Ne hadonássz, ha lelősz, nincs, aki tovább vigyen

Először szólalt meg a múlt pénteki fogolyszökés kulcsfigurája, a túszul ejtett Nissan X-Trail 63 éves sofőrje, exkluzív interjút adott a Ripostnak. A vállalkozó elmondta, hogy mindennap azon a környéken szokott parkolni, szokása szerint most is parkolóhelyet keresett, amikor meglátta Sz. Károlyt fegyverrel a kezében egy tússzal. A sofőr a szélvédőjén keresztül nézett farkasszemet a fegyverrel. A férfi harminc percig utazott a túszejtővel, aki halántékához szorította a fegyvert. 

"Le akartam zárni az autót, de nem sikerült. Ha lezárom, elképzelhető, hogy akkor lelő" - mondta. 

Lassan haladtak arra, amerre a sofőr gondolta, azt az utasítást kapta, hogy vigye ki a városból.  Útközben igyekezett nyugtatni a férfit, aki elmesélte neki, hogy most ítélték el 11 év börtönbüntetésre fegyveres rablásért, de semmi kedve nincs hozzá. A sofőr azt mondta, hamar megtalálta a szökött rabbal a hangot.

A fegyverével közben végig hadonászott, rá is szólt a sofőr: „ne hadonássz már, mert ha lelősz, nincs aki tovább vigyen” – mondta neki, mire a rab bocsánatot kért. 

Azt mondta a szökött rab, hogy neki már teljesen mindegy, de a sofőrt nem akarta bántani, viszont „ha kell, akkor le foglak lőni”. Erre a sofőr azt válaszolta, hogy ha egy mód van rá, ne tegye, mert van egy unokája, és most fog születni a második. 

Ezután a rab megkérte, menjenek a férfi lakására, és ott vegyék le a lábbilincset, mire a sofőr azt hazudta neki, hogy szegedi, így letett erről. 

Azt is mondta neki a rab, hogy mindig is ilyen autós üldözésben akart részt venni, amit a filmekben látott, mire a nissanos azt mondta neki, hogy ez nem film. 

Amikor a rendőrök utolérték őket, legalább tizenöten fogtak rájuk fegyvert, a túszejtő is a túsz fejére kapta a pisztolyt. „Úgy éreztem, nagy pácban vagyok. Mivel nem akartam tűzharcban meghalni, azt néztem, merre tudnánk tovább haladni" – nyilatkozta. Az utas arra próbálta rávenni, hogy menjenek fel a sínre, de az túl magas volt, a sofőr azt mondta a túszejtőnek, ha beragadnak, akkor ott vége a dalnak. 

„Azzal nyugtattam, hogy amíg itt vagyok mellette, amíg itt vagyunk együtt, addig nem fognak lőni. »Bízd rám, majd én megoldom!«” – mesélte a lapnak. A kocsisor ekkor elindult, és tovább haladtak. 

Közben az autó kerekébe is belelőttek, de csak a felnit találták el, tovább tudtak menni. Az utas ekkor már a lábbilinccsel kezdett foglalkozni, az egyik lábával sikerült kibújnia belőle. Aztán megint bedugult előttük az út, ezt a füvön kerülte ki a sofőr, és megérkeztek a Nyírpalota út – Szentmihályi út kereszteződéséhez, ahol a hajsza véget ért. Azt mondta neki a sofőr, hogy lemaradtak a rendőrök, és ott van egy füves, erdős rész, ahol el tud bújni előlük, amire kipattant a kocsiból. Utána már csak ült, és nézte, ahogy üldözik. 

Majd egy pszichológus érkezett hozzá, kérdezte, szüksége van-e ellátásra, de ezt nem igényelte. 

A túszul ejtett férfi kérésére nevét és fényképét nem közölték a lapban.