Ez van, ha az ember színes bőrű, és megpróbál Pestről hazajutni Bécsbe
További Belföld cikkek
- A kormány „egyházi szereplőkkel” bővítené a nevelőszülői hálózatot, de az egyházakat nem értesítették
- A virológus figyelmeztetett: van nagyobb veszély a Covidnál
- Rászoruló gyermekeknek gyűjt karácsonyi ajándékokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
- Harminchárom éves bűnügy végére tett pontot a rendőrség, elfogták a paloznaki gyilkosság egyik elkövetőjét
- Nagyszabású konferenciát szerveznek a reformátusok a kegyelmi botrány feldolgozásáról
C. bécsi egyetemista. Kenyai állampolgár, a bécsi ENSZ-központban dolgozó apja révén 10 éve Ausztriában él, németül és angolul egyaránt folyékonyan beszél. A 21 éves férfi heteken belül megkapja az osztrák állampolgárságot, de addig is, ahogy évek óta, az ENSZ-alkalmazottak családtagjainak kiállított osztrák tartózkodási engedéllyel és lakcímigazolással szabadon utazhat az EU-ban.
A hétvégén egy napra Budapestre látogatott megnézni a várost egy Ausztriában élő magyar barátjával, M.-mel. A barátja vonattal jött, C. a Flixbus nevű busztársasággal, mert az olcsóbb. Vasárnap délután 5-kor indult vissza a busza a Népligetből, C., mint mondja, két perccel korábban futott be.
A Flixbus sofőrje közölte vele, hogy későn érkezett (a társaság a honlapján azt kéri, hogy az utasok negyedórával indulás előtt jelenjenek meg), aztán beszkennelte a jegyét, majd a papírjait kérte. Végül nem engedte felszállni: szerinte C. tartózkodási engedélye kevés, az útlevelére is szükség van. C.-nél nem volt útlevél, csak annak fényképe, a telefonján.
a buszjegyét viszont, amin az állt, hogy utazni érvényes útlevéllel vagy személyivel lehet, hiába lobogtatta.
Több segítőkész osztrák utas is elővette a személyijét, hogy megmutassák, nagyon hasonló, mint C.-é, a sofőr hajthatatlan volt.
A Flixbus sajnálja
Kérdésünkre a Flixbus részben megerősítette a történteket. Azt válaszolták, hogy a határátlépés gördülékenysége érdekében a cég a szállítási feltételek között szerepelteti, hogy a határátlépéshez szükséges okmányok beszerzéséért az utasok felelnek. Az Európai Unió, Norvégia és Izland állampolgáraitól személyi igazolványt, másoktól útlevelet kérnek. Az okmányt a sofőr összeveti a jegyen szereplő adatokkal. Az utasokat a jegyeken is emlékeztetik arra, hogy a buszra csak a nemzetközi utazáshoz szükséges papírokkal szállhatnak fel. A sofőr azért nem engedte C.-t felszállni, mert szerintük csak egy egészségbiztosítási kártyát tudott mutatni. A Flixbus sajnálkozik a kellemetlenség miatt.
Az utasok kezdtek türelmetlenkedni. C. nem akart velük kiszúrni, de nem esett kétségbe sem. Leszállt, a busz elhajtott, ő meg megkérdezett egy járókelőt, hogy honnan indulnak a vonatok Bécsbe. Az illető azt mondta, ő bolgár, fogalma sincs, de üljön be egy taxiba, az odaviszi.
Azt azért hozzátette, hogy Bulgáriában nem így bánnak az emberrel.
C. próbált taxit fogni, de nem álltak meg neki. A negyedikkel végre szerencséje volt. A kocsiból felhívta a magyar barátját, aki mondta, hogy még elérheti a Keletiben a 17.40-es Railjetet, amin ő is ül.
Így is lett. C.-nek nem volt helyjegye, így először egy sorral M. előtt, az egyik asztal melletti helyhez próbált leülni. Megkérdezte az ott ülő nőt, hogy szabadok-e az (amúgy üres) helyek. A nő azt mondta hogy nem. C. máshova ült. Az asztalhoz egész úton senki nem érkezett, a nő meg végig C.-t fixírozta, ő legalábbis így érezte, de próbált nem tudomást venni róla.
Győrnél az utasokat ellenőrző rendőrök felszólították C.-t, hogy mutassa meg a papírjait. M.-nek, aki sokat ingázik Bécs és Budapest között, az volt az érzése, hogy nem rutinellenőrzésről van szó:
a rendőrök, akik szerinte Győr magasságában amúgy sem szoktak ellenőrizni, mintha kipécézték volna C.-t.
A rendőrök arról beszéltek, hogy C.-nél nincs útlevél, a személyije meg nem jó. Hiába ajánlkozott, M.-nek nem engedték, hogy tolmácsoljon. C. szerencséjére a magyar rendőrökkel tartott egy osztrák is. Egy ponton németül megbeszélte C.-vel a helyzetet, telefonon ellenőrizte a lakcímét, aztán biztosította a magyar rendőröket, hogy minden rendben van. C.-nek így végül nem kellett leszállnia.
Az ORFK-tól megkérdeztük, miként fordulhat elő, hogy a magyar rendőrök osztrák kollégájuk útmutatása alapján tudják csak eldönteni, hogy valakinek megfelelőek-e az osztrák papírjai, vagy nem. Az ORFK válaszát a cikk végén olvashatják.
A történetre M. hívta fel a figyelmünket, szerinte ez az ügy arról szól, hogy
2018 Magyarországán egy srác kvázi nem tud hazamenni Budapestről Bécsbe, ahonnan amúgy egy nappal azelőtt érkezett probléma nélkül, és ahol évek óta él, tanul, dolgozik, csak azért, mert fekete.
C.-t Bécsben értük el, megerősítette és kiegészítette a M. által megírt részleteket. Az Indexnek telefonon azt mondta, hogy Budapest fantasztikus város, de 2018-ban már itt sem kéne senkinek rasszista vagy vallási megkülönböztetést elszenvednie.
Az ember elutasítva és kellemetlenül érzi magát tőle, pedig mindenki nyugit akar, meg hogy hagyják békén.
Frissítés: Az ORFK válasza
A Készenléti Rendőrség bevetési járőrei 2018. június 10-én délután osztrák kollégáikkal közös járőrszolgálatot láttak el a Bécsbe tartó Railjet szerelvényen. A rendőrök az utasok ellenőrzése közben egy kenyai állampolgárt is igazoltattak. Az igazoltatás protokolljának kötelező eleme az igazoltatott személy priorálása, körözési rendszerben való lekérdezése. Mivel a férfi osztrák hatóság által kiállított okmánnyal igazolta magát, a magyar rendőrök ellenőrzését követően a járőrcsoport osztrák tagja az osztrák nemzeti körözési rendszerben is priorálta a kenyai állampolgárt, aki igazoltatását követően folytathatta útját.
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images Hungary)
Egy bécsi egyetemista csak a szerencséjének köszönheti, hogy a busz után a vonatról már nem tették le.
3867 · Jun 12, 2018 12:45pm Tovább a kommentekhez