Egy Porschéért ölt 28 éve, a börtön után megint autószalonba ment rabolni

A csónakban, ami a szakadék felé halad éppen az élet vizén, te aki hazudtál, paráználkodtál, loptál vagy csaltál, épp úgy benne ülsz csak kicsit hátrébb, mint az az ember aki ölt, rabolt vagy gyilkolt!

Súlyos gondolatok, amelyeket S. G. Rosenberg Isten szeme előtt a világ című saját kiadású könyvéből másoltam ide. A könyv istenről, bosszúról, bűnösökről való elmélkedést és bibliai idézetek közhelyes magyarázatait tartalmazza, amúgy szót sem érdemelne, de szerzője egészen más miatt mégis főszereplője az alábbi cikknek.

Az S. G. Rosenberg álnéven írt könyv valódi szerzője 1990 májusában a II. kerületi Görgényi úti parkerdőben agyonlőtte Apró Jánost. Apró azonnal meghalt. A gyilkos után több országon át tartó hajtóvadászat indult.

A 39 éves Apró autódíler volt, aki főnöke tűzpiros Porsche 944-esét árulta. A reménybeli vevő, R. Gábor azonban fizetés helyett a férfit tőrbe csalta, majd két golyót beleeresztett.

A gyilkosság után beült a Porschéba, és Rábafüzesen keresztül elhagyta az országot.

R. Gábornak az volt az első gyilkossága, de nem az első autólopása. Néhány nappal a rablógyilkosság előtt egy Audit nézett ki a Skála Metró parkolójában. A kocsi kerekeit leeresztette, majd amikor az autó gazdája, egy fiatal nő és négy év körüli gyermeke visszatért a kocsihoz, R. odalépett hozzájuk, és felajánlotta a segítségét. Miután a kocsi kerekét felfújta, azt kérte a nőtől, hogy vigye el egy darabon. A kocsiban aztán fegyvert fogott a nőre és a gyerekre, majd kiparancsolta őket az autóból, és elhajtott.

R. az Audit el akarta adni, és nyugaton akart új életet kezdeni, de a korabeli sajtóban nagy aprólékossággal tárgyalt részletei szerint a törött szélvédőjű és öregedő Audiért nem kapott annyi pénzt, amennyit szeretett volna. Ezután kezdte keresni a nagy lehetőséget, és pár héttel később a budaörsi autópiacon ki is szemelte a Porschét. A 944-es Apró főnökének a kocsija volt.

R. az Audi eladásából származó pénzt szerette volna foglalóként letenni, de nem fogadták el, ezért stratégiát váltott, és azt mondta, hogy a maradékot az apja fizeti ki, de ahhoz neki is látnia kell a kocsit. Apró felajánlotta, hogy szívesen elfurikázza hozzá. Útközben a parkerdőhöz hajtottak, ahol R. azt mondta, onnan gyalog kell menniük. Miután kiszálltak, R. meggyőződött róla, hogy nincs a környéken szemtanú, és lelőtte a férfit. Hogy eredetileg is így tervezte-e, vagy ahogy mondta, csak a kocsit akarta, az már sosem fog kiderülni, de a bíróság nem fogadta el a férfi védekezését.

R. a Porschéval Belgiumba hajtott, ahol nem sokáig maradhatott. Miután házigazdái megtudták, hogy a férfit emberöléssel vádolják, mennie kellett. Franciaország felé vette az irányt, a kocsit egy párizsi parkolóban hagyta, ő pedig Marseille-be utazott, ahol megpróbált belépni az idegenlégióba, hogy elbújjon az igazságszolgáltatás elől. Ekkorra azonban már az összes lap és rendőrségi csatorna a nevével és fényképével volt tele.

És az idegenlégió is nagyot változott azóta, hogy Rejtő Jenő mindenféle furcsa alak és bűnöző elem gyülekezőhelyként írt róla. R.-t nemzetközi körözéssel a háta mögött nem szívesen fogadták, hanem értesítették a rendőrséget, amely a toborzóirodánál elfogta a férfit.

A magyar szeriőz és bulvársajtó nagy teret szentelt a gyilkosságnak és az elfogásnak is, ráadásul az ügy furcsa diplomáciai gellert is kapott, mert a francia hatóságok nem akarták kiadni a férfit Magyarországnak, mivel akkoriban nálunk még létezett halálbüntetés, és R.-re jó eséllyel ez várt volna. 

Elhárult tehát minden akadály, R.-t Magyarországra hozták. Mai szemmel talán furcsának tűnik, hogy a hazahozatala után se szeri, se száma a tévés nyilatkozatoknak, riportoknak, amelyekben ő vagy az ügyvédje, a kor legnevesebb védője, Bárándy György szólal meg.

R.-t a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy jó magaviselettel húsz év után szabadulhat. A férfi a börtönben nagyon vigyázott magára, ekkor írta a cikk elején említett könyvet is, majd 2010-ben jó magaviselettel kiszabadult. Nem sokkal később a nevét is megváltoztatta, onnantól Sz.-ként mutatkozott be mindenhol.

A börtönévei alatt R. elvesztette az édesapját, édesanyja öregek otthonában él. Hogy miből élt, azt csak találgathatjuk, ahogy azt is, hogy mi történik egy emberrel húszévnyi börtönbüntetés alatt.

Az utóbbi időben ugyanis mintha megszaporodott volna azon esetek száma, ahol egy életfogytiglanra ítélt a feltételes szabadulása után visszaesik, és újabb bűncselekményt követ el. Így történt ez esetünkben is.

R., vagyis új nevén Sz., hét évvel a feltételes szabadulása után, 2018. január 5-én gumilövedékes fegyverrel behatolt egy XVIII. kerületi, Üllői úti autókereskedésbe. Vitt magával gyorskötözőt is. A Fővárosi Főügyészség szerdán kiadott, név és személyre való utalás nélküli közleménye szerint ezután „a pisztolyt a kereskedésben dolgozó férfira tartotta, és megkérdezte, mennyi pénz van a széfben. A sértett azt válaszolta, hogy az üzletben nincs széf, csak a saját készpénze, így a rabló ennek az átadását követelte. A dolgozó oda is adta a pénztárcáját, benne több tízezer forinttal, amelyet a vádlott eltett.

Utána a szomszédos helyiségben a földre hasaltatta az alkalmazottat, és egy gyorskötözővel hátra kötötte a kezeit, majd megpróbálta elvenni az autója kulcsát. A vádlottat ebben megzavarta a sértett helyszínre érkező két – köztük egy kiskorú – hozzátartozója. Az 51 éves férfi a hozzátartozókat is arra kényszerítette, hogy feküdjenek a földre, majd a forgópisztollyal legyező mozdulatokat téve távozott, miközben szóban is megfenyegette a sértetteket, hogy ne hagyják el a helyiséget.”

Sz. ezután elbujdokolt, két hónappal később pedig beállt a BKV-hoz dolgozni. Nem sokkal később azonban a Terrorelhárítási Központ kommandósai a nyílt utcán elfogták, azóta Sz. rács mögött várja sorsa alakulását.

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Ügyészség a férfi ellen fegyveresen elkövetett rablás bűntette és három rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette miatt nyújtott be vádiratot a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságra. 

A Fővárosi Főügyészség szerint:

A büntetett előéletű vádlott esetében a vád szerinti bűncselekmények büntetési tételének felső határa – a halmazati szabályokra is figyelemmel – 20 évig terjedő szabadságvesztés.

Nekem több, egymástól független forrás is megerősítette, hogy a két bűncselekménynek ugyanaz a férfi az elkövetője, és a saját kiadású könyvet is ő írta. Felhívtam a férfi ügyvédjét, többször kértem, de nem akart nyilatkozni. Megkérdeztem a hatóságokat is, de a személyes adatokra való hivatkozással nem válaszoltak a kérdéseimre.

Aki pedig gonoszságokat tesz, az rabszolgája a bűnnek! A bűn zsoldja pedig a halál.

Nincs kis bűn és nincs nagy bűn. Csak bűn létezik!

(S. G. Rosenberg)