Máté, Mirella
14 °C
30 °C

Valamit akartak tőlem a zsaruk. Vagy mégsem?

unnamed
2018.05.15. 13:17
Bárki megtudhatja, ki, mikor és milyen adatainkat hívta le a központi adatnyilvántartásból. Legfeljebb csak egy kicsit várnia kell a válaszra, de meglepő dolgok derülhetnek ki.

2014. december 17-én a debreceni rendőrkapitányság vizsgálati osztálya egy hivatalos eljárás során a személyiadat-és lakcímnyilvántartás rendszeréből lekérdezte az adataimat. Soha semmi dolgom nem volt a debreceni rendőrséggel, és mint kiderült, nekik se velem. Csak valahogy bekerültem egy eljárásba. Ahogy a Belügyminisztérium (BM) indoklásából kiderült, „az adatlekérés hiányos adatok alapján végzett lekérdezés során történt, az érintettek beazonosítása végett”. Az eljárásban nem voltam érintett, az adataimat nem használták fel – nyugtatott meg a BM.

Egyebek mellett ez derült ki abból a levélből, amit a BM válaszolt a napokban egy október elején küldött adatkérésemre. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy bárki megtudhassa, a személyes adatait (nevet, lakcímet, születési helyet és időt) mikor, miért kérte le valamelyik szerv a nyilvántartásból.  

Néhány hónap alatt kiderült minden

Tavaly októberben két levelet írtam. Az egyiket az Országos Rendőr-főkapitányságnak, a másikat a Belügyminisztériumnak, azon belül pedig a Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárságnak. Mindegyik levélben azt kértem, hogy közöljék, az általuk kezelt nyilvántartásokból és ügyviteli rendszerekből 2012. január 1-je óta kik és miért kérdezték le az adataimat. Az ORFK viszonylag hamar, bő egy hónap múlva válaszolt. A levelükből kiderült, hogy az ügyészség kért ki rólam adatokat egy ügyben.

A BM nem siette el a választ, a tavaly októberben írt levelemre a BM idén április közepén válaszolt. A válaszukból kiderült, hogy a személyiadat-és lakcímnyilvántartás rendszeréből 2012 óta tizenegy esetben kértek le rólam adatokat. Bár nem emlékszem rá, hogy bármi dolgom is lett volna Szolnokon, az ottani rendőrkapitányság 2012 végén egy szabálysértési eljárás kapcsán kérte le az adataimat. Egyébként nem tudok semmilyen szabálysértési eljárásról, amiben érintett lennék.

Két évvel később a váci és a debreceni rendőrség is lekérdezte az adataimat, de a BM szerint azokban az eljárásokban nem voltam érintett. 2015 végén a szentesi rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya „névtöredékes adatok alapján indított tömeges lekérdezés során" kérdezte le az adataimat, de hogy miért volt szükség erre, nem derül ki a levélből. 2016-ban pedig a szarvasi rendőrkapitányság kérdezte le az adataimat, pedig igazából nem engem kerestek. Ahogy az indoklásban a BM fogalmaz: „hiányos adatok alapján végzett keresés során tekintették meg” az adataimat, de a keresés nem rám irányult, ezért az adataimat nem is használták fel.

Egy volt rendőr az Indexnek elmondta, hogy az ilyen típusú lekérdezések több esetben előfordulhatnak. Például ha a rendőrség keres egy Dezső családnevű, 20 és 40 év közötti férfit, akkor a tömeges lekérdezés során az adataim is megjelennek. 

Ezzel visszaélni lehet, de már nehezebb, mint korábban. A nyilvántartáshoz egy rendőr saját jelszóval férhet hozzá, és minden esetben meg kell indokolnia, mi a lekérdezés célja. Amikor például közúti ellenőrzés van, akkor az igazoltató járőr az ügyeletes tisztnek szól be ,és ő hívja le az adatokat a saját jelszavával. Ezért van az, hogy egy ügyeletes tisztnek egy hónapban több ezer lekérdezése lehet.

Ahhoz képest, hogy szoktam autóval közlekedni, 2012 óta elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amikor a közúti közlekedés nyilvántartásából kérdezték le az adataimat: mindössze négy ilyen alkalom volt, az egyik ráadásul egy határátkelőnél.

Messziről jött lekérdezések

Az, hogy olyan helyekről kérik le az adataimat, ahol az elmúlt években nem jártam és semmi dolgom nem is volt ott, nem is annyira szokatlan. Ezt onnan tudom, hogy Dull Szabolcs kollégám is levelet írt a BM-nek ugyanezzel a kéréssel. Neki már januárban válaszoltak.

Bár Szabolcsnak soha semmi dolga nem volt sem Csorna, sem Kalocsa környékén, 2016-ban az ottani járási hivatalok lekérték az adatait a nyilvántartásból. Szabolcs azt sem tudja, miért kérdezte le az adatait a pécsi anyakönyvi hivatal vagy éppen a szegedi járási hivatal, de 2014-ben – alig egy hónap eltéréssel – mindkét intézmény kíváncsi volt rá. Csak annyit tudni, hogy a járási hivataloknak közvetlen hozzáférésük van ezekhez a nyilvántartásokhoz, tehát a BM-ben is csak annyit látnak, hogy onnan kérdezték le ezeket, azt már nem tudják ők sem, hogy miért. 

Talán nem is gondolnánk, mennyi hivatalnak van hozzáférése a nyilvántartáshoz. Egyebek mellett az Oktatási Hivatalnak, a KSH-nak, polgármesteri hivataloknak, anyakönyvi hivataloknak, járási hivataloknak, földhivatalnak. De például önkormányzati tulajdonban álló parkolási cégnek is lehet közvetlen online hozzáférése a nyilvántartáshoz, így ha valaki nem fizet parkolási díjat, a cég a nyilvántartásból szerzi meg az illető személyes adatait. 

A különféle hatóságok közül az ügyészség, valamint a rendőrség a nyilvántartás összes adatát megismerheti. Ugyanakkor a szabálysértési hatóság csak korlátozottan férhet hozzá az adatainkhoz. Azt az információt, hogy ki és mikor kérte le az adatainkat, a nyilvántartást kezelő szervnek öt évig meg kell őriznie, tehát öt évre visszamenőleg mindenképpen kikérhetjük ezeket az információkat. 

És hogy mi értelme van megtudni, hogy ki és mikor akarta megszerezni az adatainkat? Különösebben semmi, hacsak az nem, hogy ilyenkor rácsodálkozhatunk, milyen sokan vagy éppen milyen kevesen kíváncsiak ránk. 

Borítókép: Bődey János / Index.