A BMW után ebből már soha nem lesz termőföld

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2018 júliusának utolsó napján bejelentette, hogy a BMW gyárat épít Debrecenben. Mióta kiderült, hogy mekkora beruházásról van szó, felbolydult a hajdúsági nagyváros. Közel egymilliárd euróért épül a gyár, ami ezer családnak biztosít majd megélhetést, és évi 150 ezer autót gyártanak majd.

A BMW-ről a kormányzat üzeneteit bármifajta fenntartás nélkül közlő Origo.hu azt írta, hogy július elején állapodott meg Orbán Viktor miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár, ami azért is érdekes, mert három évvel ezelőtt a kormányzat egyszer már azt a hamis információt szivárogtatta ki egy Orbán–Merkel-találkozó után, hogy a BMW idejön, és gyárat épít.

Azóta eltelt három év, Merkel és Orbán maradt, a BMW pedig most valóban megjelent. Amik nem változtak, azok a hamis, illetve félinformációk. 

A kormány idén márciusban egy debreceni nagyberuházáshoz szükséges telekvásárlásról döntött. Március 26-án a Magyar Közlönyben egy közel háromszáz helyrajzi számból álló lista jelent meg, amely az „A Debrecen megyei jogú város külterületén, az Észak-Nyugati Gazdasági Övezetben ipari telephely kialakításával és a területen megvalósuló munkahelyteremtő beruházásokkal összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról” kapcsolatos határozatnak volt a függeléke. Ezeknek a helyrajzi számoknak akkor még nem sokan tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen nem volt ott, hogy milyen beruházáshoz és munkahelyteremtéshez van közük.

A fenti helyrajzi számok Debrecen környékén Kismacs és Nagymacs, valamint Józsa városrész között található, mezőgazdasági művelés alatt álló területeket jelölik, aminek nagy részén kukorica és napraforgó terem. A közlöny márciusi megjelenése után azonban beindult valami. Egy helyi forrásom azt mondta, hogy azelőtt évekig pangott a piac, nem volt eladó terület, aztán a bejelentés után „felpezsdült a piac”.

Az itteni föld hektáronként 5-6 millió forintot ér, és ez még úgy is komoly összeg, hogy az itteni telkek többsége csak néhány hektáros, de vannak jelentős földbirtokok is.

Nem sokkal később egy tárgyalókamion jelent meg a földek mellett. A tulajdonosokat megkeresték, a mezőőröknek pedig kiadták, hogy kizárólag a földek tulajdonosai léphetnek a területre. A kamionos megbeszélésen egyenként arról tájékoztatták a tulajdonosokat az önkormányzat megbízásából eljáró jogászok, hogy a földre szüksége van az államnak, aztán vételi ajánlatot tettek, de jelezték, szükség esetén csereföldeket is fel tudnak ajánlani.

Harmadik opció nincs. A földet ugyanis az állam így vagy úgy, de megszerzi, kisajátítja.

Pár hónappal később az is kiderült, az állam az önkormányzattal karöltve a BMW-nek vásárolja meg a területet. Az önkormányzati és állami titkolózás oka persze érthető, hiszen ha idő előtti kiszivárog a hír, az jelentősen rontotta volna a tárgyalási pozíciókat.

Voltak, akik már akkor húzták a szájukat, hogy vajon miért egy olyan területet akarnak ipari parkká alakítani, amely az egész környéken a legjobb minőségű földnek számít. Az itteni föld 40 aranykorona értékű (ez az a szám, ami megmutatja, milyen termőképességű, azaz mennyire értékes a föld). És a 40 aranykorona az körülbelül a legjobb, ami csak található Magyarországon.

A héten Debrecenbe utaztam feltérképezni a környéket. A hajdúsági megyeszékhelyen, az ország második legnagyobb városában jelenleg csak egy ipari park üzemel, a nyugati, ami a 33-as főút mentén, az M35-ös autópályától néhány száz méterre található, és olyan zsúfolt, mint a Sárkány Center, épp csak ki nem csordulnak belőle a cégek. Ezzel a helyzettel Debrecen persze nem most szembesült először, hanem már akkor, amikor bejelentkezett a német Krones AG, ami élelmiszeripari berendezéseket fog gyártani a városban.

Ezután a város délen is kialakított egy területet, ahova az E-ON több milliárd forintos beruházással trafóházat épített, ami nem is csoda, hiszen a hírek szerint a gyárral megduplázódik majd Debrecen energiafogyasztása. Főleg, hogy ideköltözik a Contintental is, ami autóvillamossági berendezéseket fog itt gyártani.

A déli ipari parkot a 4-es, a 47-es, valamint az autópályafelhajtó keretezi, így arra nincs lehetőség, hogy a BMW-nek helyet biztosítsanak itt, mivel a hírek szerint 400 hektáros területen építik majd meg a gyárat, de helyben már 500, sőt 600 hektár megvásárlásáról is pletykáltak (ez 4 vagy 6 millió négyzetméter). Ráadásul debreceni politikusok szerint a BMW a területen nem akart senkivel sem közösködni, és teljes infrastruktúrát kért. Az sem utolsó szempont, hogy közel legyen a vasút.

A bejelentés óta azt találgatta a sajtó, hogy pontosan hova is építi majd a város a BMW telephelyét, és a fent említett titkolózás azóta is tart, ami megnehezíti azok dolgát, akikhez nem jutott el a márciusi közlöny. Ennek olyan mindennapi megnyilvánulásai vannak, mint azé a földmérőé, aki a Déli Ipartelepnél kérdésemre azt mondta, hogy a gyár Debrecen Józsa városrészénél épül majd, és mikor mondtam, hogy úgy tudtam, Kismacsnál, azt mondta, hogy hát eddig ő is úgy tudta. A területtel kapcsolatos titkolózás persze aztán pletykáknak is jó táptalajául szolgált, amelyek különféle befolyásos fideszes politikusok érdekeltségeire vonatkoztak, de a helyi gazdák kizártnak tartották, hogy politikusok földdel rendelkeznének itt, és miattuk választották volna ezt a helyet.

A félinformációkban az a közös, hogy mindegyik tartalmaz valamennyi igazságot. A BMW-gyártelepét ugyanis a Józsa, Nagymacs és Kismacs határolta helyen jelölték ki, ottjártamkor pedig az is világosan kiderült, hogy ennek az az oka, hogy Debrecen egyszerűen megtelt, és sem a természetvédelmi területként nyilvántartott Nagyerdő felé, sem pedig a debreceni egyetem mezőgazdasági tanültetvényei felé nem tud már terjeszkedni.

Kattintson a térképre!

Húzza a térképre az egeret!

Térkép: Szémann Tamás

Ez persze közel sem nyugtatja meg azokat, akik jelenleg a földből élnek, és most azzal a helyzettel szembesültek, hogy életük munkáját az állam, illetve az önkormányzat egyszerűen elveszi tőlük. Beszéltem olyan földtulajdonossal, aki a könnyeivel küszködve mesélte, hogy már a nagyszülei is ott gazdálkodtak, ő pedig a rendszerváltás után kárpótlásként visszakapott földjére tette fel az életét.

Övön aluli, és nagyon fáj a dolog, mondta.

Kismacs ugyan Debrecenhez tartozik, de két őrületesen különböző világról beszélünk. Kismacs egy picike falu, aminek a szélét például tehenészet és hatalmas táblák határolják. Amikor megszólítottam egy éppen arrafelé boronáló traktorost, azt mondta, bár neki nincs földje, de érthetetlen számára, hogy miért ezeket a jó minőségű földeket veszi el az állam. Neki az nem sokat jelent, hogy a BMW majd sok munkahelyet teremt, mert bár ő – mint hangsúlyozta – nem idegenellenes, de szerinte majd inkább külföldiek fognak ott dolgozni, főleg törökök, akiknek nem kell Németországig utazniuk. Szerinte a gyár teljesen meg fogja változtatni a falut, ahova azért költöztek ki annak idején az emberek Debrecenből, mert nyugodt, csendes hely.

Ahol ő tárcsázta a talajt, ott olyan egyméteres vastagságúra becsülte a jó termőtalajt, amit szerinte a gyár építésénél simán el fognak hordani, és az egészet kiöntik majd betonnal, ami meg akkor is ott fog maradni, amikor a BMW már rég nem lesz Debrecenben. 

Ebből soha többé nem lesz termőföld. Sokan ebbe bele sem gondolnak, mert nem látnak az orruknál tovább, mondta.

Bár Debrecen finoman szólva sem éppen a sikeres ellenzéki politizálás fellegvára – 1998 óta gyakorlatilag labdába sem rúghatott az ellenzék –, kíváncsi voltam, ők hogyan látják. Bár azon képviselőknek, akikkel beszéltem, titoktartási nyilatkozatot kellett aláírniuk, de nyomasztó beszélgetések sora után is arra jutottam, hogy Debrecenben nem is létezik klasszikus ellenzék, hiszen ők is a város hatalmas fejlődéséről és arról beszéltek, hogy micsoda történelmi pillanatokat élnek át. 

„Debrecen mákja, hogy a helyi politika már régen megcsinált minden olyan beruházást, amiből le lehetett nyúlni pénzt, így már alig van infrastrukturális feladat, lehet a kulturális beruházásokra összpontosítani” – mondta egyikük. 

A legtöbb egykori és jelenlegi földtulajdonos csak név nélkül, inkább szűkszavúan beszélt velem, mert egyáltalán nem akarnak belefolyni az ügybe. Volt olyan, ma már csak egykori földtulajdonos, aki éppen a napokban írta alá a szerződését, amit amúgy korrektnek nevezett. Egy másik meg már a nyaralását töltötte az augusztusban lebonyolított szerződésből befolyt pénzből. És volt olyan is, aki nem akart beszélni, mert elhúzódik a tárgyalás. Ő nagy földdel rendelkezik, és csereterületet szeretne. 

A csereterület egy közeli sertéstelep iszonyatos bűzében rajzolódott ki a 33-as út túloldalán. Mellékesen ez az a hely, ahol egy csárdában Torgyán József miniszterként egyszer annyira telezabálta magát, hogy végül kórházban kötött ki.

Ennek a csereterületnek közvetetten az önkormányzat, illetve a magyar állam a tulajdonosa, ezért várhatóan nem lesznek nagy bonyodalmak, bár a Nemzeti Földalapnak elküldött kérdéseimre egy hete nem kapok választ, pedig igazán érdekes kérdés, hogy mennyi pénzt szánnak a földek átruházására. A hírek szerint ugyanis az állam 44 milliárd forintot bocsát Debrecen rendelkezésére földvásárlásokra, a cserékre, illetve ebből építik majd ki az infrastruktúrát.

Forrásaim szerint 100-200 családot érint az egész földügy, és körülbelül 280 hektár földterületnél jeleztek csereigényt.

Megkerestem azokat az ügyvédi irodákat is, amelyek az önkormányzat megbízásából lebonyolították a tárgyalásokat, és tető alá hozták a szerződéseket, amiket aztán Papp László debreceni polgármester látott el kézjegyével. Számos kérdés persze ügyvédi titoktartás körébe tartozik, így az is, milyen sikerdíjjal számolnak, nem is kaptam választ. Úgy hírlik, a hétvégén maga Papp László debreceni polgármester megy a helyiekhez lehűteni a kedélyeket.

Borítókép: Mezőgazdasági földterület Debrecen határában a 33-as főút mellett középen egy BMW személyautó 2018. július 31-én. Ezen a területen és környékén épít gyárat a BMW Group a beruházás értéke meghaladja majd az egymilliárd eurót. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI