Óriási iparág rendeződhet át egy csendben áttolt törvénnyel

December 28-án nagy csendben fogadták el a március 15-én már életbe is lépő módosítást a bányák működéséről. A nem túl beszédes változtatás csupán ennyi:

A kitermelési műszaki üzemi terv csak akkor hagyható jóvá, ha a bányászati tevékenységgel igénybe venni tervezett területet a településrendezési eszköz nyersanyag-kitermelés (bánya) vagy nyersanyag-feldolgozás céljára szolgáló különleges beépítésre szánt vagy beépítésre nem szánt terület települési területfelhasználási egységbe sorolta.”

(2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről, 18. §, (2))

Lefordítva emberi nyelvre ez azt jelenti, hogy a bányáknak a kitermeléshez szükséges műszaki üzemi tervét a szakhatóságok mostantól csak akkor hagyhatják jóvá, ha az érintett település önkormányzata a kérdéses területet belefoglalja a településrendezési tervbe és azt a közgyűlés megszavazza.

Kormánykonform befektető

Kezdjük a gyanakvó értelmezéssel: eszerint az eddigi szakhatósági eljárásba indokolatlanul bekerült egy politikai szereplő, az önkormányzat, amelynek kormánypárti befolyásolása nem tűnik elképzelhetetlennek. Az érintett település önkormányzatának közgyűlése aszerint lehet konstruktív vagy passzív, hogy milyen informális, feljebbről érkező "tanácsok" jutnak el hozzá. Ez pedig attól függhet, hogy az adott bánya, szénhidrogén-kitermelő vállalkozás kinek az érdekkörébe tartozik.

Ha az önkormányzat akarja, akkor az érintett terület a megfelelő módon bekerül a településrendezési tervbe, ha nem, akkor a jelenleg érvényes műszaki üzemi terv lejártával a kitermelés kényszerűen leáll. Ekkor - a gyanakvók elképzelése szerint -jelentkezik egy vállalkozó, aki megérteti a tulajdonossal, hogy jobb, ha eladja a területet, hiszen úgysem tud rajta kezdeni semmit. A tulajdonos belemegy, az új vállalkozó nyomott áron átveszi, majd a települési önkormányzat megszavazza a településrendezési terv módosítását, és a kitermelés újraindulhat. 

A tét nem kicsi: csak a közeljövőben több tucatnyi bányának jár le a műszaki üzemi terve, ahol a módosítás miatt hamarosan kényszerűen leállhat a termelés. És ha az önkormányzat igyekszik mindent szabályosan végigvinni akkor sem oldódik meg könnyen a helyzet: a településrendezési terv módosítását hosszas előkészítés, felmérés előzi meg, ez az önkormányzatnak több millió forintjába és akár 1,5-2 évébe is telhet.

"Agyrém, baromság, átgondolatlan terv"

A szakmabeliek informálisan az előbbi, diplomatikusan az utóbbi jelzőkkel illetik a módosítást. Még azok is, akik nem tulajdonosi viszonyok átrendezésének szándékos tervét sejtik az ügy mögött.

Jöjjön a jóindulatú értelmezés:

„Amióta létezik OTÉK (országos településrendezési és építési követelmények) elő van írva, hogy a településeknek rendelkezniük kell településrendezési tervvel. Ebben a kialakult viszonyokat folyamatosan rögzíteni kéne. Az teljesen normális dolog, hogy ha van egy külterület, amelyen kitermelés folyik, az legyen összhangban a településrendezési tervvel” – mondta egy bányászati szakember. A gyakorlatban azonban

• a 3200-ból az ezret is lehet azon települések száma, amelyeknek nincs az aktuális helyzethez igazított települési terve
• és olyan is akad, ahol egyáltalán nincs is településrendezési terv.

Így az önkormányzat, ha akarja sem tudja időben beilleszteni az adott bányát a településrendezési tervbe különleges besorolású területként.

A szakember szerint a normális ügymenet az lenne, ha a bánya alapítása előtt egyeztethetne az önkormányzattal a vállalkozó, és az önkormányzat ekkor beilleszti a vállalkozásban érintett területet a településrendezési tervbe.

Az viszont nem sportszerű dolog, hogy a már szabályosan működő, szakhatóságok által jóváhagyottan, az előírásoknak megfelelően beszerzett műszaki engedéllyel rendelkező bányák azért álljanak le, mert az önkormányzat nem tudta létrehozni vagy frissíteni a településrendezési tervét.

A névtelenséget kérő szakember szerint az újonnan létrejött bányákat ez kevésbé érinti, mert volt, hogy inkább állták a településrendezési terv létrehozásának költségeit – kistelepüléseken 1-3 millió forintról van szó –, és gond nélkül kivárták a tapasztalat szerint egy évnél hosszabb ideig elhúzódó folyamatot. Eddig ugyanis az önkormányzattól elég volt egy hozzájárulási szándéknyilatkozat ahhoz, hogy a környezetvédelmi, katasztrófavédelmi szakhatóságok szakmai szempontjaik szerint elbírálják és jóváhagyják a vállalkozás műszaki üzemi tervét.

Most nem világos, március 15. után hogyan kell eljárnia a műszaki üzemi tervet jóváhagyó kormányhivatalnak abban az esetben, ha nincs is a településnek településrendezési terve: elfogadja a szándéknyilatkozatot és működhet tovább a bánya, vagy széttárja kezét, mondván, hogy amíg nincs településrendezési terv, nem folytatódhat a kitermelés sem, és jön az akár egy évnél hosszabb kényszerszünet. Az értelmezés régiónként eltérhet a hatóságoknál – vélik szakmabeliek.

Hiába kértek türelmi időt

A szakma képviselőit nem érte teljesen váratlanul a módosítás, a salátatörvény tervezetét, amelyben a bányászati törvény érintett módosítása is benne volt, novemberben megkapta a Magyar Bányászati Szövetség. 

„Lehetőséget kaptunk, hogy véleményezzük és kiegészítsük a tervezetet. Több módosítást küldtünk is, egy részük bele is került a végül elfogadott törvénybe. A hosszabb átmeneti időre vonatkozó kérésünk azonban nem” – idézte fel a módosítás törvénybe iktatása előtti folyamatot a szövetség ügyvezető főtitkára. Zoltay Ákos szerint legitim igény, hogy a fennálló helyzettel összhangban legyenek a települési rendezési tervek, de nem elfogadható, hogy lényegében felkészülési idő nélkül lépjen életbe egy olyan szabály, amelyhez hasonló eddig nem volt a törvényben.

Ha a bányatelek lehatárolása nincs rögzítve a településrendezési tervben „úgy a településrendezési eszközök módosítását kell kezdeményezni, ami több éves, kétes kimenetelű procedúrát eredményez, tekintve, hogy az ásványi nyersanyagvagyon-terület övezet még a megyei területrendezési tervekben sem került minden esetben megfelelően feltüntetésre” – írta Zoltay.

Értelmezése szerint ez a helyzet, mivel nem csak a most megalakuló, de a már működő bányákra is vonatkozik, a gyakorlatban visszaható hatályúnak tekinthető. Ráadásul felkészülniük valójában nem is a bányáknak, hanem az önkormányzatoknak kell, miközben a tét a bánya működése. 

„De a bányászat sok mindent kibírt, igyekszünk alkalmazkodni” – mondta. Zoltay nem tartotta megalapozottnak azt a gyanút, hogy itt a tulajdonosi körök átrendezésének szándéka húzódna meg: „Az iparűzési adó az önkormányzatok fontos bevétele, kizárt, hogy erről önként és dalolva lemondanának” – mondott a feltételezés ellen egy érvet a főtitkár, de szakmai szervezet képviselőjeként hangsúlyozottan távol is kívánta tartani magát minden politikai értelmezéstől.

Ha akarják, a földgázmezők is bajba kerülhetnek

Optimista szakmabeliek szerint a szénhidrogén-kitermeléssel foglalkozó, nem a Mol érdekeltségében lévő vállalkozások kiszorítása – kikényszerített tulajdonosváltása azért nem mehetne ennyire egyszerűen, mert azokat az érintettek koncessziós szerződések alapján szerezték meg. Működésük nagy szerepet játszik az energiabiztonság megerősítésében, ezért – vélik a kevésbé gyanakvók – nem a kiszorítósdi a cél, csak meggondolatlan döntésről van szó.

Az is vita tárgya, hogy a szénhidrogén-bányászatot érinti-e a változtatás: a cikk elején idézett 18. §. (1) valóban külfejtéses bányatelkekről szól, ám a (2) bekezdésben már nincs ott a „külfejtéses” kitétel, ez pedig azt jelenti, hogy a műszaki üzemi tervre vonatkozó szabálymódosítás rájuk is vonatkozik. Beszéltünk olyan, az ágazatot ismerő szakemberrel, aki ezzel egyetértett, de olyannal is, aki szerint ezt nem lehet a szénhidrogén-bányászatra ráhúzni, elismerve, hogy a helyzet nem egyértelmű.

A határidő ugyanakkor vészesen közelít. Ha a szénhidrogén esetében kérdéses is, a külfejtéses bányák esetében a helyzet papíron egyértelmű, és sok vállalkozás most szembesült azzal, hogy a működése fenntartásához szükséges engedély beszerzésének folyamata megváltozott, sőt, ellehetetlenülni látszik.

„Az utak, épületek, a beton, a cserép, az üveg, ez mind bányászati termék. Nagy baj lenne, ha a kitermelés fennakadna” – figyelmeztetett egy szakember arra, hogy nem csupán természetromboló vállalkozások dübörgő teherautóinak leállásáról van szó. Van, aki szerint azért sem indokolt a módosítás, és felesleges a bányákat a településrendezési tervbe foglalni, mert a bányák általában csak néhány évig működnek, utána a rekultivációval vagy halastó, újra szántőföld, vagy akár erdő lesz a területből. 

Zoltay szerint a fennakadás elkerüléséhez most a törvény módosítása látszik lehetséges megoldásnak: a törvényhozás ezt „egy nap alatt is végig tudja vinni, ha sikerül megszerezni a megfelelő bólintást.” Egyelőre azonban, úgy tűnik, hogy a bólintás megszerzéséhez még nincsen meg a megfelelő egyeztetési folyamat a kormány és a szakma között.

Kérdéseinkkel a törvénymódosítást előadó Gulyás Gergely vezette Miniszterelnöki Hivatalhoz fordultunk, de nem reagáltak megkeresésünkre. A novemberi törvénytervezet benyújtásához írt indoklás szerint a módosításokra „az ország kiegyensúlyozottabb területi fejlődése, a terület- és gazdaságfejlesztés hatékony területi irányítása, az okszerű és takarékos területhasználat, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság megőrzése” érdekében van szükség.

(Borítókép: A mátrai erőmű külszíni bányája Visonta közelében 2017. április 6-án. Fotó: Komka Péter / MTI)