Máté, Mirella
12 °C
30 °C

Kamupárt jelöltje voltam, csak a milliók kellettek

kamu part
2018.03.20. 07:09 Módosítva: 2018-03-20 09:07:02
  • 23 országos listát vettek nyilvántartásba az április választásokra. Köztük sok olyan párt is a szavazólapra kerül, amelyről korábban nem is hallottunk. Ezeknek a pártoknak a vezetői, jelöltjei elérhetetlenek, vagy ha előkeríti őket a média, kampányolás helyett bujdokolnak.
  • Ez nem véletlen: ezek a jelöltek, ezek a pártok nem a politikai folyamatokba akarnak belefolyni, csupán az állami százmilliókra hajtanak. Így volt ez négy éve, és most is, a választási szabályok ugyanis még mindig a kamupártok kezére játszanak. 
  • De hogyan lesz valaki kamupártos? Kamujelölt? Milyen ezt belülről átélni? Egy férfi, aki középszinten három kamupártban is benne volt, az Indexnek részletesen elmesélte, hogy működik a rendszer.
  • András beavatott minket az ajánlások, a választókerületek árfolyamába, az ajánlásokat másoló „írók" tevékenységének művészetébe, az ismerősök, családtagok beszervezésébe, és hogy mennyire másról szól a választás azoknak, akik csak a pénzszerzést látják benne.

Dehogy csengettem be emberekhez, egyetlen aláírást sem gyűjtöttünk, mindegyiket csak átmásoltuk

– András szinte kinevette a kérdésemet, amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy lett egyéni képviselőjelölt 2014-ben. Majd most 2018-ban is próbálkozott, persze egy másik párt színeiben, de most nem volt megfelelő az adatbázis, így pár aláíráson végül elbukott a jelöltsége.

András pár nappal ezelőtt keresett meg e-mailen. Többször írtam az ajánlásgyűjtés – szépen szólva – visszásságairól, a csalásgyanús szituációkról és a kamupártokról, amelyeknek jellemzően nem a politikai történések befolyásolása a céljuk, hanem kizárólag a nyerészkedés.

András nagyjából középvezetői szinten több ilyen kamupártban benne volt – maga is így nevezte őket, és most hajlandó volt elmesélni, hogyan is zajlott az a bűvös két hét, amikor átmásolták az aláírásokat. És hogy mi változott alapvetően a 2014-es kamuzás óta. És hogy hogyan készültek évekig erre az időszakra, hogy aztán lenyúlhassák a várva várt állami százmilliókat.

András és társai bűncselekményeket követtek el. Mindezeket most egy eszpresszó mellett láthatóan azért nem nagy lelkiismeret-furdalástól gyötörve elmesélte, persze azzal a feltétellel, hogy a nevét és a szóban forgó pártokat nem írjuk le (a keresztnevét is megváltoztattuk). András ugyanis tervei szerint kiszáll a kamupártozásból, de szerette volna, ha a nyilvánosság előtt is kiderül, hogyaan is zajlik az ajánlásgyűjtésnek csúfolt két hét a valóságban.

Az András által mondott konkrét adatoknak utánanéztem, ellenőriztem, amennyire lehetett, de az általa elmondottak egyes, könnyen beazonosítható részeit nem írom le. Mégis érdemes megismerkedni a sztorival, amely feltárja a kamupártozás céljait, módszereit, buktatóit.

Egy választókerület 1 millióért

Akarsz-e pár milliót keresni két hét alatt?

– Andrást is ezzel a pénzügyi marketinges tankönyvekbe illő szöveggel kereste meg négy évvel ezelőtt az ismerőse, Tibor. A dolog nem tűnt teljesen irreálisnak. A kétharmaddal kormányzó Fidesz–KDNP ugyanis 2012-ben alapvetően megváltoztatta a választási törvényt, amely szinte csábította a nyerészkedőket a pártalapításra.

Az új választási rendszerben ugyanis az egyik legnagyobb újdonság az volt, hogy egy országos listát állító párt jelentős állami támogatást kap az államtól, 149, de akár 597 millió forintot, és ha ennek elköltését számlával igazolják, vissza sem kell fizetni (ez a szabályozás mostanra megváltozott, mint később látni fogjuk). Országos listát állítani sem volt nehéz: országszerte legalább 27 körzetben kellett egyéni jelöltet állítani. Az egyéni jelöltséghez pedig egy választókerületben 500 választó ajánlása és aláírása kellett.

A képlet leegyszerűsödött András, Tibor és megannyi szerencselovag szemében: 27-szer 500 aláírással, vagyis 13 500 aláírással 149 milliót lehet keresni. És ha még sikerül plusz választókerületekben jelöltet állítani, ez csak újabb száz- és százmilliókat jelent.

Andrást elkezdte érdekelni a dolog, így nemsokára Tibor segítségével olyan „választási kampányokhoz jól értő urak" társaságában találta magát, akik hetekkel az ajánlásgyűjtés előtt listákkal, térképekkel pontról pontra levezették, milyen módszerrel lehet kivitelezni az országos listaállítást. A cél tehát az volt, hogy 9 megyében és a fővárosban legyen 27 egyéni jelölt. Ehhez pedig el kellett osztani egymás között a választókerületeket, és a felelősnek megszervezni az ajánlóívek felvételét, kitöltését, leadását, az esetleges hiánypótlást.

András – mint más választókerületi felelős is – azt az ajánlatot kapta, hogy annyi pénzt kap majd, ahány kerületet szállítani tud. Az árfolyam változó volt, de mindenki maga alkudhatta ki az árát. András 2014-ben még nem is állapodott meg előre, mennyit kap egy választókerületért. Dobálóztak a számokkal, hiszen volt miből ígérni. De 2018-ra már tudta, és darabonként már 1 millióért csinálta a körzeteket.

A dolog hátulütője is ekkor kezdett azonban körvonalazódni: a két hét megfeszített munkáért fizetni csak utólag fognak. Ha fognak. Hiszen rizikós, hogy összejön-e végül a 27 választókerület. Itt nyilvánvalóan nem lehet szerződésekkel szabályozni, ki milyen munkát végez el, ha pedig pénzt adnak valakinek előre, öt perc után simán leléphet. Ami dupla bukás, mert így az ő választókerületeire is kellett újabb felelősöket keresni. Erre volt is példa nem egyszer – sorolta a kockázatokat András.

Kéne egy jelölt, kapsz 200 ezer forintot

András gyorsan rájött, hogy ezt a munkát egyedül nem tudja elvégezni, segítőket kellett gyűjteni. Először is szükség volt jelöltekre, akik a nevüket adják ahhoz, hogy kamujelöltekké válnak egy-egy választókerületben. Ehhez nem kell az adott körzetben lakni, oda sem kell menni, elég csak megadni az adatokat. „Barátokat, ismerősöket győzködtem, hogy kéne egy jelölt, add meg az adataid, és kapsz 200 ezer forintot" – mondja András.

Persze, később ennek meglett böjtje, amikor fizetni nem tudott, így 2018-ban már alig talált ismerőst, aki belement volna a csalásba. 2014-ben még a családtagjait is sikerült beszerveznie, hogy legyenek jelöltek, 2018-ban már nem tudta, sőt, az ajánlásaikra sem számíthatott.

2018-ban annyira nagy lett így a jelölthiány, hogy még az is megfordult a fejében, a nála lévő adatbázisból találomra választ ki valakit jelöltnek.

Kezemben volt egy csomó adat, kinevezek valakit jelöltnek, minden adminisztrációt én intézek, leveleket a párthoz irányítom, soha nem tudja meg

– magyarázta nyugodtan András. Ám a lebukás veszélye megvan, hiszen ha rossz az adatbázis, és a jelöltnek kinevezett választó például meghalt, vagy megváltoztak az adatai, a lakcíme például, a párt máris bukta a jelöltállítást.

Végül András csak azért nem lépte meg ezt, mert talált olyan embereket, akiket rá tudott venni jó pénzért (és még jobb pénzt beígérve), hogy adják a nevüket a jelöltséghez. Ő maga pedig 2014 után 18-ban is jelölt lett az egyik választókerületben. Csak már másik pártban.

Négy évig készültek egy kamupárttal, aztán másik kamupárttal indult

Érdemes itt kitérni arra, hogy András - akinek soha esze ágában sem volt politizálni - több pártot is megjárt. 2014-ben ugye jelölt is lett, ám a nagy pénz elmaradt, ugyanis az országos listaállítás végül meghiúsult. András szerint azért nagy a rizikó, mert ő hiába dolgozik jól, és csinálja meg rendesen a választókerületeit, ha a többiek hanyagok, nem adják le jól az ajánlásokat, nem jön össze a 27 körzet, és mindenki bukja a pénzt.

A 2014-es tapasztalatok alapján ezért alaposan kidolgozott stratégiával akartak nekivágni a 2018-as választásoknak. A 2014-ben megismert kamupártosok közül megmaradt néhány szövetséges. Bár lehet arról hallani, hogy nagy pártok politikai célra használják a kamupártokat (például a Fidesznek előnyös az ellenzék megosztottsága), az ő tervük kizárólag a pénzszerzés volt. Pontról pontra megtervezték, kinek mi lesz a dolga a bűvös két hétben, amikor össze kell szedni az ajánlásokat. 2014-ben látták, hogy minden a logisztikán és a szervezettségen múlik.

Időközben egyetlen apró zavaró tényező történt. Tavaly a parlament megváltoztatta a törvényt, amellyel megpróbálták elvenni a nyerészkedők kedvét a kamupártozástól. Az új, most is érvényes szabályozás szerint az országos listás állami támogatást vissza kell fizetniük a jelölőszervezeteknek, ha a választásokon nem érik el az egyszázalékos támogatottságot. András szerint erre gyorsan reagált mindenki.

A megoldás egyszerű: a kamupártot olyan személyekre kell írni, akiken a NAV nem tud behajtani semmit. Hajléktalanokra vagy külföldön élőkre például.

Ezt ők is megtették.

Vagyis a jogszabályi változás valójában nem okozott nagy problémát. Sokkal inkább veszélyt jelentett a nagy közös tervre az egymás iránti bizalmatlanság. Ez is lett a veszte a második kamupártnak, amelyben András részt vett, pénzügyi vita miatt kiszálltak ebből Tiborral, és beszálltak az újabb, neki immár a harmadikat jelentő kamupártba.

Akcióban az írók, van ebben valami művészet

András szeme előtt az a 10 millió forint lebegett, amelyet a vállalt tíz körzetért remélt. A kamupártos váltás miatt újra kellett mindent terveznie, szerveznie, de gyorsan szerzett olyan munkatársakat, akiket a kamupártos szleng csak íróknak nevez. Az ő feladatuk, hogy egy szobában ülve regegltől estig csak másolnak, másolnak és másolnak.

András szerint nem olyan könnyű munka ez, mint első hallásra tűnik. Ugyanis egy választókerülethez – ha biztosara akarnak menni – legalább 600 ajánlás kell leadni, ennyi nevet, lakcímet, személyi azonosítót kell kibogarászni és átmásolni. És persze aláírásokat hamisítani. Közben arra is figyelni kell, hogy ne ugyanazok az írók töltsenek ki ugyanazon a papíron minden adatot, és a tollat is rendszeresen váltogassák.

Kiszámíthatatlan, milyen gyorsan tudnak haladni az írók. Jó esetben két író megcsinál egy választókerületet egy nap alatt, de ez nem olyan biztos. Egyszerűbb a feladat, ha az adatbázis elektronikus úton megvan, és nehezebb, ha kézírásokat kell kisilabizálni.

Pécsi vagy Récsi van odaírva? Ilyenkor érdemes elmosódottan írni a nevet, van ebben valami művészet.

András ekkor elővette a telefonját, és megmutatta, milyen alapanyagból dolgoznak az írók. Az e-mailben négy évvel ezelőtti, lefotózott ajánlóívek. A másikban rendes, gondozott táblázatok – András nem tudta vagy nem akarta elárulni, milyen forrásból érkezett. Mindkettőhöz törvényellenesen lehet hozzájutni persze.

A választási iroda előtt is fotózták az íveket

András szerint 2014-ben még eleinte vásárolták az ajánlásokat. Az elején még nagyjából ezer forint volt az árfolyam egy nyolc nevet tartalmazó ív esetén, aztán 500-ra csökkent, ám a végére már inkább a cserekereskedelem volt a jellemző: egy ajánlásért cserébe egy másik ajánlás átmásolása járt. „Boldog, boldogtalan adta-vette. Volt, hogy a saját íveinket kaptuk vissza.”

Bevett szokás volt, hogy amikor egy kamupártos „kollégával” találkoztak a választási irodán, és az épület előtt lefotózták egymás íveit. Hiszen hasznos tud az lenni, ha pótolni kell az adatokat, illetve 2018-ra is el lehet tenni.

A mostani választásra így az előrelátóbbaknak volt egy alap-adatbázisuk – csak éppen négy éve elavult adatokkal. András azzal magyarázza, hogy a választási irodák a korábbinál sokkal több jelölt nyilvántartásba vételét utasították el, hogy sokan, így ők is, 2014-es adatokat adtak le. Nem tudták, ki halt meg, ki költözött el, ami kiszámíthatatlanná tette a jelöltállítást. Volt olyan adatbázisuk, ahol a fele érvénytelen lett.

Pedig András szépen megtervezte az írókkal a két hetet. Február 19-én reggel elindult, és körbeautózta az ország választási irodáit. Közben az írók egy bezárt szobában másolgattak. Néha ő is beszállt, hogy gyorsítsa a folyamatot.

A vége azonban csalódás lett. A választási irodák sorra utasították el a jelölteket, mert egyszerűen nem volt elég az érvényes ajánlás. Ezek pótlására csak pár nap maradt, de a feladat lehetetlennek ígérkezett.

Hiszen hogy tudna például András két nap alatt 100-200 vidéki aláírást szerezni, ráadásul egyszerre, miközben csak az ívek átvételekor és leadásakor járt az adott városban.

„Ha jobban előre készülünk, sikerült volna” – állapította meg András a számára keserű tanulságot, kissé irigykedve azokra a kamupártosokra, akiknek viszont sikerült. A Nemzeti Választási Bizottság szombati döntése alapján 23 országos pártlistát vettek nyilvántartásba, és ezek között több olyan pártot is találunk, amelyről eddig nem hallhattunk, és várhatóan a jövőben sem fogunk. Az NVB 19 pártlista nyilvántartását utasította el emellett, ami viszont jelzi, hogy elég sokan fennakadtak a szűrőn.

András egy forintot sem keresett a mostani kamupártozással. Bukta viszont a benzinpénzt, illetve az ismerősök, írók csábítgatásáért fizetett 5-10 ezer forintokat. 2022-ben viszont már nem akar újra próbálkozni, szerinte addigra a szabályozást is még jobban szigorítják, „annyira szembetűnő már ez a sok csalás”.

A kérdésemre, hogy ha már így bekerült a politikába, jelölt is volt, három pártot is megjárt, akar-e valaha is politizálni, azt mondta: „Dehogy, 100 százalékig kamupárt jelöltje voltam, tényleg csak a milliók kellettek.”

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.