Nem kap ez a falu semmit, mert nem fideszes

Nagy visszhangot váltott ki annak a Heves megyei polgármesternek a belemenős nyilatkozata, aki a Kékes Online egy körkérdésre válaszolva a településvezetők közül egyedüliként, a kötelező kincstári optimizmus és a választókerület végül győztes fideszes jelöltjét dicsérő udvariassági körök helyett inkább jól elküldte a Fidesszel együtt az egész hazai politikai elitet.

„Mi itt, Istenmezején, a halál f**** után egy méterrel nem számítunk, és ez a vidék legnagyobb részére igaz. Az a település, ahol nem kormányközeli a vezetés, az hátrányos helyzetbe kerül”

– nyilatkozta akkor sok egyéb keresetlen szó mellett Nagy-Szú Péter.

A különleges nevű Istenmezeje – istenes elnevezése egyetlen más magyarországi településnek sincs – a polgármesterrel együtt sok kistelepüléshez hasonlóan sötéten látja a jövőt. Nem is csoda: harminc éve még kétszer ennyien lakták a ma 1442 fős, egykori bányásztelepülést, amelynek már a főúton álló, szokatlanul nagy családi házain is látszik, hogy egykor nem az elvándorláson gondolkodtak a lakók.

Ma viszont nem világos, mitől állna meg a lakosság fogyása és elöregedése. Ha a politikusokon múlik, Nagy-Szú szerint nem lesz változás, és így gondolják Istenmezeje lakói is, még ha szeretnek is itt élni. 

Szívás lesz, de jól tette

De mit mondanak a Fideszt is bőven ekéző nyilatkozatról a helyiek, akik 2014-ben választották meg a településen felnőtt, később a fővárosban vállalkozóként élt, Istenmezején egy ideig diszkót is működtető, majd ötvenévesen polgármesterként visszatért Nagy-Szút?

Az országgyűlési választások helyi eredményéből ezt nehéz leszűrni: Vona Gábor éppúgy 353 szavazatot szerzett, mint a választókerületben végül győztes – a kistelepüléseken jól szereplő, Gyöngyösön viszont a Jobbik elnökétől kikapó – fideszes Horváth László. 

A listás eredmények sem sokkal beszédesebbek, bár megerősítik, hogy inkább a Jobbik felé hajlik a település: a párt 339 szavazatot kapott, a Fidesz 330-at. (Az MSZP–P 105-öt, a DK 27-et.)

A beszélgetésekből már egyértelműbb a megítélése a polgármester szavainak, bár pártpreferencia szempontjából bonyolultabb kép rajzolódik ki.

Négy éve nem kap ez a falu semmit, mert nem fideszes. Most is úgy lesz

– vonta meg vállát egy idős asszony a biciklijét megtámasztva. Szerinte a polgármesternek ettől még igaza van, helyesen beszélt. És bár szerinte a kormánypárt kész büntetni, nem sok bizalma volna az ellenzékben sem: „Ha nyertek volna, sem tudtak volna mit csinálni. Mire kihajtották volna mindenhonnan azokat, akik be vannak ülve, eltelt volna a négy év.”

Egy másik nyugdíjas nő is örömmel nyugtázta, hogy „Peti ilyen nyíltan beszélt”. Rá is szavazott a polgármester-választáson, mert többet tett, mint az elődje, aki mellesleg Nagy-Szú sógora volt. Hogy ennek lesz-e eredménye, azt nem tudja, és a politikusokat sem akarta minősíteni. A parlamenti választáson viszont nem volt kérdés számára a Fidesz: „Decemberben is megkaptuk az Erzsébet-utalványt, most is kaptunk, hát kire szavazzunk, csak ő adta.”

Munka persze helyben nem sok van, jó esetben közmunka, mint annak a két fiatalasszonynak, akik az óvoda után üldögéltek a padon gyerekeikkel, ahonnan rálátni Noé szőlőjére, a napsütötte homokkő domboldalra, ahol a polgármester kezdeményezésére húzták fel a falu zászlóját és a nemzeti lobogót, nem messze egy Jézus-szobortól, amit Nagy-Szú hetedmagával cipelt fel.

Jó itt élni – mondta a két anyuka, de a politikáról nem akartak beszélni. A polgármester ismertté vált nyilatkozatáról egyikük hallott is, de csak annyit mondott, talán túl kemény szavakat használt.

Ha veszély van, akkor veszély van

„El van felejtve az a falu. Talán harmincmillió forintot kapott, közben Tarnaleleszre milliárdok mentek, útépítésre, csatornázásra, csarnokra, de százmilliókhoz jutottak pár száz fős falvak is” – mondta egy fiatal nagyapa. Mindenki elmegy. Megszűnt a galvanizáló meg a csévéző üzem, volt nagy varroda, munkaadó tsz, és persze a szénbányák.

Most semmi. „Egy összeszerelő üzemet nem tudnak idehozni, ahol lenne munka.” A két iskola is megszűnt, hetven-nyolcvan gyerek Pétervásárára jár tanulni. De van, aki már óvodába is inkább messzebbre, akár Egerbe viszi a gyerekét, jó esetben azért, mert ott van munkája. És van, aki az autóval majdnem kétórányira lévő fővárosba ingázik. 

Hiába fekszik a Tarna völgyében a falu, a szép vidéktől még nem lesznek eladhatók az otthonok. Van ugyan egy Texasból gyakran hazalátogató pár, akik vettek itt házat, de általában 1-3 millióért kelnének el, ha lenne rájuk olyan vevő, aki valóban ideköltözne.

„Mindenki elmegy. Van, aki az elhalt szülei után inkább megveszi a házat, nehogy valami uzsorás tegye rá a kezét” – mondta a férfi. Persze a gondok nem most kezdődtek, de hogy a Fidesz sem oldotta meg őket, az bizonyos. Tulajdonképpen ők sem érdemelnék meg a bizalmát, ha...

...ha nem védenék meg az országot. „Nem tudom, ez mekkora veszély, de annyit beszélnek róla, csak el kell rajta gondolkodnom, nekem is van családom” – mondta. És ez a veszélyérzet mindent felülír.

Hogy mikor válik fontosabbá a migránsveszélynél az a sok gond, melyek miatt a szeme láttára szűnik meg a település, azt ő sem tudta megmondani.

A választások előtt, ha kinyitotta a Heves Megyei Hírlapot „csak erről szóltak a hírek, mindennap, három oldalon. Most egyébként alig van benne.” Az is lehet, hogy most már másképp szavazna. Ekkor jön a kézenfekvő kérdése, hogy kire.

„Ez a győzelem nem a Fidesz sikere, hanem az ellenzék kudarca” – állapította meg kicsivel arrébb két hatvanas férfi a kocsmában. Hiába inkább jobbikos a település, „többször volt itt Vona, Toroczkai László alelnökkel együtt is, mégis csak huszonnégyen mentünk el meghallgatni őket” – adott képet a helyi szintű mozgósítás visszafogottságáról egyikük.

Szar minden, senki sem elégedett, mégis ez a valóság.