalára.
• Január 19-én a budapesti dél-koreai nagykövetség nyilvános Facebook-posztban hívta fel a figyelmet a Liszt Ferenc repülőtéren elharapódzott poggyászfosztogatásokra, miután több koreai utas értékei is eltűntek a budapesti repülőtéren.
• Közben a 444 kiderítette, hogy a január 19-ről 20-ra virradó éjszakán több külföldi utast is megloptak Ferihegyen, valamint egy magyar házaspárt, akiknek az eljegyzési és a karikagyűrűjük is elveszett.

Általános vélemény, és ezt a rendőri források is megerősítették, hogy a budapesti repülőtéren mindig is problémát jelentettek a lopások.

A rakodók nem a repülőteret üzemeltető Budapest Airportnak, hanem a földi járatok kiszolgálását végző úgynevezett handling cégek valamelyikének dolgoznak, amelyek a poggyászok rakodását is végzik. Sok-sok évvel ezelőtt még nemcsak a rakodók, de akár a poggyászokat is átvilágító utasbiztonsági ellenőrök közül is voltak, akik benne lehettek a buliban, tippadóként.

Ahhoz, hogy megértsük, miért a rakodók között kell keresni a tolvajokat, érdemes tudni, hogy mi lesz a poggyász sorsa azután, hogy az utas a check-in pultnál feladja azt.

Sőt, ha valaki bele akarna nyúlni, és elmozdulna a csomag, a rendszer azonnal jelezne. Ezen az úton átvilágítják a csomagokat, és ha az automata elemzőprogram az utazás biztonságára esetleg veszélyes tárgyat észlel, akkor az röntgenfelvételt automatikusan átküldi egy olyan helyiségbe, ahol már az utasbiztonsági ellenőrök ülnek. Ha ők a látottak alapján úgy ítélik meg, hogy kockázatot jelent a képen látható dolog, akkor magukhoz irányítják a csomagot és felnyitják. Csakhogy ezt rendőri jelenlét mellett teszik, a csomag felnyitásáról jegyzőkönyv készül, és minderről egy, a poggyászba tett hivatalos levélről a poggyász tulajdonosát is értesítik. Értelemszerűen tehát kizárt, hogy ebben a folyamatban bárki is lopjon a poggyászból. 

Az operátor teremben ülő ellenőröknek, akik a röntgenképet elemzik, nincs semmilyen módjuk a véletlenszerűen feldobott kép alapján beazonosítani a bőrönd típusát, színét, feladóját, vagy célállomását. Ez alapján ha valaki akarna se tudna tippet adni, mert nem tudhatja, hogy melyik poggyász képét látja

- közölte az Indexszel Kurucz László, a BA helyettes szóvivője. Szerinte tehát a tippadás, mint olyan, egyszerű városi legenda.

De folytassuk a csomag útját!  Amikor a szalagról a csomagok lejönnek, a rakodók a check-in pultnál a poggyászra ragasztott jelzések alapján szortírozzák azokat. A poggyászosztályozó helyiség ugyan be van kamerázva, de a rendszer kijátszható. Előfordul például, hogy olyan magasan állnak a poggyászok, hogy eltakarják a kamerát. Csúcsidőszakban, kora reggel, délben és délután halmozódik fel a legtöbb csomag, ilyenkor a legkönnyebb lopni és forrásaink szerint ezt meg is teszik azok, akik így keresik meg a mellékest az egyébként alacsony fizetésükhöz. Ilyenkor a kiszolgáló cég rakodói nem csak a hozzájuk tartozó poggyászokhoz, de a többihez is hozzáférnek.

Azok a csomagok sincsenek biztonságban, amiket lakattal zárnak le a tulajdonosaik, de a fóliával körbetekert poggyászokkal a tolvajok inkább nem bíbelődnek. Előfordul, hogy egy-egy kiszolgáló cég biztonsági embere kézikamerával rögzíti a szortírozást, pakolást, de rendőrségi forrásaink szerint gyakran megesik, hogy amikor utólag elemzik a felvételeket, épp a perdöntő pillanatban nem rögzít a kamera, vagy fordul vele el az operatőr.

Egy forrásunk, aki az egyik földi kiszolgáló cégnél dolgozott, azt mesélte, hogy amíg ő ott dolgozott, a lopások mindennaposak voltak. Ezekhez a cégekhez általában a repülőtér vonzáskörzetéből, Vecsésről, Monorról kerültek be fiatalok rakodóknak, így sokszor eleve ismerik egymást, megbíznak egymásban. Általában keményen dolgoznak, ügyelnek arra, hogy a gép időben fel legyen töltve.

A rakodótérben dolgozó tolvajoknak kifinomult jelző rendszerük van: ha jön valaki, akkor jeleznek, és visszarakják a cuccokat a bőröndbe. Leginkább készpénzre, ékszerekre utaznak, mert azt könnyű elrejteni. 

A rakodókat néha szúrópróbaszerűen ellenőrzik a munka végén a rendőrök, ezért arra is van módszerük, hogy a szajrét hogyan adják át egymásnak, megakadályozva például azt, hogy olyan valakinél legyen a lopott holmi, aki az adott járatot töltötte. A kisebb szajrét néha álmennyezetek fölé vagy öltözőkben rejtik el. Az is előfordul, hogy a repülőgép utasteréből tűnnek el ott felejtett tárgyak, ilyenkor rendszerint a takarító személyzet tagjai közül lopja el valaki. Megesik, hogy ilyenkor nem viszi el a holmit, hanem elrejti a gépen, például egy szellőzőnyílásban, és mivel ismeri a repülő lajstromszámát, csak azután megy vissza elhozni a holmit, hogy a gép időközben már megtett egy oda-vissza utat valahova. 

– mesélte egy bennfentes forrásunk. Szerinte a legjobb a transzferjárat, mert azt a legnehezebb visszakövetni.

Az ellopott holmit tehát vagy ideiglenesen elrejtik, vagy kijuttatják. Ha egy rakodó le is bukik egy szúrópróbaszerű ellenőrzésen, nem nagyon lehet vele mit tenni. De előfordul, hogy egy rakodó átadja valaki másnak a szajrét, akit nem ellenőriznek és az így kerül ki a reptérről. Kint már vagy egy orgazda várja, vagy egy taxissal szállítják le az orgazdának. Olajozottan, szervezetten működik a rendszer. 

A kiszolgáló cégek vezetése nincs benne a lopásokban, de tudnak róla, főleg azok, akik kiosztják, hogy ki melyik járatot pakolja. Igaz, egy másik, a rendszert belülről ismerő forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben napvilágot látott lopásoknál a csomagokat egytől egyig ugyanaz a földi kiszolgáló cég kezelte.

Többen állítják egyöntetűen, hogy a budapesti lopások nagy száma összefügg azzal, hogy a földi kiszolgáló cégekhez tartozó rakodók sokszor nem is az adott céggel, hanem annak egy alvállalkozójával állnak szerződésben, de nem ritka az sem, hogy feketén kapják a fizetésüket vagy annak egy részét. Így lehet trükközni a közterhekkel, ugyanakkor rendkívül alacsony fizetésért dolgoztatnak olyan embereket, akik naponta több tonnát mozgatnak meg. A kiszolgáló cég vezetése ezért lényegében szemet huny a stiklik felett. 

Ha tudják is, hogy kik lehetnek az elkövetők, nagyon nehéz a bizonyítás. Igaz, megtörtént, hogy a kőbányai buszról szedték le a rendőrök a rakodót, akit lopáson kaptak. Ennél nagyobb erőket inkább azokra az esetekre fordítják, amikor légi szállítmányokból lopnak, olyankor ugyanis nem ritkán több tízmillió forintos kár keletkezik. És ilyen eset is akad évente néhány. 

A repülőteret üzemeltető Budapest Airport szóvivője, Hardy Mihály az Indexnek azt mondta: a repülőtéren elkövetett bűncselekményekről a rendőrséget kérdezzük. Hardy hangsúlyozta, hogy a BA alkalmazottai fizikailag nem férnek hozzá a csomagokhoz, így a cég egészen biztosan nem érintett egyik lopásban sem. Ő kizártnak tartja azt is, hogy bármelyik BA-alkalmazott akár tippadóként is részt venne ezekben a bűncselekményekben. 

A szóvivő azt tanácsolta az utasoknak, hogy minden esetben tegyenek bejelentést a légitársaságnál és feltétlenül tegyenek rendőrségi feljelentést is, ha a poggyászukból eltűnik valami.  

Kerestük a rendőrséget is a kérdéseinkkel, amint válaszokat kaptunk, közöljük azokat.