Jószolgálat-díj 2018

Szavazzon, ki legyen 2018 önkéntese!

2018.05.03. 10:00 Módosítva: 2018.05.03. 10:00
Vasárnap éjfélig tart a szavazás, félmillió forintot kaphat valamelyik önkéntes magánszemély, egymilliót valamelyik szervezet. A tíz napja tartó szavazás egyelőre teljesen kiegyenlített, lehet hogy a díjakról az utolsó szavazatok döntenek majd! Az önzetlenségnél nincs menőbb, segítsen eldönteni, kik legyenek a Jószolgálat-díj idei közönségdíjasai!

Az egyik jelölt kórházban ápolt beteg gyerekek köré épített önkéntesközösséget. A másik sérült gyerekeknek tanít zenét, és futásokkal gyűjt nekik pénzt. Valamelyikük 10 nap múlva a Jószolgálat-díj közönségszavazásának nyerteseként az év önkéntes segítője lesz, ami egyrészt félmillió forintot jelent, másrészt az ország talán legmenőbb elismerését. Olvassa el a jelöltekről szóló anyagokat, és válasszon közülük.

De nemcsak közülük választhat, hanem két szervezet közül is egyet. Mindkettő ételt oszt, de az egyik kerékpárral ki is szállítja, a másik pedig vasárnaponta megvendégeli a rászorulókat. Olvassa el az interjút, és döntse el, melyik legyen a Jószolgálat-díj szervezeti kategóriájának közönségdíjasa, ami egymillió forinttal is jár. Ebből már elég sok ember meg lehet etetni!

Szavazni a két egyéni jelöltről és a két szervezetről külön-külön lehet.

Mindegy, mi a betegségük, mi előre tekintve segítjük őket – Fábián Sára

Négy éve, 20 éves korában alapította az Amigos a Gyerekekért Alapítványt, amelynek egyetemista tagjai hat kórházban heti rendszerességgel korrepetálnak, nyelveket oktatnak az éppen betegeskedő gyerekeknek, esetleg kézműveskednek vagy csak barátkoznak velük. Olyan közösséget épített, aminek minden tagja örömmel jár a beteg gyerekek közé. Fábián Sára a Jószolgálat-díj egyéni kategóriájának jelöltje. 

Olvasson többet Fábián Sáráról!

Elsőéves egyetemista volt, amikor elkezdte az Amigos szervezését, és annyira sikeres volt, hogy ma már nyolcvan egyetemista jár öt magyarországi kórházba nyelvet tanítani vagy csak játszani az éppen bent fekvő gyerekekkel. Miért éppen ezt a formáját választotta az önkéntes munkának?

Fábián Sára: Kilencéves koromban egy egész évet töltöttem kórházban. Egész harmadikban magántanuló voltam, és a szüleim, a nagyszüleim, a családi barátok, a tanáraim hihetetlen komoly összefogása kellett ahhoz, hogy ne kelljen évet ismételnem. Negyedikben aztán a saját osztályomban, a barátaim között folytathattam az iskolát.

Már akkor, gyerekként is szembetűnő volt, hogy a felnőttek mennyit segítenek nekem, hogy ne maradjak le az iskolában, és hogy a felnőtt közösség összekapaszkodva asszisztál, hogy jobban érezzem magam. Ez nagyon megmaradt bennem.

A tanárok beküldték a kórházba a tananyagot, az amúgy közgazdász anyukám pedig – aki végig mellettem volt a kórházban – megtanította, mert akkoriban még nem voltak kórházi pedagógusok. Ha nagyon rosszul voltam, akkor anyukám csak felolvasta a tananyagot, máskor pedig aktívan tanultunk együtt. Mindeközben apukám, a nagyszüleim és a családi barátaink dolgoztak és a testvéremmel voltak otthon, aki akkor még nagyon kicsi volt.

Amikor meggyógyultam, a hála, amit éreztem, oda vezetett, hogy mindenáron orvos akartam lenni: sztetoszkóppal a nyakamban mászkáltam, elkezdtem magamtól latinul tanulni, de aztán amikor bedurvult a kémia és a biológia, hamar kiderült, hogy nem annyira megy nekem. Végül pénzügy-számvitelt tanultam.

Miért volt egy évig kórházban?

Erről nem szoktam beszélni. És amikor Amigóként a kórházakban vagyunk, nem is szoktuk megkérdezni a gyerekektől, hogy mi a bajuk. Éppen úgy viselkedünk a pár napig hányós-hasmenős vírussal kórházban lévőkkel, mint a hónapokig ott tartózkodókkal. Nem ez a lényeg, előre tekintünk. Mert hisszük, hogy teljesen más úgy visszamenni az iskolába vagy óvodába, hogy nemcsak az az élményük van, hogy milyen rossz volt a kórházban, hanem elmondhatja a társainak, hogy van egy egyetemista barátja, ami tök menő, meg mondhatja, hogy „képzeljétek, megtanultam kínaiul számolni" – még akkor is, ha csak tízig számol valójában.

Nagyon jó kapcsolatban vagyunk a kórházi pedagógusokkal, akik informálnak bennünket a gyerekekről, de inkább azt osztják meg, hogy milyen a habitusuk: hogy félénkek, szorgalmasak vagy több biztatásra szorulnak-e, nem pedig azt, hogy mi a betegségük.

Pedagógusnak kell lennie annak az egyetemistának, aki Amigónak áll?

Nem. Mi nem tanárok vagyunk, hanem inkább nagytestvérek, akik korrepetálják a gyerekeket. Tízen kezdtük 2014 őszén a barátaimmal – ezért is Amigos a nevünk –, most nyolcvanan vagyunk, hat kórházba járunk. Az 1. számú és a 2. számú (vagy másik nevén Tűzoltó utcai) gyerekklinikára, a Szent László kórházba, a Bethesdába, az Ilka utcai klinikára és a szegedi klinikára. Van ahová csak hetente egyszer, de van, ahová háromszor.

Összetett felvételi folyamat van arra, hogy valaki beállhasson Amigónak, és a gyerekekhez járhasson a kórházakba. Fontos feltétel, hogy az Amigo egyetemista legyen, és hiszünk abban, hogy aki elkötelezett és megbízható, abból kiváló Amigo lesz. Sőt, a megbízhatóság a legfőbb értékünk, még nem volt olyan nap, hogy azt mondtuk a gyerekeknek a kórházban, hogy jövő héten mikor megyünk, és ne akkor mentünk volna.

Főleg női Amigókkal, pontosabban Amigákkal találkoztunk, amikor a Bethesda kórházban jártunk. Ez is feltétel?

Nem! A csapatunknak 30-40%-a egyetemista fiú. Habár talán a gyerekekkel foglalkozás jobban megmozgatja a nőket, de szerencsére nagyon sok szuper fiút is elért az Amigos küldetése. A kórházakban gyakran azt vesszük észre, hogy a gyerekeket jobban ki tudják zökkenteni a belevaló srácok a kórházi légkörből, hiszen általában az édesanya van bent velük (nem mindig, de sok esetben), és a nővérek, pszichológusok, pedagógusok zöme is nő, így kifejezetten örülnek a gyerekek egy cinkos fiú társaságának.

Nem könnyű beteg gyerekekkel foglalkozni. Hogyan segítik egymást a közösség tagjai a kiégés ellen?

Habár „csupán” nagytestvérek vagyunk, pontosan tudjuk, hogy mikor és kitől kell segítséget kérni. Egyrészt a kórházi pszichológusok is segítenek, egyénileg fordulhatunk hozzájuk, másrészt közösségi eseményeinkre rendszeresen hívunk gyerekekkel foglalkozó szakembereket, táborunkba például egy pszichológus fog jönni az Amigókhoz, hogy a kiégésről, ennek a munkának a lelki nehézségeiről és a megoldási lehetőségekről beszéljen.

Mert most éppen Amszterdamban tanul, mesterképzésen, hogyan egyengeti az alapítvány és a közösség útjait a távolból?

Valóban nem volt könnyű feladat, hogy mire elkezdtem az amszterdami tanulmányaimat, addigra az alapítvány és az amigos közössége távollétemben is működjön. Mert nálunk a közösség nagyon erős, sok időt töltünk együtt, közös programokat szervezünk. Ez a kulcsa mindennek. Amigók nélkül nincs Amigos. Csapatként pedig ezt a kihívást is megoldottuk.

Stratégiát és szervezést tanulok, nagyon sok tudás halmozódott fel bennem Amszterdamban, amit nagyon jól fogok tudni alkalmazni az Amigos Alapítvány munkájában. A szakdolgozatomat is az Amigos módszertant kutatom, itteni kötelességeim teljesítése mellett pedig, ha csak tehetem hazautazok, hogy a csapattal lehessek.

Mennyire nehéz forrást találni az alapítvány működtetéséhez?

Két évig szinte forrás nélkül működtünk, de aztán mióta alapítvánnyá váltunk, cégek, pályázatok és magánszemélyek is támogatnak bennünket. Közösségi finanszírozó kampányunk májusban indul. Mi hisszük, hogy a sok kicsi tényleg sokra megy, hiszünk a közösség erejében. Ma már van két állandó munkatársunk, mert a cél az, hogy minden kórházban lévő gyerek mellett lehessen egy Amigo, Magyarországon és az egész világon, ehhez pedig egy hatalmas, összekovácsolt csapat szükséges. Szeptembertől én is teljes erőbedobással bekapcsolódom újra.

(Szöveg: Munk Veronika)

Zenével és kilométerekkel a beteg gyerekekért – Nádudvari Péter

Gyerekkora óta magától értetődő volt, hogy az ember igyekszik segíteni másokon. „Ezt az erkölcsi meggyőződést kaptam útravalóul a tarisznyámba a szüleimtől, a szociális munkás édesapámtól és orvos édesanyámtól” – vallja Nádudvari Péter, a Jószolgálat-díj egyéni kategóriájának másik jelöltje.

Olvasson többet nádudvari péterről!

A fiatal édesapának már kezdetektől jelen volt az életében a segítségnyújtás, ezért amióta teheti, hol teljes állásban, hol félállásban, hol önkéntes munkával de mindig a sérült és súlyosan beteg emberek ügyét igyekezett szolgálni úgy, hogy ezt a legfontosabb célt összekötötte mindazzal, amit élete másik két pillérének nevez: a zenével és a sporttal.

  • Gyógypedagógiát tanult, közben pedig a Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben tanított magyart és ének-zenét;
  • zeneterapeutaként tevékenykedett a gyöngyösi Autista Segítő Központnál;
  • vezette a Hétszínvirág Napközi Otthon értelmi fogyatékos ellátottjaiból összeállt Gyöngyszem zenekart;
  • felkészítője a Nemzeti Színkottás Zenekarnak, amely májusban koncertezik Tamásiban, ezúttal St. Martin szaxofonművésszel közösen. Az értelmi fogyatékosokból álló zenekar évente kétszer táborozik az ország egy-egy pontján, és a koncert bevételeiből legtöbbször helyi intézményt támogat;
  • Egy olyan testvérpár zenei fejlesztésével is foglalkozik, amelynek tagjai mozgáskorlátozottsággal, tanulási nehézséggel, értelmi fogyatékossággal küzdenek. Amíg Budapesten élt, szabadidejében utazott rendszeresen a gyöngyösi testvérekhez, most, Debrecenben élve már Skype-on tartja a zenés foglalkozásokat.

Zenével és kilométerekkel

Néhány éve már a sportot is sikerült bevonnia a rászorulók megsegítésébe:

Hat évvel ezelőtt túl volt a hobbisportolók „kötelező mérföldkövein”: az első Balaton-átúszásán és az első maratoni futásán. „De arra gondoltam, hogy ez az öncélú történet nem egyeztethető össze a filozófiámmal. 2012-ben megláttam a Bátor Tábor felhívását, önkéntes futókat kerestek. Első adománygyűjtő futásom így értük indult, ezután jött az ötlet, hogy gyűjthetnék azoknak a rászorulóknak is, akikkel személyes kapcsolatban állok.”

Péter 2013 óta három Ironman triatlont, több ultramaratont teljesített, többek között a gyöngyösi Autista Központért.

Többször futott egy genetikai betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült fiúért, Katona Miklós Patrikért, akivel aztán  közösen egy új szintre léptek az adománygyűjtésben.

„Többször futottam Mikit tolva egy futókocsiban, ez mindkettőnkre nagy hatással volt. Végül Miki felvetette, hogy ő is szeretne másoknak gyűjteni, ahogyan én tettem érte.”

Így született meg a Team Miki, a „duplán gyógyító kilométerekkel”. Nem csak gyűjtenek másoknak, de Miki is kapott egy fontos küldetést. Ez nem kevésbé fontos, mint a betegség előrehaladását lassító terápiás kezelések, gyógytornák. „Szeretném, ha cáfolatot nyerne a sok, reménytelenséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget előidéző orvosi jóslat.”

Legutóbb Balatonfüreden futott Mikivel, akinek ezúttal is hatalmas élmény volt a futás, „sok szeretet és elismerést kapott a résztvevőktől”.

Péter jelenleg egy multinál dolgozik, angol és spanyol nyelvtudását hasznosítva. Utóbbival egy korábbi önkéntes munka révén került kapcsolatba: Madridban háromnegyed éven át dolgozott egy intézménynél, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek tartottak iskola után korrepetálást az iskolai tantárgyakból, kreatív foglalkozásokat és focit.

Péternek fontos tapasztalat volt látnia, milyen nagy szerepük van az önkénteseknek Spanyolországban, mennyivel elterjedtebb volt az ilyen szerepvállalás ott már tíz éve is, mint Magyarországon, bár azóta itthon is többekben tudatosult ennek a fontossága.

Önkéntesnek lenni ugyanis nem anyagi kérdés, bár a szociális ágazatban, főállásban dolgozóknál fontos lenne az anyagi megbecsülés. Egyre több szociális dolgozó tekintget ugyanis a versenyszféra felé. Márpedig az önkéntesek munkája csak a főállású segítőkkel közösen hozhat igazi segítséget.

(Szöveg: Nyilas Gergely)

A Jószolgálat-díj egyéni jelöltjei közül itt választhat. A szavazás május 13-án, éjfélkor zárul.

Amikor egy kétméteres óriásnak potyogni kezdenek a könnyei – Budapest Bike Maffia, Heti Betevő Egyesület

902A0989
Fotó: Ajpek Orsi

Ételosztás, adománygyűjtés és kiszállítás rászoruló emberek számára – ezzel foglalkozik a Jószolgálat-díj szervezeti kategóriájára jelölt két civil szervezet, a Budapest Bike Maffia és a Heti Betevő Egyesület.

Olvasson többet a Budapest Bike Maffiáról és a Heti betevő Egyesületről!

Havasi Zoltán, Budapest Bike Maffia: Alaptevékenységünk kezdetekkor adományok gyűjtése és annak szétosztása volt bringával, az utcán élő hajléktalan emberek számára. Az elmúlt 6 évben újszerű, kreatív projektek indításával társadalmi vállalkozásokat hoztunk létre, amelynek fő célja a folyamatos segítségnyújtás hajléktalan embereknek, rászoruló családoknak, vagy épp gyermekeknek. Segítő modelleket alkotunk, - amiből jelenleg fut 12 - és szeretnénk a jövőben alkotni. Mindemellett nagyon fontos, hogy propagáljuk az önkéntesség, a társadalmi felelősségvállalás fontosságát.

Heti Betevő Egyesület: A Heti Betevő Egyesület fő vállalása, hogy tartalmas, éttermi minőségű vasárnapi ebédet biztosítson a rászoruló embereknek, melynek elkészítésére jó nevű éttermek vállalkoztak, az alapanyag költségeit pedig adományokból finanszírozzuk. Önkénteseink minden vasárnap süteményt és gyümölcsöt hoznak – ezzel tesszük igazi vasárnapi ebéddé ezeket az alkalmakat.

Mi adta a kezdő löketet?

Budapest Bike Maffia: A düh, ami speciel nálam kb. 10 éve csúcsosodott ki. A közöny, az apátia és a vaskos előítéletek egymással, vagy a rászoruló, elsősorban hajléktalan emberekkel szemben volt az, amiért érdemes volt elkezdeni és ma is beletenni rengeteg energiát, dolgozni azon, hogy ez megváltozzon.

Heti Betevő Egyesület: Az ötlet a Kisüzem – VII. kerületi bázisunk – szakácsának, Róder Andrisnak a fejéből pattant ki 2013 év végén, látva mennyit költenek az emberek szórakozásra, miközben egy sör árából egy adag tartalmas egytálételt lehetne főzni a nélkülöző embereknek. Meg is csinálták: először ötven adag meleg étellel indultak neki szűkebb baráti körben, most pedig már csak a hetedik kerületben háromszáz adagnál járunk, és lett a VIII. kerületben, Makón, Székesfehérváron és Pécsett is csoportunk.

Miért tartják fontosnak a munkájukat?

Budapest Bike Maffia: A projektjeinkkel és akcióinkkal emberek tíz-, sőt százezreit érjük el. Felelősséggel tartozunk a fiatalokért, akiknek a segítés szellemiségét kötelességünknek érezzük átadni, mert az iskolákban, az oktatásban ez nincs, vagy nagyon kevéssé van jelen. Az elmúlt években bebizonyítottuk, ha tettekkel mutatjuk meg, hogy hogy lehet segíteni, az tesz minket hitelessé ezért csatlakoznak folyamatosan hozzánk.

Heti Betevő Egyesület: Elsősorban a rászorulókért csináljuk, azokért az emberekért, akik talán már évek óta nem ettek egy igazán jót. Tévedés azt gondolni, hogy csak hajléktalan emberek állnak be a sorba: egyre több családos vendégünk van, és szomorú látni a kisnyugdíjasokat a dobozkáikkal várakozva. Ebben nem csak a fizikai szükséglet van, hanem lelki is – nagyon sok vendégünktől jött a visszajelzés, hogy milyen sokat számít az ő élethelyzetükben ez a hétről hétre átívelő rendszeresség, a jó szó, törődés. Arról nem is beszélve, hogy munkakeresésben, téli krízishelyzetekben meleg ruhákkal, ideiglenes szálláson való elhelyezésben is szoktunk segíteni nekik.

Hány fős a mozgalom? Kik a tagjai?

Budapest Bike Maffia: Az önkénteseink száma országosan 200 fő körül van. A csatlakozók, akik időszakosan eljöttek hozzánk azonban már ezres nagyságrend. Budapesten az állandó, háttérben vagy terepen kis híján száz önkéntesünk dolgozik, és nagyon hatékony a csapat.

Heti Betevő Egyesület: Csoportonként húsz-harminc önkéntes látja el a heti feladatokat, a vasárnapi osztás előkészületeit, illetve magát az ételosztás lebonyolítását. Ezen felül minden vasárnap fogadunk külsős önkénteseket. Csapatunk tagjai a lehető legkülönbözőbb foglalkozásokat űzik: tanár, grafikus, újságíró, vegyész, informatikus, fizikus és egyetemista is található köztünk, de nagyon nagy részt vállalnak a munkából nyugdíjas barátaink is.

Hány rászoruló embert érnek el?

Budapest Bike Maffia: Pontos mérésünk erre nincs, viszont az adományokat illetően vannak számaink. Noha nem vagyunk klasszikus értelembe vett ételosztó szervezet, csak tavaly több mint 100.000 adag ételt készítettünk vagy mozgattunk meg, több, mint 5 tonnányi tárgyi adománnyal együtt. Ez a szám országosan értendő.

Heti Betevő Egyesület: Heti szinten körülbelül ezer rászorulón tudunk segíteni, amióta működünk közel kétszázezer adag ételt osztottunk ki országos szinten. Ebbe nem is nagyon szoktunk belegondolni, ha elkezdünk számolni, mindig megdöbbenünk.

Milyen az adományozó attitűd Magyarországon? Változott-e az utóbbi időben?

Budapest Bike Maffia: Nőtt az elmúlt években és csak merem remélni, hogy ebben a Bike Maffiának is nagy szerepe van, hiszen azon kívül hogy propagáljuk az önkéntesség fontosságát, alapvető célunk az adományozási kultúra fejlesztése. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek egyre inkább szeretnének segíteni, csak nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Mi igyekszünk ebben is partnerek lenni, de fontos kiemelni, hogy a kisebb cégek illetve a multik is egyre nagyobb számban adományoznak.

Heti Betevő Egyesület: Esetünkben az adományozásnak két módja van, lehet utalni a számlaszámunkra, illetve nagyon sok belvárosi kocsmában, bisztróban megtalálhatóak perselyeink. Örömteli, hogy vannak rendszeres utalóink, de ezen felül azt vettük észre, ha külön kérjük támogatói bázisunkat egy extra cél érdekében az adományozásra, akkor abban is aktívan részt vesznek. Ki utalással, ki azzal, hogy a hírünket viszi, így szerezve új támogatókat nekünk.

Milyen a kapcsolat az önkormányzatokkal, hatóságokkal? Mennyire segítik, vagy nehezítik a munkát?

Budapest Bike Maffia: Nem tartunk fent állandó kapcsolatot, de azt mindenképp el kell mondanom, hogy két belvárosi önkori a munkánk fontosságát mérlegre téve egy ízben támogatott minket. Látják a hasznosságát a BBM-nek, látják, hogy szívvel lélekkel tesszük amit teszünk és az ő segítségükre is vagyunk. Mivel mi nem foglalunk területet az adományok célba juttatásánál, így nem is kell engedélyt kérnünk, tehát itt sincs állandó kapcsolódási pont. A bázisunkat piaci alapon béreljük és a jövőbeni működésünket is úgy szervezzük, hogy függetlenítsük magunkat, természetesen átlátható formában.

Heti Betevő Egyesület: Ez a kapcsolat sajnos elég hullámzó, kéréseink hol meghallgatásra találnak, hol nem. Volt arról szó, hogy többé nem kapjuk meg a Klauzál téri területfoglalási engedélyt, bírságot is fizettünk már, de az utóbbi időben, körülbelül az esetek felében pozitív választ kaptunk az engedélyt illetően. Óriási szerencsénkre azokon a vasárnapokon, mikor nincs engedélyünk közterületi ételosztásra, egy közeli magánterület ad otthont nekünk, így eddig az elmúlt több mint négy év során egyetlen vasárnapot sem kényszerültünk kihagyni.

Mi volt a legmélyebben megmaradt pillanat? Mi volt a legnehezebben kivitelezett akció?

Budapest Bike Maffia: Nem leszek, meg nem is vagyok pátoszos, ez a BBM önkénteseire és a szellemiségünkre éppúgy nem jellemző. Viszont az, amikor egy majd kétméteres férfi az aluljáróban lemerevedve nézi, hogy fiatal bringás arcok ételt és takarót visznek, majd ennek hatására potyognak a könnyei, na az még nekem is sok volt. Kiderült, hogy két hete került az utcára, el sem akarta fogadni az adományokat elsőre. Az a pár perc az agyamtól a talpamig belém égett.

Heti Betevő Egyesület: Az egyik kedvencünk, mikor a téli mínusz fokokban állt egy vendégünk a sorban, nagyon vékony öltözetben és megjegyezte, hogy „de jó lenne egy meleg kabát”. Ahogy ez elhangzott, a következő pillanatban megjelent egy ismeretlen úr, kezében több kabát és vastag pulóver és elsőként ennek az úrnak nyújtott át egy tökéletes állapotban levő meleg kabátot, alázattal és szó nélkül, majd megfordult és elment. Mindannyian szavak nélkül maradtunk, a segítők és a rászorulók is – szóval vannak csodák, mi pedig elég gyakran vagyunk a szemtanúi ezeknek. Illetve talán a téli ruhaosztást emelnénk ki legnehezebben kivitelezett akció kategóriában, melyet a Te Adod projektünk kapcsán szerveztünk.

Milyen a kapcsolatotok más hasonló munkát végző civil kezdeményezésekkel?

Budapest Bike Maffia: Nagyon jó. Ebben a szegmensben nincs, vagy felesleges a versengés, legnagyobb marhaság lenne rivalizálni. Ennél fogva – ha tudjuk – segítjük egymást. A Bike Maffiával már korábban is többször kezdeményeztünk közös programokat, idén májustól indítjuk a Charity Fest-et, azaz az adományfesztivált, ahova a civil segítő szereplőket is várjuk. Fontos, hogy egy élménynap keretében ismerkedjünk, elősegítendő a közös munkát a jövőben.

Heti Betevő Egyesület: Figyelemmel kísérjük egymás tevékenységeit, megosztjuk az eseményeket, felhívásokat a közösségi oldalakon – ez a minimum. Az egyik télen, amikor a krízis időszakban a Budapest Bike Maffia jó szokása szerint takarókat gyűjtött a hajléktalan embereknek a HB stábja úgy döntött, a támogatóink pénzének egy részét arra fordítja, hogy vásárol meleg hálózsákokat, és odaadja a BBM bringásainak, vigyék el az utcán élő embereknek. Vannak közös projektek is, ilyen a Food Angels önkénteseivel való együttműködés, akik körülbelül kéthavonta vállalják a hetedik kerületi főzés konyhai lebonyolítását. Múlt héten pedig kiderült, hogy új raktárra van szükségünk, és Zoli (Havasi Zoltán, BBM) azonnal felajánlotta, hogy hozzájuk mehetünk, tudnak biztosítani néhány négyzetmétert a saját raktárukban

Mik a civil lét nehézségei?

Budapest Bike Maffia: A források megteremtése a civil szegmensben nagyon nehéz feladat. Ma Magyarországon több tízezer civil szervezet van, ennek kb 5-7 százaléka, amelyik ténylegesen is el tudja látni a feladatát és ebben nagy szerepe van a pénzügyi források hiányának. Én azt gondolom, hogy egy erősen brandingelt szervezet képes a hosszú távú fennmaradásra erős önkéntesbázissal, akik képesek újítani, a figyelmet fenntartani, hitelesek maradni és így adományozókat találni. Ha ez megvan, akkor is nulla-huszonnégyben kell foglalkozni az ügyekkel, hogy reális legyen a jövőkép a fennmaradásra.

Heti Betevő Egyesület: A bizonytalanság. Hogy bár van egy állandó támogatói bázisunk, ugyanakkor semmi sem biztos. Mi (vagyis igazából a rászoruló vendégeink) az emberek jóindulatától függünk, nincs más forrásból fakadó bevételünk. A nyári hónapok például mindig nehézkesebbek, ezt az utalások számából szoktuk érzékelni, pedig ételre mindig szükség van. Folyamatosan előre gondolkodunk annak függvényében, hogy melyik forgatókönyv valósul meg, milyen akciókkal tudunk még több embert mozgósítani. Erre megvannak a kész tervek, de természetesen nem lehet biztosra menni. De a civil, önkéntes lét ilyen; igyekszünk a bizonytalanságot - amennyire csak lehet – csökkenteni, természetesen anélkül, hogy függetlenségünket, elveinket feladnánk.

(Szöveg: Német Tamás, Tenczer Gábor)

A Jószolgálat-díj szervezeti kategóriájának jelöltjei közül itt választhat. A szavazás május 13-án, éjfélkor zárul.

2017-18-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index.