További Belföld cikkek
-
Vörösbe borul a Lánchíd vasárnap este, fontos problémára hívják fel a figyelmet - Kigyulladt egy autószállító kamion az M7-es autópályán
- Megmozdult a föld Pest vármegyében
- Az Építési és Közlekedési Minisztérium feljelentést tett a műemlékvédelemről kitálaló főtanácsos miatt
- Számos munkavállalójától válhat meg az ELTE kancelláriája karácsonyig
Budapestre érkezésekor, idén nyáron David Cornstein prioritásnak nevezte a CEU Budapesten tartását. Amikor két hete az egyetem bejelentette, hogy távozni kényszerül, már arról beszélt, hogy nem érti, egy kis egyetem miért lett ilyen fontos, a CEU-ügy meg különben is csak két erős és makacs ember (Orbán Viktor és Soros György) konfliktusáról szól. Az amerikai nagykövet most a 168 Órának adott interjút, melyben kissé váratlanul érzelmes húrokat kezdett pengetni.
Szomorú vagyok, mert ez tényleg egy remek intézmény. A tény, hogy elmegy, összetöri a szívem, borzasztónak tartom.
Cornstein ugyanakkor továbbra is tartózkodik attól, hogy állást foglaljon, kit tart felelősnek a történtekért:
Ezt a döntést a magyar miniszterelnök és az iskola hozták meg. (...) Itt két embernek kellett meghozni a döntést, nem nekünk. (...) Egyetlen dolog számított: az utálat a két férfi között, akik sosem fognak egyetérteni egymással semmiben. És sajnálatos módon ennek az áldozata lett ez az egyetem.
Cornstein ezután arról beszélt, hogy itt az idő más fontos ügyekről beszélni, hiszen van olyasmi, ami még a CEU távozásánál is szomorúbbá tenné.
Nem tudom kifejezni, milyen szomorú vagyok, amiért az egyetem elmegy. Még szomorúbb lennék azonban, ha az orosz csapatok behatolnának Magyarországra, hiszen csak Ukrajna választja el Oroszországtól, a következő állam Magyarország. Megoldást kell találnunk az ukrán problémára.
Tragédia, de nem baj
Műfajilag cseppet sem elegáns dolog egy lapszemlébe viccet tenni, de az, hogy David Cornstein nagykövet szomorú lenne (bizony talán még egy könnycseppet is elmorzsolna), ha orosz csapatok hatolnának be Magyarországra, eszembe juttatott egy viccet, amit gyerekkoromban hallottam a papámtól.
– Gyerekek, mondjatok példát arra, hogy mi az a tragédia!
– Tanító néni, ha Sztálin elvtárs meghalna, az tragédia lenne.
– Tanító néni, ha Rákosi elvtárs meghalna, az is tragédia lenne.
– Igen, ezek nagyon jó példák. Pistike, te is mondj egyet.
– Tanító néni, a múltkor megdöglöttek a nagypapa nyulai, és a nagypapa azt mondta, hogy ez tragédia.
– Hát, nem egészen, Pistike. Ha megdöglenek a nyulak, arra azt mondjuk, hogy baj, nem azt, hogy tragédia.
Másnap az osztályba ellátogat a tanfelügyelő. Amikor kiderül, hogy előző nap a tragédiáról tanultak a gyerekek, meg is kérdezi, tud-e valaki jó példát mondani a tragédiára. Pistike majd kiesik a padból, úgy jelentkezik.
– Tanfelügyelő bácsi, ha meghal Rákosi elvtárs vagy Sztálin elvtárs, az tragédia.
– Nagyon jó, Pistike.
– Igen, és a tanító néni azt is mondta, hogy ez mind nagy tragédia, de nem baj. Mert a baj az, ha döglenek a nyulak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
