Ha veszít a Fidesz, grillezett skorpiót eszik a magyar
További Belföld cikkek
- A rendőrség 210 ittas vagy bedrogozott járművezetőt kapcsolt le
- 13 éves lányt kényszerített prostitúcióra a nyírmihálydi baltás gyilkos
- Adminisztratív úton szigorítanák a közpénzből hirdetők plakátkampányait
- Most már biztos, Gulyás Gergely szakított az ünnepi hagyománnyal
- Fehérbe borult a táj a Mecsekben, van, ahol 25 centiméteres a hótakaró
Gazdafórum Csepelen Németh Szilárddal és Fazekas Sándorral – nem kérdés, hogy egy ilyen kampányeseményt bűn kihagyni. Csepel, pláne a Radnóti művház körüli lakótelep ma már nem az a tipikus agrárkörnyék, ahol egykor csak úgy hemzsegtek a bolgárkertészek, de ettől csak még izgalmasabbnak tűnt az esemény.
Az előtte tartott sajtótájékoztatón szerettem volna megkérdezni a helyi képviselőjelölt Németh Szilárdot, hogy mit tanácsolna a csepelieknek, a rezsicsökkentett állami gázt vagy az E.ON – megengedhetetlen módon még annál is olcsóbb, piaci árú – gázát válasszák. Sajnos az Index stábját a kora esti csúcsforgalom, Németh Szilárdot meg Soros György parlamenti megleckéztetése tartotta fel, így a dologból végül nem lett semmi.
A félig telt nagyteremben a gazdafórumot Borbély Lénárd polgármester udvarias felvezetése után így Fazekas agrárminiszter egyedül kezdte, egy mintegy háromnegyed órás beszéddel. Bevallom, egy pillanatig nem gondoltam volna, hogy ennyire tanulságos lesz az este, és hogy itt kell szembesülnöm azzal, hogy Fazekas Sándor korunk talán legméltatlanabbul alulértékelt gondolkodója.
Amikor megkérdezte, hogy a teremben hány agrárgazdálkodó van, a mintegy 150 megjelent között (talán) két kéz emelkedett a magasba. Na, látok jelentkezőket, derült fel erre Fazekas, majd levetítette és felmondta a székekre kiosztott kormányzati agrárpropaganda-füzettel lényegében lapról lapra és szóról szóra megegyező prezentációját.
A fideszes agrárpolitika dicshimnuszának részleteit most nem ismétlem meg, legyen elég annyi, hogy 2010-ben e téren is válság volt, ám mostanra az ágazat szárnyal, sereghajtóból éllovasok lettünk, és a már amúgy is rózsás jelennél talán csak a kilátások rózsásabbak.
Fazekas érzékelhette, hogy a közönség az agrárium mai nagy kérdéseivel nem a traktor nyergében, hanem a művházzal szomszédos Spar polcainál találkozik, mert leleményes módon a vidék és a nagyváros szimbiózisa felé tágította előadása fókuszát. Álljon itt néhány idevágó, önkényesen kiragadott miniszteri gondolat.
- A nagyvárosi környezetben is vannak olyan vidéki értékek, amelyekre büszkék lehetünk.
- Élelmiszerre mindenkinek szüksége van. Lehetőleg magyarra, mert az mindig frissebb, és ha azt vásároljuk, nemcsak finom falatokhoz jutunk, de a magyar munkahelyeket is támogatjuk. A magyar élelmiszerekhez a mi magyar alapanyagaink kellenek, nem import és déligyümölcs. A pálinkához sem!
- A főváros mellett ott a hátország, ami megfelelő életminőséget biztosít.
- Az erős országhoz a gazdákkal szövetségben minél többet kell tudni termelni, hogy biztosítsuk Budapest ellátását.
Mivel a közönség még ettől sem jött extázisba, Fazekas belecsapott a lecsóba. Nem mondhatom, hogy a nemzethalált hozó migráció és annak apostola, Soros György csak e ponton került elő, de korábban inkább csak amolyan retorikai búvópatakként, a felszín alatt csordogálva kísérték a beszédet. Inkább az volt a kérdés, hogy pontosan mikor és milyen módon jelennek meg a maguk démonikus valójában.
A miniszter kitért kicsit az ország GMO-mentességének megőrzésére, hiszen ki akarna ilyesmit megenni (egyetlen kéz sem emelkedett a magasba), meg hát, ha annyira jó és veszélytelen lenne a GMO, „ezek a sosem létezett élőlények”, akkor a multinacionális nagyvállalatok nem terjeszteni akarnák, hanem eltitkolni, nem? – okoskodott.
Nem lehet hátrálni, 1100 év alatt eleget hátráltunk, mondta, mire a fenyegetettség érzékelhetővé vált, én pedig kezdtem gyanakodni, hogy Fazekas Sándor ma este talán meglepetést fog okozni.
Tett még egy kisebb, indokolatlannak tűnő kitérőt, hogy ostorozhassa Raskó Györgyöt és Gőgös Zoltánt, e két ellenzéki zöldbáróféleséget, én meg megint lankadni kezdtem. Ráadásul rám csetelt a legújabb menekültügyi riportjára épp Líbiába induló Földes kolléga is egy halaszthatatlan ügyben.
És amikor már alig figyeltem, egyszercsak azt hallottam, hogy Magyarország földművelésügyi minisztere egy kampányrendezvényen épp arról beszél, hogy
Einstein agyát is meg lehet majd enni.
Einstein agyát. Megenni.
Az agyam vészüzemmódba kapcsolt, és szerencsére fel tudtam idézni Fazekas utolsó előtti, még a fülemben csengő mondatát, miszerint jövőben a húst mesterséges tápoldatban, sejtekből fogják tenyészteni. Ez a látnoki elme tehát épp azt vizionálta, hogy a karcagi birkapörköltnek a közeli jövőben a nagy fizikus tudományos kutatásokra megőrzött agyának sejtjeit klónozva és kitenyésztve előállított mekis vesevelőmenüvel kell majd versenyeznie.
Mire felocsúdtam, Fazekas már arról beszélt, hogy olvasott róla (bár még nem látta), valahol valakik már az élelmiszerek 3D-s nyomtatóval történő előállításán dolgoznak.
És hogy mindenkinek rovarfehérjét kell majd ennie, az ínyencek pedig a grillezett skorpiót választhatják majd.
Csilivel.
Próbáltam valahogy összeszedni magam, de Fazekas Sándor már nem kegyelmezett. Beszámolt egy nagyon is testközeli élményéről, illusztrálva, mi vár az emberiségre, pontosabban a magyarokra, ha ő és a kormány nem védheti tovább a déli határt. Merthogy nemrég járt Hollandiában, ahol (gondolom amolyan no-go zónás multikulti poénként) a lisztkukac díszként rá volt sütve a sütire.
Kérdezték a vendéglátói, hogy mit szól hozzá, mire azt mondta,
Magyarországon az egészet úgy elkoboztatná a Nébihhel, hogy ihaj!
Soha még ennyire felszabadultan nem röhögtem agrárminiszteri poénon. És a téboly csak ekkor kezdődött.
Fazekas fejcsóválva idézte fel, hogy az élelmezéstudományi kutatások szerint a szöcske háromszor olyan hatékonyan növeszt fehérjét a takarmányból, mint a csirke.
Nade. A magyar embernek van étkezési szokása: csúszómászót, rovart nem eszünk, csak kivéreztetett húst, meg, na jó, némi angolos bélszínt – mondta a miniszter.
És ha a keresztény Európa értékrendjét étkezésben is fellazítják a mássággal, akkor elveszítjük az igazodási pontot. Mert aki nem keresztény, de itt él, az is tudja, mikor van reggeli, ebéd és vacsora, mikor van karácsony és húsvét, hétfő és vasárnap. A muzulmánok nem, de mi keresztények elfogyasztjuk a disznót, ha rendesen meg van tisztítva.
De ha fellazítják a szokásainkat, ha a templomokról a kereszt levételére kényszerítenek, ha a szomszéd migráns, akit még eltartani is nekünk kell – márpedig még az ENSZ is ezen dolgozik! – akkor az étkezési szokásaink sem lesznek biztonságban.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy mindezt nem én deliráltam: Fazekas Sándor beszélt minderről, pontosan így, Csepelen, a Radnóti művelődési házban.
És még itt sem volt vége.
Akik onnan jönnek, ahol az emberek rovart fogyasztanak, azt fogják akarni, hogy ez a lehetőség itt is adott legyen a számukra – figyelmeztetett a miniszter. A nagy cégek pedig szerinte ki fogják szolgálni ezt az igényt.
Merthogy Fazekas Sándor utánanézett, hogy Hollywoodban kik fektettek a rovarbizniszbe.
És kiderült, hogy azok, akik ugyanabba a demokrata párti körbe tartoznak, mint Soros György: „a homo sorosensis” – mondta ki a megfellebbezhetetlen igazságot tudományos formában is a miniszter.
Nem sokkal később Németh Szilárd következett, aki a szokásos formáját hozta, majd a csepeli gazdák kérdezhettek, közben pedig a háttérben egy olyan, az internetről összetákolt képekből álló diasorozat pörgött a hungarikumokról, ami már húsz éve is kínosnak számított volna. Az Index stábja kiégett aggyal, idő előtt oldalgott el.
Borítókép: Bődey János / Index.