Sok férfit láttam itt térdelni, zokogni

Dani bácsi – mindenki csak így szólítja. Így hívják a gyerekek és az anyák, akik az ország minden részéről az anyagi ellehetetlenülés vagy az otthoni bántalmazás elől a kaposvári Borostyánvirág Anyaotthonba menekültek, és itt leltek átmeneti menedékre. Dani bácsi – így szólította őt huszonéves korában az a nála jóval idősebb férfi is, aki az anyaotthon bejáratánál kísérelt meg öngyilkosságot, miután felesége és gyerekei oda menekültek előle. Pedig Dani bácsi, azaz Biró Dániel még most is csak 38 éves. Lassan 20 éve dolgozik itt, de amilyen történeteket hallott az ide menekülő nőktől, amilyen sorsokat látott, az alapján biztosan többet tud az életről, mint vele egykorú társai. Hivatásszerűen végzett szociális munkájáért idén Jószolgálat-díjat kapott.

Van hova menekülni

Egy sima költözés sosem egyszerű dolog. Nehéz a megszokott környezetet otthagyni, és új helyen, netán új városban új életet kezdeni. Gyerekkel mindez még nehezebb. A kaposvári anyaotthonba az ország minden részéről érkező nők azonban nemcsak költöznek, sokan szabályosan menekülnek a saját otthonukból. Abból az otthonból, ahol napi szintű bántalmazás és lelki terror jut osztályrészül anyának és sokszor a gyereknek is. Az anyának néha azért több, mert a gyermekét is védi. Ha az anyai ösztön erősebbé válik, mint a társfüggőség, a nők a gyerek érdekében ki tudnak lépni az éveken át tartó bántalmazó kapcsolatból. Ez a bántalmazás sokszor a jog eszközeivel nem is ragadható meg.

Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki lépni merjen. De hova?

Ha egy nő eljut odáig, hogy nincs tovább, és elszánja magát a lépésre, azt elő is kell készíteni. Sokan úgy jönnek ide, hogy titokban kezdik el összepakolni a ruhákat, a gyerekjátékokat és a legszükségesebb dolgokat a kamrában. Meg kell várniuk, hogy férjük elmenjen otthonról, aztán csomagokkal, gyerekekkel a kézben kell elindulniuk az ismeretlen felé.

A kaposvári anyaotthon nemcsak a bántalmazott nőknek nyújt oltalmat. Fontos segítség azoknak az egyedülálló vagy egyedül maradt nőknek is, akik az anyagi ellehetetlenülés szélére jutottak és nem tudnák eltartani gyermekeiket. Akár bántalmazott, akár egyedülálló anyáról van szó, a legtöbbjük számára az az elsődleges, hogy együtt maradhassanak gyermekeikkel, azok ne kerüljenek távol tőlük, ne kerüljenek intézetbe vagy nevelőszülőkhöz. Az anyaotthon esélyt ad nekik, hogy gyermekeikkel együtt maradva próbálják meg rendezni az életüket.

Itt lakik például az a nő, akit saját bevallása szerint is rabszolgaként tartott a férje: csak a nő dolgozott, de otthon csak akkor ehetett, csak akkor alhatott és csak akkor mehetett vécére, ha a férje megengedte neki. Talán érthető, hogy ez pszichésen eléggé megviselte az évek során. A szociális rendszer hagyományos válasza erre az lenne, hogy ha a nő pszichiátriai kezelésre szorul és gyógyszert szed, akkor azért alkalmatlan anyának, ha pedig nem szedi, akkor meg azért, így elveszik tőle a gyerekeit. Ez az asszony most itt él a gyerekeivel, és nincs vele probléma, legfőképpen nem anyaként: ő a legaktívabb, aki programokat szervez a gyerekeinek, sétálni viszi őket vagy színházba, és igyekszik minél több élményt adni nekik. Ahogy elmesélte: ő születésétől fogva intézetben nevelkedett, tudja milyen az, ezért mindent el fog követni, hogy az ő gyerekeinek ne ez a sors jusson.

Az erőszak nem válogat

Vannak, akik eredeti otthonukhoz képest itt jobb és rendezettebb környezetbe kerülnek. Másoknak meg kell szokni a puritánabb berendezést, a közös vécét és zuhanyzót. Az egykori óvodából átalakított intézményben 11 szoba van, ahol összesen 34 anyát és gyermeket tudnak elhelyezni. A bántalmazott nők 4-8 hétig maradhatnak itt, az egyedülálló nők 1 év 6 hónapig, de a cél az, hogy minél hamarabb saját lábukra álljanak és önálló életet kezdjenek. Az ide kerülő gyerekek közül sokan itt járnak óvodába vagy iskolába, és az anyák közül többen itt találtak munkát. A fluktuáció elég nagy: egy évben akár 160-180 nő és gyermek is megfordul itt.

A családon belüli erőszakban nincs különbség iskolázottság vagy szociális helyzet szerint. Jöttek ide mélyszegénységből, nyomorúságos körülmények közül érkező, iskolázatlan nők a gyerekeikkel, de menekítettek már ide többdiplomás anyát, egy celebházaspár nőtagját, akit férje pisztolymarkolattal ütött arcon, és járt már az intézményben egy magát kereszténynek valló, befolyásos politikus felesége is a gyermekeivel. Őt egy középiskolában tartott előadás után

és az anya ekkor döbbent rá, hogy ő egy szexuálisan bántalmazott nő.

Biró Dániel nem szociális munkásnak indult. Középiskolás korában ő is zűrös gyerek volt, de azért mindig határon belül maradt. Szülei ugyan elváltak, és ez nem volt könnyű időszak, de neki nem kellett átélnie a családban bántalmazást. Indíttatásában viszont fontos szerepet játszott a családot jellemző karitatív hajlam. Polgári szolgálatos katonaként került az intézménybe, 1999-ben. Itt tapasztalta meg, hogy tudja kezelni az itt felmerülő problémákat, nem veszi magára a stresszt, és az ide érkező emberek is megbíznak benne, könnyen megnyílnak neki.  

Elvégezte a szociális munkás szakot, majd visszatért az intézménybe. Abban az időben a kaposvári intézmény az ország első anyaotthonai között volt. Proszonyák Ida akkori intézményvezetőnek, az ott dolgozó stábnak és a város segítségének köszönhetően az anyaotthon folyamatosan fejlődött, ma pedig példaként emlegetik szerte az országban. Fontos szerepük volt a hazai krízisellátás rendszerének kidolgozásában. Így jött létre Kaposváron egy krízisambulancia is, ahol azokat a párkapcsolati erőszakot elszenvedő embereket segítik pszichológusok, jogászok, szociológusok és mentálhigiénés szakemberek, akik nem akarnak az anyaotthonba költözni. Proszonyák Ida tavaly az újonnan létrehozott krízisambulancia vezetője lett, Biró Dániel pedig átvette az anyaotthon vezetését. 

Agresszív és zokogó apák

Elsőre azt gondolná az ember, hogy egy szigorúan őrzött objektumról van szó, de a Kaposvár szélén álló épületben nem sok jel utal arra, hogy azért itt néha nem árt a védelem. Előfordul ugyanis, hogy a feldühödött vagy elkeseredett férjek kinyomozzák, hova menekült feleségük a gyerekkel, és megjelennek itt. Amikor ott jártunk, épp aznap érkezett meg egy anya a kislányával, és közben ismerőseitől telefonon kapta a híreket otthonról. Például azt, hogy amikor férje megtudta, hogy a gyerekkel együtt elment, markológéppel döntötte ki az otthoni kertkaput.

"A nyitott kommunikációnak köszönhető, hogy nálunk soha nem fordult elő komolyabb baj" - mondja Biró Dániel. Persze volt már, hogy rendőröket kellett hívni, és megtörtént az is, hogy egy férfi az anyaotthon bejárati ajtajának üvegét betörve akart öngyilkos lenni. Néha Biró Dánielt is megfenyegették, volt már, hogy meg akarták ütni vagy teljesen abszurd módon azzal vádolták meg, hogy ő csábítja el a nőket, és így szakít szét családokat. Amikor várható, hogy egy férj megjelenik az anyaotthonnál és agresszíven lép fel, megelőző intézkedéseket tesznek. Fényképét kifüggesztik az otthonban és néha előre szólnak a rendőröknek. De Biró Dániel szerint sokkal többet számít az emberi hozzáállás. 

"Amikor megjelenik itt egy férj, aki elől elmenekült a családja, én leülök vele is beszélni. Hamar látni fogja, hogy én nem ítélkezem. Megpróbálom megérteni az ő szempontjait is.

Lehet, hogy ő is egy bántalmazó családban nőtt fel, nem is tudja, hogy nem ez a természetes. Mi soha nem a személyt ítéljük el, hanem a cselekedet. Mi nem férfiakkal vagy nőkkel küzdünk, hanem az erőszakot utasítjuk el, és ettől akarjuk megvédeni az áldozatokat.

Senkit sem lehet felmenteni a tettei alól, de Biró szerint az sem vezet semmire, ha azt mondják ezekre a férfiakra, hogy gonosztevők. Nekik is vannak traumáik, azok megoldásához is igyekszenek segítséget adni.

Saját lábra állni

Az anyaotthon nem akar beavatkozni a családok életébe. Nem segíti a nőket otthonuk elhagyásában. Nekik kell megtenni az első fontos lépést, de ha idejönnek, mindenben igyekeznek segíteni nekik a továbblépésben. Az anyák és a gyerekek váratlan elköltözése különböző reakciókat vált ki a férjekből, élettársakból. Az is előfordul, hogy a nők ezt figyelemfelkeltésnek szánják, mert azt gondolják, ettől majd minden megváltozik. Ennek is lehet hatása, de csak rövidtávon:

Nagyon sok férfit láttam itt térden állni, zokogni, virággal a kezében szerelmes verset szavalni

– mondja Biró Dániel. Azt ugyanakkor látni kell, hogy ez sokszor a bántalmazó kapcsolatok természetéből, sőt ördögi köréből fakad. A férfi ilyenkor egy időre kedves lesz, mindent megígér, sír, közös nyaralást tervez, de ha a kapcsolat megmarad, egy idő után minden kezdődik elölről, sőt még durvábbá válik.

Biró Dániel egy ideig maga csinálta a reggelit az asszonyoknak és a gyerekeknek az anyaotthon konyhájában, de aztán szándékosan felhagytak ezzel. Ma mindenki kap élelmiszercsomagot és neki magának kell megcsinálnia a reggelit, az ebédet és a vacsorát. A szobákat is maguk rendezhetik be az anyák, és nekik is kell rendet és tisztaságot tartaniuk. Ezzel is arra akarják ösztönözni őket, hogy álljanak a saját lábukra. "Nem akarunk több kárt okozni mint hasznot. Nem akarjuk, hogy hozzászokjanak a gondoskodáshoz, mert akkor annál nehezebb lesz az elválás".

És ez az önállóságra nevelés nemcsak az ilyen hétköznapi tevékenységekre igaz. A krízis feldolgozása eleve 4-6 hét, addig hagyják beilleszkedni a nőket, bár sokan olyan traumákat éltek amelyek feldolgozásához egy élet is kevés. Az első időszak után tudnak elkezdeni igazán beszélni a továbbiakról. Sok nő itt tudja meg, hogy egyáltalán nem természetes a bántalmazás a családban, még ha ő gyerekként így is nőtt fel.

Emiatt engedik meg aztán azt a nők, hogy évekig bántalmazzák, terrorizálják őket. Az anyaotthonban pszichológus segítségével az önbecsülés fontosságára is ráirányítják a figyelmüket, hogy a jövőben ne ilyen párt válasszanak, hogy ki tudják mondani azt a másiknak: "nem, ezt te nem teheted meg velem".

A tanult tehetetlenség leküzdése

A valóság ennél sokkal bonyolultabb, ezért a nőket arra is felkészítik, hogy ez az út nehéz. Néha olyan erős a tanult tehetetlenség, hogy képtelen az ember kiszakadni ezekből az örökölt ördögi körökből. Előfordult, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élő nő az anyaotthon lakója volt, megpróbált új életet kezdeni, de új kapcsolatában egy idő után ugyanott tartott, így ismét vissza kellett menekülnie Kaposvárra. Azért szánta el magát erre a lépésre, mert nem szerette volna, hogy megszületendő gyermekének is az a sors jusson, amiből első kapcsolatából származó, 3-4 éves kislánya már részesült. Mégis történt előrelépés, mert a második esetben már érzékelte, hogy ez így nincs rendben, és azt is tudta: van hova segítségért fordulni.

Ebben az otthonban nemcsak a jelenlegi családokat védik, hanem a jövőbenieket is.  

Az elsődleges cél itt az, hogy a biztonság élményét adják meg az anyáknak és a gyerekeknek, majd a szociális ellátórendszer támogassa őket lakhatáshoz, munkához jutni. Biró Dánielt nemrég megkereste egy egyetemi hallgató. Kiderült róla, hogy az egyetemista gyermekkorában az anyaotthon lakója volt néhány hónapig, és élete meghatározó élménye maradt az itt megtapasztalt nyugodt, békés, szeretetteljes közeg.

Az itt dolgozó segítőknek nagyon súlyos sorsokkal kell szembesülniük. Itt van a négyéves kislány, akit az apja úgy ütött meg, hogy szabályosan repült a levegőben. A nő, akit a fejsze fejével ütött arcon a párja, miközben néhány hónapos gyermekét a kezébe tartotta. Vagy az a nő, aki nem akarta elhinni, hogy férfi ismerőse szerelmi és szexuális kapcsolatot alakított ki a 13 éves fiával.

Az otthonban kilenc ember dolgozik, akiknek napi 24 órás műszakokat kell lefedniük. Aki ilyen töménységben szembesül ennyi rosszal, annak szüksége van valami másra, hogy ezt fel tudja dolgozni, ki tudja adni magából. Bár az intézmény irányítása sok idejét veszi el Biró Dánielnek, más tevékenységei segítik megtalálni az egyensúlyt. Tanít az egyetemen, bírósági ülnökként is dolgozik, több projektben segít, emellett horgászik, fényképez, antik könyveket gyűjt, amiről blogot is ír.

Ezek a sorsok kevésbé viselnek meg, mert tudom, hogy ezzel a csapattal tudunk segíteni még a legbonyolultabb ügyeken is. Az tud igazán kihozni a sodromból, ha valakit a hivatalok és a hatóságok érdektelensége vagy lassúsága miatt veszítünk el, pedig tudom, hogy meg lehetne menteni.

2017-18-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index.