Kizsigerelt rabokkal spórolnának az új börtönökön

Mióta a strasbourgi bíróság egy 2015-ös ítéletében annyira zsúfoltnak találta a magyar börtönöket, hogy azok sértik a rabok alapvető jogait, a kormány látványosan próbál javítani a helyzeten. Ez már csak anyagi érdeke is, hiszen az állam az elmúlt években több százmillió forintot bukott a bírósághoz forduló elítéltekkel szemben.

A megoldást új börtönök építésében látják, ami az új munkahelyek ígérete miatt hamar népszerű lett az önkormányzatok körében is. Jelenleg nyolc településen terveznek új börtönt felhúzni: Békésen, Csengeren, Hevesen, Kemecsén, Komádiban, Komlón, Kunmadarason és Ózdon. (Eredetileg Bátonyterenyén is épült volna, de ők visszaléptek, és inkább egy fémmegmunkáló üzemnek adták a terüleletet).

Azzal, hogy a kormány 2016-ban nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította az építkezéseket, megszabadult egy sor bürokratikus nehézségtől, amelyek lassították volna a folyamatot. De hiába minden igyekezet, az új börtönökre még várni kell, mivel a kivitelezésre jelentkező cégek mind túlságosan drága ajánlattal pályáztak. Így egymás után két közbeszerzési eljárás is eredménytelenül zárult, a legutóbbi idén februárban.

Szeptemberben aztán Pintér Sándor belügyminiszter azzal a javaslattal állt elő, hogy az új börtönöket maguk a rabok építsék fel. A módosított rendelet rájuk bízna mindent a földmunkáktól a vakoláson és festésen át a tetőfedésig. Bár a hivatalos indoklásban ez nem került elő, az építkezések így nyilván olcsóbbak lesznek, mintha egy külsős cég csinálná őket. Kérdés, hogyan lehet ezt egyáltalán megszervezni, és ha már munkára fogják a rabokat, nem kellene-e őket normálisan megfizetni.

Másodrendű munkavállalók

Mindenkinek jó, ha a fogvatartottak nemcsak a zárkájukban üldögélnek reggeltől estig, hanem hasznos dolgokkal töltik az idejüket. Egyrészt elviselhetőbbé teszi a bent töltött időt, másrészt a társadalomba való visszailleszkedést is megkönnyítheti. Ebben jelentős előrelépés történt az utóbbi időben: míg a kétezres években csak a fogvatartottak fele dolgozott, ma már szinte teljes a foglalkoztatottság.

“Például egyenruhákat varrnak az állami hatóságoknak és honvédelmi szerveknek, vagy géppapírt, vécépapírt gyártanak, szintén állami megrendelőknek, amelyek csak innen vásárolhatnak. Kérdés, hogy az a módszer, amivel ezeket előállítják, valóban piacképes tudást ad-e” – mondta Vig Dávid, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője.

Más országokban előfordul, hogy a börtönök külsős cégekkel állapodnak meg. “Glasgowban például egy pékség vállalta, hogy a fogvatartottakat kiképzi, majd a börtönben kialakított péküzemben foglalkoztatja őket. Az elítéltek aztán szabadulásuk után a kinti pékségben helyezkedhetnek el”. Máshol azok, akiket nem erőszakos vagy vagyon elleni bűncselekményért ítéltek el, megtarthatják a korábbi munkájukat, és napközben ugyanúgy bejárhatnak dolgozni a börtönből.

Vig szerint ezért a kormány részéről is jó ötlet, hogy a fogvatartottak a börtönön kívül dolgozzanak, hiszen így nem kell egész nap az intézetben lenniük, ráadásul az építkezéseken hiányszakmákban szerezhetnek gyakorlatot. Közben viszont úgy látja, az ötlet elsősorban a spórolásról szól, és inkább a rabok munkajogi hátrányaiból próbál hasznot húzni. Az ő foglalkoztatásuk ugyanis jóval olcsóbb, mint bárki másé a “kinti világban”:

• Az elítéltekre nem vonatkozik a Munka törvénykönyve, ahogy a minimálbérszabályok sem. Ha heti 40 órát dolgoznak, legfeljebb havi 42 500 forintot kaphatnak, de sokan csak 25-30 ezret keresnek, amiből még levonják a 15 ezer forintos rabtartást is. A maradékból vehetnek maguknak bent egy teát, vagy telefonálhatnak, ami percenként 96 forintba kerül.
• Nem vonatkoznak rájuk a hagyományos munkavédelmi előírások sem, csak egy ezeknél megengedőbb rendelet, amelynek betartása Vig szerint nehezebben is ellenőrizhető.
• Az elítéltként végzett munka nem számít szolgálati időnek, így nem jár érte nyugdíj sem.

Szerinte ezek igazságtalan hátrányok, és akkor lehetne támogatni a kormány ötletét, ha változtatnának ezeken.

Közben az sem világos, hogyan fogják az ország különböző területeire tervezett börtönök mindegyikét rabokkal felépíttetni. Kérdés, mi lesz akkor, ha például az ózdi börtön építésekor nem találnak kőműves vagy vízvezetékszerelő végzettségű embert Miskolcon.

Vig szerint félő, hogy máshonnan, akár több száz kilométerről pótolják majd a hiányt. “Ha egy fogvatartott Szombathelyről Miskolcra kerül, a családjának rengeteget kell majd utaznia, hogy meglátogassa őt”. A másik lehetőség elvileg, hogy kiképzik a szükséges munkaerőt, ez viszont valószínűleg túl drága lenne, és sokáig is tartana.

A börtönök felújításában, átépítésén eddig is vettek részt fogvatartottak, Kiskunhalason éppen 150 elítélt dolgozik a korábbi Menekültügyi Őrzött Befogadó Központ börtönné alakításán. Kérdésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától (BvOP) azt írták, a fogvatartottak egy részét a börtönben képeztek ki, mások pedig eleve rendelkeztek a megfelelő szakképesítéssel. “Emellett felelős műszaki vezetői jogosultsággal is rendelkező, építőipari mérnöki tevékenységgel foglalkozó civil szakemberek irányítják a munkálatokat”.

Megkérdeztük a BvOP-t, pontosan hogyan akarnak minden munkafázisra megfelelő embert találni, és szóba kerülhet-e a rabok képzése, esetleg utaztatása. Ezekre nem kaptunk igazán konkrét választ, de azt írták, a börtönökben már most is igyekeznek hiányszakmákra képezni a fogvatartottakat. “Az elítéltek körében a legkeresettebb szakmák a szobafestő-mázoló, tapétázó, a konyhai kisegítő, a targoncavezető, a bútorasztalos, a kőműves és a burkoló. Ezek elsősorban olyan hiányszakmák, amelyek illeszkednek az adott térség munkaerő-felvevő piacához. OKJ-s szakvégzettséget adó képzéseinkben az elmúlt öt évben több mint hatezer elítélt vett részt”.

Arra a kérdésre, hogy terveznek-e változtatni a munkajogi szabályozáson, szintén nem kaptunk konkrét választ. Azt írták, a munka és az érte járó munkadíj “komoly motivációs erőt jelent” a fogvatartottaknak, sokat segít a társadalomba való visszavezetésükben és a családjuk segítésében.

Trükkös férőhelybővítés

Bár az új börtönök még nem épültek fel, a BvOP szerint máris sikerült enyhíteni a zsúfoltságot. Hétfőn a kormányközeli Magyar Idők arról írt, hogy a 2013-as 143 százalékos átlagtelítettség mára 123 százalékra mérséklődött, ami 1600 új férőhelyet jelent. Kovács Mihály, a BvOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetője ezt “a falakon belüli körletrészek kialakításával” magyarázta.

Az új férőhelyek jelentős része viszont egy 2017-es jogszabály-módosítás nyomán keletkezhetett. Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, de a lényege a következő:

• A korábbi előírás szerint a férfi elítéltekre három négyzetméternyi, a nőkre és a fiatalkorúakra pedig 3,5 négyzetméternyi mozgástérnek kellett jutnia.
• A mozgástér számításakor nem vették figyelembe a vécé és a berendezési tárgyak (ágyak, székek, szekrények) által elfoglalt helyet. Érthetően, hiszen a helyükön nem is tud közlekedni az ember.
• A módosítással egységesen négy négyzetméterre emelték a minimumot.
• Viszont a mozgástér (vagyis az új nevén: élettér) számításakor már csak a vécét kell figyelmen kívül hagyni.

A Magyar Helsinki Bizottságnál a BvOP-tól kapott adatok alapján úgy számoltak, az 1600-ból kevesebb mint 500-at nevezhetünk valóban új férőhelynek, hiszen ezeket épületrészek felújításával hoztak létre, a többi csak papíron létezik. Igaz, az ígéretek szerint jövő tavasszal befejeződik a már említett, kiskunhalasi menekültügyi szálló börtönné alakítása, ami további férőhelyeket jelent.

A BvOP-nál az erre vonatkozó kérdésünkre azt írták, “a férőhelyek számának meghatározása a – nemzetközi gyakorlatnak megfelelően változtatott – hatályos jogszabályoknak megfelelően történik”, illetve megismételték, hogy “a falakon belüli új körletrészek kialakításával jelentős számú új férőhelyet hoztunk létre, így a 2013-as 143 százalékos átlagtelítettséget mára 123 százalékra sikerült csökkenteni”

“Most a férőhely-bővítési program újabb jelentős állomáshoz érkezett: 470 fogvatartott befogadására alkalmas új börtön létesül Kiskunhalason 2019 tavaszáig, valamint Solton egy 144 fős körletrészt fogunk átadni várhatóan idén decemberben” – írták.

Nemcsak építeni lehet

A börtönök zsúfoltságán nemcsak új intézmények építésével, hanem a büntetőpolitika megváltoztatásával is enyhíteni lehetne. A Magyar Helsinki Bizottság korábban részletes javaslatcsomagot küldött a kormánynak, amelyet röviden itt foglaltak össze.

A lényeg, hogy hazai és nemzetközi példák alapján a börtönépítés hosszú távon nem csökkenti a zsúfoltságot, mert a férőhelyek növekedésével a fogvatartottak száma is növekszik. Ezért mondják, hogy inkább a fogvatartottak számának csökkentésére lenne szüksgég, és változtatni kellene a “mértéktelenül és szükségtelenül szigorú büntetőpolitikán”.

Ez például azt jelenti, hogy bizonyos bűncselekményeket nem börtönnel büntetnének, hacsak nem minősül az elkövető visszaesőnek. Ilyen lenne a garázdaság, az ittas járművezetés, vagy csekély mennyiségű kábítószer birtoklása, fogyasztása. A szintén a börtönöket terhelő előzetes letartóztatások helyett azt mondják, szélesebb körben kellene akkalmazni a házi őrizetet, valamint meg kellene szüntetni a határozatlan idejű letartóztatást is.

A szervezet szerint el kellene törölni a “három csapás” szabályt, ami bizonyos feltételek teljesülése esetén kötelezővé tette az életfogytig tartó börtön kiszabását. Bővítenék viszont a reintegrációs őrizetben levők számát, és arra köteleznék az államot, hogy bizonyos fokú zsúfoltság esetén automatikusan csökkenjen a fogvatartottak büntetése.