Nem a politikusnak van hatalma, hanem nekünk, erre kéne rájönni

"És akkor most nézzenek le a földre, hopp, itt egy érdekes felirat". Sárga esőkabátos útikalauzunk büszkén, komisz mosollyal húzza ki magát a mellékútra fújt betűk mellett állva. 

olvasható fehérrel a fekete aszfalton.

Pávits János egy Balaton-felvidéki település, Nemesvita lakója már három évtizede, és pár éve háborúban áll a polgármesterrel. Nem is akármilyenben, van itt gigantikus beintő kéztől a saját gyártású újságon, aszfaltra fújt feliraton át a jogászkodós nyomozásig minden. Ő úgy fogalmaz, a már Mikszáth és Móricz által is leírt, de mostanában egyre erősödő urambátyám-rendszer, a vidéki hatalmaskodások ellen szállt harcba.

Szerinte egyébként ennek - mármint, hogy nem félünk egy polgármestertől - alapvetésnek kellene lennie, így kellene működnie a dolognak mindenhol. Azt mondjuk ő is elismeri, hogy annyiból neki könnyebb dolga van, hogy Magyarországhoz és a faluhoz semmi nem köti egzisztenciálisan.

"Már nem is emlékszem, pontosan hogy kezdődött az egész" - mondja, de ez azért nem egészen igaz, legalábbis az életéről szóló sztorit végighallgatva. Pávits ugyanis nem titkolja, hogy sok-sok évvel ezelőtt összeverekedett a mostani polgármester, Csali János apjával. Állítása szerint neki volt igaza, mert a férfi a saját birtokán a gyerekeit fenyegette egy 40 centis késsel. Állítólag. Ezek után nem csoda, hogy miután 2015 februárjában egy időközin az ifjabb Csalit választotta meg a falu, nem kellett sokáig várni, hogy elmérgesedjen a kapcsolatuk. 

Az aszfaltútra fújt feliratról, sőt, magáról az útról később lesz szó, most Pávits vezetésével tovább indulunk a falu széléről. Nemesvita összeér Balatonedericcsel, a rögtönzött túrán röpködnek az ismert nevek. "Az ott Szijjártó Péter háza, az meg ott a zenész Ákosé, jóban voltunk, a feleségével kérdezték itt járva a 90-es években, hogy tudunk-e eladó házat".

Eldöcögünk Soma mamagésa normál állapotú és Kertész Ákos író lakhatatlanra romlott háza mellett, távolról látjuk Straub Elek volt Matáv/Telekom-vezér nyaralóját feljebb a hegyoldalban, és letekintünk a falu völgyébe Antall József egykori kabinetfőnökének házára. "Egy időben szerették a pestiek Edericset és Nemesvitát, de ma már ez gazdaságilag halott hely. Nincs munka, nincs turizmus, nincsenek fiatalok, csak a szőlő van, de azt is ki kell vágni egy csomó helyen, nincs, aki művelje" - magyarázza. Még kocsma sincs.

Aztán megérkezünk Pávits telkeihez. Abszurd látvány a hegyoldalban egy beintő kezet ábrázoló plakáttal, a polgármestert nagy betűkkel ekéző táblával, út közepére benyúló kerítéssel, és közben panorámával a Badacsony jellegzetes hegyére. Ez az a helyszín, ahonnan az egész magánháború indult, hogy aztán egyszemélyes leleplező-tényfeltáró bosszúnyomozással folytatódjon. 

Piti jogászkodással és egymás idegesítésével kezdődött. Pávitsnak két telke van egymás mellett a hegyoldalban, a kettő épphogy nem ér össze, mert egy keskeny önkormányzati út megy át köztük. Mindez a falu szélén van, a kis gyalogút pedig meredeken vezet át az erdőn, így azt - szerinte - nem nagyon használja senki. Aztán pár éve Pávits a vaddisznókra hivatkozva körbekerítette ezt a részt, az útra pedig tett egy kilinccsel csukható, de kulccsal nem zárható kaput az akkori önkormányzat engedélyével. Ebbe kötött bele az új polgármester, aki Pávits szerint a telkén is megjelent, hogy nyomást gyakoroljon rá, mert az "új polgármesterrel új rend kezdődik". Pávitsnak ekkor elege lett,

Azt az utat viszont használta az ott nyaraló 4-5 család, ezen autóztak el a házukig, szóval nem örültek neki, de Pávitsot ez nem érdekelte, azt mondta, a polgármester dolga, hogy biztosítsa a közlekedést. És jogilag jelen állás szerint neki van igaza, mert ahová a sziklákat tette, az valójában még az ő telke, csak évtizedeken át nem foglalkozott vele senki, ő sem, hogy útnak használják az emberek. Illetve, ahogy ő fogalmaz: "a huszonnégy éven át polgármester Eke Ferenc megegyezéses politizálásának eredményeként tűrte a közlekedést a területén".

Pávits a sziklás akciója után földmérővel is kimérette, hol van a telekhatár, majd épített egy kerítést. Az önkormányzat ezek után hiába hívott rendőrt, akarta kisajátítani a területet, hiába tett bejelentést az útügyi hatóságnál, a Katasztrófavédelemnél, a megyei kormányhivatalnál, az építési hatóságnál, és hiába kezdeményezett birtokvédelmi eljárást is. A kerítés jelenleg is ott áll, az önkormányzat ügyvédi számlája eddig 1,4 millió forint.

A harc a férfi habitusa miatt egészen szórakoztató fordulatokat vett. Például kitette a kerítésére a nagy, beintő kezet ábrázoló plakátot. Meg a beszólogató táblát. Aztán később pár olyan dokumentum másolatát, ami szerinte azt bizonyítja, hogy a polgármester korrupt, tolvaj, sikkaszt.

Ez utóbbi dokumentumoknak már nincs közük a telekvitához, azok már a harc egy újabb fejezetéhez köthetők.

Pávits ugyanis az első összezördülés után elkezdett utánanézni, hogy a vele immár haragban lévő polgármester vajon hogyan gazdálkodik a közpénzzel. Elkezdte dokumentálni a helyi önkormányzati munkálatokat, végigfényképezte például tavaly nyáron az egyik kis út 15 millió forintos pályázati (állami) pénzből történő felújítását, ami aztán érdekes fordulatot vett: magát az utat csak félig aszfaltozták le a munkások, ám aztán a kanyar után, egy - jogilag már másik úton - folytatták a munkát. 

Pávits kikérte az útfelújítási pályázati iratokat, de azokban sem szerepelt a panzióhoz vezető út. Aztán kapott egy papírt, melyen az áll, hogy a polgármester felesége tulajdonosi hozzájárulást kér az önkormányzattól ahhoz, hogy az utat a saját költségükön leaszfaltozhassa. Pávits szerint több dolog sem stimmel a dokumentummal:

• nincs iktatószám, bélyegző, a dátum szerint júliusban készült, a későbbi rendőrség későbbi nyomozása szerint viszont októberben, 
• az az út nem az önkormányzaté, hanem az államé
• amikorra kérte a saját pénzből végzendő munkálatokat Csaliné, akkorra már rég vége volt a felújításnak, aszfaltos lett az út.

Pávits rendőrségi feljelentést tett, majd tovább kutakodott, és újabb, szerinte gyanús ügyeket talált: 

• egy másik útra úgy kért pénzt az önkormányzat, hogy "leromlott állapotú aszfaltozott útnak" mondta, mert arra lehetett pénzt szerezni, holott egy murvás útról van szó, amit ráadásul nem sokkal azelőtt szintén pályázati pénzből tettek helyre.
• amikor Pávits még az útlezárás-ügyben birtokháborításért beperelte magánemberként Csalit, akkor ő az önkormányzat pénzéből fizette az ügyvédet, testületi felhatalmazás nélkül. A birtokháborítási pert egyébként Pávits elvesztette.
• az önkormányzat a helyi ravatalozót még 2005-ben megterveztette egy helyi építésszel, Eke Lászlóval, ám sokáig nem épült meg, aztán az új testület "levette" őt a projektről, és ugyanazt a tervet más tervező nevével fogadták el. Igaz, ehhez Pávitsnak nem kellett sokat nyomozni, mert a tervező, Eke László ezt maga kifogásolta egy 2016 végi ülésen, bűncselekménynek nevezve a dolgot, és peren kívüli egyezséget ajánlva (a december 14-i anyag 6-os előterjesztéséről van szó). Pávits igazságügyi szakértői véleményt készíttetett, amely szerint a két terv megegyezik.

Ezekről Pávits mind külön feljelentést tett a rendőrségen, a rendőrök összevonták, majd elfogultság miatt a Zala Megyei kapitányságra tették át az ügyet. Végül októberben határozatot hoztak: ezek ugyan valóban így történtek, de ezek közül semmi sem bűncselekmény, azaz bűncselekmény hiányában megszüntették az eljárást.

• Ami a legnagyobb dolgot, az útfelújítást illeti, a rendőrök arra jutottak, hogy jogtalan előny okozására irányuló szándék nem állapítható meg, és mivel az utat is kifizették (Pávits közérdekű adatigénylése után), jogtalan előny vagy hátrány sem következett be. Egy októberi testületi ülésen elhangzottak szerint egyébként a Magyar Államkincstár visszavont pénzt a falutól ebből a projektből.
• Az iratok visszadátumozásáról lényegében azt írta a rendőrség, hogy az csak akkor bűncselekmény, ha ezeket érdemben fel is használják jogtalan előny vagy hátrány okozására, ám itt erről nincs szó.
• Az ügyvédi munkadíj ügyében egy egy évvel későbbi önkormányzati testületi döntés segítette ki Csalit - mellesleg az eljárási módot a jegyző írásban kifogásolta is - , erről a 2018. szeptember 13-i dátummal felrakott dokumentumban lehet olvasni. 
• a ravatalozó ügyét meg azzal az érthetetlen indoklással dobták vissza, hogy "valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek". Miközben a törvény konkrétan kimondja, hogy védendő "az építészeti alkotás és annak terve".

Pávits azt mondja, nem hagyja annyiban a dolgot, mert neki ez csak még jobban megerősítette, hogy

egy polip ellen küzd, amelyben minden összefonódik mindennel, és már az a fő kérdés, hogy kinek mivel hálálja meg Csali a segítséget.

Közben pedig amellett, hogy egyre otthonosabban mozog már a jogi és hivatali eljárásrendben, rengeteg órát tölt el azzal, hogy határozatokat, jogszabályokat böngész, ügyvédekhez jár, a saját eszközeivel is próbál harcolni: amikor a rendőrségre hívták tanúvallomást tenni, mindig hozzátette eskü alatt a mondanivalójához, hogy a polgármester korrupt, tolvaj, csaló.

Minden esetben figyelmeztették, hogy emiatt eljárást indíthatnak ellene."Én meg mondtam, mindenről papírom van, higgyék el, hogy nem fognak feljelenteni". Aztán ugye az említett útra felfújta festékszóróval, hogy pályázati csalásból épült, emellett

benne a saját álláspontjával, dokumentummásolatokkal. A kérdésre, hogy mit szólnak ehhez a helyiek, azt mondta, elismeri, hogy eleinte sokan nem tudtak azonosulni a nyers stílusával, de szerinte egyre többen fogadják el, amit csinál, és ismerik meg a háborúját a polgármesterrel.

"Egy polgármesternek nincs hatalma, hiába használjuk ezt a kifejezést. Nekünk, embereknek van hatalmunk, településünk, önkormányzatunk, erre kéne rájönnie mindenkinek"

Ebben a sztoriban nem én vagyok a lényeges, hanem hogy ha beleállunk az igazunkba, mi nyerünk. Én beleálltam, nyerni fogok.