Tanítani lehet szenvedélyből, de fényképezőgépet varázsolni ők sem tudnak
További Belföld cikkek
- „A gyermek nem üzenőfal, és postásnak se használjuk”
- Olyat tett Sulyok Tamás, amire még nem volt példa elnöksége alatt
- Nem tartanak a magyarok az atomháborútól, de Orbán Viktor békemissziójában sem bíznak
- Magyarok tízezrei szenvednek a rejtélyes betegségben: „Úgy fájt, hogy állva aludtam, az ajtónak támaszkodva”
- Letartóztattak egy apát, akit a saját lányának molesztálásával gyanúsítanak
Másfél millió a cél
A FreeDoc egy misszió
Csoszó Gabriella saját fotós blogja, ahol szabadon felhasználhatóvá tesz fényképeket a forráshiánnyal küzdő, demokráciáért dolgozó csoportok számára. Az elmúlt tíz évben számos akciót, demonstrációt fényképezett végig.
Az úszók egy általuk meghatározott összeget igyekeznek összegyűjteni, a vállalt távokat pedig szombaton a Kőér utcai uszodában teljesítik. A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA) szervezésében összesen hat civil projektért folyik a kampány. Csoszó Gabriellát már tavaly is felkérték úszni, akkor az Utcáról Lakásba! Egyesület úszó csapata a mobilház-programhoz 4 millió forintot gyűjtött össze.
Idén a csapat másfél millió forintot szeretne összekalapozni a ferencvárosi gyerekek fotóoktatásához, eddig több mint egymillió forint érkezett a számlájukra.
A felajánlók között van Nádas Péter Kossuth-díjas író is, aki 100 ezer forinttal támogatta az egyik fiatal úszót, a felajánlást egy személyes szakmai kapcsolatnak és Nádas Péter fotós múltjának köszönhetik.
Az úszó „nagykövetek” jól példázzák, hova lehet eljutni a fotóval
Csoszó Gabriella 15 fős csapata többnyire jelenlegi és volt tanítványaiból áll össze, akik közül sokan maguk is fotósok lettek. Szándékosan válogatta így össze a csapatát, mert az ügynek, amit képviselnek, az egyik leghitelesebb reklámja, ha a sikeres tanítványai, sok esetben hasonló helyzetből indult fotósok is az ügy mellé állnak.
Nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, hogy a fotográfia sorsokat, életeket változtat meg
– jegyzi meg Csoszó.
Ugyanakkor tudja, hogy a fotózás egy rögös pálya, szükséges, hogy legyen egy támogató közeg (például szülők, tanárok), amely segíteni tudja a pályán való elindulást.
A csoport szerdán egy „örömkiállítást” mutatott be, ahol az úszóik képeiből állítottak össze egy olyan válogatást, ami a víz szeretetével kapcsolatos, vagy éppen a felkészülést dokumentálta.
Egy profi úszó versenyzőjük is van a Swimathonon, aki profi fotós is egyben.
Rozovics Évát ugyanolyan segítségre szoruló kisgyerekként ismerte meg a Mosoly Alapítvány által, mint akiket majd most szeretnének tanítani.
Csoszó szerint Éva már tízévesen is nagyon tehetséges és lelkes volt, és már a legeslegelején kijelentette, hogy fotóssá szeretne válni. Azt gondolták, hogy „úgyis ki fogja nőni”, de olyannyira nem így történt, hogy elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakát, Csoszó pedig visszahívta tanítani abba a fotóiskolába, ahol annak idején gyerekként tanult. Már fotósként, Évát felkérték egyszer egy víz alatti rögbimérkőzés fotózására, ahol annyira ügyes volt, hogy azóta profi versenyzővé vált, és válogatott kerettag is lett.
Nekem a víz és a fotográfia lettek az életem, és mivel kisgyerekként Gabi segített elindulni a pályámon, most én is szeretnék segíteni gyermekeknek
– írja a bemutatkozó szövegében Rozovics Éva.
Olyan dolgokat mutatnak meg, amit más fotóriporter soha nem fog tudni
Van egy olyan képzésünk, ahol hajléktalan és nem hajléktalan emberek közösen tanulják a fotózást. A képeknek nagy szerepük van a hajléktalan aktivistáknak a lakhatásért való, kormányzatokon áthúzódó küzdelmében. Fontos lépés, hogy a hajléktalan emberek saját képeikkel tudják képviselni a problémáikat.
Kovács Gábor, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája is vállalta az úszást, bár az egészsége erősen megromlott, de annyit úszik, amennyit az orvos enged neki.
Ő tanulja még a fotográfiát, egy olyan géppel, amit már a saját keresetéből vásárolt meg.
Nagyon fontos neki, hogy a gyerekekért és a jövő nemzedékért úszhasson. Ezzel ő visszaadhat a jövőnek abból, amit kapott
– idézte őt Csoszó.
Nem csak a lájkvadászat a fotózás célja
Nem hisz a tehetségmítoszban
Csoszó Gabriella képzett pedagógus, az általa képviselt speciális módszertan a sok részvételi és kritikai pedagógiából összegyúrt sajátos keverék: egyenrangú és nyitott, problémaközpontú oktatási rendszert támogat, nagyon sok humorral és őszinteséggel. Hisz a felszabadító pedagógiában, ami nem nyomja az emberre azt a terhet, hogy valami „mágikus és megugorhatatlan tehetségmítosznak” kellene megfelelni, a fejlesztés a legtöbb, amit megtehet – mondta a fotográfus.
Csoszóék szeptemberben kezdik el a toborzást Ferencvárosban, a fotózás iránt érdeklődő, hátrányos helyzetű (12–20 év közötti) fiatalok között, és a szervezet segít majd a válogatásban.
A fotós körülbelül 10-15 gyermekkel tervezi a program elindulását, ahol megtanítják őket, hogy a kép nem ér véget a kattintással, és nem csak a lájkvadászat lehet a célja, hanem erősebb képviseletet is jelenthet. Egy turnus 12 hetes lesz, Csoszó abban reménykedik, ha elég támogatást szereznek, akkor nemcsak egy, hanem két turnus erejéig is együtt tudnak dolgozni a gyerekekkel.
Egy használható gépparkot hosszabb távon is tudnak hasznosítani, így nemcsak a ferencvárosi fiatalok, hanem sok-sok rászoruló csoport tud lehetőséget kapni arra, hogy taníthassák őket a jövőben.
Ez a legnagyobb gond, tanítani lehet kevesebb pénzből is, szenvedélyből, de fényképezőgépet varázsolni mi sem tudunk
– összegezte Csoszó a helyzetet.
Az összegyűlt pénzből egy projektorral és laptoppal is felszerelt kis médialabort szeretne kialakítani, mert a rászoruló gyerekeknél nem várható el, hogy a hónuk alatt notebookokkal szaladgáljanak, és úgy jöjjenek a képzésre – tette hozzá a fotográfus.
A képek bekerülnek a helyi iskolába
A részvételi technika alapja, hogy a gyerekekkel együtt rakják össze a menetrendet, olyan témára épülnek fel a feladatok, amiket ők javasolnak. Csoszó szerint a leghatékonyabban és leggyorsabban úgy tudnak a gyerekek tanulni, ha a saját képeiken keresztül tanítja meg például, hogy milyen perspektíva, megvilágítás szolgálja azt adott témát a legjobban. Helyszínspecifikus témákra is ráirányítják majd a figyelmüket, amikor azzal a környezettel fognak foglalkozni, ahol élnek. Az alkotói szakaszt kiállítások követik, amikor nemcsak a kortárs galériákban, hanem a fiatalok iskoláiban is sor kerül kiállításokra, vetítésekre.
Ha úgy gondolja, szívesen támogatná az úszó „nagykövetek" egyikét, azt itt teheti meg.
(Borítókép: Hermann Ildi)