Pandora, Gabriella
-1 °C
4 °C

Ne legyen természetes, hogy nincs WC-papír a kórházakban

45084444295 ceb1061b68 h
2018.11.28. 11:13 Módosítva: 2018-11-28 11:14:35
A méltatlan állapotokat látva egy maroknyi civil kitalálta, hogy túlélőcsomagokat osztanak ki a betegek között, hogy legalább a mosdót tisztességes körülmények között tudják használni, amíg a vizsgálatokra várakoznak. A Segítség Közvetítők elnevezésű kezdeményezés szeptemberben indult, azóta több megmozdulásuk volt: önkénteseikkel hajléktalanoknak szerveztek hajvágást, mesekönyvet gyűjtöttek gyerekkórháznak. Tisztában vannak vele, hogy nem ők fogják megoldani az egészségügy bajait, viszont akcióikkal megmutathatják, hogy egy-egy apró gesztus és némi plusz figyelem mennyit javíthat a közhangulaton. Az Abcúg riportja.

Kisebb tömeg verődött össze a Dankó utcai hajléktalan kórház egyik mosdója előtt. Többen lábujjhegyre emelkedve próbálták meglesni társaik vállai felett, mi történik a szűk helyiségben. A kíváncsiskodók gyűrűjében két fodrász, Márkó és Veronika serénykedett: igény szerint hajat vágtak, szakállat igazítottak. Egy percre sem állt meg kezükben az olló és a fésű, annyi volt a jelentkező. A nap végére majdnem 40 hajléktalan embernek sikerült levágniuk a haját. Volt, aki idejét sem tudta, mikor járt utoljára fodrásznál. A kitelepült hajvágószalonnal párhuzamosan önkéntesek süteményt, banánt és zoknikat osztottak ki a kórház betegei között.

Természetes, hogy nincs WC-papír a kórházban

Az akciót a Segítség Közvetítők nevű civil kezdeményezés szervezte. Mozgalomnak még nem neveznék, de jó lenne, mondta Sándor Kata, az egyik alapító. Nem ez volt az első megmozdulásuk: az elmúlt hetekben túlélőcsomagot osztogattak rendelők előtt, mesekönyveket gyűjtöttek gyerekkórházaknak, segítették a TASZ betegjogokról szóló tájékoztató kampányát, rendbe tették egy kórház elhanyagolt udvarát. Az Oltalom Karitatív Egyesület szeptember-október folyamán 500 ultrahangos vizsgálatot végzett el ingyenesen azoknál, akik a hosszú várólisták miatt csak hónapokkal későbbre kaptak időpontot. A Segítség Közvetítők ebben is részt vettek, önkénteseik kísérgették a betegeket, beszélgettek velük, ha arra volt szükség.

Sándor Kata majdnem húsz évig dolgozott a Magyar Rádiónál, nagyobb lélegzetvételű riportokat és dokumentumműsorokat készített. Szegeden kezdte a szakmát, első komolyabb összeállításában a környéken élő paradicsomtermelők kiszolgáltatott helyzetét mutatta be.

“Megérintett, hogy egy iszonyú erős eszköz van a kezemben.”

A 2010-es kormányváltás után elküldték a rádiótól. “Azt szoktam mondani, hogy rádiós vagyok, rádió nélkül..” A másokon való segítés viszont nem tűnt el az életéből; alapítója volt a 2013-ban indult Heti Betevő Egyesületnek, elvégezte a mediátori és a gyászcsoport vezetési képzést.

A Segítség Közvetítők másik oszlopos tagja, Pálinkás János teljesen más területről jött, ő közgazdaságtant és szociológiát tanult, marketingesként dolgozott évekig. Tőle sem volt idegen a segítő szerep, de szeretett a háttérben maradni, inkább szakértelmével vett részt a különböző civil kezdeményezésekben. “Nagyon más, amikor messziről, a tudásoddal segítesz, és amikor direktbe odamész és adod hozzá az arcodat.”

Mindketten egy közös ismerős révén kerültek bele abba a baráti szervezkedésbe, amiből aztán kinőtte magát a Segítség Közvetítők. Adta magát, hogy az egészségüggyel kezdjenek el foglalkozni. “Mindenkinek van tapasztalata az egészségügyről, ez az a terület, ami elől senki nem tud elugrani, előbb-utóbb mindenkit érint” – magyarázta Kata. Mély benyomást tett rá, hogy amikor szabadúszóként orvosportrékat készített, látta, hogy a magánklinikák pénztáránál sorban állnak a betegek. Többször volt szemtanúja, hogy a családtagok dobták össze egy-egy komolyabb kezelés, vizsgálat árát. Szerinte ez is jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben az egészségüggyel.

“Az a baj, hogy az emberek már természetesnek veszik, hogy a kórházban nincs WC papír, viszont felháborodnának, ha a moziban vagy az étteremben lenne ugyanez. Nincs felelős, akin számon lehetne kérni a méltatlan állapotokat”

– tette hozzá János.

A cuki, kedves civilek

Általános tapasztalat, hogy a rendelők, kórházak mosdóiban nincs se WC-papír, se szappan, gyakran már ülőke sincsen. Így jött az ötlet, hogy túlélőcsomagokat fognak kiosztani a betegeknek. Tettek bele papírzsebkendőt, antibakteriális törlőkendőt és papír WC-ülőkét. A higiéniás pakk mellé egy üveg ásványvizet is adtak, mivel gyakori, hogy a betegeknek órákat kell várniuk, mire bejutnak az orvoshoz. Egy-egy ilyen akció alkalmával 40-50 csomagot osztottak ki, a betegek többsége örült a gesztusnak. Azon is gondolkodunk, hogy székeket fogunk becsempészni, mert valahol ez is probléma, jegyezték meg ironikusan.

Az intézmények már kevésbé fogadták pozitívan az akciójukat. Először mindig a biztonsági őrök mennek oda hozzájuk, hogy kik ők, mit csinálnak a rendelő előtt. Előfordult, hogy a rendelő főnővére megkérte őket, hogy ne közvetlenül az épület előtt osszák a csomagokat. Jánosék megértik, hogy ez kellemetlen nekik, hiszen felhívják a figyelmet egy problémára. Nem az a céljuk, hogy az egészségügyi dolgozók ellen hergeljék a közvéleményt, hiszen sokszor nem ők tehetnek arról, hogy az alapvető higiéniai feltételek sem biztosítottak. Ezért nem nevesítették, melyik rendelőnél akcióztak.“Eddig mi voltunk a cuki, kedves civilek, de azt tervezzük, hogy a jövőben jobban beleállunk a konfliktusokba. Legyen sztori abból, ha bürokráciára vagy hatalmi logikára hivatkozva elküldenek minket” – mondta János.

Indítottak egy online kérdőívet is, hogy összegyűjtsék a betegek tapasztalatait. Eddig több mint ezren töltötték ki az alternatív nemzeti konzultációs kérdőívet, a beérkezett válaszokból látni fogják, hogy az adott megyében mit tartanak a legnagyobb problémának az érintettek.

Nem akarnak mindent megoldani

Ahogy az elnevezés is mutatja, nem az a lényege a Segítség Közvetítőknek, hogy minden felmerülő problémát saját erőből oldjanak meg, hangsúlyozták Katáék. “Mi abban tudunk segíteni, hogy összehozunk embereket. Beindítjuk a folyamatokat, pont úgy, mint egy ügynökség. Erre utal a rövidítés is: SK, azaz saját kezűleg”. Példaként említették a hospice házat, ahol nekik köszönhetően lesz gyógypedikűrös. Eljutott hozzájuk, hogy az egyik fővárosi gyerekkórházban nincs elég mesekönyv, így aztán szereztek egy tucattal. És ha már megvoltak a könyvek, gyártattak hozzá egy polcot is. Jelentkezett náluk egy fogtechnikus, aki saját költségén vállalta, hogy minden hónapban elkészít egy teljes fogsort a hajléktalan kórház betegeinek.

Másik nagy tervükhöz egyik önkéntesüktől jött az ötlet. Az egészségügyi intézményekben az a protokoll, hogy az elhunytak személyes tárgyait egy – rosszabb esetben fekete – zsákba pakolják el, és abban adják át a hozzátartozóknak. “Mindenki rosszul érzi magát ettől, de erre már végképp nincs energia.” A zsákot egy ízléses kinézetű dobozzal váltanák ki. Igény biztosan lenne rá, az előbb említett hospice házban minden héten felmerülő probléma ez. A doboz prototípusa készen van, már csak egy céget kell találniuk, aki vállalja, hogy társadalmi felelősségvállalás címén legyártja azokat.

Azért hozták létre a Beteg voltam, és meglátogattak nevű Facebook-csoportot is, hogy legyen egy fórum, ahová segítségért fordulhatnak az emberek. Elsősorban nem pénzbeli adományokat várnak, azt szeretnék, ha mindenki azzal segítene, amije van: ki a szaktudásával, ki az idejével. “A beteglátogatás például azért jó, mert az idődet kell odaadnod, semmi mást.” Az a céljuk, hogy idővel önállósodjon kezdeményezésük, beinduljon az önszerveződés, magyarázta János. Jelenleg 60-70 önkéntesük van, direkt úgy szervezik, hogy minden héten legyen olyan akciójuk, ami nem csupán a figyelemfelkeltéstől, hanem valamiféle konkrét cselekvésről szól. Legutóbb az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet kertjét tették rendben 30 önkéntesük segítségével.

(Borítókép: Végh László / Abcúg)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!