Felmentették a Birodalom kémeit

A „Birodalom” valójában egy baráti társaság, nem pedig egy kémszervezet, a vád tárgyává tett magatartás pedig nem alkalmas kémkedésre – lényegében ezt mondta ki elsőfokú ítéletében a bíróság, az ítélet ellen az ügyészség fellebbezett. A bíróság szerint az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy a kémkedés megtörtént volna, a tanúk sem tudták ezt igazolni.

Az előzményekről:

• Bukta Bélát és egykori főnökét, Maxin Norbertet azzal vádolták, hogy egy Birodalom nevű társaság tagjaként rendszeresen információkat adtak át a budapesti amerikai nagykövetség munkatársainak, alkalmanként a Svájci Alap budapesti igazgatójának, és „feltehetően egy alkalommal” Irina Ivascsenkónak, az IMF magyarországi képviselőjének. Bukta volt az elsőrendű, Maxin a másodrendű vádlottja az ügynek.
• Maxinék szerint azonban a Birodalom – a váddal ellentétben – pusztán egy baráti társaság volt. A vádirat „személyes kapcsolatokon alapuló, szociális, társadalmi, üzleti és gazdasági közösségként” jellemezte azt. A húszfős Birodalom az ügyészség szerint Maxin irányítása alatt állt, neki volt a bizalmasa Bukta. A vádirat szerint Maxin nem csak a Birodalom vezetője volt, hanem közvetve-közvetlenül nagyjából húsz cég felett rendelkezett. Ezek a cégek biztosították a Birodalom pénzügyi hátterét.
• Buktát és Maxint 2015 decemberében vették őrizetbe, akkor mindketten előzetes letartóztatásba kerültek. Maxinék elmondása szerint a nyolc hónapig tartó előzetes letartóztatás alatt a nyomozók igyekeztek megtörni őket és rábírni arra, hogy vallják be, kémek. Nem tudni, hogy a nyomásgyakorlás része volt-e, de Maxin elmondása szerint egy olyan gyilkost is kapott cellatársnak, aki az életére akart törni, míg Bukta kihallgatásait olyan időpontra tették, hogy nem láthatta a családját, a neki írt leveleket pedig több hónapos késéssel kapta csak meg. Szét is ment a családja. Végül nyolc hónap múlva szabadlábra kerültek, amiben szerepet játszott, hogy a különös kémügy részletei nyilvánosságra kerültek. 

Ahogy arról korábban már írtunk, a bizarr ügy ezer sebből vérzett:

• A vád fő tárgyi bizonyítéka egy olyan külső merevlemez, amit még 2015. március 16-án foglalt le eléggé vitatható módon a rendőrség Bukta szigetszentmiklósi lakásán. Már önmagában ez különös volt, ugyanis ekkor még szó sem volt semmilyen kémügyről. Bukta lakásán a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) műkincsvédelemmel foglalkozó rendőrei tartottak házkutatást, de nem műkincsvédelmi, hanem rágalmazási ügyben. Buktát ugyanis azzal gyanúsították meg, hogy ő állt egy Vályi-Nagy Vilmos egykori informatikai államtitkárt rágalmazó, interneten megjelent írás mögött. Eközben azonban Bukta szerint már a házkutatás alatt beszélt a nyomozó arról, hogy feltételezésük szerint ő amerikai kém volna. (Ezzel kapcsolatban Bukta panaszt is tett, amit érdemben nem vizsgáltak ki a hatóságok. Kémkedési ügyben viszont csak fél évvel később, 2015 októberében indult nyomozás, így felvetődik a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog sérelme.)
• A merevlemez tartalmát a lefoglalás után többször módosították, de hogy kik, azt nem tudni. Ráadásul a merevlemezt nem is küldték azonnal tovább a szakszolgálatnak a nyomozók, ellentétben a többi lefoglalt eszközzel.

Maxin stratégiai igazgatója és cégein keresztül közvetve tulajdonosa is volt annak a jelenleg felszámolás alatt álló Polygon Kft.-nek, amely egy időben az IBM egyik legnagyobb magyarországi viszonteladója volt. Ezenkívül volt egy Amerikában bejegyzett vállalkozása, az Arcade Holdings LLC és ennek révén a Magyarországon bejegyzett Arcade Kft. is, aminek ő a tulajdonosa, Bukta az ügyvezetője volt.

Bukta az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnökségen dolgozott, később az Országgyűlés gazdasági bizottságának a tanácsadója lett, 2007-től három éven át volt Maxin cégénél, ezután visszakerült a kormányzatba: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársa lett, majd 2014 után a Magyar Nemzeti Kereskedőháznál tanácsadó. De korábban dolgozott a Világbanknak is. 

Az egyetlen komolyan vehető dokumentum pedig egy olyan, „Bizalmas” jelzéssel ellátott irat, ami a Honvédelmi Minisztériumból származott, és ami a magyar honvédség tízéves stratégiai tervét taglalja. Ez vagy egy ehhez hasonlónak mondott a dokumentum volt rajta azon a bizonyos merevlemezen. Csakhogy kérdés, miért kellett volna ez az amerikaiaknak, hiszen ezt a stratégiai tervet – ha nem is teljes egészében – a NATO minden szövetséges tagállama megkaphatja. A vádirat szerint Buktáék ezt a dokumentumot átadták a budapesti amerikai követség Védelmi Együttműködési Irodájának, az ODC-nek – bár arról semmilyen bizonyítékuk nincs, hogy az átadás megtörtént, mindössze az, hogy a merevlemezre mentett feljegyzésben ez szerepelt.  

A nyomozóknak nem sikerült feltárniuk, Bukta hogyan szerezte meg ezt a HM-es dokumentumot. Bukta az eljárás alatt és korábban az Indexnek is tagadta, hogy valaha is a birtokában lett volna ennek az anyagnak és azt állítja, hogy a feljegyzéseket sem ő készítette. Maxin és Bukta is arra utalt, hogy egy koncepciós eljárás áldozatai, szerintük ezért van tele eljárási hibával az egész ügy. Arra viszont ők sem tudtak magyarázatot adni, hogy ha valóban koncepciós eljárás áldozatai, akkor mégis kinek és miért állt volna érdekében őket rács mögé juttatni.

Mindenkinek kellemetlen

Az ügyészség szerint Maxinék 2010 előtt a szocialsita kormány oroszokhoz való közeledését nézte rossz szemmel – ez ekkor még az ellenzékben lévő, de egyértelműen kormányra készülő Fidesz retorikájával is egybeesett. Az elképzelés szerint ezért adták át az adatokat az amerikaiaknak, beleértve a Szekeres Imre akkori honvédelmi miniszter által 2009-2018-ra vonatkozó tervet, amely helikopterek modernizációját és újak beszerzését is magába foglaltavolna.

Az IMF-nek pedig a központi és a fővárosi költségvetésben rejlő kockázatokról adtak át egy anyagot, jelentősen nehezítve ezzel a 2010-ben megalakult új Fidesz-kormány tárgyalási helyzetét a 2010 júniusában Magyarországra érkező IMF-delegációval szemben.

Ezzel azonban az ügyészség lényegében az említett Svájci Alapot és az IMF-et valamint a NATO-szövetságes Egyesült Államokat vádolta meg azzal, hogy kémkednének Magyarországgal szemben. AZ IMF-et – amelynek Magyarország 1982 óta tagja – kémkedéssel vádolni különösen példa nélküli, ráadásul kényelmetlen is, amennyiben a magyar fél alkalomadtán újra hitelért fordulna hozzá.

A bíró az IMF-et le is választotta a ügyről, ítéletében kijelentve, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem is jutott olyan információkhoz, amelyek nem lettek volna szabadon elérhetők – a költségvetés részletei megismerhetők, elemezhetők –, ráadásul az új kormány maga beszélt csődközeli helyzetről és arról, hogy a célhiányok nem tarthatók. Így tehát ha adtak is át valamit Buktáék Irina Ivascsenkónak – ez sem egyértelmű – akkor sem ártottak a magyar államnak, és semmiképp sem nevezhető tettük kémkedésnek. 

( Borítókép: Nyilas Gergely / Index)