Mi már úgy érezzük, mintha cigány vér lenne benne

Húsz éve kinevettem volna, ha valaki azt mondja, hogy diakónus leszek.

Molnár-Gál Bélának hittantanár és nevelőtanár a végzettsége, 2009-től diakónusként tevékenykedik Balajton. Béla „atya” elsődlegesen cigánypasztorációval foglalkozik. Házas volt, amikor felszentelték. A helyiek is tudják, hogy Béla atya nem pap, mégis ők már csak így emlegetik, magukra pedig nem mint romákra, hanem mint cigányokra hivatkoznak. Nem tudatosan kezdett el foglalkozni velük, inkább csak belecsöppent a mostani munkájába – húsz éve nevetett volna, ha valaki azt mondja neki, hogy diakónus lesz.

Már gyerekként kapcsolatba került a cigányokkal, mert a cigánysor mellett laktak. Az édesanyja nem volt mélyen vallásos, az édesapja pedig ateista párttag volt. Ő maga nem gondolta volna, hogy ilyen közel kerül a görögkatolikus egyházhoz, de a felesége nagyon vallásos családból származott, és ez rá is nagy hatást gyakorolt.

Amíg meg nem szűnt a munkahelye, vezetékes távközléstechnikai műszerészként dolgozott a Matávnál, ezután volt üzletkötő és a benzinkutas is. Majd jött egy időszak, amikor munkanélküli volt, és eldöntötte,, hogy abbahagy minden világi munkát, és olyasmit csinál, amivel embereken tud segíteni. Hitoktatóként dolgozott heti pár órában Edelényben, abból viszont nem lehetett megélni. Komoly anyagi gondjaik voltak, és fogadalmat tett,  hogy az első munkát, amit felajánlanak neki, elvállalja. Ezután érkezett egy telefonhívás a Don Bosco Iskolából, hogy hittantanárt keresnek.

Nem egy tipikus igazgató

Béla az első a Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium történetében, aki alulról indult el, és tanári tapasztalattal lett igazgató. Egy többszintes épületben általában fent szoktam keresni az igazgatói irodát, ő viszont lehozta onnan, hogy központi helyen legyen, közel a tanárokhoz, diákokhoz. A gyerekek folyamatosan jönnek be Béla bához: ez nem egy tipikus igazgató-diák kapcsolat, tisztelik őt, de tudnak hülyéskedni, együtt focizni is vele. Nem hisz a mesebeli szegénységben, mutatja az egyik gyerek késeléses verekedésben szerzett sebét.

Messziről kerültem ide, előtte rossz társaságban voltam, és el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer munkám lesz. Először nem volt szimpatikus a hely, senkit sem ismertem, de aztán Béla bá' is segített beilleszkedni. Jó fej, lehet vele hülyéskedni, odafigyel ránk, ha úgy van, kisegít minket. Nem tervezek még gyereket, először ház legyen.

– mesélte az egyik volt intézetis diák.

Mióta Béla az igazgató, ezek a változások történtek

• Erősítette a Don Bosco-módszert, ami büntetés helyett a megelőzésre épül.
• Teljes állásban foglalkoztat gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst. Az ilyen típusú intézményekben ez azért fontos, hogy folyamatosan kapcsolatot tartsanak a családokkal, a gyerekek ne morzsolódjanak le. Ha valaki kimarad az iskolából, kinyomozza az okát.
• Gyógypedagógus van az iskolában a sajátos igényű hallgatók részére.

Az igazgató a közvetlen tanár-diák kapcsolatban hisz, vele lehet hülyéskedni. A Don Bosco-pedagógiát követve, beáll a gyerekek közé játszani, nem csak külső szemlélőként felügyel, onnantól kezdve, hogy együtt fociznak, kialakul egy barátságos kapcsolat. Ha műsort adnak elő, a tanárok is fellépnek a diákokkal közösen.

Zavarta a bezárt templom látványa

Zavarta, hogy Balajton a templom kapui zárva vannak, és hogy nincs közösségi élet a faluban. A régi templomot a cigányok kifestették, ám a 2010-es árvíz miatt az épület beomlott és használhatatlanná vált. Ezután a kultúrházban tartották a liturgiát, majd pedig az egyház megvásárolta a régi iskolát az önkormányzattól. Ezt szintén saját maguk újították fel – amikor a sekrestyés körbevezetett, elmesélte, hogy a férje még a szobrokat is újrafestette.  

Az ötszáz fős faluban körülbelül ötvenen rendszeresen járnak liturgiára, további ötven pedig néha. Béla atya nemcsak egy templomot, hanem közösségi helyet is teremtett. A templom melletti udvaron a falu lakói gyakran összegyűlnek, közösen főznek, zenélnek és táncolnak, továbbá megbeszélik az aktuális dolgokat az atyával. Együtt járnak zarándoklatokra is. Az eleven és bensőséges hangulatú közösség a kívülálló számára is vonzó.

„Az egyik titok, hogy nem úgy kell odamenni hozzájuk, hogy szánjuk őket, mert akkor csak elveszik, amire szükségük van, de közelebb nem tudunk hozzájuk kerülni. Ha viszont úgy megyünk oda, mint ember az emberhez, nem azért, mert akarok valamit, hanem mert érdeklődöm, onnan kezdve sokkal elfogadóbbak.”

A családokkal kiszámoltatta, havonta mekkora összeg megy el cigarettára. Ez az egyik módszere: nem azt mondja, hogy szokjatok le, hanem próbálja felnyitni a szemüket. Az egyik asszony a faluban meghökkenve mesélte, hogy egyes családok 30-60 ezer forintot is elköltenek havonta cigarettára.

„Ha gyerekekkel foglalkozunk, jó lehetőség, hogy belépjünk a család életébe. A prédikáció során elmondom nekik, hogy miért ne szüljenek 16 évesen, miért legyen szakmájuk.” Azzal Bélának nincs baja, hogy valaki fiatalon szül („hiszen a szűzanya is fiatalon szült”), de arra ösztönzi őket, hogy tanuljanak, és legyen munkájuk, és csak ezután, tudatosan vállaljanak gyereket.

„Tudni kell megérteni őket. A cigányok kevesebb szóval fejezik ki magukat, ezt nem szabad figyelem kívül hagyni, mert az oktatásban fontos szerepe lehet.” Egy példát említett, valaki felkereste őt, hogy nem keresztelheti meg a gyerekét, mert akkor a többiek sértésnek veszik. Béla atya teljesen értetlenül állt a helyzet előtt, végül kiderült, hogy azt hitte, Béla atya lenne a gyerek keresztapja.

15 családnál segített bevezettetni a vizet

Elintézte, hogy a faluban tizenöt családnál bekössék a vizet, ami Borsodban házanként százezer körüli összeg lett volna. Megegyezett egy kedvezményes árban a szolgáltatóval, és megkérte a Katolikus Karitászt is, hogy támogassák. A víz bekötésének feltétele az volt, hogy az összeg egy részét a családoknak kellett állniuk, tetőaknát is intézett nekik, azt az iskolában megcsináltatta. Vízvezeték-szerelőt is kerített. Béla elmagyarázta a cigányoknak, hogyan ássák ki a gödröt, aztán már egymásnak is segítettek. Volt, aki elleste a technikát, és más családoknál is bevezette a vizet. Volt, akinél az áram visszakapcsoltatását, a szemétdíjat vagy a telefonos tartozásokat segített rendezni.

„Azért kell odamenni közéjük, hogy megtanítsuk őket tervezni. A mának élnek, nem hosszú távon gondolkoznak előre, a pénzbeosztás sem megy. Akik cigányokat foglalkoztatnak, hetente vagy kéthetente fizetnek, mert így tudják megtartani őket.”

Ha valaki nem fogja meg a cigányság kezét, magától nem fog felemelkedni

A helyiek azt mesélték, hogy azelőtt nem volt ilyen szoros összetartás a faluban, rengeteg viszály, sőt verekedések is voltak, ma már az ivászat is kevesebb,a „kamatos pénzek” is megszűntek. Jobban felismerik ezeket a bűnöket, amelyek korábban a mindennapok részei voltak. Tudják, hogy nem volt könnyű dolga velük Bála atyának, mert a cigányok nehezen nyitnak a nem cigányok felé. De Béla atya már a kezdetektől más volt, a  kitartása mellé kellett a közvetlensége, együttérzése, és hogy megértette a problémáikat. Azt mesélik, nem dorgálta meg őket, ha hibáztak, hanem megkérdezte: ha már ilyen helyzetbe kerültünk, hogyan tudnánk megoldani.

Érettségim lesz!

– mondja az egyik helyi asszony, miközben csillog a szeme és reménykedik.

„A hírekben csak azt hallják, hogy a cigányok bűnöznek. Tudja, milyen nehéz dajkaként megmagyarázni a gyerekeknek ezt a hátrányos megkülönböztetést?” – teszi fel a kérdést az asszony.

Hogy várhatnánk el azoktól a szegény családoktól, akiknek általános iskolájuk sincs, hogy kitaníttassák a gyereküket? Örülnek, ha cipőt tudnak venni a gyerek lábára. De vannak változások, a mostani harmincas korosztály már másképp nevelkedett, és gondolkodik. Látják, hogy a közmunkának nincs értelme, az is csak időszakos, télen pedig húszezer forintból nehéz megélni.

Előfordult, hogy Béla atya a saját családi kasszájából vásárolt be néhány családnak, ha megszorultak. Már sokan mondják a gyereküknek, hogy tanulni kell. Az asszony fia is úgy mondja, hogy egyelőre nem vállalnak több gyereket, mert csak ennek az egynek tudják megadni, ami kell. Béla atya ezeket is magyarázza nekik a vasárnapi liturgiákon, a gyerekeknek szóló oratóriumon, és a felnőttek hittanán. 

Most nagy dolog, hogy szakmunkát kapnak a kezükbe a Don Boscóban, de olyan is van, aki gimnáziumba jár a faluból. Itt alig van munka, régen volt a bánya, a szikvízgyár, a varroda és a csokigyár. Az egyik lány nagy álma, hogy elinduljon az eladóképzés, vagy hogy fodrász lehessen és Miskolcon dolgozhasson.

Egyesével kell felhozni őket

Béla atya azt mondja, korábban előítéletes volt, de megtanulta, hogy cigány és cigány között is van különbség, sok probléma a nyomorra jellemző, és nem a cigányságra.

„Sokan úgy gondolják, hogy a cigányok helyzetét úgy kellene megoldani, hogy egyet kiemelünk közülük, és mint értelmiségit visszaküldjük. De ezt a helyzetet leginkább Platón barlanghasonlatával tudná leírni. A mélyszegénységben élő személyek egy zárt világban nőnek fel, egy barlangban. Ha odamegy hozzájuk egy ember, aki azt mondja, hogy van egy szebb világ, és kihoz egy cigányt, akiből értelmiségi lesz, az már nem megy vissza a cigányok közé, mert tudja, hogy nem olyan egyszerű. Ha visszamegy valaki, aki már elvágta a kötelékeit és megszokta a fényt, odalent már nem lát, és megbotlik, a többiek meg kigúnyolják: miért mentél ki, ha nem látsz itt semmit? Nem értik a szavát.”

„Tehát nem az a feladat, hogy felhozunk egyet, és visszaküldjük, hanem, hogy egyesével felkaroljuk őket.” Mindenkire személyre szabottan kell odafigyelni, mondja Béla atya, aki abban azonban biztos, hogy

2017ndash;18-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index.